Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-06 / 23. szám

\ugdíjasok. Idősek, és idősebbek. Még önállóan képesek élni, még nem szorulnak a gyermek, az unoka, a szomszéd segítségére. De az évek múlásával egyre nagyobb erőfeszítésükbe kerül a ház, a lakás karbantartása, a tüzelő beszerzése, a kert megművelése, sőt gyakran a nagyobb lakás lakbérének megtérítése is.

Sokan, sok helyen kijelentették, hogy nem mindig célszerű, ha egy lakásban több generáció él együtt. Mert hiába szeretik, tisztelik egymást a családtagok, súrlódási felület mindig akad. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy a nyugdíjas szülök gyakran nem annyira öregek, hogy rá lennének szorulva az ápolásra. Könnyebben, egyszerűbben akarnak élni. Tudjuk, hogy a nyugdíjasotthonok nem felelnek meg az önellátó, aktív, szellemileg ép nyugdíjasoknak.- Ez a mi nézetünk is - közölte határozottan beszélgetésünk elején Michai Dinga mérnök és Mária Skodová mérnöknő, az SZSZK Munkaügyi és Szociális Minisztériumának munkatársai. - Sót, hangsúlyozzuk, a nyugdíjasotthonok azoknak valók, akiknek egészségi állapota megkívánja az egész napos gondozást. Tudatosítva ezt, épültek fel az első nyugdíjasházak, már 1975-ben, valamint a panziók, melyekben kisebb összkomfortos lakások találhatók. Az SZSZK-ban 17 panzió van, 2200 hellyel - tájékoztat Dinga mérnök. - Ezekben a bebútorozott garzonlakásokban élnek a lakók, térítés ellenében megoldják étkeztetésüket, lakásuk takarítását stb. és természetesen állandó orvosi felügyelet alatt állnak. Tulajdonképpen ezek a létesítmények a szociális intézetek hálózatát bővítik, ám azoknál sokkal magasabb szinten vannak. Megtudtuk, hogy a komplex lakásépítés keretében remélhetőleg egy-két éven belül újabb 700 ilyen lakást adnak át.

Igen ám, vetettük közbe, sok nyugdíjas nem szívesen válik meg bútorától, könyveitől, sokan szabadon, külső segítség nélkül akarnak és még tudnak is élni.-Az ilyen igények kielégítése céljából épültek azok a nyugdíjas- házak, amelyekben kisméretű lakások vannak. Ezeket a lakók maguk bútorozzák be - vette át a szót Skodová mérnöknő. - Ez az egyik lényeges különbség a két létesítmény között. Majd arról is beszélt, hogy a 7. ötéves tervidőszak évei hozták meg a gondozó- szolgálat fellendülését. 1970-ben az SZSZK-ban 2695 gondozott személy szerepelt nyilvántartásukban. 1980-ban 8765, míg

1985-ben 14 048 nyugdíjas.

1985-ben 77 nyugdíjasház 3460 lakásában laktak már lakók. Beszélgetőtársunk lelkesedéssel számolt be a nyugdíjasházakról. - Óriási előnyük, hogy szükség esetén gondozónő gondoskodik a lakókról, takarít, aki igényli annak az étkeztetését is megszervezzük. S mert a házban a város

valamennyi városnegyedéből jöttek össze a lakók, megszűnt a gondozónők fárasztó és időigényes terepjárása. Megtudtuk azt is, hogy a helyzet Szlovákia- szerte nem egyforma. Sajnos, még ma is vannak járások, városok, ahol a nemzeti bizottságok az idősek elhelyezését csak nyugdíjasotthonokkal oldják meg. Ilyen például a Nagykürtösi (Verky KrtíS) járás, valamint Banská Bystrica. S az okok? Talán érdektelenség, a könnyebb út választása. Az SZSZK-ban a nyugdíjasházakban ezer lakosra 7,1 kisméretű lakásegység jut. Ez vonatkozik a Nyugat-szlovákiai kerületre is. Kiemelkedik Bratislava, itt ezer lakosra 18,8 lakásegység jut. Szinte hihetetlen, de a Középszlovákiai kerületben csupán 1,9 lakásl

Beszélgetés közben szó esett a tervekről, elképzelésekről is. A felelős szervek mindkét lehetőség bővítését szorgalmazzák. Elképzelhető, hogy a jövőben a központi községekben kisebb nyugdíjasházak épülnek majd. A cél egyértelmű: kényelmes öregséget biztosítani a nyugdíjasoknak úgy, hogy amíg erejük engedi, megtarthassák önállóságukat.

Amikor több mint tíz évvel ezelőtt Bratislavában felépült az első nyugdíjasház, az oda költözők nem tudták, helyesen cselekednek-e. Az első évek biztosan nem voltak zökkenőmentesek, de ma már tudják, választásuk helyes volt.

Ludmila Vávrová, a Bratislavai

II. Városkerületi Nemzeti Bizottság szociális és egészségügyi osztályának vezetője tényekkel egészítette ki ismereteinket. De elöljáróban leszögezte: - - El kellene érni, hogy a nyugdíjasok minél tovább a megszokott környezetükben éljenek. Életük következő állomása vagy a nyugdíjasház, vagy ha segítségre szorulnak, a panzió. S már csak akkor, amikor képtelenek állandó orvosi felügyelet nélkül élni, ha teljes ellátásra van szükségük, kellene igénybe venniük a nyugdíjasotthonokat. Ez nem jelentheti azt, hogy ha van hozzátartozójuk magukra maradjanak. A család összetartó ereje mindhárom esetben létszükséglet. Törekvéseink egyike, megadni nyugdíjasainknak a választás lehetőségét, aminek előfeltétele a létesítmények hálózatának bővítése.- Hogyan telnek a lakók napjai a nyugdijasházban? Aki szereti a társasági életet, megtalálja házon belül. Helyben működik a nyugdijasklub, van kölcsön- könyvtár, megoldottuk az igénylők kosztját is, és ugyancsak helyben rendeztünk be egy orvosi rendelőt. Az orvos hetenként kétszer a házhoz jön. De győződjenek meg saját maguk - mondta Ludmila Vávrová, s telefonon értesítette a klub elnökét, kérve, fogadjon minket. A Rezedová utcai 12 emeletes ház talán a sok erkélyével hívja fel magára a járókelők figyelmét. Ez a nyugdíjasház? - kérdeztük az arra tartóktól, s csatlakoztunk hozzájuk. Készségesen elmondták, hogy jól érzik magukat, a lakásokban, ám örömük mégsem teljes.

Margaréta Lopatová, a klub elnöke foglalta össze a ház valamennyi lakójának nézetét. - Nagyon jó itt. Amit egyesek hiányolnak, az a nagyobb méretű gondoskodás. Másképp képzeltük el

az életünket ebben a házban. Sajnos, ahol 240 lakásban idősek élnek, gyakran van szükség orvosi segítségre. A hetente kétszer tartott rendelés nem megoldás. Igaz, mi is segítünk egymásnak, hiszen a házon belül működő vöröskeresztes szervezetünk megszervezte az egészségügyi szolgálatot. De a legtöbben este, illetve éjjel lesznek rosszul, s ilyenkor nincs kéznél orvos, s a mi tudásunk kevés. A többség viszont elégedett, persze azért vannak, akik koruknál fogva érzékenyebbek, azokkal nehezebb a jószomszédi viszony megtartása. A kisebb konfliktusokat azonnal elsimítjuk. Igaz, más a magányosok élete, más azoké, akiket a család szeretete vesz körül. Persze én egyre hangoztatom, hogy élni tudni kell. Hát még akkor, ha valaki nyugdíjas és egészséges. Átéltünk sok rosszat, de sok szépet is. Arra kell emlékezni. Ebből kell erőt meríteni. Élvezni kell a napsütést, örülni kell az életet adó esőnek, minden órának, napnak, amink még hátra van. A lehetőségeink adottak. Csak tudni kell velük élni. PÉTERFISZONYA

ÚJ SZÚ

91986. VI. 6.

„Öröm velük dolgozni“

Látogatóban egy katonai tanintézetben

A kapuügyeletes harmadéves tanuló feszesen tiszteleg. Udvarias, készséges: - Hogy hol találja a parancsnokot? Minden bizonynyal az irodában. Helyettesem majd odakíséri. Bárhogy is erős- ködöm, hogy egyedül is odatalálok, nem enged a huszonegyből, illetve a katonai szabályzat idevágó részéből. Hogy is nézne ki, hogy egy civil jár-kel a katonai tanintézetben.- Sok baj van a gyerekekkel az első évben, de aztán megemberelik magukat. Az első időszakban többen nem bírják a megterhelést, itt hagyják az iskolát, de akik kitartanak, öröm velük dolgozni - mondja Stefan Maőek ezredes, a Liptovsky Mikuláá-i Katonai Tanintézet parancsnoka. - Négyéves szakközépiskolánkban és kétéves tanintézetünkben légvédelmi parancsnokokat, műszaki szakembereket képezünk a néphadsereg részére. Az előbbiek őrmesteri, az utóbbiak alhadnagyi rangban kerülnek az érettségi vizsga után a csapattestekhez. A legjobbak főiskolán folytathatják tanulmányaikat.

Ladislav Viglaésky mérnök őrnagy ebben a tanintézetben érettségizett, majd főiskolát végzett és csapatszolgálat után visszakerült a tanintézetbe. Az 6 érdeme a mikroszámítógépes tanterem létrehozása. Amikor ez szóba kerül, mosolyogva mondja.- A mikroelektrotechnika, az automatizáció és a számítástechnika a néphadseregben is egyre

nagyobb teret hódit, főleg azokban a csapattestekben, amelyekbe mi készítjük fel a szakembereket. Az oktatás beindítása előtt nagy segítséget kaptunk Ladislav Habiőáktól, a Liptovsky Hrádok-i Számítástechnikai Központ igazgatójától, az első csehszlovák hadtest egykori katonájától, aki szívügyének tekinti iskolánkban az elektrotechnikai oktatás színvonalának állandó emelését.

Mindössze néhány számítógépet kaptak, ezért az oktatást csupán a második osztályban vezették be. Amikor erről a harmadikosok tudomást szereztek, tiltakoztak, mondván, ők sem rosz- szabbak a másodikosoknál, őket is érdekli a számítástechnika. Az iskola vezetősége és a fiatal

• Stefan Maőek ezredes, az iskola parancsnoka

őrnagy nem sokat tétovázott. A harmadikosok szakköri tevékenység keretében sajátítják el a számítástechnikai alapismereteket. S mit szólnak mindehhez a tanulók?- Az alapismeretek elsajátítása után a program készítésével is megpróbálkoztam - mondja Fran- tiéek Gajdoéík másodéves tanuló.- Ha lehetne, ebben a tanteremben tölteném a szabadidőm nagy részét.

Slavko Drahoé volt a harmadikosok egyik szószólója. A szorgalma sem kisebb lelkesedésénél. A szakköri tevékenység keretében két programot is készített. Az egyik az első, a másik a negyedik helyen végzett az iskolai versenyben, de ami a legfontosabb, mindkét program segédeszközként szolgál az oktatásban.- Azt hiszem, a számítástechnikával egy életre eljegyeztem magam - mondja Slavko Drahos.- Ezért is szeretném tanulmányaimat a Katonai Műszaki Főiskolán folytatni. Iskolánk hamarosan újabb számítógépet kap, ez még

• A számítástechnikai szaktan- teremben

nagyobb lehetőséget ad az utánunk jövő tanulóknak.- Az írásbeli érettségi hogy sikerült? - veti közbe az‘ őrnagy.- Jól. Szlovák és orosz nyelvből a szóbeli vizsgára is felkészültem már. Tudom, hogy jövőre nehezebb lesz a dolgom. Amellett, hogy a szakérettségire kell felkészülnöm, le kell töltenem tényleges katonai szolgálatomat is.

A tanintézet hallgatóinak mintegy harminc százaléka bekapcsolódik a tudományos tevékenységbe. Tapasztalt tisztek, oktatók felügyelete mellett dolgoznak. Nem véletlen, hogy a néphadseregben a legjobb iskolák közé tartoznak. A gyengébb tanulókat nemcsak az oktatók segítik, hanem a jól tanuló diáktársak is, mint például Mikuláé Matisek.- A tanulókat kezdettől hozzászoktatjuk ahhoz, hogy a néphadseregben csakis a kollektiv munka hozhatja meg a kellő eredményt- vallja Jan Kukuk mérnök őrnagy, a parancsnok helyettese. - Sohasem hagyjuk figyelmen kívül azon• Ján Kukuk mérnök őrnagy

(A szerző felvételei)

ban azt a tényt sem, hogy a tanulóknak a szórakozáshoz, az egyéni kedvtelésekhez is meg kell teremtenünk a feltételeket.-Az életpályára való felkészítés azonban mindennél fontosabb - veti közbe Vladimír Strkolec alezredes. - Ebben pedig pótolhatatlan a személyes példamutatás. A tanárok, oktatók szabadidejük egy részét is az iskolában töltik, ha kell a szülőket is helyettesítjük. Minden fiatal életében adódik olyan pillanat, helyzet, amikor jólesik a tapasztaltabb segítsége.

A gazdag múltra visszatekintő iskola - amelynek csapatzászlaját többek között a Munka Érdemrenddel és a Vörös Csillag Érdemrenddel dekorálták - mindent megtesz, hogy sokoldalúan felkészített parancsnokokat, műszakiakat kapjon a légvédelmi fegyvernem. Ehhez járul hozzá a műszaki alkotóverseny, a szakmai vetélkedő, a példás tanuló jelvény megszerzéséért kiírt verseny.

Ritkán üres a jól felszerelt tornaterem, ahol az atlétikán kívül a különböző labdajátékokra is lehetőség van. Aki pedig olvasni szeret, annak igényét kielégíti az iskolai könyvtár. A népművészeti szakkörök tevékenysége is sokrétű és eredményes, erről nem egy vetélkedőn tettek tanúbizonyságot.-Amikor ősszel először ültem az iskola padjába, azt hittem itt a világvége. Rendet, fegyelmet követeltek meg tőlünk, de aztán rájöttem, hogy a szigorú tekintetek mögött a tanulók iránt érzett szeretet húzódik meg - önti szavakba véleményét Jaroslav Huóka, elsőéves tanuló. - Ma már otthon érzem magam itt, s azt hiszem, ez a legfontosabb.

S ez nemcsak az ó véleménye. NÉMETH JÁNOS

(Gyökeres György illusztratív felvétele)

NYUGDÍJASHÁZAK ÉS PANZIÓK I