Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
> ► TUDOMÁNY TECHNIKA A Prágai Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézetben a 7. ötéves tervidőszakban nagy figyelmet fordítottak az elektronizálás bevezetésére a szarvasmarha-tenyésztésben. Ezek a munkák három alapvető feladatra irányultak, mégpedig egy élösúlyellenőrző elektronikus mérleg kifejlesztésére, a fejöház elektronikus vezérlésére, valamint a tehenek egyedi takarmányozásának elektronikus szabályozására. Egy összefüggő rendszerről van szó, amely lehetővé teszi az egyes állatok egészségi állapotának és termelékenységének folyamatos nyilvántartását, s a drága abraktakarmány szükségletekhez igazodó, pontos adagolását. Mindez minőségileg új szintre emeli a tehéntartást, s elhárítja a legnagyobb akadályt ban a Zetor traktorok és az önjáró mezőgazdasági gépek elektronizálását is előkészítik. Mindebből arra lehetne következtetni, hogy a mezőgazdasági termelés elektronizálása jó úton halad, A berendezések gyártói számára azonban nagy gondot jelent a progresszívabb alkatrészek beszerzése. Az automatizált ta- karmányozófülke például műszaki szempontból már ma is tökéletesebb lehetne, ha a gyártók elegendő C-MOS típusú integrált áramkörrel rendelkezhetnének. A feladattal foglalkozó kutatócsoport munkafeltételei és szerény keretei sem felelnek meg az 50 millió koronás nagyságrendű gyártás előkészítésével járó igényeknek. Az eddigi munkában mindössze hat személy vett részt, Amennyiben a prágai kutatóintézet dolgozói a munkatérség elégtelenségére panaszkodnak, ugyanakkor az említett szövetkezetben új épületek állnak a kuta- tással-fejlesztéssel foglalkozó szakemberek rendelkezésére, amelyek területe gyakran többszörösét képezi a központi kutató- intézetben látott térségeknek. Ezek a vidéki munkahelyek egymástól függetlenül dolgoznak, a kutatók gyakran nem is tudnak egymás munkájáról. Valószínűleg senki sem számította még ki, hogy ez a szétforgácsoltság és ösztö- nösség az elektronikai fejlesztés területén mennyi kárt okoz a népgazdaságnak. Ennek ellenére egyes felelős vezetők konkrét számok nélkül is tudatosították az ilyen helyzetből fenyegető veszélyeket. A Gottwaldovi járásban például szükségesnek tartották a helyi lehetőségek és erők feltéra marhahús- és a tejtermelés további intenzifikálása elől. A rendszerhez egy 1000 kg-ig mérő tenzometrikus mérleg tartozik, melynek mikroszámítógépe nemcsak az állatok súlyát állapítja meg, hanem „megemészthető“ adatokat is szolgáltat a központi számítógép számára. A zootech- nikusok a tehenek rövid időn belül (néhány nap alatt) bekövetkező súlyváltozásaiból azonnal betegségre vagy táplálkozási zavarokra következtethetnek, s megtehetik a szükséges intézkedéseket. A rendszer másik tartozéka az állatok takarmányozását szabályozza. Az egyes tehenek egy egyszerű elektronikai jelzőegységet viselnek a nyakukon, amely az adott termelékenységi állapotuknak megfelelő takarmányszükségletet jelzi. Az irányító mikroszámítógép az automatikus etetófülkébe belépő tehén jelzőegységéből átvett információ alapján utasítást ad az előirányzott takarmánymennyiség kijuttatására. A harmadik rész az elektronikus fejöház, ahol a számítógép feladata az egyes állatok termelékenységének, illetve laktációs időszakának pontos megállapítása stb. Az Agrozet vállalatai a 8. ötéves tervidőszakban körülbelül 50 millió korona értékben fogják gyártani ezeket a berendezéseket. Az ilyen irányú vállalati beruházások elsősorban az abraktakarmány-fel- használás 10-15 százalékos megtakarításában, s a tehenek 10-20 százalékkal nagyobb termelékenységében térülnek meg. Az elektronizálás kiterjed még az automatikus mintavételre is a kifejt tejből, s a minták vegyi és biológiai elemzésére. A kutatóintézetben egyébként ebben a tervidőszakakiknek csak két helyiség állt a rendelkezésükre, mintegy 20 négyzetméternyi összterülettel, így valóban nagy akaratra, ügybuzgalomra, gyakran pihenőnapokat is feláldozó munkára volt szükség a részükről, hogy a mezőgazdaságban is haladást érjünk el a termelési folyamatok elektronizálása terén. Világos, hogy ebben az igényes kutatási-fejlesztési témakörben nem támaszkodhatunk csupán az egyes érdekelt személyek lelkesedésére és áldozatkészségére. Ez a kérdés azonban egy másik szempontból is figyelmet érdemel. A prágai kutatóintézetben kifejlesztett automatikus mérleg egyik hasonló rendeltetésű társát már két évvel ezelőtt is láthattuk az „Éltető föld“ mezőgazdasági kiállításon Ceské Budéjovicében. Ezt Eduard Kolafík mérnök vezetésével fejlesztették ki a Gottwaldov melletti kudlovi Vörös Október Efsz-ben. Mikroszámítógéppel ellátott automatikus etetőberendezést már több mint egy éve üzembe helyezték a Dfíteöi Efsz-ben a Őeské Budéjovice-i járásban. Ezt szintén egy helyi kutatócso- port állította össze a szövetkezet melléküzemági részlegének segítségével. Az állatok termelékenységét kimutató számítástechnikai megoldásokkal a Tábori és a Gottwaldovi járásban is találkozhatunk. Már ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy milyen sokan foglalkoznak nálunk ugyanazzal a fejlesztési feladattal. Ugyanakkor munkájuk céltudatos koordinálására még nem került sor, habár ez jelentős erőpazarlást akadályozhatna meg. képezését, s a járási pártbizottság határozatot fogadott el a mezőgazdasági üzemek egységes elektronizálási programjának kidolgozására. Ez 1984. júniusában történt. Ugyanebben az évben a Őeské Budéjovice-i Járási Mezőgazdasági Igazgatóság is előterjesztette a mezőgazdaság elektronizálási programját, s ennek alapján még az év végéig az egyes mezőgazdasági vállalatok is kidolgozták saját programjukat, amely aztán a következő évben a termelési-pénzügyi terv szerves részévé vált. Ezen a mezőgazdasági igazgatóságon egy koordinációs munkahelyet is létesítettek, melynek vezetésével Milan Nou- sek mérnököt bízták meg. Az ő személyes véleménye így hangzik: „Tisztában voltunk vele, hogy tennünk kell valamit, hogy az elektronizálás folyamata rendszerré váljon. Ezzel együtt konkrét programot akartunk kidolgozni az ésszerűsítési mozgalmak, az újítók és a feltalálók mozgalmának, a komplex racionalizációs brigádok tevékenységének koordinált fejlesztésére. Arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági dolgozók alkotó tevékenysége kölcsönösen összehangolt és maximálisan eredményes folyamattá váljon, s megszűnjön az egyes helyeken folyó munka elszigeteltsége, valamint az ebből származó felesleges duplicitás.“ A Őeské Budéjovice-i Járási Mezőgazdasági Igazgatóság hasznos kezdeményezését az Efsz-ek X. kongresszusa is nagyra értékelte. A teljes elismerés azonban egyelőre konkrét visszhangot nem eredményezett. MILAN ADÁMEK A Szlovák Tudományos Akadémia Kassai (Koáice) Állat-fiziológiai Intézetének munkahelyein korszerű berendezések állnak az állatok emésztési és egyéb élettani folyamatainak tanulmányozását végrö kutatók rendelkezésére. Az egyik legjelentősebb kutatási irányzat a nitrogén anyagcsere-folyamatainak vizsgálata a kérődzők emésztőrendszerében. Az intézet dolgozói az INERKOZMOS program keretében már 15 éve együttműködnek szovjet kollégáikkal a japán fürj kozmikus tenyésztésével kapcsolatos kutatásokban, ami az űrhajósok táplálkozási problémáinak a megoldását szolgálja. A további fontos kutatási irányzatok közé tartozik a nem hagyományos takarmányforrások, például a faiparban keletkező melléktermékek takarmányozási célú hasznosítása. Ilyen a vranovi Bukóza vállalatnál keletkező xylocel bükkfakivonat, vagy a Banská Bystrica-i Smreőina melléktermékei, a famelasz és a finom fűrészpor. Az intézet dolgozói részt vesznek továbbá a biogáz gyártásával kapcsolatos problémák megoldásában. A 8. ötéves tervidőszakban a fő feladatok közé tartozik a bendóben zajló fermentációs folyamatok kutatása, az itt működő mikroorganizmusok genetikai vizsgálata, továbbá a háziállatok növekedésszabályozása, valamint az embrióátültetéssel kapcsolatos genetikai kutatás. A felső képen dr. Duáan Jalő kandidátus a természetes bendót tökéletesen szimuláló SIBATEC-2 műbendöt kezeli, amely lehetővé teszi a bend óemésztés folyamatainak közvetlen vizsgálását. Az alsó képen dr. Dorota Koátövá, valamint Konrád Koáfa mérnök, kandidátus az elektrofiziológia laboratóriumban a kísérleti állatok takarmányfelvétel közbeni agyi aktivitásának villamos méréseit végzi. A ŐSTK felvételei ÚJ SZÚ 1986.1.17. STERIL BŐRSZÖVETEK ALUFÓLIÁBAN Az Európai Alumíniumfólia- gyártó Egyesülés versenyén első díjat nyert a bőrszövetek tárolására alkalmas sterilezhető tasak. Az egy francia professzor által kidolgozott eljárás szerint a tárolandó bőrszövetet először antibiotikummal kezelik, majd alumíniumfólia tasakba helyezve a felhasználásig alacsony hőmérsékleten tárolják. Az eredetileg hőkezelendő élelmiszerhez kifejlesztett tasak 0,012 mm-es poliészter, 0,012 mm-es alumíniumfólia és 0,075 mm-es polipropilén rétegekből áll, amelyeket poliuretán ragasztóval kötnek össze. A töltési folyamat első lépéseként a tasakot etilén-oxid- ban sterilezik, majd belehelyezik a bőrszövetet, utána pedig feltöltik glicerintartalmú hűtőfolyadékkal. Ezt követően a csomagolást - 140°C-on semleges mikroklímában hegesztéssel zárják. - 196°C- on folyékony nitrogénfürdőben tárolják. Amikor a bőrszövetet felhasználják, a tasakot 2-3 perc alatt forró vízfürdőben ielmelegí- tik. Jelenleg ez a társított alumíniumfólia az egyetlen olyan anyag, amely teljes védelmet nyújt a bőrszövetet tönkretevő ultraibolya sugárzás, a légköri nedvesség és a mikroorganizmusok hatásával szemben. FÖLDÜNK „MELEGHÁZ“ LESZ? Ma nincs a földön mégoly távol- eső hely sem, ahol a levegőben ne lehetne szennyeződést kimutatni. A légszennyeződés valamennyi fő forrásának majdnem ugyanazok a gyökerei: ásványi eredetű tüzelőanyagok, tehát szén, földgáz és kőolaj elégetése. A nitrogénoxidok levegőben lévő részaránya fokozódó energia- fogyasztással arányosan növekszik, legjobban a közlekedési szektorban. 1978-ban például a Német Szövetségi Köztársaságban a levegő 50 százalékkal több nitrogénoxidot tartalmazott, mint nyolc évvel ezelőtt. A por visszavonulóban van, de a széndioxid összmennyisége a légkörben egyre emelkedik. A napsugárzás a széndioxidban a gazdag levegőn akadálytalanul áthatolhat, a Földről a hő vissza- sugárzását azonban a széndioxid abszorbeálja. Ekkor keletkezik a melegház-hatás. Az éghajlat-kutatók ezért 2000- ig 1 -1 Celsius fokos általános fel- melegedést jósolnak. 2050-ben ez már 2 vagy 4 fokra mehet föl. Már ez a csekély hőmérséklet-emelkedés is katasztrófálisan hathat: például az Egyesült Államok gabonatermő vidékei (Indiana, Illinois és Ohio) kiszáradnak, a Szahara a Földközi-tengerig tör előre, Kö- zép-Európában megcsappan az ivóvíz. Grönland és a sarkok olvadó jege megemeli a tenger szintjét, nagy parti területeket borít el az ár. A német időjárás-szolgálat egyik munkatársa szerint a problé- elkövetkezendő 20-50 évben nem ma megoldására a tudósok az számítanak. AZ ÉLET KELETKEZÉSÉNEK TITKA ÉS A TENGERI KÉNES FORRÁSOK Olyan körülmények között, amilyenek a szokatlan szervezetekkel benépesített - tenger alatt lévő - forró kénes források közelében uralkodnak, amino- savakból teljesen maguktól fe- hérjeszerú vegyületek keletkezhetnek. Ezt mutatták ki tokiói kísérletek: 200-350 Celsius-fok közötti hőmérsékleteken és 13 MPa (130 atmoszféra) nyomáson glicin, alanin, valin és más aminosavak polipeptidekké egyesültek. (A fehérjéket különféle aminosavak láncszerű összekapcsolódásából létrejött polipeptidláncok alkotják.) Ezenkívül 1-3 ezred mm átmérőjű mikrogömbök („marigranu- la“) is keletkeztek. E gömb alakú képződmények falai ismét csak polipeptldekböl, továbbá szilikátorokból állnak. Az ilyen mikrogömböket sokan az élet előfutárának tekintik, mert a belsejük, amelyben vegyi reakciók mehetnek végbe, a környezettől el van választva. Egy japán kutató már előbb is megfigyelte, hogy egy aminosavakkal feldúsított oldatban, amely hasonló a hárommllllárd évvel ezelőttre datált tengervizéhez, kevésbé szélsőséges viszonyok között is képződnek ilyen - membránnal határolt - mikrogömbök. Ezek az elasztin nevű, biológiai szempontból fontos szerkezeti fehérjére emlékeztető polipeptidekkel vannak megtöltve. A japán kutatók megállapításait néhány szakember kétkedéssel fogadta. Egyebek között kétségbe vonják, hogy az őstengerben az aminosavak éppoly nagy töménységben lehettek jelen, mint amilyen töménységeket a laboratóriumban alkalmaztak. Mi kell még az elektronizáláshoz...?