Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-18 / 16. szám

D élutánonként megélénkül a nagy- magyari (Zlaté Klasy-Rastice) főutca forgalma. A munkahelyükről haza­felé tartó lakosok a nagy sietségben is meg-megállnak, s tisztelettel köszönté­nek, majd néhány szó erejéig megszólí­tanak egy-egy idősebb lakost. Senki sem kérdezi már merre tartanak, hisz minden­ki tudja, úticéljuk a nyugdíjasklub.- Tiszteljük, szeretjük községünk idős lakosait, s szinte egy emberként azon vagyunk, hogy szebbé, elviselhetőbbé tegyük gyakran magányos életüket. Ezért határoztuk el, hogy nyugdíjasainknak te­tőt szerzünk a fejük fölé - közölte dr. Kvarda József, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke. - Amikor tíz évvel ezelőtt egymás után alakultak a nyugdíjasklu­bok, itt is mozgolódni kezdtek az időseb­bek és szóltak, hogy ők is meg akarják szervezni a klubot, nekik is jólesne egy kis társasági élet. Megkapták a lehetősé­get, s azóta is a hónap utolsó szombatján sen berendezett konyhát, az olvasó-tv- termet, a kényelmes, otthont idéző társal­gót, de a rendelkezésükre álló fürdőszo­bát is.- Naponta kettőtől este hatig 30-40 klubtársunk tartózkodik itt. Míg tíz évvel ezelőtt hatvannégyen voltunk, jelenleg 119-en vagyunk, s számunk otthonunk átadásától egyre gyarapszik - mondta bevezetőül, s a jelenlevők, Gyökeres Franciska, Horváth Emília és Horváth Erzsébet helyeslőén bólintottak. - Nagy dolog ám, hogy a község vezetői tisztel­nek bennünket, s ahol lehet, segítik tevé­kenységünket. Sokan magányosan élünk, de itt egymás között elfelejtjük a rosszat, s csak a szépre, a jóra emléke­zünk - vette át a szót Gyökeres Francis­ka, miközben elénk tette a gőzölgő feke­tét. - Persze nemcsak semmittevéssel múlatjuk az időt, gyakran hívunk magunk közé előadókat, óvodások és iskolások műsorral kedveskednek nekünk, filmet a tüzoltószertár nagytermében tartják a meghitt összejöveteleket. Ám ezzel a megoldással nem elégedtek meg a község tisztségviselői, s amikor 1981- ben lehetőség volt rá, százezer koronáért megvásároltak egy házat. Tatarozták és berendezték, s 1982-ben át is adták a falu nyugdíjasainak. — Négyszázhatvanhét nyugdíjas él kö­zöttünk, s a mi feladatunk, a fiataloké, elviselhetőbbé tenni életük hátralevő éveit. A község szociális programja ma­gába foglalja ezeket a kérdéseket. Amit tudunk és amikor csak lehet segítünk nekik. Nagy is az egyetértés közöttünk- közölte mosolyogva az elnök. - /gaz- tette hozzá azonnal, - a mi öregeinkre mindig támaszkodni lehet. Elmondta, nincs olyan faluszépítési akció, rendez­vény, ahol ne jelennének meg és nem­csak tanáccsal, hanem lapáttal is ne bizonyítanák, tudnak, bírnak dolgozni. Néhány lépésnyire a hnb épületétől áll a fehérre meszelt tomácos ház, a nyug­díjasok klubja. A kora délutáni órákban még kevés a látogató, ám Szilinszky István, a klub titkára (meg mindenese- tudtuk meg később) már az asztalokra helyezte’ a napilapokat, folyóiratokat, hogy az érkezők a megszokott helyükön találják azokat. Büszkén mutatta az ízlése­vetitünk, sakk és kártyapartikat rende­zünk, no meg olvasunk, s az asszonyok többnyire kézimunkáznak - sorolta Hor­váth Emília, a klub krónikása. Tőletudtuk meg, hogy az orvosi előadásokon kívül havonta egyszer „vérnyomásmérő na­pot“ tartanak. Felköszöntik társaikat név­és születésnapjaik alkalmából, s évente többször a tagság kirándulni jár.-A nyolcvanéves férjemmel minden megmozduláson részt veszünk - mondta a 74 éves Horváth Erzsi néni. - Jelen vagyunk nemcsak akkor, amikor kapha­tunk valamit - szívesen megyünk virágot ültetni, gereblyézni, amíg erőnk engedi, mi is adni akarunk - teszi hozzá kedve­sen. Elmondja még, szívesen járnak az efsz szőlészetébe, gyümölcsösébe, alig várják a jó időt, hogy kimozdulhassanak. - Valamennyien kívánjuk már a mozgási és bizony amióta a párommal minden este tornázunk, nemcsak jobban érezzük magunkat, hanem egyre több erőt érzünk magunkban. Ezért is várjuk a tavaszi munkák kezdetét - mondja meggyőző­déssel. Szilinszky Pista bácsi néhány adattal támasztja alá az elmondottakat. Büszkén közli, hogy a nyugdíjasok 1984-ben 5644, tavaly pedig 3800 óra társadalmi munkával járultak hozzá a választási program teljesítéséhez. - Itt mindenki jól érzi magát, s aki egyszer közénk áll, amíg él, tag marad. Együtt vagyunk az öröm­ben, együtt a bánatban - szokta mondani Sztrelka Lajos, a nyolcvanhét éves elnö­künk. Nem szeretem ismételni, de el kell mégis mondanom, hogy a mi nemzedé­künknek kijutott a rosszból, megtizedel­tek a háborúk, a nehéz élet- és munkafel­tételek. A boldogabb, nyugodtabb életet ezért akarjuk élvezni, ezért akarjuk kihasz­nálni a maradék időt. Fájó lábbal, sajgó derékkal kirándulni járunk, hogy láthassuk azt, amit csupán olvasmányaink alap­ján ismerhettünk. Nincsenek megvalósít­hatatlan céljaink, de amit eltervezünk, azt véghez is visszük. Büszkék vagyunk tag­ságunkra, aminek a jele az is, hogy esőben, hóban ugyanúgy összejövünk, mint napsütésben. Vannak, akik más községekből járnak közénk. A nagyobb rendezvényekre pedig, a sportklub jóvol­tából, autóbusz hozza-viszi a tagokat. Beszélgetés közben gyorsan múlt az idő, s a klubtagok sorra nyitották ránk az ajtót. Levetve kabátjukat, papucsba búj­tak, s ki-ki kedve szerint szórakozott. A magányt, ha csak néhány órára is, naponta kirekesztik életükből a klub jó­voltából. PÉTERFI SZONYA • Szép, kényel­mes a nyugdíja­sok klubja (Gyökeres György felvételei) Amíg egészségesek vagyunk, nemigen gon­dolunk az orvosokra, az egészségügyi nővérek­re. Viszont, ha mi magunk, vagy családunk valamelyik tagja segítségükre szorul, közvetle­nül érint munkájuk milyensége. Őszintén be kell vallanunk, hogy többségük önfeláldozó helytállása ellenére gyakran nem vagyunk elégedettek az egészségügyi szolgál­tatásokkal. Sokszor hallani panaszt, hogy a be­tegek indokolatlanul hosszú ideig várakoznak a rendelőintézetek várótermeiben. A visszássá­gok között emlegeti a lakosság az egyes egészségügyi dolgozók felelősségtudatának, lelkiismeretességének hiányát is. Az ilyen és hasonló, nem éppen kedvező tapasztalatok ismeretében kellemes meglepe­tésnek számított, amit a közelmúltban átéltem. Előre bocsátom, csak közvetetten érintett az eset és senki sem tudta, hogy újságíró vagyok. Épp ezért tartom fontosnak, hogy szóljak egy olyan kollektíváról, mely a rövid ,,ismeretsé­günk“ során bizonyította jó viszonyát munkájá­hoz és főként az emberekhez. Az egyik ismerősömet a losonci (Luőenec) kórház szemészeti osztályára szállították igen súlyos állapotban. Feleségével közölték: meg- mútik a szemét, hogy újra láthasson. Mivel közel száz kilométerre laknak a járási székhelytől, az asszony a műtét utáni napon megkért, hívjam fel a kórházat, meglátogathatja-e már a férjét. A központból minden kérdezgetés, megjegy­zés nélkül kapcsolták az osztályt. A főorvosnő sajnálattal Jtözölte: válságos a beteg helyzete, a szemműtét ugyan sikerült, de egyéb, ezzel nem összefüggő és előre nem feltételezett szö­vődmény lépett fel. Természetesen akár most is meglátogathatják - hangzott a felvilágosítás. Az asszony rémülten nézett rám, amikor tolmácsoltam a főorvosnö szavait, s kérése nélkül is tudtam, autóba ülünk és indulunk. A kórterembe lépve igazolva látszottak a főor­vosnö szavai., bár közben a kezelés némi javu­lást eredményezett. Irodájába invitált az osztály vezetője, részletesen, elmagyarázta, milyen a beteg állapota, mit tettek és mit tehetnek érte. Ismerősöm még egy ideig a férje mellett maradt, volt időm, hogy közben figyeljem ho­gyan végezték a nővérek feladataikat, ápolták a betegeket. Mindenkihez volt kedves szavuk, türelmesen kerülgették a folyosón a meggyó­gyult, haza készülődő gyerekeket. Amit a következő napokban tapasztaltam, igazolta az első kedvező benyomásaimat erről a kollektíváról. Továbbra is én tartottam a kap­csolatot a kórházzal: reggel, este telefonáltam, érdeklődtem a beteg hogyléte felől. Mindig jól­eső érzéssel tettem le a kagylót. Nemcsak azért, mert örültem, hogy bár lassan, de valamelyest javult ismerősöm súlyos állapota, hanem az olyan apróságok miatt is, hogy mindig ,,simán" kapcsolták az osztályt. Bármelyik nővér vette fel a telefont, készségesen válaszolt, egyikük hangján sem érződött, hogy zaklatásnak veszik a hívást. Az ügyeletes orvos szintén természe­tesnek vette, hogy elmondja, milyen változások következtek be aznap a beteg állapotában. Megnyugtatott az a tudat, hogy biztonságban érezhetik magukat a betegek az ilyen emberek kezében, akik még a „dróton keresztül“ is mindig készségesek. S milyen szüksége van erre a betegeknek. De ugyanúgy a hozzátarto­zóknak is, akik a távolság, a közlekedési gondok miatt naponta nem látogathatják azt, Kár, hogy a losonci kórház szemészeti osztá­lyának példája nem „ragályos“. Pedig de jó lenne, ha mindenütt így viszonyulnának a bete­gekhez, de általában az emberek egymáshoz is! DEÁK TERÉZ 0000SBB00000B0BESEB0000B0000S0B0000BSBSB00S0000B00SBS000S0000000SEB00000000BB0B000B0000BB0BBSB0000BSBEB00B0000000S®® AZ ELETRE, HIVATÁSUKRA KÉSZÜLNÉK Április 17-e a Nemzetbiztonsági "Testület napja Ébresztő... Ébresztő... Vissz­hangzik a vezényszótól a folyosó. Jóformán el sem ül a visszhang, amikor újabb parancs hallatszik: reggeli tornára sorakozó... Meg­szokott kép ez a néphadseregben, de az SZSZK Belügyminisztériu­ma készültségi egységében és tiszthelyettesi iskolájában is. Az iskola hallgatói már teljesítették öthónapos katonai pótszolgálatu­kat, most a tanulás a feladatuk, de nem mellőzhetik a katonás rendet, a fegyelmet sem.- Az elmúlt másfél évtized alatt sok növendék hagyta el az iskolát, erősítette meg a Nemzetbiztonsá­gi Testület állományát - mondja Pavel Cerva százados, az iskolai pártbizottság elnöke. - Az első növendékek közül többen már fe­lelősségteljes tisztséget töltenek be, eredményes nyomozók, bűn­ügyi szakemberek. Mindez annak tudható be, hogy az iskola sok­oldalúan felkészíti őket szakmai és politikai téren is. Amikor búcsút vesznek az iskolától több mint öt­ven százalékuk párttag vagy tag­jelölt.- öt éve költöztünk a korszerű­en felszerelt pezinoki iskolába - veszi át a szót Stanislav Janko- viő főtörzsőrmester, a SZISZ isko­lai szervezetének az elnöke. - Nö­vendékeink a tanulás mellett sokat sportolnak. Több mint nyolcvanan pionirvezetőként tevékenykednek. Többen ott voltak az országos spartakiádon, s a múlt évi dísz­szemlén egységünk ugyancsak ki­tett magáért. A tanítás szünetében elvegyü­lök a növendékek között. A sport­ról beszélgetünk, szóba kerül a futball, a kézilabda, s mindaz, amiben iskolájuk a különböző szintű versenyekben érdekelve van. A legtöbb dicsérő szót a ka- ratézók kapják, pedig a futballcsa­pat is egy osztállyal feljebb került és a turisztika iránt is nagy az érdeklődés.- Odahaza versenyszerűen fut­balloztam, de itt minden időmet a tanulásnak szentelem - jegyzi meg az ipolysági (Sahy) Benyó Róbert főtörzsőrmester. - Magyar tanítási nyelvű iskolában érettsé­giztem, de nem voltak nyelvi ne­hézségeim, jól tanulok. Odahaza ifjú határőrként tevé­kenykedett. Innen kapta az indíté­kot, amikor a pályaválasztásra sor került. Több ismerőse végezte el ezt az iskolát. A beilleszkedés nem volt számára nehéz. Az egyik alapiskolában a közlekedésrendé­szeti szakkört vezeti. Derekasan helytáll, amit az is bizonyít, hogy nemrég a példás növendék jel­vényt is megkapta.- A szakmai ismeretek mellett lehetőség van idegen nyelv tanu­lására is. Ha az időm engedi zenét hallgatok, vagy olvasok, nem ve­tem meg a bűnügyi regényt sem. Az ellátásra, a rólunk való gondos­kodásra nem panaszkodhatom. Mivel nem költekezem, havonta ezer koronát a takarékbetétkönyv­re helyezek el. Egy másik csoportban a magas termetű Frantiéek Blaéko törzsőr­mester tartja szóval a többieket. A gyakorlati felkészítés keretében szolgálatot teljesített a főváros­ban, erről beszél:-A petrzalkai városrészben it­tas emberek garázdálkodtak. A helyszínre érve intézkedés köz­ben látom, hogy egyikük az össze­tört üveg kezében maradt részével a legjobb barátomra akart támad­ni. Nem tudom, hogyan kaptam el a magasba lendülő karját, hogyan csavartam meg a kezét, de elég az hozzá, hogy ártalmatlanná tet­tem: Szerencsére, idejében be­avatkoztam. Az elektroműszerész szakmát tanulta ki, de mindig az volt a vá­gya, hogy rendőr legyen. Párttag­jelöltként jött az iskolába, az első perctől kezdve igyekezett példát mutatni a többieknek. A SZISZ és a pártalapszervezet vezetőségé­nek a tagja, az egyik pionircsapat vezetője. Nyártól már a mindenna­pi életben bizonyítja hogyan készült fel a hivatásra.- Néhány év szolgálat után szeretnék továbbtanulni. Erre

Next

/
Oldalképek
Tartalom