Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
A CSKP a nemzeti és a szociális felszabadulásért vívott küzdelem élén ÚJSZÚ 3 1986. VI. 20. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása azoknak a mélyreható változásoknak a részét képezte, amelyek a nagy októberi szocialista forradalom után mentek végbe a nemzetközi munkásmozgalomban. Nem véletlen, hogy napjainkban is, amikor pártunk keresi a XVII. kongresszus határozatainak megvalósításához vezető optimális és leghatékonyabb utakat, visszatérünk a párttörténetre, és benne keressük a történelmi tanulságot a párt jelenlegi és jövőbeli politikájához, szocialista társadalmunk további építéséhez. Csehszlovákiában az új típusú forradalmi párt megalapítása - amelyre közvetlenül a nagy október új, forradalmi eszméinek hatására került sor óriási küzdelem volt a munkásmozgalom fejlődése alapvető kérdéseinek új megközelítéséért, valamint az egész csehszlovákiai proletariátus új gondolkodásmódjáért és eljárásáért. Hiszen azoknak, akik kommunistává akartak válni az új köztársaságban, amely szintén a nagy október után végbemenő változások keretében jött létre, szakítaniuk kellett a szociáldemokrácia olyan axiómáival, mint a mindenáron való nemzeti egység, a nemzetiségi megosztottság, a reformista parlamentarizmus, a verbális radikalizmus és gyakorlatilag a forradalmi távlat azonosítása kizárólag Ausztria feldarabolásával és az önálló csehszlovák állam létrehozásával. A LENINI ESZMÉK TÉRHÓDÍTÁSA A CSKP megalapításának egész folyamatára a lenini eszméknek a cseh és a szlovák munkásmozgalom gyakorlati politikájába való fokozatos, de távolról sem egyszerű, egysíkú behatolása volt a jellemző. Minőségileg új, lenini elvekről volt szó, elsősorban a kulcsfontosságú és meghatározó kérdésben: a proletárforradalom megítélésében. Míg a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt XII. kongresszusán 1918 decemberében a tagság döntő többsége, de a párt vezetősége számára is a szocialista forradalom céljai azonosak voltak a nemzeti felszabadító harccal, a marxista baloldal decemberi programnyilatkozata kilátásba helyezi ,,a hatalom átvételének lehetőségét az államban". Azonban nem a szó lenini értelmében vett proletárdiktatúrára való programorientációról volt szó. Hiszen a program- nyilatkozat már bevezető részében kifejezte az 1888-1889-es heinfeldi programhoz való visszatérési törekvést, s a végén teljesen egyértelműen hangsúlyozta a „minden áron való“ pártegységet. Tehát inkább a Marx tanításához való forradalmi és opportunizmusmentes visszatérésről, mint az új típusú forradalmi párt lenini értelmezéséhez vezető tudatos és elméletileg átgondolt útra való rátérési törekvésről volt szó. Ezért mind az elmélet, mind a gyakorlati politika terén nagyon nagy árat fizettek a későbbi csehszlovákiai kommunisták. A Smeral-vezetés egész törekvése, amely a Kommunista Internacionálé III. és IV. kongresszusa határozatainak a megvalósítására és az egységfront taktikájának elméleti kidolgozására irányult, nem volt probléma- és hiányosságmentes. Ez azonban nem a közvetlen gazdasági és politikai harcokban mutatkozott meg, amikor az egységfront következetesen és határozottan érvényesített taktikája sikereket hozott, hanem - mint ahogy az a további fejlődés során nyilvánvalóvá vált - a taktika és a párt egész politikai irányvonala, stratégiája közötti sokkal szélesebb kapcsolatokban, a proletárforradalom előkészítésében. Nem véletlen,, hogy éppen erre a területre összpontosult a Haken és Bubení- őek körül tömörülő első baloldali ellenzék bírálata. Ez a baloldal különösen a Kommunista Internacionálé V. kongresszusa után erősödött meg, amely sokkal egyértelműbben egyesítette a nemzetközi kommunista mozgalom taktikai eljárását a végső stratégiai céllal. Az V. kongresszus eredményei és az azt követő 5. plénum határozatai azonban nem valósulhattak meg, mivel Jílek és csoportja nagyon gyorsan átkerült a baloldali pozíciókról a jobboldali opportunista platformra. FORRADALMI, BOLSEVIK MÓDON Csak a gottwaldi baloldal - a Kommunista Internacionálé segítségével - fogalmazhatta meg, és a párt V. kongresszusán fogadtathatta el Csehszlovákiában a szocialista forradalom egységes programját. Ez a program a leninizmus alapvető elméleti kérdéseinek teljes megértéséből és elsajátításából, a leninizmus elsajátításából indult ki. A nagy gazdasági válság és a fasizmus elleni harc éveiben a gottwaldi vezetésnek épp e marxista-leninista politikája tette lehetővé, hogy megfogalmazzák és meg is valósítsák a proletárdiktatúra és a szocialista forradalomra irányuló stratégiai koncepciót. Gottwald már 1931-ben a VI. kongresszuson - a gazdasági harcok során szerzett tapasztalatok alapján - a válságból kivezető utat a proletárforradalomban látta, s a sikert a proletariátus és a többi dolgozó mindennapi érdekeiért vívott harctól tette függővé. A VI. kongresszus határozatainak alapján indíthatták el a csehszlovák kommunisták a munkanélküliek és a szlovákiai mezőgazdasági dolgozók óriási mozgalmát, amely tömegtüntetésekben és az 1932-es mosti sztrájkban érte el tetőpontját. A gottwaldi vezetés nagyon rövid idő alatt lényegesen növelte a dolgozóknak a párt politikájába vetett bizalmát, növelte a párttagok számát, és erősítette a CSKP pozícióit a burzsoáziával és a tőkével folytatott küzdelemben. Mindezt pedig úgy tette, hogy elméletileg átgondoltan kapcsolta össze a dolgozók mindennapi részköveteléseit a proletariátus végső stratégiai céljával. Ez a tény vált később - amikor pártunknak kellett reagálnia a fasizmus veszélyére -, meghatározóvá a stratégiai-taktikai irányvonal további alakítása szempontjából. A CSKP VII. kongresszusának stratégiai-taktikai irányvonala továbbfejlesztette a szocialista forradalommal kapcsolatos lenini elveket. Elsősorban tehát a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelem összekapcsolásáról, a forradalmi proletariátus és szövetségesei érdekeiért folytatott küzdelemről, nem pedig a koalíciós kompromisszumért vagy a reformizmussal és a burzsoázia baloldali csoportjaival való konvergenciáért folytatott küzdelemről.volt szó. Klement Gottwald nem véletlenül hangsúlyozta a VII. kongresszuson az1 'egységes népfront megteremtését célzó törekvések s a párt stratégiai céljai összekapcsolásának szükségességét, s nem véletlenül került sor 1938-ban a nemzetközi és belpolitikai helyzet alakulásával párhuzamosan a köztársaság és a pártpolika demokráciájának védelmével kapcsolatos nézetek figyelembe vételére. A DOLGOZÓK TÖBBSÉGÉNEK MEGNYERÉSÉÉRT Azokon a megbeszéléseken, amelyeken az új köztársaság jellegéről, valamint a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontja első háború utáni kormányának összetételéről volt szó, az antifasiszta harc konkrét eredményei és a CSKP-nak a nemzeti felszabadító harcban betöltött vezető szerepe meghatározó tényezőkké váltak. A Kassai I. Kormányprogram, mint a nemzeti és demokratikus forradalom programja tükrözte a pártnak a társadalomban betöltött szerepében végbemenő minden fontos változást, s ugyanakkor a pártpolitika minden alapvető stratégiaitaktikai kérdésének az alkotó, marxista -leninista megközelítését tanúsította. Ez a képesség mutatta a CSKP elméleti, eszmei és politikai érettségének fokát. Az 1944—48-as időszakban a kommunistáknak sikerült kezükbe venniük a kezdeményezést a forradalmi folyamatban, mégpedig az igények helyes megfogalmazásával. Sikerült nemcsak a munkásosztály többségét, hanem a proletariátus számos más természetes szövetségesét is megnyerni. S ami különösen fontos volt: hatékonyan, ugyanakkor átgondoltan kapcsolta össze a taktikai eljárásokat és célokat a párt stratégiai céljaival, valamint a hatalomért és a szocialista forradalom megvalósításáért folytatandó küzdelem előkészítésével. Ezzel kapcsolatban 1948. februárja az eddigi fejlődés logikai tetőpontját, valamint a CSKP lenini elvekért vívott 25 éves küzdelmének tetőpontját jelentette. FELÉPÍTENI A SZOCIÁLISAN IGAZSÁGOS TÁRSADALMAT A győzelmes február után a párt egész életében és munkájában minőségileg új szakasz kezdődött. A csehszlovákiai kommunisták előtt új, döntő feladat állt: kidolgozni a minőségileg új, nemcsak nemzetiségi, hanem szociális szempontból is igazságos társadalom építésének konkrét programját. E feladat bonyolultsága és igényessége sajátos politikai-gazdasági, osztály- és szociális realitásokkal volt adott, amelyekkel köztársaságunk különbözött a forradalom utáni Oroszországtól és azoktól a népi demokratikus országoktól, amelyek a második világháború után a szocialista építés útjára léptek. A csehszlovákiai viszonyok között nemegyszer kellett a gyakorlatban bizonyítani, hogy a marxista-leninista elvek nemcsak a proletárforradalom és a proletárdiktatúra kérdéseihez való hozzáállásra, hanem a szocializmusnak egy iparilag és kulturális szempontból fejlett országban való építése során is érvényesek. Ez az egész bonyolult, differenciált folyamat, amelynek célja a minőségileg új politikai irányvonal optimális változatának keresése volt, 1949 májusában a CSKP IX. kongresszusán érte el tetőpontját, ahol elfogadták a szocializmus építésének fő irányvonalát. E program megvalósítása később a párt tevékenységének fő tartalmát és keretét jelentette. Az ötvenes években így figyelemreméltó eredmények születtek, amelyek reális alapot teremtettek a további sikeres előrehaladáshoz. A Csehszlovákiában szerzett gyakorlati ismeretek, valamint a testvérpártok és -országok tapasztalatai egyértelműen megerősítették az új társadalmi rendszer építésével kapcsolatos lenini törvényszerűségek érvényességét és életképességét. Ameddig pártunk ezeket képes volt alkotó módon alkalmazni a csehszlovák viszonyokra, - amint azt a további fejlődés mutatja -, nagyon pozitív eredményeket tudott elérni. Csehszlovákiában a szocializmus alapjainak megteremtését kísérő bizonyos problémák természetesen nem árnyékolhatják be azokat a rendkívüli sikereket, amelyeket a párt a szocializmus építése fő irányvonalának megvalósítása során elért. Az ötvenes és a hatvanas évek fordulóján Csehszlovákiában lényegében valóra váltak a korábbi időszak céljai. Egy évtized alatt rendkívüli módon megnövekedett áz ország gazdasági potenciálja, megváltozott a népgazdaság egész struktúrája, és rendkívül nagy sikereket értünk el a nép életszínvonalának emelésében. A társadalom vezető ereje a munkásosztály lett, s a CSKP vezetésével megerősödött szövetsége a szövetkezeti parasztsággal. Gyökeres változásokra került sor az ideológia és a kultúra terén is. Létrejött az új szocialista értelmiség, és kialakult a szocialista művészet. A párt vezető szerepe a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet minden területén érvényesült. Ahogy fokozatosan teljesültek a IX. kongresszuson, a szocializmus építésével kapcsolatosan kitűzött stratégiai feladatok, szükségessé vált a szocializmus építése további távlatainak a kidolgozása. A REVÍZIÓN IZMUS ÉS AZ OPPORTUNIZMUS ELLEN Amikor a párt akkori vezetése nem volt képes helyes marxista-leninista választ adni az objektiv fejlődés létező kérdéseire, bizonyos tér nyílt a különböző revizionista és opportunista nézetek számára. A IX. kongresszus politikai irányvonala alakításának egész folyamatától eltérően a 60-as években társadalmunk fejlődési távlatainak meghatározásában egyre nagyobb mértékben kezdték kivenni részüket a legkülönbözőbb opportunisták és revizionisták. Az opportunista jobboldal összehangolt tevékenységének következtében a párt és a társadalom fejlődése a hatvanas évek végén olyan bonyolulttá vált, hogy veszélybe került a szocializmus puszta léte Csehszlovákiában. Abban a helyzetben, amikor a jobboldal uralta a hírközlő eszközöket, meggyengítette az államapparátust, a közbiztonsági szerveket, a hadsereget, és behatolt a párt vezetőségébe, internacionalista segítségnek kellett érkeznie a szocialista országokból, hogy megvédjék Csehszlovákiában a szocializmust, hogy szilárd hátországot teremtsenek a csehszlovákiai kommunisták számára, akik e segítségnek köszönhetően teljes erővei folytathatták politikai küzdelmüket az ellenforradalmi, antiszocialista és a jobboldali opportunista erők ellen. A marxista-leninista erők harca a párton belül - hogy társadalmunkat kivezessék a válságból -, elsősorban a szocializmus fejlődése lenini koncepciójához való visszatéréséért, valamint a gyakorlat és a történelem által igazolt értékek érvényesítéséért folytatott küzdelem volt. Ezek az értékek voltak a szocialista célok elérésének biztosítékai, és azok ma is. A párt új vezetésének - élén Gustáv Husák elvtárssal - közvetlen feladata ezért az volt, hogy olyan politikai irányvonalat dolgozzon ki, amely a pártot és az egész társadalmat politikai eszközökkel vezeti ki a súlyos válságból, amelybe az opportunista jobboldal szocialistaellenes és szovjetellenes politikája juttatta. NAPJAINK KÉRDÉSEINEK ÚJ MEGKÖZELÍTÉSE A csehszlovákiai kommunistáknak a húszas-harmincas években és a szocializmus építésének időszakában szerzett tapasztalataira építve az új vezetőségnek sikerült kidolgoznia és már 1969 májusában elfogadnia azt az irányvonalat, amelynek célja a jobboldalra való vereségmérés eszmei és szervezeti téren egyaránt, a párt egységének felújítása a marxizmus-leninizmus alapján, a Szovjetunióval való internacionalista szövetség felújítása és megszilárdítása, a párt vezető szerepének biztosítása és a népgazdaság fokozatos konszolidálása volt. A xonszolidációs időszak ezen alapvető problémáinak megoldása után közvetlenül, illetve ezzel párhuzamosan a Gustáv Husák vezette új vezetőség a lenini elvek szellemében figyelmét a bonyolult társadalmi kérdések megoldására, a társadalmi fejlődés elért szintjének elemzésére és a szocializmus további építésének hosszú távú, valóban marxista-leninista programjának kidolgozására irányította. A fejlett szocialista társadalom építésének komplex programját, mint a marxizmus-leninizmus alapvető értékeihez hasonló átgondolt visszatérés és az elmélet csehszlovákiai viszonyokra való alkotó alkalmazásának az eredményét, a CSKP XIV. kongresszusán 1971 májusában hagyták jóvá. A fejlett szocialista társadalom további építésének folyamata azonban nem - és nem is lehet - egyszerű, problémamentes. Erre egyértelműen rámutatott a CSKP XVII. kongresszusa is. Alapvető probléma, mondhatnánk, a párt egész politikájának stratégiai irányvonala, amely magában foglalja az eddig szerzett tapasztalatokat: továbbra is a munkánk jobb minőségéért és hatékonyságáért folytatott küzdelem. Napjainkban a szociális és nemzeti felszabadulás eszméjéért, a szocializmusért és a kommunizmusért küzdeni annyit jelent, hogy törekedni kell a gondolkodás marxista-leninista módszerére, le kell küzdeni munkánkban a sztereotípiákat, és új utakat kell keresni és találni napjaink kérdéseinek és problémáinak a megoldására. Ebben az értelemben szocialista társadalmunk és kommunista jövőnk szorosan kapcsolódik az egész forradalmi múlthoz. Ilyen szellemben szólnak hozzánk a forradalmi események, amelyekre a párt megalakulásának 65. évfordulója kapcsán emlékezünk. VÁCLAV ŐADA lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
