Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
* f SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1986. augusztus 22, XIX. évfolyam 34. szám Ára 1 korona E lgondolkodtam azon, amit az iskolapadból nemrég kikerült egyik elárusítónő mondott: - Nem tudom, hogyan visz rá valakit a lelkiismeret arra, hogy az embertársát becsapja. Nem tudatosítja ilyenkor, hogy a másik is megdolgozott a pénzéért? Mindjárt eszembe jutott: ilyen kereskedelmi dolgozókra volna szükségünk, minél többre. Mert sajnos, annak ellenére, hogy a pultok mögött állók túlnyomó többsége önfeláldozóan végzi mindennapi feladatait, ebben az ágazatban is akadnak olyanok, akik „gondoskodnak“ a jó hírnév, a szakmai becsület elvesztéséről. Az is igaz, hogy az eladók, a kiszolgálók túl gyakran vannak a szemünk előtt, meglehetősen sokszor kerülünk velük kapcsolatba, hajlamosak vagyunk arra, hogy a rossz tapasztalatainkat talán a kelleténél is jobban általánosítsuk, a jó, kellemes benyomásokról viszont nagyon hamar megfeledkezünk, mert ezeket természetesnek tartjuk. Nem véletlenül tűzték ki célul ebben az ágazatban is a negatív jelenségek mielőbbi felszámolását. Ebben a vonatkozásban a CSKP KB Elnökségének Levele - amely a jogtalan nyerészkedés, a korrupció, a szocializmus alapelveivel össze nem egyeztethető jelenségek elleni harcra szólít fel - jelentette az útmutatást számukra is és amint a gyakorlatban megmutatkozott, tennivaló bőven akad. Mert nem csupán akkor követnek el felháborodást kiváltó cselekedetet az eladók, amikor néhány fillérrel, koronával megkárosítják a vevőt. Például akkor is, ha a kínált áru minősége nincs összhangban az árral. Előfordul, hogy az alacsonyabb minőségi osztályba sorolt terméket magasabb áron, kiváló áruként értékesítenek. Ezt még néha időben észreveszi a vevő. Az viszont már meglehetősen későn derül ki, ha valamilyen tartós fogyasztási cikk, ruhanemű használati tulajdonságai nem felelnek meg az elvárásoknak. Mert ilyenkor is az károsodik, aki pénzét feleslegesen rossz áruért dobta ki. Bizonyára a kereskedelmi dolgozókban felmerül a kérdés: és én ezt hogyan előzhetem meg? Egyszerűen: az áru átvételekor, sőt, az eladáskor is kötelességük alaposan szemügyre venni, mi kerül a boltba, illetve mit csomagolnak be a vásárlónak. Folytathatjuk a sort a sok vitát, bosszúságot kiváltó jelenséggel, a pult alóli árusítással. Tény, ennek alapvető oka a még mindig létező áruhiány, a keresett cikkek nem kielégítő választéka. Természetesen, hogy ha valamiből elegendő van, vagy már a túlkínálatnál tartunk, nincs szükség arra, hogy az ismerősöknek eltegyék az árut. Ahhoz viszont, hogy az áruskála szinte teljes legyen, hogy mindig mindenütt mindent megkapjunk, amit szeretnénk, még sok kell. De elsősorban az, hogy a termelő gyártsa a keresett árut, a szállítói-megrendelői kapcsolatok a lehető legtökéletesebb összhangban legyenek. Úgy gondolom, hogy a legjobb árukínálat sem elegendő önmagában ahhoz, hogy a lakosság teljes mértékben elégedett legyen a kereskedelmi dolgozókkal. Ugyanis a vevő-eladó viszonyban nemcsak az áru megléte vagy hiánya a döntő, hanem az eladás milyensége is. Őszintén be kell vallanunk, ezen a téren sem felel meg valamennyi elárusító a követelményeknek. Gyakran találkozunk olyan eladóval, akit minden érdekel, ami körülötte történik, csak épp az nem, mennyi árut ad el, hogyan szolgálja ki a vevőt. Az idei évre vonatkozó egységes szocialista kereskedelempolitikai elvekben ezért is helyeznek nagy hangsúlyt a kulturált eladás fontosságára. Amiről eddig szóltam, minket, fogyasztókat közvetlenül érint. Az említett negatív jelenségeket a saját bőrünkön tapasztaljuk. Hangulatunkat, közérzetünket is befolyásolják. Ha viszont nem csak a vevő szempontjából figyeljük az ebben az ágazatban előforduló fogyatékosságokat, megállapíthatjuk, hogy a társadalmi tulajdon vonatkozásában is nagyok az elvárások. A szocialista vagyon védelmének ugyanis legalább egyenrangúnak kell lennie a fogyasztók érdekvédelmével, ellenkező esetben ez mindannyiunk megkárosítását jelenti. Sajnos, nem csupán kivételnek számít, hogy az ellenőrök pénztárhiányt állapítanak meg. Az okokra is legtöbbször fény derül: vannak „enyveskezú“ munkatársak, akik néha ingyen vásárolnak be a munkahelyükön, de akadnak olyanok is, akik a forgalomból származó pénzt tartják meg maguknak. A legelképesztőbb az, amikor épp a vezető a „főnök“ az ilyen ügyekben is. Mert mit várhat el az ilyen vezető a beosztottjaitól? Eléggé elterjedt, hogy lopnak azok, akik az árut szállítják. Sokszor későn, az áru átvétele után, amikor már a teherkocsi elment veszik észre, hogy eltűnt egy-egy „üveg“, vagy egyéb értékes áru, aminek a szállítólevél szerint a boltban kellene lennie. Gyakran bizonyíthatatlanok az ilyen esetek, és ilyenkor az üzlet dolgozói fizetnek rá mások „ügyességére“. Sokrétű politikai nevelőmunka vár az illetékesekre, hogy mindezeket a káros jelenségeket felszámolják. Igaz, az eddig megtett intézkedések már némi javulást eredményeztek, de az elért állapot még távolról sem ad okot az elégedettségre. Hosszútávú, nagy körültekintést igénylő feladatok megoldására, az irányítómunka tökéletesítésére, az ellenőrzés hatékonyságának fokozására, a vétkesek következetes megbüntetésére van szükség ahhoz, hogy továbbléphessenek. Valamennyi becsületes kereskedelmi dolgozó összefogása, példamutatása is elengedhetetlen követelmény. DEÁK TERÉZ Gyökeres György (2), Ihraczky Gyula (1) és a ŐSTK (2) felvételei MEHLIGEN H UHUIÉT
