Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-27 / 26. szám

M ásképp gondolkodnak. Más­képp élik át a kudarcot, az örömöt, a sikert, a szerelmet, a csa­lódást. Nem hallják, csak látják a hozzájuk szólót, s kifinomult érzék­kel szájról olvassák a szavakat. Vannak fogalmak, melyek számukra nem mondanak semmit sem. De ha kezük mozgásba lendül, képesek kifejezni lelkűk legparányibb rezdülé­seit is. Ezért egymás között legin­kább ezt a „beszédmódot“ hasz­nálják. A süketek életéről általában keve­set tudunk. A speciális iskolát elvé­gezve elhelyezkednek, s ha van valami elintéznivalójuk, mindig akad valaki, aki szívességből segít. Per­sze ez kevés. Ebből indult ki vagy tizenöt évvel ezelőtt a rokkantak szövetsége is, amikor körlevéllel fordult a gyárak, vállalatok vezetőihez, teremtsék meg a lehetőséget és alkalmazzák a hal­láskárosultakat. Alkotó és ne szalag­munkát biztosítsanak számukra, ám ennél többre is szükség van, különle­ges igényeiknek kielégítését is visel­jék szívükön. A Bratislavai Elektrotechnikai Mű­vekben nyolc évvel ezelőtt sikerült olyan munka- és társadalmi feltétele­ket teremteni, amelyek lehetővé tet­ték a süketek központjának létreho­zását. Nem jnent minden egyszerű­en, simán. Sok nehézséggel, meg nem értéssel kellett megküzdeni ahhoz, hogy a központ működni kezdhessen. Nem kis szerepe volt és van ebben Ladislav Ubárnak, a sü­ketek hivatalos tolmácsának, ügyeik intézőjének.- Üzemünkben százkét halláská­rosult dolgozik, és négyen ügyelünk arra, hogy ne legyen fennakadás, hogy körünkben jól érezzék magu­kat. Ezért érdemes megmozgatni akár a hegyeket is - mondja szimpa­tikus határozottsággal. - Nemcsak a munkájukkal kapcsolatban intézke­dünk, szorgalmazzuk az itt dolgozók lakáshelyzetének megoldását, lelki tanácsokat adunk, és kapocsként működünk a halló és halláskárosul­tak találkozásakor. Persze a gondos­kodás nemcsak a munkaidőre korlá­tozódik. Azon túl is foglalkozunk velük, igyekszünk megtalálni azt a kikapcsolódási formát, amely iránt érdeklődést mutatnak. Ez a sport, a minifoci, a tenisz, a röplabda. Hihetetlen, de úgy van, dolgozóink - szinte valamennyien fiatalok - szí­vesen vesznek részt a vállalati disz­kón. Természetesen táncolnak, s a lemezlovas úgy válogatja össze a zeneszámokat, hogy azokban a dob domináljon, az adja meg a ritmust. S mivel a rezgést szinte valamennyien érzékelik, táncolhat­nak. A kulturális élet lehetőségeinek hiányáról is beszélni kell - folytatta Ladislav Ubár. - Köztudott, ritkán készül film, tévéadás az ö számukra. S mert tulajdonképpen kevés fogal­mat ismernek, a könyv, az olvasás legtöbbjük számára nem jelent él­ményt. Én mindig azt szoktam mon­dani, hogy a halláskárosulás a legsú- • lyosabb fogyatékosság, a vakságnál is rosszabb. Ugyanis a vakság a tár­gyaktól választ el, a süketség viszont az emberektől. Lelki vakság a süket­ség... A tapasztalat mondatja velem ezt — hajtja le fejét. Megtudjuk, hogy Ladislav Ubár nem véletlenül segíti szívvel-lélekkel halláskárosult bará­tait. Süket szülök gyermekeként kis­korától tolmácsként működött közre és megtanulta a jelbeszédet, megis­merte a süketek gondolatmenetét, érzésvilágukat.- A százkét süket dolgozó szak­mai továbbképzésének kérdése ná­lunk már régen közügy. Megszervez­tük a hegesztötanfolyamot, így a kö­zös erőfeszítés eredményeként so­kan érdekesebb és számukra szo­katlan képesítést szereztek. Érdeklő­dés mutatkozott a szerszámkészítők négyhónapos tanfolyama iránt, és volt jelentkező a műszaki rajz leolva­sását segítő kurzus iránt is. Beszél­getőtársunk büszkén számol be a si­keres politikai továbbképzésről, a vállalati lapban található rovatról, amely a halláskárosultak életéről számol be, a süketek SZISZ-szerve- zetéröl, a nemrég alakult tizennégy tagú szocialista munkabrigádról, melynek vezetője, Dusán Barbuéin szorgalmasan tanulja a jelbeszédet. -Az üzem dolgozóit is rá akarjuk bírni, tanulják meg ezt a kommuniká­ciós formát egy arra szervezett tanfolyamon. Sajnos, az érdeklődés nem nagy, de mi bárkit szívesen fogadunk. Szó esik a süketek nem éppen jól szervezett továbbtanulási lehetősé­geiről, arról, hogy tulajdonképpen a pályaválasztásnál nem nagy a vá­laszték. Ebben az üzemben megte­remtették a lehetőségeket, s azon gondolkodnak, milyen új szakmák­ban taníthatnák be a süketeket. A süketek hiányos oktatási rendsze­rének egyik hibája, hogy a hangkép­zés kerül előtérbe és nem a mindenki számára érthető jelbeszéd, a szájról való olvasás elsajátítása. - Ismét tapasztalatból mondom, azok jutot­tak többre, akik nem a speciális iskolákat látogatták. Hitetlenkedve hallgattuk Ladislav Ubárt, aki látva ezt, körünkbe hívott egy csinos, szőke, fiatal lányt. - Mondd el a történetedet. Ne félj, nem írják ki a nevedet - biztatta a kissé vonako­dó lányt.- Születésemtől fogva nem hallok. Szüleimnek köszönhetem, hogy megtanítottak, megtanultam beszélni és,,normális" iskolába járhattam. Jól tanultam, ezért gimnáziumban foly­tattam tanulmányaimat, ahol kitünte­téssel érettségiztem - mondta kissé dallamosan, de érthetően. - A kémia volt a kedvencem, gondoltam, ha lesz rá mód, továbbtanulok. Bekerül­tem az egyetemre, s csak amikor vizsgáznom kellett, tudták meg taná­raim, hogy mi is van velem. Szájról olvastam mindent, s amíg az előadó velem szemben állt és magyarázott, nem is volt semmi problémám. De ha elfordult... - nevette el magát vidá­man. - De végül sikerült, vegyész- mérnök vagyok, s ebben a gyárban a szakmámban dolgozhatom.- Persze, kivételes akaraterő, no meg nagy adag szerencse kell ah­hoz, hogy valaki egyenesbe jusson — kommentálta Ladislav Ubár a hal­lottakat. - Ám ez az eset is azokat igazolja, akik azon fáradoznak, hogy a halláskárosultak lehetőségei bő­vebbek lehessenek. Nem lehet azt mondani, hogy semmi se történt a halláskárosultak társadalmi beilleszkedésének előse­gítése terén. Megjelentek az „első fecskék“, a jelbeszéd szótára, a frekvenciós szótár, készülőben van a rokkantak szövetségének termino­lógiai szótára, sőt, egy elektrotechni­kai jelbeszéd szótár is. A Bratislavai Energetikai Művekben kiépülőben van egy kabinet, amelyben rendsze­resen ellenőrizni fogják a halláskáro­sultak beszédkészségét, megmaradt hallásukat, amelyet fejleszteni akar­nak. Tanfolyam keretében tökélete­síteni kívánják a jelbeszéd-haszná- latot, bővíteni a süketek szókincsét, javítani kommunikációs képességü­ket. Ez azért is fontos, mert a jelbe­széd nemzetközi. A baj csak az, hogy Szlovákiában kevés üzemben mennek ilyen szervezetten a dolgok. A fő akadály éppúgy a tolmács hiánya, mint a többletmunkától való félelem. De ha ennél a vállalatnál sikerült négy személyt foglalkoztató osztályt teremteni a halláskárosultak életének, munkájának megkönnyíté­sére, valószínű, hogy máshol is volna erre mód. Igaz, ahhoz olyan lelkes, odaadó, segíteni kész embe­rekre is szükség van, mint amilyen Ladislav Ubár és munkatársai. PÉTERFI SZONYA A kényelemszeretet jelentős károkat okoz EGY NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG TAPASZTALATAI újságtól jött? - fogad Komáromban (Komárno) a Nehézgépipari Művek Steiner Gábor Hajógyárának tágas portáján egy kedélyes, egyenruhás férfi. - Már várja önt Pint mérnök, a népi ellenőrzési bizottság elnöke, mind­járt felhívjuk, hogy eljöjjön magáért. Mert ugye, rendnek kell lennie. Míg Pint Tibor mérnökre várakozunk, a rendész mosolyogva jegyzi meg: - Rólunk, a gyáriakról akar írni? Tudja mit, írja meg azt is, hogy a rendészeket rosszul fizetik, pedig nagy felelősséggel járó feladatokat látunk el.- És találkozott már maga olyan emberrel, aki meg volt elégedve a fizetésével? Mondja meg hol, s azt megírom! - próbálom elhárítani felszólítását, de rögtön meg is bánom, mert szemmel láthatóan nem ilyen válaszra számított. Magába húzódik, szótlanul várakozunk. A pillanatok óráknak tűnnek.- Mit is mondhatnék a bizottságunk munkájáról? - gon­dolkodik később már az irodájában Pint Tibor. - A tevé­kenységünk nagyon szerteágazó. Nem tudom mi érdekli, mennyi ideje van, miről beszéljek. Foglalkoztunk már a munkavédelmi eszközökkel, az újítási javaslatokkal, a külföldi tanulmányi utakkal, a gépek kihasználtságával, a jogtalan nyerészkedés elleni harccal...- Akkor maradjunk csak az utóbbinál, gondolom erről sok mondanivalója van, hisz manapság mindannyian már egy kicsit szakértőivé váltunk ennek a kérdésnek.- A Levélben meghatározott szempontok alapján tavaly végeztünk ellenőrzéseket, de újakat is tervezünk a követ­kező félévben. Lényegében kiszúrtuk azokat a pontokat, amelyek a mi körülményeink között a leginkább érdekesek lehetnek, ahol a legnagyobb a veszélye annak, hogy valaki vagy valakik jogtalanul nyerészkedhessenek. Ahhoz a mondáshoz tartom magam, hogy keveset markolj, de sokat fogj. így aztán csak négy témakört vettünk fel, de ezeknek legalább alaposan utánajárhatunk.- S ebben nem akadályozza a bizottságot senki?- A gyáron belül kedvező a légkör az ellenőrzés számára. A vállalat vezetése támogat bennünket, értesíti az érintett gazdasági vezetőket szándékainkról, s így nem fordulhat elő, hogy akadályokba, ellenállásba ütköznénk. Nyilván sokat kockáztatna az, aki ezt megpróbálná.- Mit tárt fel az ellenőrzés?- Röviden összefoglalva azt, hogy a kényelemszeretet jelentős károkat okoz a vállalatnak. Itt van mondjuk a munkaeszközök nyilvántartása, amit minden évben ellenőrizni kellene, illetve újból elkészíteni. A bizottság tagjai előszedték ezeket a nyilvántartásokat, s találomra kiírtak belőlük néhány tárgyat, amely megítélésünk szerint könnyen eltűnhetne. Megkértük az illető dolgozókat, mutassák meg nekünk ezeket, hogy meg vannak-e még. Néha aztán nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Sok számítógépnek egyszerűen nyoma veszett. Volt aki a vámosoknak kölcsönözte, de évekkel ezelőtt. Persze a nyilvántartásba évről évre úgy írta be, mintha még mindig a birtokában lenne. Ugyanez történt egy távcsövei is, de ez a számítógéppel szemben sohasem került elő és senki sem tudta, kinek a közreműködésének köszönhető az eltűnése. Hogy ez megtörténhetett, azt valóban csak kényelmességgel tudom magyarázni, mert annak a felelős gazdasági vezetőnek, aki a nyilvántartás helyességét az aláírásával igazolta, ellenőriznie kellett volna, megvan­nak-e valójában a nyilvántartásban szereplő eszközök. Az elveszett dolgok értékének egy részét ugyan behajtotta a vállalat, de ez a megoldás valahogy nem az igazi. Eltűntek a számítógépeknél, távcsőnél nagyobb tárgyak is - írógépek.-Azt még megértem, hogy egy apró számítógepet észrevétlenül ki lehet vinni a gyárból, de hogy lehet eltüntetni egy írógépet, amelyet ráadásul még cipelni is nehéz?- És ha még csak egy tűnt volna el! Hét Írógépnek veszett nyoma több mint 23 000 korona értékben. Hogy ez miként történhetett, az persze minket is foglalkoztatott. Tény viszont, hogy a gyár őrzésében sok hiányosságot láttunk. A kerítés mellett sokhelyütt ládákat, tekercseket, a kerítésnek támasztott oszlopokat találtunk, amelyek ÚJSZt 8 1986. VI. Tolmács segít a süketnéma dolgozók képzé­sében

Next

/
Oldalképek
Tartalom