Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-13 / 24. szám

ÚJ szú 'l986.VI.13. Andrej Demöák (az előtérben) Vin­cent Hordon segítségével a számító­gép kezelésével is megismerkedett Bepillantás Kelet-Szlovákia egyik élenjáró földműves-szövetkezetének életébe Aki a Vranov na Topl'ou és Preéov közötti országútról megfigyeli a So fi Efsz határát és a falu déli peremén terebélyesedő gazdasági telepet, an­nak szinte ösztönösen a „Tiszta udvar - rendes ház“ feliratú kis „névjegytábla“ jut az eszébe, s köz­ben arra gondol: ahol ilyen szép a határ, így törődnek a mezei utakkal, valamint az istállók, műhelyek és más gazdasági épületek környékével, ott nyilván öröm lehet dolgozni és a ter­melés is virágozhat. Aki pedig nemcsak az országútról veszi szemügyre ezt a mezőgazdasá­gi üzemet, hanem már évek óta ismeri, esetleg szemlét tart a keríté­sen belül és elbeszélget az ottani dolgozókkal, az csak megerősíteni tudja, hogy az 1969-ben Munka Érdemrenddel kitüntetett földműves- szövetkezet méltó az elismerésre, jogosan sorolják ma is a kerület legjobb mezőgazdasági üzemei közé, s hogy elnöke Andrej Demöák a kö­zelmúltban megérdemelten kapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Hogy a Demöák név fogalommá vált a környéken, az elsősorban annak az embernek az érdeme, akire a tagság 1960-ban rábízta a szövet­kezet vezetését, akit falubelijei, vala­mint a többi szövetkezeti dolgozó is általában Andrejnak, Andinak vagy Andrej bácsinak szólít.- Harmincban születtem, vagyis még abban a korban cseperedtem fel, amikor a falu lakossága két csoportra osztódott: gazdákra és zsellérekre - emlékezik vissza Andrej Demöák a régi időkre. Számomra az „élet egyeteme“ az utóbbiak körében kez­dődött. Az egyik nehéz vizsgát a má­sik követte, én pedig fokozatosan „izmosodtam“. De nemcsak az ételtől erősödtem, amiért anyám ugyancsak meggürcölt, hanem a reám bízott kapálástól, kaszálástól, favágástól és más fizikai munkától is, valamint anyám mély sóhajtásaitól, s nemegy­szer sírásba torkolló panaszaitól. A vi­lágháború után tizenhat évesen a vas­útnál kötöttem ki. Kétkezi munkás­ként részt vettem a megrongált sínpá­rok felújításában és az újak építésé­ben, lefektetésében. A kommunisták ott figyeltek fel rám és maguk közé vettek. Amikor megtudtam, hogy ha­sonlóan mint országszerte, nálunk is kezdődik a kollektivizálás, azonnal jelentkeztem. Traktorosnak. A tanfo­lyam sikeres elvégzése után egy 25- ös Zetorra ültem és egy másik kollégámmal, mert két traktort vett egyszerre a „közös“, a mezsgyék felszámolásával megkezdtük a kes­keny parcellák egyesítését. Mi taga­dás, akadtak, akiknek ez nem tetszett, s bizony nemegyszer meg is fenye­gettek bennünket. Akik bíztunk a kö­zös gazdálkodás jövőjében és ered­ményességében, nem adtuk fel a har­cot és íme az idő, az azóta eltelt három és fél évtized minket igazolt. A dolgos és rendszerető traktoros­ból később elnök lett. Immár huszon­hat esztendeje kormányozza a helyi mezőgazdasági üzemet. Hogy ennyi ideje, és méghozzá kitűnően, annak a titkát a dolgozók röviden így fogal­mazzák meg:- Jó ember a mi elnökünk. Szereti a becsületes munkát. Szigorú, követ­kezetes, de nem hajszálhasogató. A közös dolgok rendezésében, inté­zésében nem tanácstalan. Nagyra értékeli a kétkezi munkát, de nem zárkózik el a termelés korszerűsítése elöl sem. A komoly, józan gondolko­dású emberekkel, lehet az pásztor, vagy agrármérnök, mindig szót tud érteni. De hogyan vélekedik a vezetésről maga az elnök?- Szerintem jó vezető csak az lehet, aki a közösség ügyeiről, dolgai­ról csak komolyan, felelősségérzettel tud gondolkodni, s ugyanakkor maga is példásan teljesíti kötelességét. Emellett, előrelátónak is kell len­nie. Meg aztán van egy további szabály is: mindig igazat kell monda­nia. Ami pedig a fegyelmet illeti, enélkül bármilyen közösség nehezen boldogulna. Kezdetben nálunk is „di­vat“ volt a lopás. Az egyik ezt vitt haza, a másik azt, s ennek a becsüle­tes látta a kárát. Akkor olyan döntést hoztunk, hegy akit tetten érünk, húsz munkaegységet azonnal levonunk a fizetéséből és a további büntetést az eset súlyossága szerint szabjuk ki rá. Egy ideig még így is próbálkoztak néhányan, de később rájöttek, hogy nem fizetődik ki. Néhány évvel ezelőtt a melléktermelési üzemágunk három dolgozója vasanyagot tulajdonított el. A vezetőség nem teketóriázott, azon­nal közöltük velük, hogy adják be a felmondási kérelmüket. így, ilyen emberségesen akartuk megoldani az ügyet, de ók ezt nagyobb büntetésnek látták, mint bármi mást, így könyörög­ni kezdtek, hogy inkább pénzbírságot rójunk ki rájuk, csak hagyjuk őket a szövetkezetben. Tavaly három em­bertől váltunk meg. Nem tudtak le­szokni az italozásról, a tagság pedig azt mondta, nem hajlandó eltartani azt, aki a többiért egy szalmaszálat sem tesz keresztbe... Az elnöknek más erénye is van. Annak ellenére, hogy jól ismeri a ha­tárt és az embereket, nem tartja magát mindentudónak. Ha a fordított­ja lenne rá jellemző, akkor aligha gyűjtené maga köré az ügyesebbnél ügyesebb közép- és főiskolai végzett­ségű szakkádereket. A 2300 hektár mezőgazdasági területen (ebből 1700 hektár a szántó) gazdálkodó és 530 tagot foglalkoztató szövetkezetben jelenleg tizenhárom a főiskolai vég­zettségű dolgozó. Van közöttük köz­gazdász, gépészmérnök, agronómus, állatorvos, sőt még kibernetikus is. Igen, kibernetikus, mert ebben a földműves-szövetkezetben nem­csak beszélnek a termelés korszerű­sítéséről. A számítóközpont Vincent Hordod vezetésével már üzemel. Be­rendezése körülbelül kétmillió koro­nájába került a gazdaságnak, de azt mondják, megéri. Az SM 4-20 típusú berendezés megkönnyíti a könyve­lést, „tudja“ a dolgozók szükséges személyi adatait, pontos áttekintése van az állatállományról, a takarmány­félék mennyiségéről és minőségéről, a fejési eredményekről, követi az alkatrészkészlet alakulását... Egy­szóval egyre jobban segíti az irányí­tást, az ellenőrzést és természetesen a termelést is. Sőt még más üzemek­nek is dolgozik. Persze, nem ingyen. Van agrárlaboratóriuma is a szö­vetkezetnek a kívül-belül gondosan rendbeszedett volt irodaházban. Mű­szereinek és más berendezéseinek az értéke meghaladja a kétmillió koronát. Helyben állapítják meg a ki­fejt tej minőségét, az abrakot- és tömegtakarmányok összetételét, ér­tékét. Az ott dolgozó két szakember egyebek között talajvizsgálattal is foglalkozik. Mintákat vesznek az egyes parcellákról, megállapítják azok vegyi összetételét, illetve azt, hogy milyen és mennyi tápanyagot kell pótolni. A helyiek a rendszeres és szakszerű talajelemzéstöl sokat vár­nak. Azt állítják, segít a „rejtett tartalékok“ egy részének kiaknázásá­ban. Segít, mert így jóval kisebb az esélye annak, hogy az egyes táblákra a szükségesnél több, vagy lényege­sen kevesebb műtrágya kerüljön. Ez pedig két szempontból is hasznos. Megszünteti a mútrágyapazarlást, s ugyanakkor növeli a terméshoza­mokat. * * * Hogy teljesebb képet kapjunk a So­ri Efsz-ről, íme néhány további tény: A gazdaság évi bruttó termelése 80 millió korona. Ebből a növényter­mesztés értéke 16 milliót tesz ki, az állattenyésztésé 24 milliót, míg a töb­bit a melléktermelési üzemág állítja elő. Gabonafélékből rendszeresen elérik a 4 tonnás hektárhozamot, az egy tehénre eső évi fejési áltlag 4 ezer liter körüli. Ez utóbbi volt már magasabb is, de az új tehénfarm üzembe helyezésével most egy kissé lecsökkent. Ugyanakkor a hústerme­lésben is példásan teljesítik a felada­tokat. S még valami: a szövetkezeti tagok között egyre több a fiatal, a faluban pedig az új lakóház. GAZDAG JÓZSEF Anna Vi&őovská a szövetkezeti laboratóriumban a tej minőségét ellenőrzi. A szerző felvételei Negyedévenként értékelés SOKOLDALÚAN TÁMOGATJÁK AZ ÚJÍTÓKAT Száznyolcvan újító és feltaláló vitatta meg Nyitrán (Nitra) az újító- és feltalálómozgalom időszerű problémáit. Az értékelő beszámoló után a felszólalók számos javaslatot tettek a mozgalom tökéletesítésére. Mindannyian fi­gyelmesen jegyzeteltek, hogy a tapasztalatcse­rét érvényesíthessék munkahelyükön. Ezek közé tartozott Milan Kobzoé, a TrebiSovi Gép- és traktorállomás javitórészlegének vezetője is, aki öt év óta nagy felelősségérzettel irányítja az újítók és feltalálók mozgalmát. Amikor a szünetben elbeszélgettünk vele, elmondtotta, hogy általában nagy figyelmet fordítanak a dolgozók kezdeményezésének fokozására. Erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel elérik, hogy minden dolgozó részt kérjen a vezetésből és javaslataival hozzájáruljon az eredményesebb gazdálkodáshoz. Évente mint­egy 30-35 újítási javaslatot érvényesítenek hatékonyan a gyakorlatban. Nem sajnálják az effogadott javaslatokért a pénzt, mert látják, hogy egyes munkálatok tökéletesítésekor az kamatostul megtérül. Hosszan fejtegette, hogy az újítómozgalom fellendítéséhez szükséges a kollektív szellem kialakítása. Ha valaki magára marad, nehezen tudja kivitelezni elképzelését. Viszont ha többen fáradoznak egy-egy munkához szükséges újítá­son, akkor a siker nem marad el. A komolyabb problémák megoldásához felhasználják más vállalatok újítóinak tapasztalatait is. Arról van szó, hogy az igényesebb feladatok megvalósítá­sához kikérik a tervezőintézetek szakemberei­nek véleményét is. Ez a biztosíték arra, hogy az újítási javaslatok magas szintűek legyenek. Nagyon jól megszervezték az egyének és az újítócsoportok versenyét. Jó munkájukra a fel­sőbb szervek is felfigyeltek. Az újítómozgalom­ban elért eredményekért - a javaslatok gyors gyakorlati alkalmazásáért - a gép- és traktorál­lomások vezérigazgatóságának a versenyében az első helyre kerültek. A szemcsézett takar­mány gazdaságos szárításáért szép jutalomban részesült az újítócsoport. A traktorállomáson tevékenykedő két racionalizációs brigád tagjai közül kerülnek ki a legjobb újítók. Most célul tűzték a tej lehető leggazdaságosabb szállítá­sát. Úgy szervezik a munkát, hogy minősége megmaradjon es mindenféle szempontból meg­feleljen a feldolgozó üzem követelményeinek. Irányított és szervezett mozgalomról van szó. A fő témaköröket faliújságokon és általában szemléltető agitációval népszerűsítik. Amikor a dolgozók képet kapnak arról, hogy milyen fő feladatokat kell megoldaniuk, tapasztalataikat felhasználva nyújtják be javaslataikat. Az újító­csoport ilyenkor összeül, és elbírálja, hogy mely javaslatok kerüljenek a vezetőség elé. így előzik meg a felesleges huzavonát a kezdeményezők és az irányítók között. Ha úgy látják, hogy az újítás nem sok újat hoz, és a műszaki követelményeknek nem felel meg, akkor inkább nem terjesztik be. Nem könnyű munka az újítók kezdeményezé­sének szervezése és irányítása. Ezért nagymér­tékben érvényesítik az erkölcsi és anyagi ösztönzőket. A vezetők prémiuma attól is függ, milyen mértékben bontakozott ki az újítómozga­lom. A kezdeményezés fokozásának érdekében negyedévenként megrendezik a legjobb újítók hetét. Ebből az alkalomból gazdag tapasztalat- cserére kerül sor. Értékelik a versenyt és a legjobbak közül a legjobbakat pénzbeli jutalomban is részesítik. Ezek az összejövetelek nagyon kasznosak. Nem kell a újítóknak és feltalálóknak hosszabb ideig várniuk, hogy javaslataikra választ kapjanak a bíráló bizott­ságtól. Ilyenkor szó esik arról is, hogy ki mikor nyújtotta be javaslatát. Ha esetleg túl hosszú ideig porosodna a fiókokban a mindenféle szempontból megvalósításra alkalmas újítási javaslat, akkor a helyszínen felelősségre vonják a mulasztásért az illetékes vezetőt. A jó tapasztalatok alapján tovább tökéletesítik a mozgalmat. Felhasználva az országos jellegű nyitrai értekezlet tapasztalatait el szeretnék érni, hogy mindazok, akik értékes javaslatokat akar­nak érvényesíteni a gépek és berendezések tökéletesebb üzemeltetésére, az egyes termelé­si folyamatok korszerűsítésére, szóhoz juthas­sanak és hozzájárulhassanak a munkák rugal­masabb és gazdaságosabb végzéséhez. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom