Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-18 / 16. szám

D

élutánonként megélénkül a nagy- magyari (Zlaté Klasy-Rastice) főutca forgalma. A munkahelyükről hazafelé tartó lakosok a nagy sietségben is meg-megállnak, s tisztelettel köszöntének, majd néhány szó erejéig megszólítanak egy-egy idősebb lakost. Senki sem kérdezi már merre tartanak, hisz mindenki tudja, úticéljuk a nyugdíjasklub.- Tiszteljük, szeretjük községünk idős lakosait, s szinte egy emberként azon vagyunk, hogy szebbé, elviselhetőbbé tegyük gyakran magányos életüket. Ezért határoztuk el, hogy nyugdíjasainknak tetőt szerzünk a fejük fölé - közölte dr. Kvarda József, a helyi nemzeti bizottság elnöke. - Amikor tíz évvel ezelőtt egymás után alakultak a nyugdíjasklubok, itt is mozgolódni kezdtek az idősebbek és szóltak, hogy ők is meg akarják szervezni a klubot, nekik is jólesne egy kis társasági élet. Megkapták a lehetőséget, s azóta is a hónap utolsó szombatján

sen berendezett konyhát, az olvasó-tv- termet, a kényelmes, otthont idéző társalgót, de a rendelkezésükre álló fürdőszobát is.- Naponta kettőtől este hatig 30-40 klubtársunk tartózkodik itt. Míg tíz évvel ezelőtt hatvannégyen voltunk, jelenleg 119-en vagyunk, s számunk otthonunk átadásától egyre gyarapszik - mondta bevezetőül, s a jelenlevők, Gyökeres Franciska, Horváth Emília és Horváth Erzsébet helyeslőén bólintottak. - Nagy dolog ám, hogy a község vezetői tisztelnek bennünket, s ahol lehet, segítik tevékenységünket. Sokan magányosan élünk, de itt egymás között elfelejtjük a rosszat, s csak a szépre, a jóra emlékezünk - vette át a szót Gyökeres Franciska, miközben elénk tette a gőzölgő feketét. - Persze nemcsak semmittevéssel múlatjuk az időt, gyakran hívunk magunk közé előadókat, óvodások és iskolások műsorral kedveskednek nekünk, filmet

a tüzoltószertár nagytermében tartják a meghitt összejöveteleket. Ám ezzel a megoldással nem elégedtek meg a község tisztségviselői, s amikor 1981- ben lehetőség volt rá, százezer koronáért megvásároltak egy házat. Tatarozták és berendezték, s 1982-ben át is adták a falu nyugdíjasainak.

— Négyszázhatvanhét nyugdíjas él közöttünk, s a mi feladatunk, a fiataloké, elviselhetőbbé tenni életük hátralevő éveit. A község szociális programja magába foglalja ezeket a kérdéseket. Amit tudunk és amikor csak lehet segítünk nekik. Nagy is az egyetértés közöttünk- közölte mosolyogva az elnök. - /gaz- tette hozzá azonnal, - a mi öregeinkre mindig támaszkodni lehet. Elmondta, nincs olyan faluszépítési akció, rendezvény, ahol ne jelennének meg és nemcsak tanáccsal, hanem lapáttal is ne bizonyítanák, tudnak, bírnak dolgozni.

Néhány lépésnyire a hnb épületétől áll a fehérre meszelt tomácos ház, a nyugdíjasok klubja. A kora délutáni órákban még kevés a látogató, ám Szilinszky István, a klub titkára (meg mindenese- tudtuk meg később) már az asztalokra helyezte’ a napilapokat, folyóiratokat, hogy az érkezők a megszokott helyükön találják azokat. Büszkén mutatta az ízlésevetitünk, sakk és kártyapartikat rendezünk, no meg olvasunk, s az asszonyok többnyire kézimunkáznak - sorolta Horváth Emília, a klub krónikása. Tőletudtuk meg, hogy az orvosi előadásokon kívül havonta egyszer „vérnyomásmérő napot“ tartanak. Felköszöntik társaikat névés születésnapjaik alkalmából, s évente többször a tagság kirándulni jár.-A nyolcvanéves férjemmel minden megmozduláson részt veszünk - mondta a 74 éves Horváth Erzsi néni. - Jelen vagyunk nemcsak akkor, amikor kaphatunk valamit - szívesen megyünk virágot ültetni, gereblyézni, amíg erőnk engedi, mi is adni akarunk - teszi hozzá kedvesen. Elmondja még, szívesen járnak az efsz szőlészetébe, gyümölcsösébe, alig várják a jó időt, hogy kimozdulhassanak. - Valamennyien kívánjuk már a mozgási és bizony amióta a párommal minden este tornázunk, nemcsak jobban érezzük magunkat, hanem egyre több erőt érzünk magunkban. Ezért is várjuk a tavaszi munkák kezdetét - mondja meggyőződéssel.

Szilinszky Pista bácsi néhány adattal támasztja alá az elmondottakat. Büszkén közli, hogy a nyugdíjasok 1984-ben 5644, tavaly pedig 3800 óra társadalmi munkával járultak hozzá a választási

program teljesítéséhez. - Itt mindenki jól érzi magát, s aki egyszer közénk áll, amíg él, tag marad. Együtt vagyunk az örömben, együtt a bánatban - szokta mondani Sztrelka Lajos, a nyolcvanhét éves elnökünk. Nem szeretem ismételni, de el kell mégis mondanom, hogy a mi nemzedékünknek kijutott a rosszból, megtizedeltek a háborúk, a nehéz élet- és munkafeltételek. A boldogabb, nyugodtabb életet ezért akarjuk élvezni, ezért akarjuk kihasználni a maradék időt. Fájó lábbal, sajgó derékkal kirándulni járunk, hogy láthassuk azt, amit csupán olvasmányaink alapján ismerhettünk. Nincsenek megvalósíthatatlan céljaink, de amit eltervezünk, azt véghez is visszük. Büszkék vagyunk tagságunkra, aminek a jele az is, hogy esőben, hóban ugyanúgy összejövünk, mint napsütésben. Vannak, akik más községekből járnak közénk. A nagyobb rendezvényekre pedig, a sportklub jóvoltából, autóbusz hozza-viszi a tagokat.

Beszélgetés közben gyorsan múlt az idő, s a klubtagok sorra nyitották ránk az ajtót. Levetve kabátjukat, papucsba bújtak, s ki-ki kedve szerint szórakozott. A magányt, ha csak néhány órára is, naponta kirekesztik életükből a klub jóvoltából.

PÉTERFI SZONYA

• Szép, kényelmes a nyugdíjasok klubja

(Gyökeres

György

felvételei)

Amíg egészségesek vagyunk, nemigen gondolunk az orvosokra, az egészségügyi nővérekre. Viszont, ha mi magunk, vagy családunk valamelyik tagja segítségükre szorul, közvetlenül érint munkájuk milyensége.

Őszintén be kell vallanunk, hogy többségük önfeláldozó helytállása ellenére gyakran nem vagyunk elégedettek az egészségügyi szolgáltatásokkal. Sokszor hallani panaszt, hogy a betegek indokolatlanul hosszú ideig várakoznak a rendelőintézetek várótermeiben. A visszásságok között emlegeti a lakosság az egyes egészségügyi dolgozók felelősségtudatának, lelkiismeretességének hiányát is.

Az ilyen és hasonló, nem éppen kedvező tapasztalatok ismeretében kellemes meglepetésnek számított, amit a közelmúltban átéltem. Előre bocsátom, csak közvetetten érintett az eset és senki sem tudta, hogy újságíró vagyok. Épp ezért tartom fontosnak, hogy szóljak egy olyan kollektíváról, mely a rövid ,,ismeretségünk“ során bizonyította jó viszonyát munkájához és főként az emberekhez.

Az egyik ismerősömet a losonci (Luőenec) kórház szemészeti osztályára szállították igen súlyos állapotban. Feleségével közölték: meg- mútik a szemét, hogy újra láthasson. Mivel közel száz kilométerre laknak a járási székhelytől, az asszony a műtét utáni napon megkért, hívjam fel a kórházat, meglátogathatja-e már a férjét.

A központból minden kérdezgetés, megjegyzés nélkül kapcsolták az osztályt. A főorvosnő sajnálattal Jtözölte: válságos a beteg helyzete, a szemműtét ugyan sikerült, de egyéb, ezzel nem összefüggő és előre nem feltételezett szövődmény lépett fel. Természetesen akár most is meglátogathatják - hangzott a felvilágosítás.

Az asszony rémülten nézett rám, amikor tolmácsoltam a főorvosnö szavait, s kérése nélkül is tudtam, autóba ülünk és indulunk.

A kórterembe lépve igazolva látszottak a főorvosnö szavai., bár közben a kezelés némi javulást eredményezett. Irodájába invitált az osztály vezetője, részletesen, elmagyarázta, milyen a beteg állapota, mit tettek és mit tehetnek érte.

Ismerősöm még egy ideig a férje mellett maradt, volt időm, hogy közben figyeljem hogyan végezték a nővérek feladataikat, ápolták a betegeket. Mindenkihez volt kedves szavuk, türelmesen kerülgették a folyosón a meggyógyult, haza készülődő gyerekeket.

Amit a következő napokban tapasztaltam, igazolta az első kedvező benyomásaimat erről a kollektíváról. Továbbra is én tartottam a kapcsolatot a kórházzal: reggel, este telefonáltam, érdeklődtem a beteg hogyléte felől. Mindig jóleső érzéssel tettem le a kagylót. Nemcsak azért, mert örültem, hogy bár lassan, de valamelyest javult ismerősöm súlyos állapota, hanem az olyan apróságok miatt is, hogy mindig ,,simán" kapcsolták az osztályt. Bármelyik nővér vette fel a telefont, készségesen válaszolt, egyikük hangján sem érződött, hogy zaklatásnak veszik a hívást. Az ügyeletes orvos szintén természetesnek vette, hogy elmondja, milyen változások következtek be aznap a beteg állapotában. Megnyugtatott az a tudat, hogy biztonságban érezhetik magukat a betegek az ilyen emberek kezében, akik még a „dróton keresztül“ is mindig készségesek. S milyen szüksége van erre a betegeknek. De ugyanúgy a hozzátartozóknak is, akik a távolság, a közlekedési gondok miatt naponta nem látogathatják azt,

Kár, hogy a losonci kórház szemészeti osztályának példája nem „ragályos“. Pedig de jó lenne, ha mindenütt így viszonyulnának a betegekhez, de általában az emberek egymáshoz is! DEÁK TERÉZ

0000SBB00000B0BESEB0000B0000S0B0000BSBSB00S0000B00SBS000S0000000SEB00000000BB0B000B0000BB0BBSB0000BSBEB00B0000000S®®

AZ ELETRE, HIVATÁSUKRA KÉSZÜLNÉK

Április 17-e a Nemzetbiztonsági "Testület napja

Ébresztő... Ébresztő... Visszhangzik a vezényszótól a folyosó. Jóformán el sem ül a visszhang, amikor újabb parancs hallatszik: reggeli tornára sorakozó... Megszokott kép ez a néphadseregben, de az SZSZK Belügyminisztériuma készültségi egységében és tiszthelyettesi iskolájában is. Az iskola hallgatói már teljesítették öthónapos katonai pótszolgálatukat, most a tanulás a feladatuk, de nem mellőzhetik a katonás rendet, a fegyelmet sem.- Az elmúlt másfél évtized alatt sok növendék hagyta el az iskolát, erősítette meg a Nemzetbiztonsági Testület állományát - mondja Pavel Cerva százados, az iskolai pártbizottság elnöke. - Az első növendékek közül többen már felelősségteljes tisztséget töltenek be, eredményes nyomozók, bűnügyi szakemberek. Mindez annak tudható be, hogy az iskola sokoldalúan felkészíti őket szakmai és politikai téren is. Amikor búcsút vesznek az iskolától több mint ötven százalékuk párttag vagy tagjelölt.- öt éve költöztünk a korszerűen felszerelt pezinoki iskolába - veszi át a szót Stanislav Janko- viő főtörzsőrmester, a SZISZ iskolai szervezetének az elnöke. - Növendékeink a tanulás mellett sokat sportolnak. Több mint nyolcvanan pionirvezetőként tevékenykednek. Többen ott voltak az országos spartakiádon, s a múlt évi díszszemlén egységünk ugyancsak kitett magáért.

A tanítás szünetében elvegyülök a növendékek között. A sportról beszélgetünk, szóba kerül a futball, a kézilabda, s mindaz, amiben iskolájuk a különböző szintű versenyekben érdekelve van. A legtöbb dicsérő szót a ka- ratézók kapják, pedig a futballcsapat is egy osztállyal feljebb került és a turisztika iránt is nagy az érdeklődés.- Odahaza versenyszerűen futballoztam, de itt minden időmet a tanulásnak szentelem - jegyzi meg az ipolysági (Sahy) Benyó Róbert főtörzsőrmester. - Magyar tanítási nyelvű iskolában érettségiztem, de nem voltak nyelvi nehézségeim, jól tanulok.

Odahaza ifjú határőrként tevékenykedett. Innen kapta az indítékot, amikor a pályaválasztásra sor került. Több ismerőse végezte el ezt az iskolát. A beilleszkedés nem volt számára nehéz. Az egyik alapiskolában a közlekedésrendészeti szakkört vezeti. Derekasan helytáll, amit az is bizonyít, hogy nemrég a példás növendék jelvényt is megkapta.- A szakmai ismeretek mellett lehetőség van idegen nyelv tanulására is. Ha az időm engedi zenét hallgatok, vagy olvasok, nem vetem meg a bűnügyi regényt sem. Az ellátásra, a rólunk való gondoskodásra nem panaszkodhatom. Mivel nem költekezem, havonta ezer koronát a takarékbetétkönyvre helyezek el.

Egy másik csoportban a magas termetű Frantiéek Blaéko törzsőrmester tartja szóval a többieket. A gyakorlati felkészítés keretében szolgálatot teljesített a fővárosban, erről beszél:-A petrzalkai városrészben ittas emberek garázdálkodtak. A helyszínre érve intézkedés közben látom, hogy egyikük az összetört üveg kezében maradt részével a legjobb barátomra akart támadni. Nem tudom, hogyan kaptam el a magasba lendülő karját, hogyan csavartam meg a kezét, de elég az hozzá, hogy ártalmatlanná tettem: Szerencsére, idejében beavatkoztam.

Az elektroműszerész szakmát tanulta ki, de mindig az volt a vágya, hogy rendőr legyen. Párttagjelöltként jött az iskolába, az első perctől kezdve igyekezett példát mutatni a többieknek. A SZISZ és a pártalapszervezet vezetőségének a tagja, az egyik pionircsapat vezetője. Nyártól már a mindennapi életben bizonyítja hogyan készült fel a hivatásra.- Néhány év szolgálat után szeretnék továbbtanulni. Erre