Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-27 / 26. szám

Oktatási rendszerünk korszerűsítésével kapcsolatban nemcsak a pedagógusok, s más szakemberek, hanem a szülők is egyre gyakrabban mondanak véleményt a tankönyvekről, s így közvetve az illetékes kiadók és szerkesztők munkájáról is. A figyelem középpontjába kerültek a nemzetiségi iskolák tankönyvei is. Ezek színvonaláról, és más időszerű tennivalókról, gondokról kérdeztük Kecskeméthy Győzőt, a Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztőségének megbízott vezetőjét, aki írásban válaszolt kérdéseinkre.

• Úgy vélem, olvasóink döntő többsége az Önök munkájának jórészt csupán az egyik eredményét, a tankönyveket ismeri, vajmi keveset tud viszont a munkafeltételeikről. Arról például, hogy a magyar szerkesztőségben hányán dolgoznak, milyen körülmények között, s évente átlag hányféle tankönyvet és egyéb publikációt adnak ki. Először arra kérem, hogy ezekről tájékoztasson bennünket.- A tankönyvszerkesztőség szerves része a Szlovák Pedagógiai Kiadónak. Jelenleg tíz szerkesztő munkálkodik azon, hogy az elmúlt évben nyomdába adott kéziratok nagy része ez év szeptember elsején könyv formában jusson el iskoláinkba, ez a kis közösség ugyanakkor szó szerint hajrázik az 1987-ben megjelenő tankönyvek kéziratainak az előkészítésében. Évente mintegy száz- százhúsz könyv megjelenését biztosítjuk. Csak összehasonlításként: a szerkesztőség évi teljesítménye mind a kiadói ívek,

val stb. kapcsolatos hibák; a fordításból eredő hibák és végül a nyomdahibák.

Mint már említettem, tankönyveink nagyobb része fordítás. Ilyenkor a cseh vagy a szlovák kéziratot az SZSZK Oktatási Minisztériumának illetékes osztálya hagyja jóvá. Sem a fordítónak, sem a bírálónak, sem pedig a szerkesztőnek nincs lehetősége változtatni az elkészült és jóváhagyott kézirat koncepcióján. A magyar nyelv és irodalom, a szlovák nyelv és irodalom, az orosz nyelv és a zenei nevelés tankönyveit viszont mi íratjuk, a didaktika, a tankönyvelmélet, az irodalom- és a nyelvtudomány legújabb eredményeire támaszkodva. A tankönyvekkel kapcsolatban hozzánk beérkezett észrevételeket értékeljük és (amennyiben valóban a tanterv által előírt tananyag jobb feldolgozását szolgálják) a következő kiadáskor módosítjuk tankönyveinket. Természetesen lényeges átdolgozásról ilyen esetben nem lehet szó.

akiknek munkájával meg voltunk elégedve.

Szeretném hangsúlyozni: a jogos, ugyanakkor segítőkész bírálatot mindig szívesen fogadjuk. Csakis közösen leszünk képesek arra, hogy tanulóink kezébe egyre színvonalasabb tankönyveket adjunk. El kell mondanom azt is, hogy a sajtó olykor meggondolatlan, nem helytálló bírálatokat is közöl.

Azt szeretnénk, ha mindazok, akik a különböző intézményekben és fórumokon oly szorgalmasan, körültekintően és lelkiismeretesen elemzik, bírálják tankönyveinket, idejében, a tankönyvek, a kéziratok előkészítésének az időszakában is ilyen buzgón ajánlanák fel segítségüket, ha nemcsak a már megjelent könyvek kritikájával sietnének segítségünkre, hanem jóval korábban; ha a fontos pozíciókat betöltő szerzők, fordítók, lektorok jóval a határidő letelte után nem azt közölnék: munkámat nem végeztem el, hanem időben, minőségben kifogástalan munkájukkal járulnának hozzá tan- könyvkiadásunk színvonalának emeléséhez.

• Különösen az oktatási reform bevezetése óta gyakori panasz, hogy - főleg a középiskolákban - hónapokat, sőt éveket is késnek a tankönyvek, nem kis nehézséget okozva pedagógusnak, ta-HIIAKEMBERIIENÍUEI

Beszélgetés KECSKEMÉTHY GYŐZŐVEL, a Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztőségének megbízott vezetőjével

mind a könyvek számát tekintve például több mint kétszerese a Madách Könyvkiadó évi teljesítményének. Ezek nagy része első kiadású tankönyv az alapiskolák, a kisegítő Iskolák, valamint a középiskolák, vagyis a gimnáziumok, a szak- középiskolák és a szakmunkásképző intézetek számára, kisebb része pedig a pedagógusok számára kiadott módszertani kézikönyv. Sajnos, egyelőre nincs lehetőségünk arra, hogy a pedagógiai szakirodalom jelentős munkáit magyar nyelven is megjelentessük, mert minden időnket és erőnket a tankönyvek kiadására fordítjuk.

Mint már említettem, a Szlovák Pedagógiai Kiadó egyik, a többi szerkesztőséggel egyenrangú, velük egyforma jogokat élvező és felelősséggel tartozó szerkesztősége vagyunk. A szerkesztőség minden tagja tudja, hogy pártunk lenini nemzetiségi politikájának megvalósításából eredően a magyar tanítási nyelvű iskoláknak szükségük van tankönyvekre, ezért vállalja azt a nem kis többletmunkát, hogy a legfontosabb tankönyvek a szlovák tanítási nyelvű iskolák számára kiadott tankönyvekkel párhuzamosan, a többi tankönyv pedig a lehető legkisebb késéssel jelenjen meg (az utóbbiak közé tartoznak az alap- és középiskolák nem kötelező tantárgyainak valamint, a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek szaktantárgyainak tankönyvei). Tehát annak ellenére, hogy a szerkesztőség minden tagjának szívügye tankönyveink megjelenése, a jelenlegi feltételek mellett ^ munkánkhoz képest kevés a szerkesztő, illetve a tankönyvek nagy száma - nem tudjuk biztosítani, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákba minden tankönyv akkor jusson el, mint a szlovák tanítási nyelvüekbe. A megoldást keressük, próbálunk eleget tenni az igényeknek, sajnos ez a cél máról holnapra elérhetetlen.

• Az elmúlt években különböző fórumokon - legutóbb a Kazinczy Nyelvművelő Napokon -, de a pedagógusok és a szülők is sokat bírálják a magyar tanítási nyelvű iskolák számára kiadott tankönyvek színvonalát. A kritikák egy része a tankönyvek tartalmát illeti, mások viszont a bosszantó hibákkal teli, rossz fordításokat kifogásolják. Mi erről az ön véleménye?- Tudjuk, egyes tankönyveinkben bőven van javítanivaló. Ezért szívesen veszünk minden segítő szándékú és SZÓ jóindulatú észrevételt, hogy a könyv esetleges további kiadásában ugyanaz BJBÉ a hiba ne forduljon elő. A tankönyveink- ben előforduló hibákat három csoportra osztanám: a tartalommal, a tankönyv VI.27. szerkezetével, a tananyag feldolgozásáA fordításból eredő hibák legtöbbször a szakkifejezések tükörfordításának, a magyar stilisztika szabályait figyelmen kívül hagyó fogalmazásnak, a helytelen szóhasználatnak a következményei. Az ilyen jellegű hibák felszámolását mi is nagyon fontosnak tartjuk. Már eljutottuk odáig, hogy egy-egy könyv rossz fordítását nem fogadjuk el, új fordítót bízunk meg a munkával. Előrelépés az is, hogy minden fordítást nyelvi szempontból lektoráltatunk. Sajnos, kevés a szakmai és nyelvi szempontból is kellően képzett lektor, aki nemcsak az egy gépelt oldalért járó bizony nagyon alacsony (2-3 korona) tiszteletdíjért végzi munkáját, hanem ügyszeretetből, s a közös célokért hajlandó is tenni valamit tankönyveink színvonalának javításáért.

Legtöbb gondunk a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek szak- tantárgyainak tankönyveivel van. Nincsenek a magyar szakkifejezéseket alaposan ismerő szakemberek. A fordítók hazánk főiskoláin, egyetemein a szakterminológiát csak szlovák vagy cseh nyelven tanulták, s esetenként bizony napokig is eltart (ha a fordítónak van ennyi türelme), míg a magyarországi szakirodalomban ráakadnak a megfelelő szakkifejezésre. Felvettük a kapcsolatot a budapesti Műszaki Kiadóval, ahonnan ígéretet kaptunk a segítségre (lektorálásra). Ezzel a lehetőséggel élni is szeretnénk.

A szaktantárgyak tankönyveinek szerkesztése sziszifuszi munka, mivel a szerkesztőség tagjait a közismereti tantárgyak tankönyveinek szerkesztéséhez vettük fel. Akkor még nem számoltunk azzal, hogy például gépészeti, elekto- technikai, építészeti jellegű vagy a szabók, a cipőkészítők, a szakácsok és pincérek számára is készítünk majd tankönyveket. Az ilyen szlovák tankönyvek nagy részét az ALFA Kiadó adja ki. Mivel ez a könyvkiadó nem tudta vállalni a szaktantárgyak magyar tankönyveinek a kiadását, ezt a feladatot szerkesztőségünk vállalta el csakis azért, hogy legyen magyar nyelvű tankönyv. Tudtuk, nincs megfelelő szakemberekből álló fordító- és lektorcsoportunk, tudtuk azt is, hogy 250-300 ilyen jellegű tankönyv kiadása nagy teher és felelősség, hogy- egy magyar-szlovák vagy matematika-fizika szakos szerkesztő óhatatlanul benne- hagy például egy kőműveseknek készülő tankönyvben több vagy kevesebb nem megfelelő szakkifejezést (amelyet a fordító hibásan fordított, a lektor pedig nem javított ki). Jelenleg a szerkesztőséget megfelelő műszaki végzettségű szakemberekkel igyekszünk feltölteni, a fordítók és lektorok közül pedig elsősorban azokat a fiatal munkatársakat foglalkoztatjuk,

nulónak egyaránt. Mik vajon e késés okai, kik a felelősek ezért, s ami a legfontosabb: várható-e javulás a közeljövőben?- A Cseh és a Szlovák Oktatási Minisztérium között 1976-ban megállapodás jött létre, hogy a gimnázium számára a nemzetiségi tankönyveket a szlovák, illetve a cseh könyvek után egy évvel jelentetjük meg. Ezzel akarták kiküszöbölni a kézirat javításából, a kényszerűen gyors fordításból adódó pontatlanságokat és hibákat. Menet közben jöttünk rá arra, milyen komoly lemaradást okozhat, ha a gimnáziumban egy évig nem lesznek meg a legfontosabb tankönyvek. Ezért az SZSZK Oktatási Minisztériumának nemzetiségi osztályával együttműködve az elmúlt évben biztosítottuk, hogy a gimnázium 3. évfolyama számára a matematika, fizika, kémia és biológia tankönyvei már a szlovák tankönyvekkel párhuzamosan jelenjenek meg (a gimnázium 2. évfolyama számára kiadott többi tankönyvvel együtt). Valószínű azonban, hogy nyomdai kapacitások miatt az említett könyvek nem 1986. szeptember elsejére jutnak majd el az iskolákba, hanem egy-két hónappal később.

A szakközépiskolák és a szakmunkás- képző intézetek szaktantárgyainak tankönyvei közül azokat adjuk ki magyar nyelven, amelyek már cseh vagy szlovák nyelven megjelentek és megkapjuk hozzájuk a képanyagot is.

A gimnázium, de az alapiskola nem kötelező tantárgyainak néhány tankönyve is egy-két évvel később fog megjelenni, mert vagy az eredeti kézirat nem készült el időre, vagy azért, mert a szerkesztőség annyira túlterhelt, hogy fizikai lehetetlenség besorolnunk az említett tankönyveket is a legközelebbi kiadói tervbe.

Lassú javulás azonban várható, mert mind a szerkesztőség tagjainak összetételében, mind létszámában változásokat tervezünk. Ezen kívül más módon is megpróbálunk pótolni valamit a lemaradásunkból. Persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy-egy tankönyv átfutási ideje legalább két, általában azonban három év.

• Az első kérdésre adott válaszából kiderült, hogy munkakörülményeik semmiképpen sem mondhatók megfelelőnek. Véleménye szerint milyen fontos intézkedésekre, változásokra lenne szükség ahhoz, hogy javuljanak munkafeltételeik?- Valóban, a szerkesztők túlterheltek, januártól júniusig nagyon sok estéjük, szombatjuk és vasárnapjuk a kéziratok előkészítésével telik el. Az is tény, hogy

külső munkatársaink gyakran cserben hagynak minket. Maga a munka sem oszlik meg egyenletesen egész évben. Nagyjából egyszerre érkeznek a szerkesztőségbe az előző kiadói év korrektúrái, az új kéziratok, de elő kell készítenünk a következő kiadói tervet is.

Szükségünk lenne legalább egy vagy két szerkesztőre (műszaki szakemberre), s arra, hogy a külső munkatársak nagyobb felelősséggel végezzék munkájukat. Jobb lehetne az együttműködés a kiadó magyar szerkesztősége és azok között az intézmények között, amelyek részt vesznek a tankönyvek előkészítésében. Úgy hiszem, az ilyen együttműködésnek nagyon jó példája a prágai Állami Műszaki Kiadóval kialakított kapcsolatunk... Nagyon kellene egy-két helyiség is, csakhát az egész kiadó helyszűkével küszködik.

• Természetes, hogy a szubjektív tényezőkről sem szabad megfeledkezni. Éppen ezért szeretném azt is megtudni, hogy a szerkesztőségi kollektíva mit tesz a tankönyvek tartalmának javítása, a színvonalasabb fordítások, a felelősségteljesebb szerkesztői munka érdekében?- Állítom, szerkesztőink túlnyomó többsége időt, energiát nem sajnálva, azon fáradozik, hogy a tankönyvek megjelenjenek, és színvonaluk minél jobb legyen. Nemes ügy érdekében vállalják a többletmunkát, hozzák meg az áldozatot. Csak fizetésért ezt a munkát végezni nem lehet! Aki nem nemzetiségi oktatásügyünk érdekében vállalja ezt a munkát, az itt nem boldogul.

A szerkesztőség tagjai közül is a közeljövőben többen nyugdíjba mennek. Az ó tapasztalatuk minden bizonnyal hiányozni fog majd, de megpróbálunk olyan fiatal szakembereket felvenni, akik szakmai és nyelvi ismereteiken kívül - elődjeikhez hasonlóan - szívüket is adják e szép munkához.

Természetesen minden szerkesztőnek még jobban oda kell figyelnie a kéziratok minden egyes sorára, úgy kell megszerveznie munkáját, ezen kívül külső munkatársaink tevékenységét is, hogy tanulóink időben, jó tankönyveket vehessenek kezükbe.

• Úgy vélem, a jobb munka egyik alapvető feltétele, hogy a mainál több és kellő szakmai, politikai felkészültségű külső munkatárs - szerző, fordító, nyelvi lektor, bíráló - segítse munkájukat. Ezt miként szeretnék elérni?- Közvetlen belső munkafeltételeink közé ugyan nem tartoznak, de tevékenységünket lényegesen befolyásolják a külső munkatársak: szerzők, fordítók, lektorok, illusztrátorok. Nemzetiségi voltunkból eredően sokkal kisebb az a háttér, amelyből az említett szakembereket kiválaszthatjuk. Több fordító, szerző, bíráló már évek óta dolgozik a szerkesztőségnek (mivel munkájuk színvonala megfelelő és megtartják a határidőket), az utóbbi három-négy évben viszont külső munkatársaink sorát elsősorban fiatal szakemberekkel bővítettük. Egy-egy fordító késése azonban azt jelentheti, hogy ha a tankönyv kéziratát az adott évben nem adjuk' nyomdába a kormány által meghatározott határidőn belül, akkor a tankönyv a következő évben nem jelenik meg, s a késést a tanulók és a pedagógusok érzik meg. A külső munkatársak tehát meghatározó tényezői munkánknak, sokszor tőlük függ, megjelenik-e a tankönyv, milyen lesz a stílusa, mennyire pontos a szakterminológiája és így tovább.

• Úgy vélem, ebből a beszélgetésből is kiderül, hogy a szerkesztőség a sok gond, nehézség ellenére tiszteletet parancsoló munkát végez, iparkodik még jobban dolgozni. Miket tart a következő évek legfontosabb feladatainak?- Meg kell oldanunk a szerkesztőség belső átépítését (nyugdíjba vonulás, munkahelyváltoztatás miatt rövid időn belül a szerkesztőségnek majdnem a fele várhatóan kicserélődik). E belső átépítést úgy kell megvalósítanunk, hogy közben hiánytalanul biztosítsuk az alapiskola számára a megújított tankönyvek megjelentetését, hogy befejezzük a gimnáziumi tankönyvek kiadását, hogy a kisegítő iskola számára is évfolyamonként minden tankönyvet megjelentessünk, valamint hogy folyamatosan kiadjuk a szak- középiskolák és a szakmunkásképző intézetek szaktantárgyainak tankönyveit. Mindez azt jelenti, hogy a következő négy-öt év alatt mintegy 500-600 új tankönyvet kell kiadnunk. Ez rengeteg munka, nagyon sok gond! Bizonyára nemegyszer fordulunk majd közben se-. gítségért a különböző intézményekhez, szerkesztőségekhez. Reméljük, legalább olyan megértésre találunk majd, mint

edd'9 SZILVÁSSY JÓZSEF