Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

■* 4 I# Valdano fejjel szerez gólt az Argentína - Bulgária mérkőzésen (2:0) (ŐSTK-felvétel) Harminchat mérkőzés után íródtak e sorok (ekkor került nyomdába a kéz­irat), s mire megjelennek, már lejátsz- szák a nyolcaddöntő találkozóit. Ho­gyan írni és miről, hogy időszerűek, helytállóak legyenek a latolgatások, az észrevételek? Nem könnyű dolog. De ha már egyszer a mindent háttérbe szorító világbajnokság napjait éljük... VÉGE A SPEKULÁCIÓNAK. Nem keve­sen mondják, hogy tulajdonképpen a cso­portmérkőzések után kezdődik a világbaj­nokság. Ugyanis a „nem veszíteni“ jelszó ß - amely nyilvánvalóan befolyásolta a célokat és a csoportmérkőzések színvonalát - fel­váltotta a győzelemre törekvés (láthattuk ezt a csapatok harmadik mérkőzésein is). Ugyanis nem lehet spekulálni, számolgatni a pontokat és takarékoskodni az erővel, mert a 16 között már minden meccsen a továbbju­tásról van szó. Az esélyeseknek tartott csapatoknak színt kell vallaniuk (Olaszor­szág, Anglia, Spanyolország), másoknak (Lengyelország Mexikó, Belgium) megmu­tatni, képesek-e a javulásra. A szakvezetők azt állítják: a teljesítményt a lebonyolítási rend szabja meg. Mindnyájuk véleménye: túl hosszú a vb időtartama, ráadásul különbözőek a feltételek, a körül­mények (magasság, időjárás, csoportbeosz­tás). Mexikóvárosban például hőséget vár­tak, közben szinte naponta esett az eső, Tolucában és Pueblában inkább európai az időjárás, míg az alacsonyabban fekvő Mon- terreyben pokoli a hőség. Nagyon fontos tehát a pihenés és a regenerálódás. Nem lehet csodálkozni Lobonovszkij edző kijelen­tésén: a franciák ellen csapatának egy nappal kevesebb idő jutott a felkészülésre, pihenésre, mintáz Európa-bajnoknak. Afran- ciák világhírű szakembere, Michel Hidalgo rámutatott például, hogy az olaszok az első és a második találkozó között öt napot pihenhettek, míg a szovjetek csak hármat, hány meccset játszott déli 12 órakor a „szbornaja“ és hányat az „azzurriak“... Ha figyelembe vesszük a tényeket, beigazo­lódni látszik, ami várható volt. Aki döntetlenre játszott és 1:0-ás vezetésre tett szert, nem sietett, takarékoskodott erejével; a vesztésre állónak hajtania kellett, hogy legalább egyenlítsen. Ezért egyes csapatok nem nagyon ölték magukat, figyelmesen véde­keztek mert minden hibá „korrigálása“ óriási erőfeszítésébe került volna. Gondoljunk csak az NSZK - Uruguay meccsre: micsoda iramban játszott 85 percig a nyugatnémet válogatott, hogy egy védelmi hibából kapott gólt kiegyenlítsen. NINCS CSALÓDOTTSÁG. Ilyen szem­üvegen keresztül nézve sem mondható, hogy csalódást okozott volna a világbajnok­ság első része. Volt néhány olyan összecsa­pás, amely kielégítette a látványosságot kedvelő nézőket (Dánia - Skócia, Belgium- Paraguay, Szovjetunió - Magyarország, Dánia - Uruguay, NSZK - Skócia, Anglia- Lengyelország, Dánia - NSZK). Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy Mexikó ’70 és Mexikó ’86 között mennyit változott a labdarúgás. A magasság és a hőség mindkét alkalomkor komoly feladat elé állította a futballistákat. A mai labdarúgók edzettebbek, jobb az erőnlétük, technikásabbak, gyorsabbak... Most már senki sem használ oxigénpalackot és a ritka levegő nem okoz gondot a jól felkészített válogatottaknak, hogy iramfutballt játszanak (Szovjetunió, Dánia, NSZK, Paraguay, Bel­gium). Francz Beckenbauer, a nyugatnémet együttes szakvezetője - aki 1970-ben játé­kosként vett részt a Mundialon - azt mondta: az akkori „évszázad mérkőzésének” titulált emlékezetes olasz-nyugatnémet meccs (120 perc után 4:3 lett a végeredmény) a mai öregfiúk találkozójához hasonlítható. Az összehasonlításban van némi túlzás, ám egy biztos: változnak az idők. Például a dánok és a nyugatnémetek tudomást sem vettek a „próféták” intő szavairól, hogy tudniillik a ritka mexikói levegőben csak a sétafikáló csapatok maradnak életben. Egy megfelelő tudásszinten levő, a mexikói körülményekhez alkalmazkodni képes, jól edzett válogatottnak „meg se kottyant” a rémként emlegetett magaslat, a ritka levegő, a hőség. Bűnbaknak csak azok hozták fel, akik játéktudásban gyengébbek, s a felkészülés során valamiről vagy sok mindenről megfeledkeztek. SZÉGYENFOLTOK. Sajnálatos, egyes összecsapások szégyenfoltjai voltak a világ- bajnokság csoportmérkőzéseinek.' Például ahogy a kegyetlen futballt játszó és önmagu­kat már korábban világbajnoknak kikiáltó uruguayiak futballoztak az NSZK ellen, az már határos volt a szadizmussal. Az „uruk” durván, az ellenfél testi épségét veszélyez­tetve küzdöttek, brutalitásuk elképesztő mé­reteket öltött, a nyugatnémeteknek talán még sose kellett ennyire vigyázniuk a lábuk­ra és - az arcukra. Hogy mindez így történt, abban része volt Christov játékvezetőnek is. Nagyvonalúan akart bíráskodni, nem látta be, hogy a dél-amerikaiak nem „veszik a lapot”, durván visszaéltek vele. Piros kártyával kellett volna figyelmeztetni őket, hogy a labdát rúgják, ne az ellenfél bokáját, térdét, testét. Ramirez mexikói bíró ezt megtette a dánok elleni meccsük 20. percében, a francia Quinion pedig már az első (!!) percben a Skócia - Uruguay találkozón. Uruguay továbbjutott. De mit szól „embervadászatukhoz“ a FIFA? Az kevés lenne, hogy nono! Megemlíthetnénk a Mexikó - Paraguay összecsapást, melyen „világcsúcs“ szüle­tett: 76 szabálytalanság, sok-sok szimulálás és „veszekedés”. Az argentin - olasz mérkőzésen néha a pálya, több pontján szikráztak a stoplik, csattogtak a pofonok. Maradona például a sokadik gáncs elszen­vedése után szájon vágta Vierchowodot, de megúszta a fenyítést, mert a számtalan eseményről lemaradó, de annál többet gesz­tikuláló holland Keizer játékvezető éppen akkor a Bergomi - Valdano viszályt igyeke­zett csillapítani. Meg kell azonban jegyez­nünk, hogy Maradona „testőre”, Bagni „csak” hét szabálytalanságot követett el az argentin mini szupersztár ellen. Közbelépé­seivel egy pillanatra sem idézte fel a ,Mecky Messer“-nek (mészáros) elkeresztelt hírhedt Gentillót. Nem csoda. Maradona és Bagni a Napoliban futballozik... A játékvezetők többsége nem respektálja a FIFA külön felhívását a durva játék megítélésében. Gyakran elnézik a szándékos szabálytalanságot, a durvaságot, lassan elfelejtjük az utánrúgás fogalmát, mert néha úgy tűnik (vagy természetes?), már polgárjo­got nyert a pályán. Olyan hibákat is elkövet­tek a játékvezetők, melyek befolyásolták az eredményt. Például a japán Takadának szinte semmi sem számított az Algéria - Spanyolország meccsen. Nyugodt szívvel „rábólintott“ a második spanyol gólra, ame­lyet kétszeres les előzött meg. Nagyon rosszul fújták a sípot vagy lengették a zászlót a fejlődő országok bírói. Nekik van mentsé­gük: rutintalanok. De az európaiak? ERÓBEOSZTÁS. Mexikóban két futballvi­lág küzd egymás ellen. Az európai és a dél­amerikai (jön az afrikai is!). Európa a cso­portmérkőzések során jobb benyomást kel­tett. A Szovjetunió, Dánia, az NSZK, Franciaország esélyesekhez méltóan ját­szott. Sok csodálója van a 17 klub játékosai­ból álló dán válogatottnak; soraiban játsza­nak művészek és iparosok, de egy ember­ként küzdenek. A csapat összeállításánál „nemzetközi” választási lehetősége van Piontek edzőnek: 15 belga válogatott rúgja külföldön a labdát! A futball tehát nem ismer határokat. Az északír keret tagjai például 20 (!) klubból (természetesen angolból) verődtek össze. Ilyen tekintetben Uruguay sem áll rosszul, Borras edző 18 klubba küldött meghívót; Dánia (17), Argentína és Algéria (17), az NSZK (14), Skócia, Anglia, Marokkó (13). A dán és az uruguayi labdarúgók hét országban futballoznak. Apropó Marokkó. Afrikai csapat Marokkó révén először jutott a vb második fordulójába, méghozzá csoportelsőként! Ez a világbajnokság igazi szenzációja! A játékosok ügyességén, moz­gékonyságán alapuló marokkói védelmet nagyon nehéz átjátszani. Az elegáns mozgá­sú csatárok és középpályások hellyel-közzel úgy cicáztak például a lengyelekkel, mintha egymás között játszadoznának edzésen. Nyesték, sarkallták, bűvölték a labdát, utá­nozva a brazilos „altató taktikát“, azzal a különbséggel, hogy még véletlenül sem váltottak ritmust, s így nem kerültek helyzet­be. A portugáloknak aztán három gólt is lőttek. Ilyen a futball... A fekete kontinens már nem áldozati bárány a labdarúgásban. Hogy ki nyeri a világbajnokságot? Henri Michel, a franciák edzője: „Aki a legjobban fog gazdálkodni erejével. Persze, ez tudás nélkül nem megy...” Lobanovszkij: „Nem vagyok szigorú edző...“ A Dinamo Kijev első dicső korszakának kezdetén, a 70- es évek elején többször edzö- táborozott a testvérváros csa­pata Bratislavában az Inter vendégeként. Emlékszem, ak­kor jelentette ki a most 47 éves Valerij Lobanovszkij edző az újságírók előtt (nem szó sze­rinti az idézet 10-13 esztendő távlatából): „Azt mondják, túl­ságosan szigorú, komoly és megközelíthetetlen szakvezető vagyok. Ez nem teljesen igaz. Az edzéseken és közvetlenül a meccs előtt teljes mértékben a pályán történtekre koncent­rálok, nem szeretem, ha ilyen­korvalaki »szórakoztat«. De ha éppen szabad vagyok? Jöjje­nek, nyíltan beszélhetünk a labdarúgásról...” Mostanában valószínűleg nem könnyű szaván fogni a mestert. Aki ismeri napirend­jét, tudja, salamoni szavakat mondott. A vörösesszöke hajú elegáns edzőnek nincs sok szabad ideje. Tizenegyedik bajnoki címet szerezte csapa­tával, május elején Lyonban megnyerték a KEK-et és há­rom héttel a mexikói VB előtt - állítólag csak a világbajnok« ság idejére! - átvette a „szbor­naja“ irányítását. „Demokratikus edzőnek tar­tom magam, meghallgatom az idősebb, tapasztalt játékosok véleményét. Ha megalapozot­tak az észrevételek, respektá­lom őket. Az utolsó szót elvi kérdésekben azonban az edzőnek kell kimondania. Kü­lönben a csapatnak nem lenne rá szüksége...“ A világbajnokságra tulaj­donképpen az elődje által ki­szemelt játékosokkal készült, de a döntő pillanatban azok­nak szavazott bizalmat, akiket a legjobban ismer: 12 kijevi­nek! Korábban azt vetették Lobanovszkij szemére, hogy túlságosan „takarékos” edző: hagyja, hogy csapata rúgjon egy-két gólt, aztán takarékláng­ra állítja a játékosokat. Bírálói­nak sajátos módon válaszolt. Elég fellapozni az együttes idei KEK-mérkőzéseit, vagy emlé­kezni a válogatottnak a ma­gyarok elleni első VB-találko- zójára: annyi gólt rúgtak ellen­feleiknek, amennyit csak bírtak. „Amikor néhány nappal a mexikói vb előtt átvettem a szbornaja irányítását, sokan tanácsolták: állítsam fel a komplett Dinamót és nem lesz gond. Szófogadatlan vol­tam. Ugyanis nem minden kije­vi futballista eléggé érett és kiforrott. Gyorsaságukat, játé­kosságbeli entuziazmusukat ötvözni kellett Daszajev, Lario­nov, Cserenkov és Csivadze rutinjával...” Világbajnoki csoportellenfe­leit közvetlenül- nem látta fut­ballozni, csak videofelvételről, (gy is meglepte őket. Nem ügyeskedéssel, hanem látvá­nyos játékkal. Az oldal anyagát írta: TOMI VINCE $ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon 309 331-252 332-301 szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közule- teknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15 II emelet, telefon 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, GottwakJovo námestie 6 * Mi követi a „nem veszítem“ jelszót?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom