Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-06 / 23. szám
I Az SZKP újjászerkesztett programjának fő vonásai A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1986 február végén - március elején tartott kongresszusa elfogadta az SZKP újjászerkesztett programját. Éppenséggel a jelenleg érvényes harmadik programnak újjászerkesztett változatát, nem pedig a negyedik programot. Miért? Elsősorban azért, mert mindegyik program egy bizonyos történeti szakasznak felel meg. Az első program, amelyet az OSZDMP 1903-ban tartott II. kongresszusa fogadott el, a szocialista forradalom megvalósítására és arra irányult, hogy más dolgozó osztályokkal és rétegekkel szövetségben, létrehozzák a proletárdiktatúrát. A második program-, amelyet 1919-ben fogadott el az OK/b/P Vili. kongresz- szusa, a szocializmus szovjetunióbeli építésének programjaként vonult be a történelembe. A párt harmadik programja és ennek újjászerkesztett változata 1961-ben az SZKP XXII. kongresszusa elfogadta a harmadik programot, amelyben az SZKP a kommunista társadalomnak a Szovjetunióban való felépítését nyilvánította legfőbb és végső céljának. Ez ma is a párt stratégiai célja marad. Az élet, a gyakorlat azonban arra ösztönzött, hogy pontosan meghatározzák és konkretizálják a szovjet társadalom fejlődésének útjait, megszabadítsák a programokmányt a felesleges részletezéstől, a kommunizmushoz való közeledés időtartamára vonatkozó, megalapozatlan prognózisoktól. A világ- és a belső fejlődés eseményeinek a legutóbbi negyedszázadban történt alakulása azonban mindenesetre igazolta, hogy az SZKP harmadik programjának fő tételei általában helyesek. Ennek elfogadása után a Szovjetunió fejlődése negyedszázadon keresztül a program által kijelölt úton haladt. Az ország népgazdasága jelentős előrehaladást ért el. A nemzeti jövedelem majdnem négyszeresére, az ipari termelés ötszörösére, a mezőgazdasági termelés 1,7-szeresére nőtt. Az SZKP ugyanakkor, bár kellőképp értékeli az elért eredményeket, figyelmet fordít az ország társadalmigazdasági fejlődésében felmerült nehézségekre és negatív folyamatokra, amelyek a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején nyilvánultak meg. Ebben az időben csökkent a gazdaság növekedésének, a munkatermelékenység fokozódásának üteme, lelassult a tudományos-technikai haladás, fokozódtak az aránytalanságok a gazdaságban. Nem teljesítették az ötéves tervek feladatait, a szociális intézkedéseket sem valósították meg teljes volumenükben. A fejlődés észrevehető lassúbbá válásának fő oka az volt, hogy a gazdasági helyzet megváltozását nem értékelték politikailag a kellő időben. A gazdaság intenzív fejlesztési módszerekre való állításának halaszthatatlan szükségességét sem ismerték fel teljes mértékben, nem tanúsítottak állhatatosságot és következetességet a gazdaságpolitikának, a gazdasági mechanizmusnak, a gazdasági tevékenység lélektanának módosításával összefüggő, időszerűvé vált ^kérdések megoldása terén. Az élet dinamizmusa ma — inkább, mint valaha - szükségessé teszi azt, hogy a szovjet társadalomban további minőségi változásokat hajtsanak végre. Mindez megkövetelte, hogy kritikailag felülvizsgálják, pontosabban meghatározzák az SZKP programjának számos olyan tételét és megfogalmazását, amely már nem felel meg a valóságos életnek, vagy gazdaságilag, politikailag nem kellőképpen megalapozott. Az 1918-ban tartott VII. pártkongresszuson, amikor a második programot vitatták meg, Lenin hangsúlyozta: „...Az élet olyan gyorsan száguld előre, hogy ha egymás után több programmódosítást kell végrehajtanunk, azt is megtesszük. Programunk most nem annyira a könyvekre, mint inkább a gyakorlatra, a szovjethatalom tapasztalataira fog felépülni.“ (V. I. Lenin: összes Művei, 36. kötet, 56. oldal). Forradalmi párt másként nem is cselekedhet, ha nem akar elmaradni az élettől. A háború és az atomveszély kiküszöbölhető t ÚJ szú 3 1986. VI. 6. A progam első része összefoglaló jellemzést nyújt az SZKP és a szovjet nép által megtett történelmi útról, a szocialista világrendszer fejlődéséről, a jelenlegi korszak fő irányzatairól. A háború utáni időben a Szovjetunió gyorsan helyreállította a szétrombolt népgazdaságot, új sikereket ért el a termelőerők, a gazdasági és szociális viszonyok, a szocialista demokrácia, a kultúra fejlesztésében, az új ember kialakításában. Az ország a fejlett szocializmus szakaszába lépett. A program első része a továbbiakban a haladás és a reakció erői közötti harc problémáit elemzi. A szocializmus, amely első ízben a mi országunkban vált valósággá, világrendszerré változott. A gyakorlat nemzetközi méretben igazolta az új társadalom felépítésének marxista-leninista elméletét, a szocializmus a föld óriási térségein megszilárdult. A programnak ugyanez a része jellemzést nyújt a jelenlegi kapitalizmusról, gazdaságáról, politikájáról és ideológiájáról. Kimutatja, hogy bár a kapitalizmusnak még továbbra is erős pozíciói vannak, gazdasági és társadalmi pillérei ingadoznak, uralmának területe elkerülhetetlenül egyre szűkül. Mélyül a kapitalizmus általános válsága. Az imperializmus, elsősorban az Egyesült Államok imperializmusa, amely a társadalmi reváns terveit fontolgatja, példátlan fegyverkezési versenyt indított el, nemzetközi terrorhoz folyamodik, atomháborúra készül. Az emberiséget fenyegető veszély még sohasem volt ilyen nagy. Ugyanakkor az SZKP-nak az a meggyőződése, hogy az imperializmus hibájából a világot fenyegető háborús veszély elhárítható. A világháborút meg lehet akadályozni, az emberiséget meg lehet óvni az atomkatasztrófától. Ez a szocializmusnak, a bolygónkon levő valamennyi haladó, békeszerető erőnek a történelmi hivatása. A társadalom szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsításának koncepciója Az SZKP újjászerkesztett programja második részének gerince a szovjet társadalom szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsításának koncepciója. Az évszázad végére a nemzeti jövedelem majdnem két és félszeresére növekszik, a termelési potenciál megkétszereződése és minőségi átalakulása mellett a munka termelékenysége 2,3-2,5-széresére emelkedik, a nemzeti jövedelem energiaigényessége 1,4-szer lesz kisebb, fémigényessége pedig majdnem a felére csökken. Az SZKP programja, amikor meghatározza azon gazdaság, szociális és politikai feladatok összességének prioritásait és sorrendjét, amelyeket a szovjet népnek meg kell oldania, hangsúlyozza, hogy elsősorban a termelés tudományos-műszaki megújításáról a társadalom termelőerőinek gyökeres átalakításáról, a munkatermelékenység világviszonylatban legmagasabb színvonalának eléréséről van szó. Elegendő annyit mondani, hogy a 12. ötéves terv (1986-1990) előirányozza, hogy több mint 200 milliárd rubelt kell a termelés rekonstrukciójára és új műszaki felszereléssel való ellátására fordítani - ez az összeg nagyobb, mint amennyit az előző tíz évben erre költöttek. A párt szociálpolitikája Szociális téren az SZKP tevékenységének legfontosabb irányai: a társadalmi igazságosság és egyenlőség elveinek tökéletesítése, a nép jóléte új, magasabb színvonalának szavatolása. Mindez akkor lesz lehetséges, ha következetesen megvalósul a szocialista elv: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek - munkája szerint“. A következő tizenöt éves időszakban kétszeresére bővül azoknak az erőforrásoknak a volumene, amelyeket a nép életkörülményeinek megjavítására fordítanak. Aid tervezik, hogy az egy iákosra számított reáljövedelmet 1,6-1,8-szorosára növelik. A 12. ötéves tervben a jövedelem növekedése milliókat érint majd. A pártnak az a szándéka, hogy a társadalmi alapok további gyarapításának és hatékényabb felhasználásának irányvonalát érvényesíti. A jelenlegi ötéves tervben ezeknek a volumene 20-23 százalékkal bővült. Az SZKP különleges szociális jelentőségű feladatnak tekinti a lakásprobléma megoldásának meggyorsítását, oly módon, hogy 2000-re gyakorlatilag minden szovjet családnak főbérleti lakása vagy családi háza legyen. A nép szocialista önigazgatásának fejlesztése A politikai élet terén az SZKP tevékenysége fő irányainak lényege az, hogy fejleszti a nép szocialista önigazgatását. Ez pedig azt jelenti, hogy az állampolgárok mindinkább bekapcsolódnak az állami és társadalmi ügyek irányításába, megjavul a választott néphatalmi szerveknek és a dolgozók tömegszervezeteinek tevékenysége. A marxizmus-leninizmussal szöges ellentétben áll az a felfogás, amely szerint a társadalom irányítása egy bizonyos időpontig csupán állami formában fejlődik, azután pedig lassanként az önigazgatás területére tér át. Lenin az államot sohasem állította szembe a nép önigazgatásával. Nagyra becsülte a tanácsokat azért, mert ezek nemcsak az államhatalom formáját, hanem valamennyi dolgozó öntevékenységének formáját is jelentik. Az SZKP azáltal, hogy minden eszközzel fejleszti és tökéletesíti a szocialista demokráciát, egyúttal bővíti a nyilvánosságot, az alulról jövő ellenőrzést, fokozatosan előkészíti az államiság teljes elhalásához, a kommunista önigazgatás megszilárdulásához szükséges feltételeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja számos programfeladatában igen nagy jelentőséget kap az új ember formálása és nevelése. A tapasztalat tanúsága szerint a szocializmus győzelme után nem kerül le a napirendről az a feladat, hogy harcolni kell a szocialista társadalom munkajellegétől idegen nézetek és szokások ellen. A kommunista párt nem lehet semleges az emberek tudatában és viselkedésében levő ilyesféle csökevényekkel szemben. A párt nemzetközi / politikájának 7 elvei és céljai Ezeket a program harmadik része tárja fel. A párt elsőrendű jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és más szocialista országok közötti testvéri kapcsolatok további fejlesztésének és erősítésének. Elősegíti a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerepének fokozását, a kétoldalú és sokoldalú programok alapján folytatott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kiszélesítését. Az SZKP internacionális kötelességének tekinti azt, hogy más testvérpárokkal együtt erősítse a szocialista közösség egységét, növelje erejét és befolyását. A párt nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista orientációjú országokkal való szolidaritásnak, politikai és gazdasági együttműködésnek, elmélyíti a felszabadult országok forradalmi demokratikus pártjaihoz fűződő kapcsolatokat. Határozottan támogatja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok igazságos harcát, amely az imperializmus, valamint a transznacionális társaságok elnyomása ellen irányul. Az SZKP amellett száll síkra, hogy a felszabadult országok egyenjogú félként vegyenek részt a nemzetközi ügyekben, növeljék hozzájárulásukat a jelenkor legfontosabb problémáinak megoldásához. A szocialista és a kapitalista országok közötti kölcsönös kapcsolatok jellemzése során az SZKP abból indul ki, hogy a két ellentétes rendszer - amelyre a jelenlegi világ oszlik- közötti történelmi vitát békés úton lehet és kell megoldani. A párt határozottan és következetesen védelmezi a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elvét. A világpolitikában a legfontosabb feladat ma és a jövőben egyaránt - a háború kiiktatása a népek életéből, a tartós, igazságos és demokratikus béke létrehozása bolygónkon. Az SZKP e célból állhatatosan és következetesen harcol a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a világűr militarizálásának megakadályozásáért, a fegyverzetek csökkentéséért, a felhalmozott atomfegyverek felszámolásáért, az általános és teljes leszerelés eléréséért. Az emberiséget fenyegető nukleáris veszély viszonyai között kialakultak annak az objektív előfeltételei, hogy a kapitalizmus és a szocializmus közötti párviadal csakis és kizárólag a békés verseny és a békés vetélkedés formáiban folyjon. A történelem alakulása egyre nyomatékosabban követeli az államok és népek egész bolygónk méreteiben történő, konstruktív alkotó együttműködésének megszervezését. A két rendszer versenyének, vetélkedésének és párviadalának, valamint a világközösség objektív kölcsönös függőségére, együttműködésére irányuló, egyre erősbödő tendenciának az összekapcsolásában rejlik a jelenlegi világfejlődés reális dialektikája. Az ellentétek harcán keresztül alakul ki az ellentmondásos, de kölcsönösen összefüggő, sok tekintetben egységes világ. Forradalmi szolidaritás, egyenjogúság és a párt önállósága A program hangsúlyozza, hogy az SZKP - a nemzetközi kommunista mozgalom alkotórésze. A szocialista társadalom tökéletesítése és a kommunizmus felé való előrehaladás terén kifejtett tevékenységet tekinti legfontosabb internacionális feladatának. Ennek megoldása megfelel a szocialista világrendszer érdekeinek, a nemzetközi proletariátus, az egész emberiség érdekeinek. A testvérpártokhoz fűződő kapcsolataiban az SZKP szilárdan ragaszkodik a proletár internacionalizmus elvéhez, amely a forradalmi szilárdítást és minden párt teljes önállóságának és egyenjogúságának elismerését egyaránt szervesen magába foglalja. Az SZKP energikusan síkraszáll a társadalmi és nemzeti felszabadító mozgalmak valamennyi erejével való szolidaritás, a forradalmi-demokratikus pártokkal, az el nem kötelezettek mozgalmával folytatott szoros együttműködés, a szociáldemokráciával való kapcsolatok és együttműködés fejlesztése mellett. Az SZKP ázt az elvi irányvonalat követi, amely szerint szélesíteni kell a kapcsolatokat mindazokkal, akik a háború ellen, a nemzetközi biztonság, a szorosabb együttműködés mellett szállnak síkra. Fokozódik az SZKP szerepe a szovjet társadalom életében A program negyedik, befejező része megindokolja az SZKP-nak a szocializmus és a kommunizmus építésében betöltött vezető szerepét. A szovjet népnek az új társadalom építésében elért történelmi jelentőségű eredményei, szociális vívmányai a Szovjetunió részéről a világfejlődés alakulására kifejtett befolyás növekedése elválaszthatatlanul összefügg a kommunista párt tevékenységével. Bár osztálylényegét és -ideológiáját illetően a munkásosztály pártja maradt, jelenleg az egész nép pártja lett. A társadalom politikai irányításában az SZKP a jövőben is következetesen alkalmazza majd a kipróbált lenini elveket és stílust a pártmunkában, az állami és gazdasági irányítás valamennyi területén. Folytatódik a párton belüli demokrácia szélesítése és mélyítése, a széles körű nyilvánosság, kritika és önkritika fejlesztése. Egyetlen pártszervezet, egyetlen funkcionárius sem maradhat ellenőrzésen kívül. A párt mindig erősíteni fogja sorainak egységét, a néppel szembeni nagyfokú felelősség szellemében cselekszik, állandóan szélesíti és mélyíti tömegkapcsolatait, a tömegek szükségleteinek és gondjainak jegyében él. Ebből a marxista-leninista tételből indul ki: a nép- a történelem kovácsa, a kommunista alkotás az ő kezének, energiájának, eszének műve. (APN) S
