Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-08 / 32. szám

atm &m Százak keresik a felüdülés lehetőségét a szenei (Senec) Napos Tavaknál. A kempingben tarka sátrak sorakoznak egymás mellett, a vízparton napozók élvezik a barnító sugarakat, sokan a vízbe menekülnek előlük. Vannak viszont, akiknek a tópart nem az üdülést jelenti, hanem a meleg ellenére is a munkát. Ók azok, akik ételről, italról gondoskodnak, kiszolgálják a vendégeket. S hogy hogyan? Arról időnként az állami kereskedelmi felügyelőség munkatársai győződnek meg. A bejárat közelében levő Delfin étte­rembe ebédidőben érkeztünk. Akiknek nem akaródzik a sátor mellett főzöcskél- ni, vagy konzervet fogyasztani, itt étkez­hetnek. Éppenhogy helyet foglaltunk, a pincér­nő hozta az étlapot. Kétféle leves, kész és megrendelhető ételek közül választ­hattunk, s meglepően bő - 11 féle - volt az üdítőitalok választéka. Rendeltünk. A meglehetősen nagy forgalom ellenére gyorsan megkaptuk az ételt, az üdítőt, a sört. A fogyasztás után Darina Sándo­révá számlázott, fizettünk, és a számlát eltettük azzal, hogy később alaposan szemügyre vehessük. Aztán megkértük, hívja az üzem vezetőjét. Nem kellemes pillanatok ezek a fel­szolgálók számára, még akkor sem, ha mindent nagyon jól csinálnak. Tudja ezt Lubomír Maly és Peter Maceják ellenőr is. Az ö kötelességük viszont, hogy mindent alaposan szemügyre vegyenek és a fogyatékosságokra felhívják a figyel­met. S ha szükséges, akár büntessenek is. A vendéglő melletti irodahelyiségben folytatták az ellenőrzést. Először az ebédnél kiállított számlák kerültek elő. Lubomír Maly gondosan utána számolt, nem tévedett-é a pincérnő. Mindkét számlát rendben találta.- Kérem az ételek árjegyzékét - for­dult Marta Kubicovához, a vendéglő helyettes vezetőjéhez. Sorra vette az étlapon szereplő vala­mennyi ételt: helyesen vannak-e feltün­tetve az árak. A helyettes vezető vala­mennyi tételt kikeresett a jegyzékben, és magabiztosan mutatta az ellenőrnek. Valamennyi pontos volt. Közben Peter Maceják az írógépbe papírt fűzött, elkezdte a jegyzőkönyv írását, melybe valamennyi észrevétel részletesen belekerül: az ellenörzöbevá- sárlás eredményei, az árak összehason­lítása majd a higiéniával kapcsolatos bejegyzések következtek. Előtte viszont fellapoztuk a higiéniai ellenőrzések könyvét.-A személyi higiéniával kapcsolatos előírások megtartása kifogástalan- idéz- ' te Lubomír Maly egy korábbi jegyző­könyvből. - A hűtőszekrények tiszták, és a húst illetve a többi élelmiszert is megfelelően tárolják. De itt egy figyel­meztetés - fordult Marta Kubicovához -, a konyhaablakról hiányzott a szúnyog­háló. — Ezt röviddel az ellenőrzés után felszereltük - válaszolta. Az ellenőr nem mintha kételkedett volna a szavában, de a konyhában is körülnézett. A személyzeten most is tiszta köpenyek voltak, s ugyanúgy nem talált kifogásolni valót a tisztasággal kapcsolat­ban sem, mint korábban. Pedig még az evőeszközöket is megnézte, a konyhai felszerelést is szemügyre vette. A médeg beállítását is ellenőrizte. A konyhában csupán azt kifogásolta, hogy egy edény­ben mosogatják a „fehér“ és a „fekete“ edényeket. Az irodába visszatérve Jozef Ulrich üzemvezető megjegyezte:- Idén már annyiszor ellenőriztek ná­lunk, hogy hozzászoktunk. Igyekszünk rendet tartani, pedig a nagy forgalom mellett ez nem könnyű. Néiponta kétszáz­háromszáz adag ételt adunk el, ha nagyon meleg van, csupán a csapolt kofolából öt hektoliter is elfogy. Aztán elmondta a vezető, hogy nagy gondot fordított a kiszolgáló személyzet felkészítésére az idény megkezdése előtt. Többször figyelmeztette őket a be­csületesség, az udvariasság fontosságá­ra. Nehezíti feladatát, hogy ilyenkor, idényben nemcsak az összeszokott kol­lektíva dolgozik, hanem idénymunkások is segítenek, s bizony nem mindenkinek van megfelelő viszonya ehhez a szak­mához. A kereskedelmi felügyelőség korábbi ellenőrzése során felrótta, hogy például a sör szúken volt mérve. Ennek viszont az is oka - a kereskedelem alkalmazottjai szerint hogy a vevők, a strandolok türelmetlenek, nagyon sietnek. További megjegyzések kerültek a jegyzőkönyvbe, majd a raktárak ellen­őrzése következett. Útközben a vezető magyarázott:- Végre elkészült a raktár. Áttekinthe­tőbben tárolhatjuk az üdítőket és főképp a megfelelő mennyiség is bőven elfér. Az ellenőrt viszont más érdekelte: nincs-e a raktárban olyan áru, mely nem hivatalos úton, tehát szállítólevél nélkül került ide. A pincében is körbejárta az alkoholos üvegeket, de semmi kifogásol­hatót nem talált. Az üzletvezető, a helyettese meg a többiek is fellélegeztek, amikor a jegy­zőkönyvet aláíratták velük. Aztán már felszabadultabban szóltak munkájukról:- Kilenctől este tízig tartunk nyitva — mondotta Marta Kubicová. - Arra törekszünk, hogy vendégeink elégedet­tek legyenek. Idén az áruellátásra nem panaszkodhatunk, s reméljük, ez a terv­teljesítésben is megmutatkozik. A tavalyi 1 millió 225 ezer koronás forgalom alapján az idén 1 millió 600 ezret irányoz elő a terv.- Csak jó idő legyen augusztus végéig- folytatta Jozef Ulrich -, akkor nem lesz baj. Már a következő idényre is gondolnak. Szeretnék bővíteni a vendéglőt. Azt tervezik, hogy bevezetik az önkiszolgá­lást, úgy gyorsabban ételhez, italhoz jutnának a vendégek és kisebb létszámú személyzet is elegendő lenne. Mária Pokryvková föszakácsnö főztjét dicsérik a vendégek, nincs rá panasz. A panasz­könyv bejegyzései között is a dicséretek vannak többségben. A vendégek elége­dettek az étellel, a kiszolgálással. Ez alkalommal az ellenőrök is elége­detten távoztak. így búcsúzhattunk a Del­fin személyzetétől: csak mindig így le­gyen. S reméljük más napokon, mások is ugyanígy köszönnek el egy-egy ebéd, vagy egy üdítő elfogyasztása után. DEÁK TERÉZ Sok ezren töltik szabadságukat a szenei tavaknál (Gyökeres György felvétele) A Szocialista Munka Hőse Nyári reggel. Falombokon átszürödö fény, madárcsicsergés. A hatalmas par­kon keresztül vezető út, mint a mesék­ben, háromfelé ágazik. Melyiket válasz- szam?- A Hedvába tart? Erre, jobbra, aztán egyenesen tovább - segít ki egy arrajá- ró. - Én is ott dolgozom, de most éppen délutános vagyok — fűzi hozzá kiegészí­tésként. - Beszélgetést szeretne készí­teni? - kíváncsiskodik - Akkor a mi Stanislavánkat keresi ugye? Jutalom­üdülésen volt Jugoszláviában, nemrég érkezett vissza. Csodaszépen lesült, kipihente magát. Megérdemli... * * * A tengerpart aranybarnája mosolyog az arcából, ahogy rám néz.- ígérd meg, hogy nem fogunk a munká­ról beszélni, kötötte a telkemre a kolléga­nőm, akit vállalatunk szintén ajándékúttal jutalmazott. Egy szót sem, fogadtuk meg, de ahogy ott ültünk a napsütötte strandon, hogy, hogy nem, észrevétlenül szinte máris „fülig merültünk“ a szövésben. Nem véletlenül. Hiszen a munka — az élete. Stanislava Posiuéná, a Hedva Moravská Trebová vállalat choceöi 14. számú üze­mének szövőnője, május elsején átvehette a prágai várban a Szocialista Munka Hőse címmel járó aranycsillag viselésére feljogo­sító oklevelet.- Meséljen magáról - kérem.- A Cseh-morva dombvidékről, egy kis falucskából származom. Tizenhat évesen kerültem az Utexhez, mai nevén Perla, itt tanultam ki a mesterséget. De mire munkába állhatott volna, az üzemet bezárták.- A Hedvában akkoriban új munkaerőt kerestek. Jönnék-e, kérdezték. Jöttem. S ennek már lassan harmincöt éve! Újra kellett kezdenem mindent. Gyapot helyett selyem - ez egész más munkamódszert kíván. Emlékszem még az első lépéseim­re, amikor a művezetőm odalépett hozzám, rámutatott az anyagra és megkérdezte, itt hibát ejtett, látja? Látom, látom, bólogat­tam, de az az igazság, hogy bizony nem láttam semmit. Szégyelltem magam, s na­gyon igyekeztem. Idővel megismertem a mesterség minden csínját-bínját. Bár- teszi hozzá - nálunk a tanulás sosem ér véget. Ha új gépeket kapunk, vagy változik a termékskála, újra és újra „kezdünk". •A choceni üzemben, ahol dolgozik, bélésanyagok készülnek. A mérce magas.- kiváló munka, kifogástalan minőség. Ezek Stanislava Poslusná mutatói. S nem­csak ezek. Ott báboskodott az ötvenes évek végén az új munkamódszer, a gépek közös ellátásának születésénél, amiért 1962-ben kollektívája megkapta Az építő munkában szerzett érdemekért kitüntetést, ő pedig 1964-ben A szocialista munka úttörője címet. Ma a szocialista munkabrigád ezüst jelvényes tagja. A 7. ötéves tervet három év és kilenc hónap alatt teljesítette. 1977 óta tizenkét szövőgéppel dolgozik, ami ebben a szakmában a maximumot jelenti. Hosszú évek óta 120-130 százalékra teljesíti a havi tervet. Az elsők között kapcsolódott be a Szövőnők Ligája elneve­zésű szocialista munkaversenybe - a fali­újság mutatja az eredményeket. Tudom, a fiataloknak is készséggel segít. - Igen, nagyon szeretem a fiatalokat. A Periában iskolázzák a hozzánk kerülő szövőnőket, de mindegyikükkel szívesen foglalkozom, tanácsot adok, segítek, ha szükségét érzik.- Sok szépet hallott a brigádunkról? Pedig mi csak tesszük a dolgunkat- mondja szerényen. - Nyolcán vagyunk. Munka után, névnapokon, születésnapo­kon szívesen összejövünk, szórakozunk. A szombatokat, de néha a vasárnapokat is, az Orlicei hegységben töltjük, az üdülőköz­pontunk építésénél segédkezünk. Az idén már elkészül, most következik a takarítás, július, augusztus a női munkák ideje lesz. Ilyenkor esténként jókat beszélgetünk, főzünk is valami finomat közösen. Brigá­dunkban minden nemzedék képviselteti magát - s elmondhatom, jól megértjük egymást. Tegyük hozzá, amikor az év elején az influenzajárvány sokakat ágynak döntött. (Vladislav Galgonek, ÖTK felvétele) éjszakai műszakokkal gondoskodtak a terv teljesítéséről.-A családom? Hatan vagyunk testvé­rek, hat lány, Marie, Kvéta, Milada, Anna és Jindriéka. Édesanyánk a második világ­háború végén halt meg, fiatalon, ötvenegy évesen. A legidősebb közülünk ekkor volt tizenöt, a legfiatalabb hétesztendős. Segí­teni akartunk édesapánknak -' főzés, mosás, takarítás, varrás, s a kisebbek nevelésének terhét Marie vette vállaira. Aztán egymásnak adtuk a ,,főzökanalat, varrótűt", hogy sorjában kiröppenhessünk a családi fészekből, szakmát tanulhas­sunk, dolgozhassunk. Nehéz volt, nagyon nehéz — vékonyodik el a hangja. - Édes­apánk hat évvel ezelőtt ment el. Mi ma is összetartunk. Én nem alapítot­tam családot, nővéreimnek összesen ti­zenkét csemetéje született, de ma már húsz unoka is van. Ha mindannyian összejövünk, összesen ötvenen vagyunk. Engem mindenki Slávkának szólít, a legki­sebbtől a legnagyobbig. Hogyan telnek a hétköznapjaim? Mond­juk, a hétfő. Ha reggeli műszakom van, korán, már öt órakor bent vagyok, munka után, délután pártbizottsági ülés vagy párt­oktatás, azután bevásárlás, és itt az este. Stanislava Poslusná hosszú évekig aktívan bekapcsolódott a szakszervezeti mozga­lomba is, ma az üzemi bizottságnak pénztárosa, a CSKP járási bizotságának póttagja.- Szabadidőm? Hát, az kevés van. Néha tévét nézek, a sorozatokat szeretem leginkább, de ha nem jó a műsor, inkább alszom. A híreket meg kell nézned, mon­dogatom mindig magamnak, hogy tudd, mi történik a nagyvilágban. Van egy kis kertem, virágot, most éppen uborkát, epret termesztek. S mivel én csak olyan botcsi­nálta kertész vagyok, ezért lassacskán megy a munka, sokáig elszöszmötölök vele. Amit nagyon szeretek, az a befőzés. Persze, ha nem sikerül valami, az ember legszívesebben fogná, és kidobná faze­kastul az egészet. De félre a tréfával- nevet. - Borzasztóan örülök annak, ha a gyerekeknek küldhetek egy kis befőttet, ha ízlik nekik. És gombát is szoktunk gyűjteni. A szülőfalunkban van egy kis házunk, onnét indul el az egész karaván... Azon az emlékezetes napon mindenki a televízió előtt ült, és érte izgult.- A kitüntetés átvétele - életem legcso- dálatosbb pillanata, feledhetetlen nap volt. Álmodni sem mertem volna, erről-elcsuk- lik a hangja, fátyolos lesz a szeme.- Amikor előzőleg megkaptam a táviratot, csak hullottak a könnyeim. Munkatársaim együtt örültek velem, gratuláltak, virágcso­korral vártak. Kis nyári lakunkban az egész család összegyűlt a tiszteletemre, mind­annyian eljöttek. Arrafelé sok a hétvégi nyaraló, látva bennünket, kérdezgették, mi történik a Posiuéná portán - s ismeretlen ismerősök szorongatták minden jót kíván­va a kezem.- Mit kívánok? Békét, hiszen béke nélkül sem élni, sem dolgozni nem lehet, és jó egészséget - válaszolja. - Nem sok időm van már hátra a nyugdíjig, szeretném becsülettel teljesíteni amit vállaltam. A gépeknél állva a kezeit figyelem - azt a szeretetteljes mozdulatot, amellyel vé­gigsimít a szaporán gyarapodó anyagon, ahogy ördöngös gyorsasággal, ügyesség­gel egyesíti az elszakadt fonalakat - s fel­idéződnek bennem a szavai - Számomra a szövés a legkedvesebb időtöltés, igazi vesszőparipa. Ha újra kezdeném, ismét ezt a mesterséget választanám. Becsülettel elvégezni amit vállaltam. Nem keveset - a 8. ötéves tervet négy év alatt teljesíteni - így határoztak a fürge ujjak. TARICS ADRIENN A ÚJ SZÍ 8 1986. VH

Next

/
Oldalképek
Tartalom