Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-27 / 26. szám
TI mii • ül Ilii! jj 1 Mr i\ JÁN ŐTIAVNICKY A kis okos- Ma sétálni megyünk - mondta a tanító néni a gyerekeknek. - Jól körülnézünk s megtanulunk egy-két dolgot. A gyerekek felöltözködtek, szépen felsorakoztak az iskolaudvaron, majd a tanító néni szavára elindultak a park felé. Hirtelen egy fekete macska bukkant elő.- Milka - szólt a tanító néni -, képzeld el, hogy ennek a macskának négy kicsije van. Egy közülük fekete, kettő fehér. Vajon mennyi a tarka?- Milka elgondolkodott, majd határozottan válaszolt:-Egy- Nagyszerű - hangzott a tanító néni dicsérete. Közben a tóhoz értek, amelyben vidáman úszkáltak a halacskák. A gyerekek érdeklődve figyelték a halak fürge mozgását. A tanító néni Jóskához szólt:- Tegyük fel, hogy van mellettünk egy horgász, aki öt halat fog. Hármat közülük visz- szaenged, mivel túl kicsik. Hány halat visz haza a horgász?- Kettőt!- Helyes! - örvendezett a tanító néni. - Hogy ti ma milyen okosak vagytok. Te is, Matyi?- Igen!-Akkor mondd, mit látsz a fán?- Három varjút.- Valóban, az ágon három varjú üldögél. De tételezzük fel, hogy közénk jön egy rossz fiú gumipuskával s lelő egy varjút. Vajon mennyi marad a fán?- Egy sem! - válaszolt határozottan Matyi.- Hogyhogy egy sem? Gondold csak át még egyszer!- Egy sem — ismételte Matyi.- És miért? - kérdezte a tanító néni.- Mert ha egyet közülük lelő, a másik kettő megijed és elrepül. A tanító néni nagyot nevetett.- Matyikám, hogy te milyen okos vagy. Ismét kitekerted a kérdésem nyakát. Susla Béla fordítása rssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. KESZELI FERENC Vendégségben Vendéglátóm marasztalna: ne induljak még haza. Roskadozik faasztala, töltve minden pohara. Kérve kér, hogy: ne menj, Gyurka! Van itt kolbász, csülök, hurka, palacsinta ananásszal, kerek lepény kulimásszal. Piskótatekercs, pulykamell, pudingos krémes, karamell. Kuglóf, kifli, krumplikása, fürjnek s fácánnak tojása. Rántott csirke, jérce combja, libamájak magas dombja. Kocsonya és süllő húsa, keszeg, menyhal, kövér busa. Tűzdelt gyöngytyúk, harcsaszelet, kompót, mit a Marcsa szeret. Füstölt sonka, lelki laska, sós hering - apró halacska. Almarétes, vesevelö, abból jött e mese elő. Le a kalappal William Murdock (1754-1839), a gőzszekér, a gázvilágítás feltalálója, mielőtt James Watt tanítványa és segítőtársa lett volna, amolyan fúró-faragó géplakatosféle volt. De érezte, hogy többre hivatott, és nagy elhatározással beállított Watthoz, aki abban az időben már ismert ember volt. Mi tagadás, Watt nem sok fantáziát látott az előtte egyik lábáról a másikra álló, esetlen fiatalemberben, aki zavarában még a maga előtt tartott kalapját is állandóan forgatta. Csak annyit tudott kinyögni a szerencsétlen, hogy ő itt, Watt körül szeretne tevékenykedni. Áh! Neki nem ilyen tuskóra van szüksége, hanem olyan emberre, akinek arany a keze, szárnyaló a képzelete, és még a hulladékból is csodamasinát fabrikál. De ez? Azzal a nyomorult kalappal a kezében... Ráadásul micsoda kalapja van! A színe, mint a nyers deszkáé, és egyáltalán nem úgy fest, mintha filcből vagy nyúlszőrből, esetleg posztóból készült volna. No jó. Mielőtt kidobja, legalább megkérdi tőle, miféle szerzet ez a kalap.- Mondja csak, fiam: hol vette ezt a kalapot? A fejfedő sebes forgása hirtelen megszűnt. Murdock lepillantott a kalapra: - Magam csináltam uram - válaszolta.- Ért a kalaposmesterséghez is?- Nem én! De nincs is hozzá szerszámom.- Hát akkor ezt mivel csinálta?- Esztergával.- De hát miből? - kérdezte Watt elképedve.- Fából uram. Gondoltam, az is megteszi. Watt kezébe vette a kalapot. Mestermunka volt: erős, de hajszálvékony és pillekönnyű. Úgy látszik, ez a fickó mégis az ő embere. Ott is tartotta. És a technikatörténet tanúsága szerint, meg is érte. Teknős Péter A néző szerepében XIII. Próba - jelmezek nélkül A színpad fényárban úszik, a nézőtérre sötétség borul. Nyugodtan foglalj helyet és jól figyelj. Az együttes első próbáinak egyike zajlik, ahol elsősorban a rendezőé a szó. Már ott ül a megvilágított rendezői pult mögött és neked nincs más dolgod, minthogy megjegyezd, milyen elvárásai vannak a műszaki személyzettel, de főleg a színészekkel szemben. Ha megérted elgondolásait, arra is képes leszel, hogy helyettesítsd ót a későbbi próbákon, esetleg a távollétében is. De még egy apróságot: tudod-e még, kicsoda is a rendező? Bár korábban futólag már megismerkedtél vele, olyan fontos szerepe van, hogy nagyobb figyelmet is megérdemel. Tehát: a rendező az az ember, aki nem ír darabot és nem is játszik benne, hanem valahol a szerző és a színész között van a helye. Hasonlóképpen, miként a karmester is valamiféle összekötő kapcsot jelent a zeneszerző és a zenekar között. Ám a rendező, ellentétben a karmesterrel, előadás közben nincs közvetlenül jelen a színpadon. Ó a próbák során veszi ki részét az alkotás folyamatából, jelenettől jelenetig vezeti az előadást, irányítja a színészeket, utasításokat ad a hang- technikusoknak, világítóknak stb. Eközben igyekszik megvalósítani a szerző elképzeléseit s a maga észrevételeivel gazdagítani a színmű legfontosabb gondolatait és úgy irányítani a színészt, hogy az különböző megnyilvánulásaival se lógjon ki a darab egészéből. Ahány rendező, annyi ember. Egyikük mindenkire rákényszeríti az akaratát, mig a másikuk azt várja el a színésztől, hogy az maga gondolkodjon el a szerepén. Egyikük határozott elképzelésekkel érkezik a próbára, másikuk menet közben alkotja meg a maga rendezőpéldányát. Mint rendezőasszisztens, jó, ha kiismered a rendeződet és egyaránt megérted írásbeli és szóbeli megjegyzéseit is. Ha jó rendezőasszisztens akarsz lenni, a saját megjegyzéseidet is papírra kell vetned, melyekben a rendező észrevételeit veszed sorra aprólékosabban. Csakhamar rájössz ugyanis, hogy a rendező megjegyzései nem öncélú akadékoskodások, hanem azt szolgálják, hogy egységes egész- szé álljanak össze az egyes jelenetek. Most már jól játszanak! - ítéled meg magad is, amikor végignézel a színpadon. És lám, a rendező is elégedetten hallgat! A színészeknek verejték csorog a homlokukról, a hangjuk rekedt, ám a mozdulataiknak végig frissnek kell maradniuk. Most pedig nézz bele valamelyik reflektor fénycsóvájába! Megpillanthatod benne, mint száll mindenütt a hamisítatlan színházi por, amely oly sűrű, hogy valósággal belebökheted az ujjad. Nem, a színházi próba korántsem kényelmes séta egy virágos réten. Ellenkezőleg: testet, lelket igénybe vevő kemény munka! A színésznek nap mint nap ebben a ross* levegőjű, mesterséges világítású térben kell gürcölnie. Sőt, néha többször is naponta, s ő szívesen vállalja mindezt. A művésznek szeretnie kell a munkáját, ellenkező esetben nem volna, művész. Általában minden munkát rossz nézni, ha valaki kelletlenül, lelkesedés nélkül végzi azt. Ám a színházban mindez sokkal inkább érvényes, mint bárhol másutt. JARMILA ŐERMÁKOVÁ Két vadász dicsekszik, melyikük kutyája ügyesebb.- Az én Harimnak nincs párja - mondja az egyik. - Ha bedobok a tóba egy tízfillérest, nyomban utána ugrik és addig nem jön fel, amíg meg nem találta.- Ez semmi - mondja a másik. - Ha bedobok a tóba egy százkoronást, az én Duncsom mindaddig a víz alatt marad, amíg nincs a szájában egy D n kétkilós ponty, és az aprópénz, amit a százasból visszakapott. Tanító:- Kálmán, mutasd meg nekem a földgömbön, hol van Amerika. Úgy, kitűnő. Kati, te pedig most mondd meg, ki fedezte fel Amerikát.- Hát a Kálmán, tanító bácsi.- Ki törte ki az ablakot?- kérdi az apa.- Én, de Jóska volt a hibás.- Hogyhogy Jóska?- Úgy, hogy lehajolt... * * *- Szomszédasszony? A maguk kutyája megette a csirkémet.- Jó, hogy mondja. Akkor ma már nem kap vacsorát. * * * Két olasz beszélget'.- Hallottam, hogy jó úszó vagy. Igaz ez?- Igen, naponta gyakorolhattam. Postás voltam Velencében. Vitatkozik két kopasz. Azt mondja az egyik:-Te kopaszabb vagy, mint én.- Hogyhogy? - kérdi a másik. - Hisz a te fejeden sincs egyetlen hajszál sem- Az igaz, de neked mennyivel nagyobb fejed van! * * *- A legszebb ajándék az lesz, fiacskám, ha jó bizonyítványt hozol - mondja az apa.- Már késő, apu. Zoknit vettem neked. * * *- Nem szégyened magad, Mirko? - mondja a tanító néni.- Három súlyos hiba van a házi feladatodban, a Paliéban egy sincs.- Neki könnyű, tanító néni. Az 6 apukája tegnap egész este otthon volt, az enyém moziba ment... * * ★ Egy férfi lélekszakadva fut a zsúfolásig telt autóbusz után, amely egyre gyorsabban rohan lefelé a dombról.- Úgysem éred utol, pajtás- kiáltják az utasok.- De igen, muszáj - válaszolja elfúló hangon a férfi.- Ugyanis én vagyok a sofőr. * * *-Te, rosszcsont! Nem szégyened magad?! Kövekkel dobálni azt a kisfiút?- Mi mást csinálhatnék. Nem szabad közelebb mennem hozzá - náthás vagyok. * * * Anyuka úszni tanítja hatéves kislányát, aki bizony csak össze-vissza csapkod meg kapálózik.- Mi az? - kérdi az anyuka.- Te még nem figyelted meg, hogyan csinálja a béka?- De igen. Brekeke-bre- keke... A Robinson Crusoe-t olvastam, amikor belépett a szobába Lucia. Akkor elkezdtem hangosan olvasni. Éppen annál a résznél tartottam, ahol Robinson rátalál Péntekre.- És a szombatot mikor találja meg? - kérdezte Lucia. (Cseh és szlovák gyermek-_ lapokból válogatta és fordította B. Gy.) GONDOLKODOM, TEHÁT. B D 0© ® © ©@ ® © ©® 0® 0© ® © ©@ @® ©0 ©® @® 0© ©0 ® 0 © ® © © ® 0 0 ® ® ® ©® ©@ ® ® ©0. © © 0 © ©® ©® ©0 ©® 9 B c a e B a C 9 a b 9 D m n c a 9 B a I I BÖNGÉSSZ! A tizenhat mező közül csak kettőben azonosak a jelek. Melyik kettőben? FÉLKÉSZ SOR Természetesen, neked kell befejezni. Milyen jelet kell tartalmaznia az utolsó négyszögnek? MEGFEJTÉS A június 13-1 számunkban közölt feladatok megfejtése: D, A, B, E, F, C; (a vízszintes sorok felülről lefelé) 25-10-17-2-11, 18-6-21-12-8, 4-19-13-7-22, 3-14-5^20-23, 15-16-9-24-1 (az egyik megoldási lehetőség). Nyertesek: Béres Zsuzsanna és Holub Erika, Makranc (Mokrance): Bohony Éva, Jóka (Jelka); Bystricky Imre, Érsekújvár (Nővé Zámky); Tóth Andrea, Őrsújfalu (Nová Stráz). 1 ÚJ SZÚ 18 1986. VI. 27.
