Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
rr A KULTÚRA ES A MŰVÉSZÉT SZEREPE GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÜNK GYORSÍTÁSÁNAK STRATÉGIÁJÁBAN (Folytatása 11. oldalról) párhuzamosan gyorsabbá és hatékonyabbá kell tenni a kulturális folyamatokat is. A kultúrának az ember nevelésében be.öltött pótolhatatlan szerepét rögzíti a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai 1980-90-re és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra című dokumentum, Szlovákia viszonylatában pedig az SZLKP kongresszusának határozata is. A kongresszusi dokumentumok jelentős ösztönzésül szolgálnak nemcsak a kulturális szféra prognosztikai munkálataihoz, hanem a kultúraelmélet további fejlődéséhez, s érvényesüléséhez a társadalmi gyakorlatban. Szocialista kultúránk feladatai Azokat az igényes feladatokat, amelyek a gazdasági és szociális fejlesztés gyorsítása koncepciójának valóra váltásában a kultúrára és a művészetre várnak a Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusán elhangzott központi bizottsági beszámoló elemzi. Az eddigi tapasztalatok alapján a kongresz- szusi határozatok megvalósításában a komplex hozzáállás fontosságát kell hangsúlyozni. Arról van szó, hogy az egész politikai jelentés, minden betűje és szelleme érinti a kultúrát és a művészetet, s nem csupán az a rész, amely a társadalmi élet e szférájával foglalkozik. Semmiképpen sem engedhető meg, hogy a kultúra és a művészet kérdéseit elvonatkoztassák a gazdasági, ideológiai és a politikai nevelő folyamatoktól, a jelenlegi nemzetközi helyzettől vagy a világ fejlődési irányzataitól. A Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusán elhangzott központi bizottsági politikai beszámoló társadalmunk kulturális és művészeti élete eddigi fejlődésének folyamatosságából indul ki, s hangsúlyozza azoknak az alapvető elveknek az érvényességét, amelyek társadalmunk szellemi életének pillérét jelentik. Ilyen elv a szocialista kultúra és művészet pártossága, osztályszempontja és népiessége. „A kultúra feladata a szocializmusban a nép érdekeinek a szolgálata“ - olvashatjuk a politikai beszámolóban, amely egyúttal az új feladatokat is hangsúlyozza: Az a tény, hogy társadalmunk fejlődésének újabb jelentős szakaszába lép, a kultúra és a művészet számára is új feladatokat jelent, amelyeknek jelentős szerepük van az emberek szellemi életének gazdagításában, alkotó erejük növelésében, továbbá eszmei és erkölcsi fejlődésük elősegítésében. “ A mi körülményeinkre is teljes mértékben érvényesek Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB politikai beszámolójában elmondott, az alkotás elvét hangsúlyozó szavai: ,,A stagnációt egyszerűen nem tűrhetjük el olyan eleven, dinamikus és sokrétű tevékenységben, mint a tájékoztatás, a propaganda, a művészeti alkotómunka, a népművészet, a klubok, a színházak, a könyvtárak és a múzeumok tevékenysége, az eszmei-politikai, erkölcsi, ateista, valamint a munkára nevelés egész szférája." Az eszmei és esztétikai kritériumok egysége A CSKP XVII. kongresszusának dokumentumaiban, valamint a küldöttek felszólalásaiban nyíltan és bírálóan szóltak azokról a fogyatékosságokról is, amelyek a kulturális és a művészeti életben megnyilvánulnak. ,,A párt - olvashatjuk a CSKP KB politikai beszámolójában - nem írja elő a művészeti alkotás formáit, módszereit és témáit, ám nem támogat semmi olyat, amely rontja az emberek ízlését vagy torzítja szocialista valóságunkat." Az SZLKP KB politikai beszámolója - amelyet Jozef Lenárt terjesztett elő — bírálja némely művészeti alkotás középszerűségét és jellegtelen- ségét. A minőség kérdése a kulturális és a művészeti munkában is előtérbe kerül, miközben az eszmeiséget a minőségi kritériumok szerves részének tartjuk. A művészeti alkotások és a kulturális rendezvények magas színvonala egyúttal a leghatékonyabb fegyver a mai nyugati kultúra dekadens jelenségeinek hatása ellen vívott harcunkban. A művészeti alkotások és a kulturális rendezvények magas színvonaláért vívott harcban nagy adósságai vannak a rhűvészeti kritikának, amelyben még mindig sok az improvizáció, a szubjektivista megnyilvánulás, gyakran sértik meg az esztétikai és eszmei kritériumok egységének elveit, s egyéb más hibák is felbukkantak. A kulturális élet további fejlődésében fontos feladatot jelent e szféra anyagi bázisának a megteremtése, a kulturális létesítmények modern technikai eszközökkel való felszerelése. Mint ismeretes, éppen e téren a terveket évek óta nem teljesítik, s különösen a nagyvárosokban jelentős a lemaradás az új kulturális és művelődési intézmények építésében, s a meglévők korszerűsítésében. Ezek a tények a nyilvánvaló megnyilvánulásai annak a megengedhetetlen szemléletnek, amely lebecsüli a kultúra jelentőségét társadalmi életünk további fejlődésében és szerepét az emberek munkára, továbbá erkölcsi, világnézeti, hazafias és internacionalista nevelésében. Ugyanakkor a kultúra növekvő szerepével, hatékonyságának fokozásával kapcsolatban előtérbe kerülnek a közművelődéssel kapcsolatos anyagi kérdések. Nem lehet szemet hunyni afölött, hogy számos kulturális létesítmény - művelődési otthonok, klubok, kiállítási termek, könyvtárak - kihasználtsági foka viszonylag alacsony, s elmarad a szükségletek és az igények mögött. Társadalmunk e szférára már eddig is jelentős összeget költött, tehát teljes mértékben joga van megkövetelni, hogy e jelentős összeget ésszerűen és hatékonyan használják föl. Nagyobb figyelmet a nemzetiségi kultúráknak Társadalmunk életének jelenlegi szakaszában növekednek internacionalista feladatai a cseh és a szlovák kultúrának, valamint a nemzetiségek kultúrájának kölcsönös közeledésükben és egymás gazdagításában, s ugyanígy a szocialista országok kultúrájánk kölcsönös közeledésében. A magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségi kultúra a csehszlovák kulturális kontextus szerves része, s lakosságunk kölcsönös megismerésének, közeledésének, összeforrottságának fontos tényezője. A tömegtájékoztató és a propaganda eszközöknek szüntelen figyelmet kell szentelniük a nemzetiségeink nyelvén alkotó szerzőknek. Állandóan növekszik a kultúra szerepe a békéért és a világ nemzetei közötti megértésért vívott harcban. Ebben rejlik az egyre inkább terebélyesedő szocialista világkultúra mélyen humanista jellege. Ez a kultúra a mai emberiség szellemi életének minőségileg új jelensége. Az imperialistáknak a szocialista országok elleni ideológiai és lélektani háborúja csak növeli a kultúra és a művészet e funkciójának fontosságát. A gazdasági és szociális fejlődés gyorsítása stratégiájának a koncepciója megköveteli az irányítás színvonalának lényeges növelését. Ez többek között azt is jelenti, hogy következetesen fel kell számolni a bürokratikus jelenségeket, a papírmunkát, s ezeket az emberekkel való eleven, közvetlen kapcsolatoknak kell felváltaniuk. Sok kárt okoz a „nagy számok“ módszere, amikor kulturális rendezvényeket különböző adatokkal, kimutatásokkal jellemzünk, s megfeledkezünk a nevelő hatás értékeléséről. Színvonalasabb alkotómunkát A CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött program valóra váltása megköveteli, hogy a kultúrában és a művészetben is teljes mértékben a nagyfokú igényesség és az alkotómunka elveit alkalmazzuk. Ez az igény feltételezi a kulturális és a művészeti front munkastílusának a megváltozását, a fogyatékosságok elleni következetes harcot, az irányító munka színvonalának az emelését, s az időszerű kérdések megoldásában a tudományosság elvének következetes alkalmazását. A minőségileg új feladatok sikeres megoldásának a kulcsa a kulturális politika szubjektumainak a párt-, az állami és a társadalmi szerveknek, illetve szervezeteknek, a művészeti alkotószövetségeknek, s mindazoknak az egyéneknek a nagyfokú aktivitásaiban rejlik, akik, illetve amelyek a társadalmi élet e fontos területén tevékenykednek. A kultúra és a művészet szakaszán a magasabb színvonal és a nagyobb hatékonyság eléréséhez nemcsak stratégiai tartalékok léteznek, hanem olyanok is, amelyeknek feltárása és kihasználása nem követel meg semmiféle beruházást sem. Az ilyen tartalékok közé tartozik a párt-, az állami és a munkafegyelem megszilárdítása, a feladatok teljesítésének rendszeres ellenőrzése, s nem utolsósorban következetes megvalósításuk. Széles körű eszmecserével A tapasztalatok azt igazolják, hogy nincs olyan szakasza a kultúrának, s nincs olyan művészeti ág sem, amelynek ne lenne nagy lehetősége arra, hogy növelje hozzájárulását a társadalmi fejlődés gyorsítása stratégiájának megvalósításához. Talán elegendő lesz, ha rámutatunk a szatíra pótolhatatlan szerepére, s eleddig kiaknázatlan lehetőségeire a maradiság, a kényelmesség, a kispolgári nézetek és hangulatok elleni harcban. Nyilvánvalóan helytelen lenne azt várni, hogy kész receptekkel, utasításokkal szolgáljunk a cselekvéshez. E téren is kívánatos a kezdeményezőkészség, az alkotó, invenciózus munka, s a helyes utak keresése. Az új a kultúra és a művészet szakaszán sem születik meg könnyen, viták, konfliktusok nélkül. Néha éppen a társadalmi élet e területén hamarabb kerülnek felszínre a konfliktusok, és markánsabban nyilvánulnak meg, mint más szakaszokon. Elsősorban azért, mert e területen különösen érzékenyen reagálnak a társadalmi fejlődés kérdéseire. Fontosnak tartjuk, hogy teljes mértékben támogassunk minden olyan újat, progresszívat, amely meggyorsítja a társadalom előrehaladását. A gyorsítás stratégiájával kapcsolatos feladatok megoldásában úgy növelhetjük a kultúra szerepét, hogy nélkülözhetetlen feltételeket teremtünk a széles körű eszmecseréhez, a nyílt és a tartalmas vitához, s a problémák bátor fölvetéséhez. N em véletlenül kezdem a színházakon kívüli „színjátékról“ szóló jegyzetemet a parkokkal és az épületekkel. Legszebb találkozásaimra ott került sor, hiszen nemcsak színházba jártam, Szófiában, hanem múzeumokba, parkokba is. A szófiaiak szeretnek sétálni, pihenni, és színházba is rengetegen járnak. Jegyet nem könnyű szerezni, de az elszántabb színházkedvelö az előadások előtt mindig vásárolhat egy-egy jegyet azoktól, akik valamilyen okból nem tudnak elmenni az előadásra. Ugyannakor a színházak irányítói arra is gondoltak, hogy a helybélieken kívül alkalmi látogatók, turisták is kedvet kaphatnak egy-egy előadás megtekintésére. Ezért minden színház köteles bizonyos mennyiségű belépőjegyet az előadás előtti órákra tartogatni. Sokat vitatott dolog tájainkon, hogy milyen ruhában járnak a nézők színházba. Nos, ez a kérdés Szófiában bizonyára lekerült a napirendről, hiszen a nézők fele nem öltözik ünneplőbe ahhoz, hogy részese legyen egy-egy színházi előadásnak. Sokan talán a munkahelyükről egyenesen az előadásokra mennek, mert sok helyen, főleg az értelmiségi munkahelyeken reggel kilenckor kezdődik a munkaidő. Ezt igazolja az a tény is, hogy mind az Ivan Vazov Nemzeti Színház, mind a Szófia Színház előtti park találkozó helye a városban élőknek. Közvetlenül az előadások kezdete előtt úgy álldogálnak, sétálnak az emberek, mint a néhai vásártereken. A városban ideiglenesen tartózkodó idegen óvatosabb a kelleténél, ezért a hét órakor kezdődő előadásokra már két órával előbb elindul. Részemről ez az óvatosság az első nap tapasztalatai után kíváncsisággá változott. A Nemzeti Színház előtti szökőkút körül ottjártamkor könyvsátrak álltak, rajtuk a felirat: Májusi Irodalom Napok '86. A könyv, az irodalom tehát májusban kikerül az utcára, írók dedikáltak, olvasók válogattak a sátrak alatt. Az emberek elsősorban a világirodalom klasszikusait keresik, illetve a legújabb bolgár és külföldi irodalmat. Sokan könyvekkel a hónuk alatt léptek be a színház épületébe... Azon a néhány estén úgy tűnt fel, hogy ebben a parkban azért üldögélnek az emberek, hogy színházba készülnek. Pedig csupán kis hányaduk állt fel a padokról és lépett be hét óra előtt öt perccel az épületbe. Van ezeknek Az első benyomások Jegyzet a bolgár színházak környékéről a színházi tereknek, színházi parkoknak egy semmihez sem hasonlítható varázsa. A zöld, a kutak vizei, a hófehér padok a mindennapok gondjaitól, a munka fáradtságától szabadítják meg a nézőt, mielőtt beülne a nézőtérre. Szófia színházaiban nem találkoztam későn jövővel. Mintha az általam oly nagy szeretettel gyakorolt előadás előtti üldögélés másokra is jótékonyan hatna. Lelkileg fel lehet készülni a várt élmény befogadására, s előadás után egy-két félórára még le lehet telepedni beszélgetni a látottakról. Természetesen ehhez olyan enyhe májusi időjárás kell, mint az idei volt Szófiában. A lényeg azonban a találkozásban van, amelyek egy kicsit irigységgel töltöttek el. Szófiában nemcsak a belvárosi parkok területe nagy, de sok bennük a pad is. Nem rögzítik ezeket betonba, így olykor tíz-húsz fős beszélgető társaságok is ülnek egymás mellett, vagy egymással szemben, jgy lesznek ezek a parkok helyszínei a legközvetlenebb emberi érintkezéseknek, beszélgetéseknek. Néha az volt az érzésem, száz éve ülök ezeken a színházak előtti padokon. A zsongás, az emberek vidámsága, a viháncoló gyerekek, a sétáló párok, a hangosan egymást ugrató öregek olyan végeláthatatlan életmódot idéztek fel, amely egy örök korzón zajlik. Az utca, a tér, a park a társasági élet színtere. Nem építészeti objektum, hanem színpad, amelyen a legszebb, legöszin- tébb színjáték zajlik. Emberek vonulnak át rajta: egyetlen óra alatt ezren is talán. Arcukon, mozgásukon, külsejükön a legteljesebb színpadi illúzióval sem kifejezhető őszinte vallomás az életükről. Ez is színház, a legvidámabb, a legszomorúbb, a legtragikusabb, a legkomikusabb... Nem szabad elfeledkeznem arról, hogy magam is szereplője voltam ennek a színjátéknak: valaki szemében talán komikus figura, vagy feltűnni akaró valaki - sötét ruhába, fehér ingbe, nyakkendőbe öltözött idegen, a kihajtott galléros, fullasztóan meleg szófiai estében, önmagam voltam magammal. Ezek a parkok, ezek az emberek hiányokra döbbentettek rá. Az életmódunk hiányaira, amelyben a nyugodt óra, a csendes meditálás nem kaphat helyet. Lehet, hogy ezért késnek el nálunk annyian a színházi előadásokról. Nincs időnk egy félórányi szusszanásra, hogy kifújjuk magunkat mielőtt belépünk a „csodák világába", ahol önmagunkra kellene találnunk. Nem akarom én azt állítarnr hogy Szófiában többen járnak színházba, mint másutt. A módot, önmagunknak a színházi élmény befogadására való felkészítését hiányolom nálunk. A szófiai nézők nagyon tudják ennek a titkát. Talán már egész nap úgy élnek, dolgoznak, hogy jusson idejük a parkbeli esti áthangolódásra. Jó volt közöttük üldögélni, s a velük együtt láf'tt előadásokról talán így maradandóbbak az élmények. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 1986. VI.
