Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
atm &m Százak keresik a felüdülés lehetőségét a szenei (Senec) Napos Tavaknál. A kempingben tarka sátrak sorakoznak egymás mellett, a vízparton napozók élvezik a barnító sugarakat, sokan a vízbe menekülnek előlük. Vannak viszont, akiknek a tópart nem az üdülést jelenti, hanem a meleg ellenére is a munkát. Ók azok, akik ételről, italról gondoskodnak, kiszolgálják a vendégeket. S hogy hogyan? Arról időnként az állami kereskedelmi felügyelőség munkatársai győződnek meg. A bejárat közelében levő Delfin étterembe ebédidőben érkeztünk. Akiknek nem akaródzik a sátor mellett főzöcskél- ni, vagy konzervet fogyasztani, itt étkezhetnek. Éppenhogy helyet foglaltunk, a pincérnő hozta az étlapot. Kétféle leves, kész és megrendelhető ételek közül választhattunk, s meglepően bő - 11 féle - volt az üdítőitalok választéka. Rendeltünk. A meglehetősen nagy forgalom ellenére gyorsan megkaptuk az ételt, az üdítőt, a sört. A fogyasztás után Darina Sándorévá számlázott, fizettünk, és a számlát eltettük azzal, hogy később alaposan szemügyre vehessük. Aztán megkértük, hívja az üzem vezetőjét. Nem kellemes pillanatok ezek a felszolgálók számára, még akkor sem, ha mindent nagyon jól csinálnak. Tudja ezt Lubomír Maly és Peter Maceják ellenőr is. Az ö kötelességük viszont, hogy mindent alaposan szemügyre vegyenek és a fogyatékosságokra felhívják a figyelmet. S ha szükséges, akár büntessenek is. A vendéglő melletti irodahelyiségben folytatták az ellenőrzést. Először az ebédnél kiállított számlák kerültek elő. Lubomír Maly gondosan utána számolt, nem tévedett-é a pincérnő. Mindkét számlát rendben találta.- Kérem az ételek árjegyzékét - fordult Marta Kubicovához, a vendéglő helyettes vezetőjéhez. Sorra vette az étlapon szereplő valamennyi ételt: helyesen vannak-e feltüntetve az árak. A helyettes vezető valamennyi tételt kikeresett a jegyzékben, és magabiztosan mutatta az ellenőrnek. Valamennyi pontos volt. Közben Peter Maceják az írógépbe papírt fűzött, elkezdte a jegyzőkönyv írását, melybe valamennyi észrevétel részletesen belekerül: az ellenörzöbevá- sárlás eredményei, az árak összehasonlítása majd a higiéniával kapcsolatos bejegyzések következtek. Előtte viszont fellapoztuk a higiéniai ellenőrzések könyvét.-A személyi higiéniával kapcsolatos előírások megtartása kifogástalan- idéz- ' te Lubomír Maly egy korábbi jegyzőkönyvből. - A hűtőszekrények tiszták, és a húst illetve a többi élelmiszert is megfelelően tárolják. De itt egy figyelmeztetés - fordult Marta Kubicovához -, a konyhaablakról hiányzott a szúnyogháló. — Ezt röviddel az ellenőrzés után felszereltük - válaszolta. Az ellenőr nem mintha kételkedett volna a szavában, de a konyhában is körülnézett. A személyzeten most is tiszta köpenyek voltak, s ugyanúgy nem talált kifogásolni valót a tisztasággal kapcsolatban sem, mint korábban. Pedig még az evőeszközöket is megnézte, a konyhai felszerelést is szemügyre vette. A médeg beállítását is ellenőrizte. A konyhában csupán azt kifogásolta, hogy egy edényben mosogatják a „fehér“ és a „fekete“ edényeket. Az irodába visszatérve Jozef Ulrich üzemvezető megjegyezte:- Idén már annyiszor ellenőriztek nálunk, hogy hozzászoktunk. Igyekszünk rendet tartani, pedig a nagy forgalom mellett ez nem könnyű. Néiponta kétszázháromszáz adag ételt adunk el, ha nagyon meleg van, csupán a csapolt kofolából öt hektoliter is elfogy. Aztán elmondta a vezető, hogy nagy gondot fordított a kiszolgáló személyzet felkészítésére az idény megkezdése előtt. Többször figyelmeztette őket a becsületesség, az udvariasság fontosságára. Nehezíti feladatát, hogy ilyenkor, idényben nemcsak az összeszokott kollektíva dolgozik, hanem idénymunkások is segítenek, s bizony nem mindenkinek van megfelelő viszonya ehhez a szakmához. A kereskedelmi felügyelőség korábbi ellenőrzése során felrótta, hogy például a sör szúken volt mérve. Ennek viszont az is oka - a kereskedelem alkalmazottjai szerint hogy a vevők, a strandolok türelmetlenek, nagyon sietnek. További megjegyzések kerültek a jegyzőkönyvbe, majd a raktárak ellenőrzése következett. Útközben a vezető magyarázott:- Végre elkészült a raktár. Áttekinthetőbben tárolhatjuk az üdítőket és főképp a megfelelő mennyiség is bőven elfér. Az ellenőrt viszont más érdekelte: nincs-e a raktárban olyan áru, mely nem hivatalos úton, tehát szállítólevél nélkül került ide. A pincében is körbejárta az alkoholos üvegeket, de semmi kifogásolhatót nem talált. Az üzletvezető, a helyettese meg a többiek is fellélegeztek, amikor a jegyzőkönyvet aláíratták velük. Aztán már felszabadultabban szóltak munkájukról:- Kilenctől este tízig tartunk nyitva — mondotta Marta Kubicová. - Arra törekszünk, hogy vendégeink elégedettek legyenek. Idén az áruellátásra nem panaszkodhatunk, s reméljük, ez a tervteljesítésben is megmutatkozik. A tavalyi 1 millió 225 ezer koronás forgalom alapján az idén 1 millió 600 ezret irányoz elő a terv.- Csak jó idő legyen augusztus végéig- folytatta Jozef Ulrich -, akkor nem lesz baj. Már a következő idényre is gondolnak. Szeretnék bővíteni a vendéglőt. Azt tervezik, hogy bevezetik az önkiszolgálást, úgy gyorsabban ételhez, italhoz jutnának a vendégek és kisebb létszámú személyzet is elegendő lenne. Mária Pokryvková föszakácsnö főztjét dicsérik a vendégek, nincs rá panasz. A panaszkönyv bejegyzései között is a dicséretek vannak többségben. A vendégek elégedettek az étellel, a kiszolgálással. Ez alkalommal az ellenőrök is elégedetten távoztak. így búcsúzhattunk a Delfin személyzetétől: csak mindig így legyen. S reméljük más napokon, mások is ugyanígy köszönnek el egy-egy ebéd, vagy egy üdítő elfogyasztása után. DEÁK TERÉZ Sok ezren töltik szabadságukat a szenei tavaknál (Gyökeres György felvétele) A Szocialista Munka Hőse Nyári reggel. Falombokon átszürödö fény, madárcsicsergés. A hatalmas parkon keresztül vezető út, mint a mesékben, háromfelé ágazik. Melyiket válasz- szam?- A Hedvába tart? Erre, jobbra, aztán egyenesen tovább - segít ki egy arrajá- ró. - Én is ott dolgozom, de most éppen délutános vagyok — fűzi hozzá kiegészítésként. - Beszélgetést szeretne készíteni? - kíváncsiskodik - Akkor a mi Stanislavánkat keresi ugye? Jutalomüdülésen volt Jugoszláviában, nemrég érkezett vissza. Csodaszépen lesült, kipihente magát. Megérdemli... * * * A tengerpart aranybarnája mosolyog az arcából, ahogy rám néz.- ígérd meg, hogy nem fogunk a munkáról beszélni, kötötte a telkemre a kolléganőm, akit vállalatunk szintén ajándékúttal jutalmazott. Egy szót sem, fogadtuk meg, de ahogy ott ültünk a napsütötte strandon, hogy, hogy nem, észrevétlenül szinte máris „fülig merültünk“ a szövésben. Nem véletlenül. Hiszen a munka — az élete. Stanislava Posiuéná, a Hedva Moravská Trebová vállalat choceöi 14. számú üzemének szövőnője, május elsején átvehette a prágai várban a Szocialista Munka Hőse címmel járó aranycsillag viselésére feljogosító oklevelet.- Meséljen magáról - kérem.- A Cseh-morva dombvidékről, egy kis falucskából származom. Tizenhat évesen kerültem az Utexhez, mai nevén Perla, itt tanultam ki a mesterséget. De mire munkába állhatott volna, az üzemet bezárták.- A Hedvában akkoriban új munkaerőt kerestek. Jönnék-e, kérdezték. Jöttem. S ennek már lassan harmincöt éve! Újra kellett kezdenem mindent. Gyapot helyett selyem - ez egész más munkamódszert kíván. Emlékszem még az első lépéseimre, amikor a művezetőm odalépett hozzám, rámutatott az anyagra és megkérdezte, itt hibát ejtett, látja? Látom, látom, bólogattam, de az az igazság, hogy bizony nem láttam semmit. Szégyelltem magam, s nagyon igyekeztem. Idővel megismertem a mesterség minden csínját-bínját. Bár- teszi hozzá - nálunk a tanulás sosem ér véget. Ha új gépeket kapunk, vagy változik a termékskála, újra és újra „kezdünk". •A choceni üzemben, ahol dolgozik, bélésanyagok készülnek. A mérce magas.- kiváló munka, kifogástalan minőség. Ezek Stanislava Poslusná mutatói. S nemcsak ezek. Ott báboskodott az ötvenes évek végén az új munkamódszer, a gépek közös ellátásának születésénél, amiért 1962-ben kollektívája megkapta Az építő munkában szerzett érdemekért kitüntetést, ő pedig 1964-ben A szocialista munka úttörője címet. Ma a szocialista munkabrigád ezüst jelvényes tagja. A 7. ötéves tervet három év és kilenc hónap alatt teljesítette. 1977 óta tizenkét szövőgéppel dolgozik, ami ebben a szakmában a maximumot jelenti. Hosszú évek óta 120-130 százalékra teljesíti a havi tervet. Az elsők között kapcsolódott be a Szövőnők Ligája elnevezésű szocialista munkaversenybe - a faliújság mutatja az eredményeket. Tudom, a fiataloknak is készséggel segít. - Igen, nagyon szeretem a fiatalokat. A Periában iskolázzák a hozzánk kerülő szövőnőket, de mindegyikükkel szívesen foglalkozom, tanácsot adok, segítek, ha szükségét érzik.- Sok szépet hallott a brigádunkról? Pedig mi csak tesszük a dolgunkat- mondja szerényen. - Nyolcán vagyunk. Munka után, névnapokon, születésnapokon szívesen összejövünk, szórakozunk. A szombatokat, de néha a vasárnapokat is, az Orlicei hegységben töltjük, az üdülőközpontunk építésénél segédkezünk. Az idén már elkészül, most következik a takarítás, július, augusztus a női munkák ideje lesz. Ilyenkor esténként jókat beszélgetünk, főzünk is valami finomat közösen. Brigádunkban minden nemzedék képviselteti magát - s elmondhatom, jól megértjük egymást. Tegyük hozzá, amikor az év elején az influenzajárvány sokakat ágynak döntött. (Vladislav Galgonek, ÖTK felvétele) éjszakai műszakokkal gondoskodtak a terv teljesítéséről.-A családom? Hatan vagyunk testvérek, hat lány, Marie, Kvéta, Milada, Anna és Jindriéka. Édesanyánk a második világháború végén halt meg, fiatalon, ötvenegy évesen. A legidősebb közülünk ekkor volt tizenöt, a legfiatalabb hétesztendős. Segíteni akartunk édesapánknak -' főzés, mosás, takarítás, varrás, s a kisebbek nevelésének terhét Marie vette vállaira. Aztán egymásnak adtuk a ,,főzökanalat, varrótűt", hogy sorjában kiröppenhessünk a családi fészekből, szakmát tanulhassunk, dolgozhassunk. Nehéz volt, nagyon nehéz — vékonyodik el a hangja. - Édesapánk hat évvel ezelőtt ment el. Mi ma is összetartunk. Én nem alapítottam családot, nővéreimnek összesen tizenkét csemetéje született, de ma már húsz unoka is van. Ha mindannyian összejövünk, összesen ötvenen vagyunk. Engem mindenki Slávkának szólít, a legkisebbtől a legnagyobbig. Hogyan telnek a hétköznapjaim? Mondjuk, a hétfő. Ha reggeli műszakom van, korán, már öt órakor bent vagyok, munka után, délután pártbizottsági ülés vagy pártoktatás, azután bevásárlás, és itt az este. Stanislava Poslusná hosszú évekig aktívan bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba is, ma az üzemi bizottságnak pénztárosa, a CSKP járási bizotságának póttagja.- Szabadidőm? Hát, az kevés van. Néha tévét nézek, a sorozatokat szeretem leginkább, de ha nem jó a műsor, inkább alszom. A híreket meg kell nézned, mondogatom mindig magamnak, hogy tudd, mi történik a nagyvilágban. Van egy kis kertem, virágot, most éppen uborkát, epret termesztek. S mivel én csak olyan botcsinálta kertész vagyok, ezért lassacskán megy a munka, sokáig elszöszmötölök vele. Amit nagyon szeretek, az a befőzés. Persze, ha nem sikerül valami, az ember legszívesebben fogná, és kidobná fazekastul az egészet. De félre a tréfával- nevet. - Borzasztóan örülök annak, ha a gyerekeknek küldhetek egy kis befőttet, ha ízlik nekik. És gombát is szoktunk gyűjteni. A szülőfalunkban van egy kis házunk, onnét indul el az egész karaván... Azon az emlékezetes napon mindenki a televízió előtt ült, és érte izgult.- A kitüntetés átvétele - életem legcso- dálatosbb pillanata, feledhetetlen nap volt. Álmodni sem mertem volna, erről-elcsuk- lik a hangja, fátyolos lesz a szeme.- Amikor előzőleg megkaptam a táviratot, csak hullottak a könnyeim. Munkatársaim együtt örültek velem, gratuláltak, virágcsokorral vártak. Kis nyári lakunkban az egész család összegyűlt a tiszteletemre, mindannyian eljöttek. Arrafelé sok a hétvégi nyaraló, látva bennünket, kérdezgették, mi történik a Posiuéná portán - s ismeretlen ismerősök szorongatták minden jót kívánva a kezem.- Mit kívánok? Békét, hiszen béke nélkül sem élni, sem dolgozni nem lehet, és jó egészséget - válaszolja. - Nem sok időm van már hátra a nyugdíjig, szeretném becsülettel teljesíteni amit vállaltam. A gépeknél állva a kezeit figyelem - azt a szeretetteljes mozdulatot, amellyel végigsimít a szaporán gyarapodó anyagon, ahogy ördöngös gyorsasággal, ügyességgel egyesíti az elszakadt fonalakat - s felidéződnek bennem a szavai - Számomra a szövés a legkedvesebb időtöltés, igazi vesszőparipa. Ha újra kezdeném, ismét ezt a mesterséget választanám. Becsülettel elvégezni amit vállaltam. Nem keveset - a 8. ötéves tervet négy év alatt teljesíteni - így határoztak a fürge ujjak. TARICS ADRIENN A ÚJ SZÍ 8 1986. VH
