Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
► * Aj szú Vili. 8 M inden korábbinál határozottabb cselekvésre, konkrét intézkedésekre van szükség a fegyverkezési verseny megállítása, a nukleáris veszély elhárítása érdekében. Az ez irányú erőfeszítések sorába tartoznak az atomfegyvermentes övezetek létesítésére tett javaslatok, különösen érvényes ez Európára, hiszen kontinensünkön rendkívül veszélyes méreteket öltött a fegyverzetek koncentrációja, a legmagasabb a nukleáris szembenállás szintje, s ezért nagyobb az atomháború véletlenszerű kirobbanásának a kockázata mint másutt. Harminc éve először Március végén volt harminc éve annak, hogy a közvélemény először ismerkedhetett meg az atomfegyvermentes övezet létrehozásának gondolatával. A javaslatot a Szovjetunió terjesztette elő az ENSZ-ben, ajánlva, hogy Közép-Európában hozzanak létre ec.y nukleáris fegyverektől mentes zónát. Azóta számtalan javaslat született ilyen övezetek létrehozására a Közel-Keleten, Latin-Amerikában, az Indiai-óceán, a Földközi-tenger térségében és a világ egyéb pontjain. Az atomfegyvermentes övezetek létrehozásának gondolata később kibővült a vegyifegyvermentes, s általában a tömeg- pusztító fegyverektől mentes övezetek létrehozásának gondolatával. Különösen Európában keltettek élénk visszhangot az ilyen irányú törekvések. Az övezetekkel kapcsolatos szovjet álláspont alapja az a nyilatkozat, amelyet Mihail Gorbacsov január 15-én terjesztett elő, va amint a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének megteremtését célzó koncepció, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusán ismertettek. A szovjet vezetés az övezetek létrehozását az atomfegyverek 2000-ig történő felszámolását célzó program fontos részének tartja. A Varsói Szerződés felhívása Ez év áprilisában tették közzé „A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása az európai államokhoz, az Egyesült Államokhoz és Kanadához európai atomfegyvermentes övezetek létesítéséről" című dokumentumot. Ez hangsúlyozza, hogy az atomfegyvermentes övezetek létesítése szorosan összefügg a jószomszédság, a kölcsönös megértés és együttműködés fejlesztésével. A VS2-tagországok abból indulnak ki, hogy az ilyen javaslatok megvalósítása az adott térségek államainak politikai akaratától függ, s ezért szükségesek a további erőfeszítések ezen országok részéről. A Szovjetunió támogatja a létesítésüket, s kész megfelelő garanciákat nyújtani az övezetnek, viszont elvárja, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország is ugyanígy jár el. A dokumentum az alábbi fő gondolatokat ei leli ki: 1. A VSZ-országok üdvözlik az észak-európai atomfegyvermentes övezet létesítését célzó erőfeszítéseket. Az övezetben részt vevő államoknak a Szovjetunió kész két- vagy többoldalú egyezményekben megfelelő garanciákat nyújtani. Egy ilyen övezet hatékonyságát növelné, ha a nyugati atomhatalmak hasonló biztosítékokat adnának. A VSZ tagállamai felhívták a figyelmet, hogy a Szovjetunió más konkrét lépéseket is hajlandó tenni az észak-európai övezet létrehozása érdekében. 2. A dokumentum aláírói támogatják azt a svéd javaslatot, hogy létesítsenek Európában hadszíntéri nukleáris fegyverektől mentes folyosót a Varsói Szerződés és a NATO országait elválasztó vonal mentén. Véleményük szerint a hatékonyság növelése céljából ezt a folyosót ki lehetne szélesíteni mindkét irányban, figyelembe véve a fegyverek harcászati-haditechnikai jellemzőit. Közép-Európától kiindulva lehetne megkezdeni e folyosó létesítését. 3. Nagy jelentőségű lenne az övezetek létrehozása szempontjából, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen kötelezettséget vállalna arról, hogy tartózkodnak bármiféle nukleáris fegyver telepítésétől olyan országok területén, ahol ezek még ni csenek, az ilyen országok pedig ne engedjék meg a telepítést a területükön. Az európai szembenállás csökkentéséért Igaz, hogy az atomfegyvermentes övezetek létesítése önmagában nem oldja meg a lukleáris fegyverek csökkentésének problémáját, de jölentós mértékben elősegítheti a leszerelés ügyét, az ehhez szükséges bizalom légkörének kialakítását. Különösen ér/ényes ez kontinensünkre, ahol húszszor nagyobb a nukleáris fenyegetettség szintje a . ilágátlagnál, s hatmillió katona áll fegyverben. Európában három ilyen övezet létesítésé e születtek javaslatok. 1. Közép-Európa. Mint már említettük, elsőként a Szovjetunió tett ilyen ajánlatot a világszervezetben, majd 1957 őszén Rapacki lengyel külügyminiszter közölte az E JSZ Közgyűlésén: Lengyelország hajlandó kötelezettséget vállalni az atomfegyverek gyártásának és tárolásának tilalmára, ha az NDK és az NSZK is csatlakozik a megállapodáshoz. Az övezet hazánkra is kiterjedt volna. Csehszlovákia és az NDK kormánya tá nógatta az elképzelést, a Nyugat viszont elutasította. Ezt követően 1982-ben merült fe ismét konkrét javaslat formájában a kérdés, Olof Palme akkori svéd miniszterelnök javasolta, hogy a két katonai tömb határán hozzanak létre egy 150-150 kilométeres atommentes folyosót. A kezdeményezést a szocialista országok támogatták, sőt a folyosó kibővítését is ajánlották. Bonn álláspontja ezúttal is negatív volt. 2. Észak-Európa. A kezdeményezés Urho Kekkonen egykori finn államfő nevéhez fűződik, aki még a hatvanas évek első felében javasolta, hogy a térséget nyilvánítsák atomfegyverektől mentes övezetté. A téma azóta sokszor napirendre került különböző nemzetközi fórumokon. Kifogásokat főleg a két NATO-ország, Norvégia és Dánia emel. A szovjet álláspontot a Varsói Szerződés már idézett felhívása jól tükrözi. 3. A Balkán. Az erre vonatkozó első konrét javaslatot a román kormány tette huszonkilenc évvel ezelőtt, majd 1981-ben Bulgária javasolt csúcstalálkozót a kérdés megvitatására a térség országainak. Az érintett felek több eszmecserét is folytattak, egyedül Albánia maradt távol. A NATO-tag Törökország a balkáni övezet kérdését az európai leszerelés problémáival kapcsolja össze. Csak kettő * • Eddig csak két olyan nemzetközi megállapodást sikerült tető alá hozni, amelyek lakott térségre vonatkoznak. Az egyiket Latin- Amerikában, mexikói kezdeményezésre írták alá 1967-ben. E szerződés a különböző fogyatékosságai ellenére is nagy jelentőségű, hiszen hangsúlyozza, hogy a résztvevők nukleáris energiát kizárólag békés célokra használhatnak, tiltja az atomfegyverek gyártását, kipróbálását és harmadik országok megbízásából történő tárolását is. A másikat, amely a Csendes-óceán déli részére vonatkozik, tavaly írták alá, a hirosi- maí tragédia évfordulójának napján. A szerződés azt követően lép életbe, ha minden részt vevő ország parlamentje ratifikálta. E dokumentum szintén tiltja az atomfegyverek fejlesztését, gyártását és tárolását. • A világ más térségeiben is születtek - mindmáig meg nem valósult - javaslatok. Például az ENSZ-közgyúlés az el nem kötelezett országok javaslatára még 1971- ben elfogadott egy nyilatkozatot arról, hogy az Indiai-óceán legyen a béke övezete, s 48 ország részvételével megalakult a világszervezet különleges bizottsága, melynek feladata egy olyan nemzetközi konferencia előkészítése, amely kidolgozná az erre vonatkozó szerződést (a térség békeövezetté nyilvánításának terve az atomfegyverek kivonását is felöleli). A nemzetközi konferenciát már 1981-ben meg kellett volna tartani Colombóban, Sri Lanka fővárosában, de az USA és szövetségesei meghiúsították. Földünk egyik legsűrűbben lakott és stratégiailag rendkívül fontos övezetéről van szó, ahol az Egyesült Államok nagy mennyiségű fegyveres erőt és fegyverzetet állomásoztat, s vagy harminc támaszpontot tart fenn (a legismertebbet és legnagyobbat a Cha- gos-szigetekhez tartozó Diego Garcián). A Szovjetunió és az Egyesült Államok is tárgyalásokat kezdett 1977-ben a katonai tevékenység csökkentéséről az Indiai-óceánon, de a párbeszédet a negyedik forduló után Washington 1978-ban egyoldalúan megszakította. Afrikában is születtek olyan javaslatok, amelyek az egész földrészre kiterjedő megállapodást szorgalmazták, de a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság elutasító magatartása miatt nem sikerült a tárgyalásokat megkezdeni. Egyrészt azért, mert az USA sem nézné jó szemmel egy ilyen szerződés megkötését, másrészt pedig Pretoriának is vannak nukleáris ambíciói. Hasonló a helyzet a Közel-Keleten, ahol Izrael játssza ugyanazt a szerepet. Gyenge ellenérvek Az atomfegyvermentes övezetek ellenzőinek érvelése sovány. Azt állítják például, hogy az ilyen zónák növelnék egy hagyományos fegyverekkel vívott konfliktus kirobbanásának veszélyét. A szocialista országok következetesen törekednek a hagyományos fegyverzetek (és fegyveres erők) csökkentésére is, ezt igazolja például a Varsói Szerződés országainak június 11 -én közzétett budapesti felhívása, amelyre a Nyugat nem adott konstruktív választ. Bécsben, a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalásokon is azok gátolják az előrelépést, akik az övezetek létrehozását is ellenzik. Az az érv sem állja meg a helyét, miszerint az övezetek biztonságát a kívülről jövő atomfegyverek veszélyeztetnék. A probléma megoldásához elég lenne követni a Szovjetunió példáját, s minden atomhatalomnak kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmazza elsőként a nukleáris fegyvert, vagy pedig - mint már szó volt róla - két-vagy többoldalú szerződésekben megfelelő garanciákat nyújtani az ilyen övezetekhez tartozó államoknak. A mesterségesen felnagyított aggodalmaknál sokkal fajsúlyosabbak az övezetek mellett szóló érvek. Először: abból kell kiindulni, hogy a nukleáris háború veszélyének elhárítása az egész emberiség létérdeke, az övezetek pedig csökkentenék a veszélyt. Másodszor: könnyebb nem telepíteni oda atomfegyvert, ahol még nincs, mint a meglévőket kivonni, ezt a különböző leszerelési tárgyalások példája meggyőzően igazolja. Harmadszor: nincs szükség a leszerelési tárgyalásokat is oly gyakran és nagymértékben bonyolító adategyeztetésre, számháborúra. Befejezésül idézzük a Varsói Szerződés áprilisi felhívásának utolsó bekezdését: „... a nukleáris veszélyt el kell és el is lehet hárítani. Ehhez szükség van minden állam - a nukleáris hatalmak és a nukleáris fegyverekkel nem rendelkezők, a katonaipolitikai szövetségek tagjai, a semlegesek és el nem kötelezettek - energikus és határozott erőfeszítéseire. Az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozása fontos lépés lehet a földrész népei biztonságának megőrzéséhez, Európának a nukleáris fegyverektől való megszabadításához vezető úton. “ MALINÁK ISTVÁN Egyszerűbb nem telepíteni, mint a már meglévő atomfegyvereket kivonni SZOVJETUNIÓ A fiatalok lakásépítési akciói Az SZKP KB Politikai Bizottsága a közelmúltban megvizsgálta a lakáskérdést és határozatot hozott a fiatalok lakáshoz jutásának meggyorsításáról és megkönnyítéséről. Az első intézkedések már megtörténtek és életbe léptek a kedvezmények. A szovjet fiatalság számára az önálló felnőtt élet kialakításához a legjobb lehetőséget a szövetkezeti lakásépítési program kínálja, amely most számos új vonással gazdagodott. Az életbe léptetett szociálpolitikai intézkedések értelmében az állam különösen kedvező feltételekkel nyújt bankhitelt és biztosít kamatmentes kölcsönt azoknak, akik szövetkezeti lakás vásárlására vállalkoznak. A Szovjetunióban a legtöbb lakást- az új otthonok mintegy 70 százalékát - állami költségvetésből építik. Az otthonteremtésnek ez utóbbi formája elsősorban a faluhelyen népszerű, ahol a soklakásos épületek helyett- már a természeti adottságok miatt is inkább családi házak készülnek. Bár ez sem általános, hiszen a nagyobb gazdaságok szívesen finanszírozzák a többlakásos, városias jellegű házak építését, mert ezek olcsóbban kivitelezhetők. Ám a falusiak mégiscsak jobban kedvelik a szokott formát, a kertes, önálló családi házat. A családi ház építése azonban a Szovjetunióban sem olcsó mulatság. Igaz, az állami hozzájárulás igen magas. Az építkezésekhez folyósított 10-20 éves hitelek összege eléri a házak vagy szövetkezeti lakások értékének 70-80, esetenként a 90 százalékát is. A tulajdonos rendszerint a ház értékének egyharmadát előlegezi, de ezt is többnyire annak a gazdaságnak a segítségével, amely öt alkalmazza. A fennmaradó összegre a bank évi 0,5 százalékos kamatú, hosszú lejáratú hitelt nyújt. A munkahelyi segítség és a bankhitel mellé jön az állami támogatás. Ez azt jelenti, hogy az állam a ház értékének akár az egyharmadát is elengedheti. Ilyen feltételekkel épül a családi házak többsége az Orosz Föderációban - Északon és a központi területeken egyaránt. A kedvező hitelfeltételeknek köszönhetően a városokban folyamatosan növekszik a szövetkezeti lakástulajdonosok száma. A lakásszövetkezetek tagjai a jövendő otthon értékének 30—40 százalékát fizetik be előre, a többit a bank fedezi általában 20 éves kölcsön formájában. A kamat ez esetben sem haladja meg az évi 0,5 százalékot. Ma már a többnyire kevés megtakarított pénzzel rendelkező ifjú házasok vagy fiatal családok a „beugrót“ kamatmentes állami kölcsönből fedezhetik. S ezt az összeget úgyszintén hosszú lejáratra kapják meg. Ez persze nem az egyetlen kedvezmény. Újabban észrevehető mértékben csökken a szövetkezeti lakások ára, mivel a tulajdonosoknak módjuk van részt venni az építkezésben. Az építők félkész állapotban adják át a lakásokat, amelyekből azután a vállalkozó kedvű fiatalok maguk varázsolnak igazi otthont. Tapétáznak, festenek, mázolnak, elvégzik a kisebb szerelési munkákat, vállalják a parkettázást vagy a parkett csiszolását. Ez a lehetőség egyre több hívet szerez. Jól járnak így az építők is, mert azonos idő alatt jóval több lakást húzhatnak fel. Még inkább nyernek a lakók, mert kevesebbet fizetnek, s kedvük, idejük, ízlésük szerint alakíthatják a családi fészket. A Szovjetunióban manapság naponta 5600, évente mintegy kétmillió lakás épül. A kereslet természetesen most még nagyobb a kínálatnál, de az építkezési ütem meggyorsításával, a kedvezményes szövetkezeti lakásépítési akciókkal, s a jó hitelfeltételeket nyújtó magánerős otthonteremtéssel, várhatóan belátható időn belül megoldódik a lakáskérdés. (APN) Julo Polák karikatúrája