Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 4. szám

1 A kétjobbkezes kislány Volt egy kislány, akinek a bal keze is jobb volt. És nagyon szeretett rajzolni. Egyik kezével bábut rajzolt, a másik­kal hóemberkét. A bábu nyug­hatatlan volt, leütötte a hóem­berke orrát, s a hóemberke sírt. A kislány megsajnálta a hóemberkét. Egyik kezével új orrot rajzolt neki, a másikkal seprűt, hogy védekezhessen a bábuval szemben. Aztán a kislány egyik kezé­vel egy fát rajzolt, a másikkal ke/ítést. A fá szomorkodott egymagában a kerítés mögött. Egyik kezével ezért rajzolt egy másik fát, hogy a kerítés mö­gött két fa-jóbarát álljon, s a másik kezével házikót. Jó, ha a fáknak is vannak barátaik. A házikóban az asztalnál ülő emberek örültek neki, hogy mi­lyen gyönyörűen súgnak a fák s hogy a házban milyen tiszta a levegő. Végül a kislány egyik kezé­vel apókát rajzolt, a másikkal egy anyókát. Mindketten öre­gek voltak már, arcukat ráncok barázdálták. Ültek a pádon és beszélgettek:- Milyen jó, hogy a kislány lerajzolt bennüket, így legalább van unokánk. Olyan ügyes unokánk, aki mind a két kezé­vel tud rajzolni. Ha megnő, egyik kezével a saját gyerme­keit fogja gondozni, a másikkal bennünket.- Milyen jó, hogy lerajzoltam nagypapát és nagymamát. Lesz kihez látogatóba járnom, virágot vinnem születésnapra. Meghívnom őket ünnepekre és sétálni járok majd velük a park­ba. Milyen örömteli dolog is az, ha valakinek van nagypapája és nagymamája, akik szeretik kicsi unokájukat. S a szobájában ágyacskája fölé akasztotta a képet. MÁRIA ÖURŐÍKOVÁ Sötike egy parányi teremt­mény, amely sötétben érzi ma­gát a legjobban. Pontosabban: félhomályban. Rendszerint te­hát a gyertyatartó alatt telep­szik meg, mert a gyertyatartó alatt sötét van. Pontosabban: 'félhomály. Ahhoz azonban, hogy a gyertyatartó alatt félho­mály legyen, meg kell rajta gyújtani a gyertyákat. A mi Sötikénk Adelka néni gyertyatartójának tövét válasz­totta otthonául. Mert Adelka néni, ha vendégei jöttek, min­dig meggyújtotta a gyertyákat. Szép fekete fémgyertyatartója volt, közepén egy fekete ga- lambocskával. Halk sercegés­sel égtek rajta a gyertyák. A vendégek teát ittak, és jól érezték magukat. Valamiféle kellem és meghittség lengte körül őket. Biztosan attól, hogy itt gyertyák égnek, gondolták. De más miatt volt ez. A gyér­Gondolkodom, tehát... G K Ó V S s A É É G 0 Ó F M' A i A GY G N tyák alatti félhomályban ott ült Sötike, parányi lantját pengette és boldogan mosolygott. Ettől áradt szót a szobában a kellem és a meghittség. Ámde aztán Adelka néni el­távozott és sose tért többé vissza. A gyertyatartó a kan­dalló mellett állt a sarokban, és nem gyújtotta meg már senki. Sötike várt egy napot, várt egy hetet, várt egy hónapot. Aztán elment ő is. Mert neki félhomályra van szüksége. Olyanra, amilyen a gyertyatar­tó tövében honol, ha égnek rajta a gyertyák. Ki tudja, Sötike valahol nem nálatok telepedett-e meg? Ha figyelmesek lesztek, talán meg is pillanthatjátok: ül az égő gyertyák alatti félhomályban, pici lantját pengeti és boldogan mosolyog. BERECK JÓZSEF fordításai KAKUKKTOJÁS A következő öt szó közül melyik hasonlít legkevésbé » a többihez:- néhány- semennyi- több- legtöbb- kevés ◄---------------------------------­LÓ UGRÁSBAN Ha az ábra betűit a vasta- gított G betűből kiindulva a sakkjáték lóugrásának sza­bályai szerint helyes sor­rendben olvassátok össze, Ady Endre egyik versének címét kapjátok eredményül. Mi a vers elme? MEGFEJTÉS A január 10-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Ottawa, Canberra, Nigéria fővárosa, Laoszé; Marianna (8 betűs). Nyertesek: Suse Mária, Szepsi (Moldava nad Bodvou); Nagy Mária, Farkasd (Vlöany); Lipán Viktor, Nagykövesd (Vel'ky Kamenec); Szalma Katalin, Nagyölved (Veiké Ludince); Renács Krisztina, Vága (Váhovce).­DÉNES GYÖRGY Mackó a barlangjában Mackó mondja: bromborom. Hasogat a tomporom. Feklélgettem eleget, mikor lesz már melegebb? Cudar tél van, viharos, recseg, zúg az iharos. Kibújjak, vagy ne bújjak? Sétáljak, vagy lapuljak? Alszom még rá, bromborom, aztán majd meg­gondolom. A naprendszer legnagyobb kis­bolygója a Ceres. A legnagyobb szabású nem­zetközi profi kerékpárverseny a Tour de France. A legkeményebb ásvány a gyé­mánt. A legmagasabb vegyértékű ele­mek a ruthénium és az ozmium. A legnagyobb tenger a Jeges­tenger. A legkisebb tenger a Márvány­tenger. A Föld legnagyobb jégmezője az Antarktisz. A Föld legmagasabb vízesése a venezuelai Angel. A SZÍVÉLYESSÉG ÉP­PEN OLYAN ADO­MÁNY, MINT A SZÉP­SÉG ÉS AZ ÉRTELEM. Kacsalov Találóskérdések- Ausztráliából- Mi a hernyó?- Olyan féreg, amelynek prém- budája van.- Mi történik, ha a kengurut juh- val keresztezzük?- Ugráló gyapjúpulóver.- És ha elefánttal keresz­tezzük?- Akkor nagy gödrök lesznek mindenütt Ausztráliában!- Mi az, hogy: „kilencvenkilenc és zutty!...“, „kilencvenkilenc és zutty!?“- Egy araszoló százlábú, ame­lyiknek az egyik lába fából van.- Mi a legbiztosabb módja an­nak, hogy megfogjunk egy vadka­csát?- Vegyetek egy közönséges házikacsát, és addig hergeljétek, míg meg nem vadul.- Mi az: kívül zöld, belül sárga?- Banán, amely uborkának ál­cázta magát.- Mit lát az űrhajóé, amikor ven­déglőben ül és teáscsészéjébe néz?- Nem-repülő csészealjat! GELLÉRT GYÖRGY fordítása Mióta gömbölyű a Fold? Természetesen azóta, amióta kialakult vagy ötmilliárd évvel ezelőtt. Tudjuk, hogy a Föld belseje ma is izzó, folyékony anyag. Kezdetben az egész fortyogó massza volt, sót az is lehet, hogy korábban gázködként létezett. Ezért szükségszerűen gömb ala­kot kellett felvennie, minthogy a gömb a legkisebb térfogatú test, és minden folyadék a legkisebb térfogat elérésére törekszik. A teljesség kedvéért említjük meg, hogy az Északi és a Déli sark körül Földünk „belapult“, annak következtében, hogy a tengelye körül forog, vagyis ez a forgás deformálta. A címben feltett kérdés nem is arra vonatkozik, hogy mikor alakult ki bolygónk mai formája, hanem arra, hogy az emberek fejében mikor jelent meg a valóságnak megfelelő elképzelés „sárbolygónkról“. Az minden tankönyvben megtalálható, hogy ötszáz évvel ezelőtt már feltételezték: a Föld gömb alakú. Kolumbusz Kristóf (aki a közhiedelemmel ellentétben nem hajóskapitány volt, hanem elméleti fizikus és nem is éppen a legrosszabb) azért házalt a tengeri nagyhatalmaknál, hogy ezt a feltételezést bebizo­nyítsa: nyugati irányba hajózva akart eljutni Indiába, tehát sze­rette volna körülhajózni a Földet. Persze a királyi udvarok fittyet hánytak a tudományos expedícióra, de Izabella spanyol királynő végül is adott három hajót a „hóbortos" fizikusnak, abban reménykedve, hogy igy jóval olcsóbban jutnak a méregdrága fűszerekhez, mint a vetélytárs Portugália. Tehát fél évezreddel ezelőtt helyes elképzelésük volt a fizikusoknak bolygónk alakjá­ról. Arról azonban keveseknek van tudomásuk, hogy ezerhétszáz évvel korábban is tudták az emberek: a Föld gömbölyű, sőt meg is tudták állapítani annak nagyságát! Történt mindez körülbelül kétezerkétszáz évvel ezelőtt, a mai Egyiptom területén. Az ókori görögök az elméleti fizikában olyan eredményeket értek el, amelyeket ma is megcsodálhatunk, annál is inkább, mivel rendkívül primitív műszereik voltak. Elég csupán arra gondolni, hogy még nagyítólencsét sem használtak, tehát semmi­lyen olyan műszerük nem volt, amelyet ma a távolsági mérések­hez használnak. A nyári napforduló idején Szüéné (Asszuán) városában néhány napon át pont délben a Nap bevilágított a kutakba, tehát pontosan a város fölött állt. A minden jelenségre oly fogékony görögök megfigyelték, hogy ugyanakkor ez sosem következik be a mint­egy nyolcszáz kilométerrel északabbra fekvő Alexandriában, ott még a nyári napforduló delelöjén is árnyékot vet a Nap. A jelen­ségre az első magyarázat az lehetett, hogy a Nap túl közel van a Földhöz, ezért a sugarai nem párhuzamosak. Csakhogy más kísérletekkel könnyen bizonyítható volt, hogy a sugarak párhuza­mosak, vagyis a Nap igen nagy távolságban van tőlünk. Ezután már csak egyetlen logikus magyarázat kínálkozott: a Föld szük­ségszerűen gömbölyű! Nemcsak hogy elfogadták ezt a feltétele­zést, de Eratoszthenész, matematikailag hibátlan módon, be is bizonyította, sót ki is számolta, mégpedig roppant egyszerű és frappáns módszerrel. Adva volt, hogy Szüénében a Nap bevilágít a kútba. Nagyjából ismerték is a két város közötti távolságot. Ezért csupán egyetlen mérésre volt szükség. Eratoszthenész egy ismert méretű ale­xandriai oszlop árnyékából déli tizenkettőkor a nyári napforduló napján megállapította, hogy a Nap sugarai pontosan hét és fél fokos szögben esnek be. A két adatból - miután tudta, hogy a városok közti távolság valójában körív - kiszámította, hogy a Föld kerülete 39 700 km! A ma ismert adathoz viszonyítva az eltérés abból származik, hogy Alexandria nem pontosan északra van Szüénétől - tehát nem egy hosszúsági körön fekszenek (ö ezt akkor nem tudhatta), másrészt a két város közötti távolságot a karavánok átlag-sebességéből becsléssel állapította meg (tehát nem volt módja a pontos mérésre). Ezt azért érdemes megje­gyezni, mivel a módszer zseniális, teljesen hibátlan volt! A görögök osztották fel először a Földet zónákra (szélességi körökre), tőlük származnak az elnevezések is. Mivel tudták, hogy ahol a legmelegebb van, ott van a Nap a tetőpontján, vagyis a fordulópontján, ezért ezt a zónát froposznak nevezték el (görögül ez fordulatot, fordulópontot jelent), ebből alakult ki a trópus szó. Tudták azt is, hogy a Sark-körön túl a Nap nyáron nem nyugszik le, és mivel a terület felett helyezkedik el a Sarkcsil­lag (Kis Medve), ők ezt a „medve zónájának“ - Arktisznak nevezték el. A kettő közé tették a mérsékelt égövet. De tudomá­nyuk még itt sem ért véget, rájöttek, hogy a Föld a Nap körül kering! Erre közvetlen bizonyíték Arkhimédésznek, az ókor legna­gyobb fizikusának a nagy számokkal foglalkozó Homokszámlálás című munkája, amelyben leírja Arisztarkhosz elméletét, miszerint a mozdulatlan Nap körül kering a Föld és a többi bolygó! Emellett igazán nem meglepő, hogy azzal is tisztában voltak: a napszakok váltakozását a Föld forgása okozza. Mindezek a csodás ismere­tek azonban Arkhimédész erőszakos halálát (egy római katona ölte meg Szirakuza elfoglalása közben), majd Görögország rómaiak által történő leigázását követően feledésbe merültek. Ezután Európa viharos századokat élt meg, először a római birodalom hullott szét, majd a népvándorlás kora következett, azután a tatár betörések. A feudalizmus kialakulása és az egyház tudományellenessége is gátat vetett a fejlődésnek. Másfél évezredes Csipkerózsika-álmából a reneszánsz kora ébresztette fel a tudományt, ekkor sorra fordítják le a nagy görög tudósok, köztük elsőként Arkhimédész fennmaradt műveit. Ennek köszönhetően. újra olyan szintre jut többek között a tudomány, hogy ismét felvethetik a Föld alakjának kérdését. OZOGÁNY ERNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom