Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 3. szám

A háború utáni 40. országos műkorcsolya-baj­nokság nemcsak a sportág jelenlegi legjobb hazai versenyzőinek a seregszemléje volt, több ennél. Emlékezés. Emlékezés a sportág legszebb pillana­taira, ifjúkorunk bajnokaira, ideáljaira, és azokra, akiket mi is csak a megsárgult újságlapokból, króni­kákból ismerünk. Nemzedékek találkozója volt a bajnokság után rendezett gálaműsor: láttunk a jégen járni csak nemrég megtanult, de korcsolyán már ügyesen mozgó apróságokat - s ősz halántékú nagymamát és nagypapát is. A jubiláns Az ember mindig meghatódik, amikor gyermekkora egyik ideáljá­val találja magát szemtől szembe. Arcvonásai ma is olyanok, mint ahogy azt a fotókról, a tévé képer­nyőjéről ismertem. Az idő persze az ő arcára is rávéste nyomát: elmélyültek a ráncok, homloka fö­lött megritkult hullámos, dús haja, színe sötétből deresbe váltott. Gondosan készültem a vele va­ló találkozásra. Az emlékezetem­ben őrzött adatokat könyvekben, lexikonokban ellenőriztem. Csak' egyetlen dologban bizonytalanod­tam el. A születési dátum mellett az olimpiai en­ciklopédiában 1936. november 22-e állt, a test­nevelésiben ugyanezen év február 22-e, s a bajnokság szervező bizott­sága által kiadott műsorfüzet úgy emlegeti, hogy Karol Divín a rendezvény napjaiban ün­nepli félévszáza­dos jubileumát.- A február a helyes - tud­tam meg az öt­venes évek leg­sikeresebb hazai korcsolyázójától, aki a többi adatot is rögtön mellé­sorakoztatta. Azt jómagam is tud­tam, hogy buda­pesti születésű, édesanyja pedig plzeöi. Az vi­szont meglepe­tés volt számom­ra, hogy orosz -magyar szakos tanár. Noha so­sem dolgozott eredeti szakmá­jában, a magyar nyelvet nem fe­lejtette el. A sportág szakkifejezé­sei ugyan némi gondot okoznak neki, de kis segítséggel azt is áthidaljuk. Karol Divín, 1958 és 1959 Eu- rópa-bajnoka, az 1960-as olimpia ezüstérmese, 1964-ben világbaj­noki bronzéremmel búcsúzott az aktív pályafutástól. Négy évet kül­földön, Dániában és Kanadában töltött, 1967 óta pedig Brnóban él. A Slovan Bratislava volt műkor­csolyázóját, a kötelezők királyát- ahogy akkoriban nevezték- odakötötte családja, edzői mun­kája. A „kötelezők királya“ megfo­galmazásnak nem túlságosan örül, nem tartja teljesen helyénva­lónak:- Pályafutásom elején jobb vol­tam a körben, az ötvenes évek végére a kettő kiegyenlítődött, s csak később, az utolsó négy esztendőben lett döntő az iskola­gyakorlat. A folyamat érthető: az évek múltával csökken az izmok rugalmassága, helyette a precizi­tás, a megfontoltság és egy sor más tulajdonság lép előtérbe a sportolónál. Talán mégsem véletlen, hogy mint edzőt is a kötelező gyakorla­tok legjobb hazai mesterének te­kintik. A szövetség elnökétől hal­lottam, hogy az Európa-bajnokság előtt két hétig Divín irányításával gyakorolják Koppenhágába utazó férfi és női műkorcsolyázóink az iskola egyes figuráit.- Edzőként igyekszem átadni tapasztalataimat a fiataloknak. A kötelezők megtanítására nincs külön recept, azt sem hiszem, hogy szigorúbb lennék kollégáim­nál. Megint csak azt kell monda­nom, nem az iskolagyakorlatok alapján válogatom meg a tehetsé­geket. Azokat keresem, akik jó szabadkorcsolyázók, tehát rugal­masak, kitűnő ugrók.- A műkorcsolya az a sportág, amelyet korán kell kezdeni. Fölis- merhetők már a kisgyereknél ezek az adottságok?- Négy-ötéves korban ideális kezdeni. Természetesen, rögtön nem lehet megállapítani, mi rejlik egy ilyen gyerekben. Az aprósá­gok fokozatosan sajátítják el a sportág csínját-binját, s úgy hét­nyolc év körül rajzolódik ki a kép.- Mi szerint választja ki ön a te­hetségeket?- Elsősorban értelmesnek kell lennie a nebulónak, a jó tanulók a jégen is könnyebben birkóznak meg a feladatokkal odafigyelnek arra, amit csinálnak, szorgalma­sak, lelkiismeretesek. Mindemel­lett nálunk döntő a fizikai adottság: a rugalmasság, a koordináció. S nem mellékes a muzikalitás sem. Karol Divín versenyzői pályafu­tása óta rengeteget fejlődött a sportág. A dupla ugrásokat trip­lák váltották föl, s manapság- igaz, versenyen még ritkán- edzésen egyre gyakrabban lát­hatunk négyfordulatosakat is. Ér­zésünk szerint az ugrások kezdik túlnőni jelentőségüket, s ebben lu­dasak a pontozóbíráki is.- A triplák ma belépőjegyül szolgálnak a nemzetközi élvonal­ba. S nem elég csak néhányat tudni, mindet kell - legalább is a férfiaknak.-Tehát: az irányzat jó, mehet minden tovább.- Ezt nem állítom. A kúrt mint egészet kell értékelni, a zenei ér­zéket, az előadásmódot és így tovább. Azonkívül különbséget kell tennünk a férfiak és a nők szabadkorcsolyázása között, el­végre a nők testi adottságai má­sok. Nálunk nem a tripla ugrások száma szerint dönteném el a győ­zelem sorsát. Maradjanak csak a lányok bájosak, érzékiek, muta­tósak, esztétikusak, gyöngédek. Sajnos, summázva a témát, senKi sem tilthatja meg például a rúdug­rónak, hogy hat méter fölött ugor­jon. A múkorcsolyázásban sem lehet megszabni, ki hány triplát vagy négyfordulatosat iktasson be. A mester versenyzőként több mint húsz esztendeje szögre akasztotta korcsolyáját, de azóta is minden percét a sportágnak szenteli, ötvenedik születésnap­ján jó egészséget kívánunk Karol Divínnek, s azt, hogy rövidesen valamelyik tanítványa állhasson a dobogó legfelső fokán. A JÉGEN NEM FÁJ SEMMI $ A folyosón, a pálya mellett erősen bicegett, amikor rálépett a jégre, § senki sem vette észre, hogy történt vele valami. Csak akik ismerték ^ kúrjét, azok tudták, hogy a legnehezebb ugrásokat kihagyta. Persze, § még igy is túlságosan nagy kockázatot vállalt, de nem lehetett őt § lebeszélni. A gálaműsorban is kétszer hívta vissza a közönség, s ha ^ nem köszön el tőlük, tovább csalogatta volna a taps. Akik a palánk \ mellett álltunk, tuszkoltuk volna le a jégről - pedig máskor milyen ^ szívesen látjuk ott -, hiszen minden mozdulatánál felszisszentünk ^ Ahogy elsiklott előttünk, mészfehér, kifejezéstelen arca fájdalmat ^ tükrözött. De nem adta föl. Szülővárosa közönségének nem akart \ csalódást okozni. ^ Jozef Sabovóík hazai környe- ^ zetben utoljára 1979-ben verseny- ^ zett. Akkor is a szlovák főváros $ rendezte az országos bajnoksá- í got, s a tizenhat éves szőke fiúcs- ^ ka ezüstérmes volt klubtársa, Soé- ^ ka mögött. Azóta eltelt néhány év, $ s a másodikból - egyetlen alkal- \ mat kivéve - első lett az ország- $ ban, s a híre a nagyvilágba is \ eljutott. Kontinensbajnoki arany- $ és olimpiai bronzérem - ez a leg- § szebb emlék éremtárában. Egye- ^ lőre. Nem titok, hogy az idén újab- ^ bal szeretné gazdagítani a gyűj- ^ teményt. ^ De lesz-e egyáltalán lehetósé- § ge, hogy harcba szálljon kitűnő \ társaival, Fagyejewel, Petrenkó- ^ val és a többiekkel? Hiszen az EB ^ már itt van a küszöbön, s neki éppen most sérül meg a térde. ^ Ráadásul az, amelyik már tavaly annyi sok galibát okozott. Nem, nem ^ szabad erre gondolni - hessegette el a gondolatot, de minduntalanul ^ elő-előtört. A verseny utáni vasárnap éjjel alig húnyta le a szemét, ^ s ha elaludt egy pillanatra, szörnyű álmok gyötörték. Soha jobban ^ nem várta a reggelt, s egyben rettegett is tőle. Mit mutat a röntgenfel- ^ vétel, mit mond az orvos? Hát, nem örvendeztette meg, de nem is i keserítette el. Rosszabbra számított. Nem a régi sérülés újult ki, nem $ is az izom szakadt be, ahogy feltételezték, ,,csak“ zúzódást mutatott ^ a felvétel. Az orvos nyugalmat, pihenőt javasolt. Hétfőn kímélte beteg $ lábát, délután ki sem mozdult otthonról. De másnap reggel már nem ^ bírta tovább. Sántikálva kiment a pályára, fölöltötte korcsolyáját, \ s Íme csoda történt. A jégen nem fájt semmi. Valóban nem fájt? § Inkább csak nem érzékelte a fájdalmat, nem gondolt rá. Máson járt az $ esze. A koppenhágai EB-n, amelynek kezdetéig olyan kevés idő van i! hátra... Viera Beháková tavaly még Mi- nariková néven indult a bajnoksá­gon. Szeptemberben kisfiúnak adott életet, egy hónappal később már újra korcsolyán állt. Tréning­ruhát sem öltött, csak farmerban ment ki a jégre. Szigorú orvosi felügyelet mellett elkezdte az edzéseket, s a szülés utáni hato­dik héten kerületi versenyt nyert partnerével, Michal Havránekkel. Ekkor határozták el, hogy elin­dulnak a bratislavai OB-n is. A család megértőnek és segítő­késznek bizonyult, az anyós, a testvérek és a jégkorongozó férj vállalták a kis Dávid gondozását. Az edzővel, Frantiáek B la fákkal közösen előhalászták a tavalyi kúrt, amelynek első része a Bee Gees együttes Sorsszimfónia-fel- dolgozására készült. Vierának a középső szakasz, a tempera­mentumos tangó tetszik a legjob­ban, míg a kúr vége, a lírai, plasz­tikus ballada a fiú kedvence. (Eugen Vojtíáek felvételei) Szomorú győztes Edző és tanítvány szomorúan lépett be a sajtó­szobába. Nem értettük, mi történt, hiszen Gabriela Ballová megvédte bajnoki címét. Végig kiegyensú­lyozottan szerepelt, a kötelezőkben, a rövid prog­ramban és a körben sem talált legyőzőre. Mi több, a női mezőnyben ő volt az egyetlen, aki tisztán kivitelezett tripla ugrást mutatott be. Rajta kívül Pribylová és Petruáková próbálkozott - sikertelenül. Felváltva válaszoltak. Az edző, Liana Drahová, női mükorcsolyasportunk utolsó Európa-bajnoki bronzérmese, hangja színtelen. Pedig abból, amit mondott, elégedettnek tűnt. Tanítványa teljesítette az elvárást, az idei versenyidényben a legszebb gyakorlatot mutatta be. Valamennyien egyetértet­tünk abban is, hogy a tizennyolc éves bratislavai kislány mozgása nőiesebb lett, ugrásai elérték a kí­vánt magasságot. Az ugrások kapcsán kérdezte meg az egyik kolléga, vajon az Európa-bajnokságon elég lesz-e egy tripla, vagy addig még besorolnak egy újabbat is. Edző és tanítvány összenézett.- Az EB-re nem megyünk, Gabika helyett a fiata­lokat jelölik - közölte Liana. Akkor nem hittünk neki. Pár perccel később, amikor a szakvezetés közzétette a nevezést, kide­rült: a bajnoknő valóban nincs ott a Koppenhágába utazó csapatban... Az oldal anyagát írta: URBÁN KLÁRA #ÚJSZO vasárnapi kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka isiván és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309 331-252. 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bfatislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrefie 15. II. emelet, telefon. 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. IfJIUT. MKIfJIIK 'M.!i'/lii!l' Kismama - korcsolyán ______________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom