Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-30 / 22. szám

K

orunk fő forradalmi osztálya a munkásosztály volt és marad a jövőben is" - az SZKP újszerkesztésú programjának ez a megállapítása nem igényel külön bizonyítást, hiszen napjaink történelmi alapigazságát jelenti. A bur- zsoá ideológusok gyakran kétségbe vonják, de már régen tudjuk, hogy ha a matematikai alapszabályok ellentétben állnának a töke osztályérdekeivel, akkor ezeket is „megcáfolnák“.

Ma a munkásosztály 660 millió embert képvisel, ami a világ keresőképes lakosságának egyharmada. Ez korunk fő termelőerője. A világ társadalmi termélé- sének döntő többsége, egyes számítások szerint háromnegyede, a munkások keze nyomán születik meg.

A munkásosztály forradalmi átalakító tevékenysége eredményeként alakult meg a szocialista rendszer azokban az országokban, amelyekben a világ lakosságának csaknem egyharmada él. Politikai tapasztalatai, magas fokú öntudatossága, szervezettsége és akarata határozza meg élcsapat-szerepét a szocializmus tökéletesítésében és a kommunizmus építésében. A tőkés világban a munkás- osztály a fő erő, amely a kizsákmányolórendszer megdöntéséért és az új társadalom felépítéséért küzd. Végül pedig a munkásosztály ma az egyedüli olyan osztály a világon, amelynek haladó része a tudományos marxista-leninista ideológiával van felvértezve, összegezésként elmondhatjuk, olyan osztály ez, amely korunk középpontjában áll. Társadalmi, történelmi alkotó munkája határozza meg a társadalmi haladás alapvető irányát.

Ezek cáfolhatatlan tények. Hogyan érvelnek azok, akik ennek ellenére megpróbálják ezeket az érveket kiforgatni? Első érvük az az állítás, hogy a munkás- osztály fokozatosan megszűnik.

Nézzük a statisztikai adatokat. A 20. század közepétől a nyolcvanas évek elejéig a szocialista világ országaiban a munkásosztály tagjainak száma 66 millióról 202 millióra növekedett, a fejlett tőkés országokban 137 millióról 241 millióra és a gyarmati igát lerázott országokban 72 millióról 217 millióra. Amint látjuk, a munkásosztály nem szűnik meg, sőt ellenkezőleg, világszerte gyarapodik. Amint már Marx Károly mondotta, a munkásosztálynak történelemalkotó szerepe van.

A proletariátus „elhalására“ vonatkozó tézis hívei azt állítják, hogy „más munkásosztályról van-szó, mint a múltban, a mai munkások már nem jellemezhetők, főleg a fejlett tőkés országokban, az előző jellemvonásokkal”.

étségtelen, hogy napjainkban, főleg a tudományos-technikai forradalom hatására, valóban megváltozott a munkásosztály struktúrája, sőt külső megnyilvánulásai is. A legfejlettebb tőkés országokban például csökken a hagyományos iparágakban (bányákban, kohászatban, textiliparban stb.) foglalkoztatott munkások száma. Egyúttal csökken ezen ágazatok munkásainak hányada, az egész munkássághoz viszonyítva. Ezzel szemben nő az új termelési ágazatok, így a vegyipar, az elektronika, az űrkutatással kapcsolatos iparágak stb. dolgozóinak száma, annak ellenére, hogy a magas szintű automatizálás, a robotok és új technológiák bevezetése következtében az újonnan keletkezett termelési ágazatok munkásainak száma aránylag nem nagy a hagyományos ágazatokhoz viszonyítva.

Emelkedik a dolgozók műveltségi és kulturális színvonala, nőnek anyagi és szellemi szükségleteik is. Megváltozik a munkásosztály szakképzettségi struktúrája. A tudomány egyre nagyobb alkalmazása a termelésben magas szakképzettséget igénylő munkát végző személyekkel egészíti ki a munkásosztályt - állapítja meg az SZKP programja. Lenin szavaival élve azt mondhatjuk, hogy nő a „mérnök - proletariátus “ száma. Ugyanakkor egyre több munkás dolgozik a szolgáltatásokban, a kereskedelemben és az ügyintézésben.

Ennek következtében a fejlett tőkés országokban az ipari munkásosztály hányada csökken. Éppen erre gondolnak azok, akik azt mondják, hogy a munkás- osztály megszűnik. Abból indulnak ki, hogy a munkások csakis fizikai munkát végző emberek, vagy csakis az iparban dolgozók. Ezzel nem érthetünk egyet. Lenin annak idején vitába szállt azokkal, akik csupán a gyárakban és üzemekben dolgozó munkásokra korlátozták a munkásosztályt és azt írta, hogy az Marx tanításának megengedhetetlen leszűkítését jelentené.

A bérmunkát végző személyek prole- tarizálásának folyamata fokozatosan a dolgozók új kategóriáit sorolja a munkásosztályhoz. Ezek a „fehér“ és „szürke“ gallérosok, - így nevezik őket a nyugati szociológusok - a „kék“ gallérosoktól, vagyis az ipari munkásoktól eltérően szociális lényegüket tekintve objektiven ugyanolyan proletárok és minden mérce szerint szembehelyezkednek osztályellenfelükkel, a kizsákmányo- lókkal.

A munkásosztály mai fejlődését értékelve figyelembe kell venni a nemzetközi összefüggéseket. A tőkés országokban, ahol egyre jobban interna- cionalizálódik a termelés, az árucsere és az egész társadalmi élet, nő a proletariátus száma. Ebben a folyamatban a munkásosztály nagymértékben új tulajdonságokat nyer.

Marx rámutatott, hogy a munkásosztály objektiven mindig internacionalista, nemzetközi osztály volt. Ennek ellenére, hosszú időn keresztül, elsősorban országa nemzeti keretei között ha/colt. Ma olyan helyzet alakul ki, hogy különböző országok munkásosztályát egy és ugyanaz a monopólium zsákmányolja ki. Amint az SZKP programja megállapítja, a dolgozók világméretű kizsákmányolásáról van szó. Ennek alapján szükségessé válik, hogy internacionalista ellenállást szervezzenek a kizsákmányolással szemben. Kialakulnak az anyagi feltételek is ahhoz, hogy a különböző országok dolgozói a gyakorlatban egybehangolják akcióikat a nemzetközi monopoltőke elleni harcban.

Új momentumot jelent a munkásosztály és az egész munkásmozgalom tevékenységében a nemzetközi kizsákmányolás olyan formája, mint a kapitalisa célja, hogy megőrizzék a legfontosabbat - a tőke uralmát. Ez a manőverezés azonban egyre gyakrabban erőszakos akciókkal, a monopóliumoknak és a bur- zsoá államnak a dolgozók életszínvonala elleni közvetlen támadásaival párosul.“

7 üntelenül szem előtt kell tartani, hogy a burzsoázia egyre nagyobb ideológiai nyomást gyakorol a munkásosztályra. Az antikommuniz- mus és a szovjetellenesség fokozásának célja a munkásosztály gyengítése és akcióképességének megbénítása. A monopoltőke abban reménykedik, hogy sikerül megingatnia a haladó munkásságnak a szocialista eszmék iránti bizalmát.

Egyúttal folytatják azt a törekvésüket, hogy reformista illúziókat terjesszenek a munkásság körében és a különféle nacionalista túlzásokkal megbontsák egységét. A monopoltöke hasznot próbál húzni abból, hogy a munkásosztály egyes új csapatai egyelőre nem alakították ki szilárd osztályöntudatukat. A proletariátus új „regrutái“ közül egyesek még mindig abban bizakodnak, hogy „önállósulnak“ és így lényegében kis vállalkozókká válnak.

Nem tagadhatjuk, hogy ez bizonyos eredményeket vagy bizonyos sikereket hoz a tőkéseknek. A válság hatása, a monopoltöke nyomása és a dolgozók társadalmi gondolkodásmódjának meg* Korunk fő forradalmi ereje

ta integráció, a munkaerő migrációja, vagyis a munkapiac internacionalizálódá- sa. Ezáltal minden egyes országban új problémák keletkeznek és ezzel párhuzamosan objektiven kibővül a lehetőség a proletariátus nemzetközi felzárkózottságának megszilárdulásához.

A világban a „magának való“ osztályból „magáért való“ osztállyá fejlődik a munkásosztály. Ez a folyamat meggyorsul és új méretekek ölt. Ez a jövő szempontjából rendkívül fontos jelenség.

A munkásosztály életében az egyes országokban és nemzetközi viszonylatban is jelentős változások mennek végbe, amelyek bővítik objektív lehetőségeit és a tőkés társadalom életére gyakorolt befolyását.

Ugyanakkor negatív tényezők is keletkeznek, amelyek akadályozzák a proletariátust abban, hogy teljes mértékben kihasználja az új lehetőségeket. Ilyen elsősorban az osztály ellenség tevékenysége. A monopoltőke élénken reagál a világban végbemenő változásokra és így a munkásosztály változásaira is. Gyakorlati tettekkel reagál, méghozzá sokkal rugalmasabban, mint a szervezett munkásmozgalom képviselői. A monopolburzsoázia szüntelenül manőverezik. Egyre nagyobb mértékben alkalmazza a tudományos-technikai forradalom eredményeit, de nemcsak azért, hogy növelje nyereségét, hanem azért is, hogy csökkentse az élőmunka-szükségletet. A monopóliumok régi vágya „elnéptele- níteni" a vállalatokat, hiszen a gépek nem tudnak sztrájkolni. Mindennapi tragédiává válik a tőkés társadalmakban a munkanélküliség. A fejlett tőkés országokban csaknem 40 millió embert érint (köztük sok fiatalt) és százmilliós tömegeket a gyarmati iga alól felszabadult országokban.

Az új technika bevezetése és az a tény, hogy a kizsákmányolás súlypontjává a fizikai munka helyett egyre inkább a munkások intellektuális ereje és szellemi energiája válik, lehetővé teszi, hogy a töke tökéletesítse és elkendőzze az elnyomás mechanizmusát, amely ma egyre bonyolultabb és rafináltabb.

Amint az SZKP újszerkesztésű programja hangsúlyozza „tekintettel a világszocializmus növekvő hatására, a dolgozók osztályharca arra kényszeríti a tőkéseket, hogy időről időre részengedményeket tegyenek, bizonyos mértékben javítsák a munkakörülményeket, a béreket és a szociális ellátást. Mindennek az

változása azt eredményezte, hogy az utóbbi években némileg csökkent a munkásmozgalom egyes osztagainak cselek- vöképesége. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája nemzetközi munkásmozgalmi intézetének adatai szerint 1983-1985- ben a sztrájkok száma 1980-1982-höz viszonyítva 15-17 százalékkal csökkent és a sztrájkolók száma mintegy egyhar- madával kevesebb volt. Számos fejlett országban, így többek között az Egyesült Államokban, Japánban és Franciaországban, jelentősen csökkent a szervezett munkások száma.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tőkés országokban a munkásosztály letette a fegyvert. Az utóbbi időben a dolgozók számos sztrájkját (pl. Nagy- Britanniában, az USA-ban, vagy Francia- országban) a munkásosztály cselekvőképessége példájának tekinthetjük. Jellemző, hogy míg a gazdasági sztrájkok száma lényegesen csökken, a dolgozók nagy politikai tömegmegmozdulásainak száma növekedett.

Különös helyzete van a nemzetközi munkásosztálynak az afrikai, az ázsiai és a latin-amerikai országokban. Ez az osztály gyorsan nő és erősödik. A gyarmati iga alól felszabadult országok helyzete, a függetlenségük megszilárdításáért folytatott intenzív harc, a felszabadult államokban az osztálydifferenciálódás folyamatának meggyorsulása, a nemzetközi osztályharc hatása, az imperializmus és a militarista erők, valamint a béke, a demokrácia és a szocializmus erői közti erős konfrontáció meggyorsítja a volt gyarmati országokban a dolgozók osztály- és politikai öntudatának elmélyülését és fokozza cselekvőképességüket.

A helyzet reális értékeléséből kiindulva látnunk kell, hogy a munkásosztály lehetőségeit kiszélesítő tényezők távlati jellegűek és idővel egyre jobban érvényesülnek. Ehhez hozzájárulnak a szocialista társadalom sikerei és az, hogy a szocializmus egyre meggyőzőbben tanúsítja történelmi előnyeit. Ebből a szempontból különös jelentősége van a társadalmigazdasági fejlődés meggyorsításának és a szocializmus tökéletesítésének a Szovjetunióban.

Ezzel szemben azok a tények, amelyek ma akadályozzák a munkásosztályt lehetőségei kiaknázásában, történelmi szempontból korlátozottak és az idő folyamán hatásuk egyre csökken. A társadalmi fejlődés távlata összefügg a dolgozók öntudatának növekedésével és az

igazságtalan társadalmi rendek ellen folytatott harcuk fokozásával.

A munkásosztály társadalmi, politikai aktivitása növekedésének legfontosabb feltétele szervezett csapatainak tevékenysége. Itt elsősorban a kommunista pártokra gondolok. A munkás- osztály mai és távlati érdekeiért folytatott harcban szerzett érdemeik elvitathatatla- nok. Az SZKP programja leszögezi, a forradalmi pártok ereje abban rejlik, hogy szilárdan védik a dolgozók jogait és vágyait, rámutatnak a kivezető útra a burzsoá társadalom válságos helyzetéből, reális alternatívát kínálnak a kizsákmányoló rendszerrel szemben és társadalmi derűlátással áthatott válaszokat adnak korunk alapvető kérdéseire. Országaik nemzeti érdekeinek szószólói és legszilárdabb védelmezői.

Amikor arról beszélünk, hogy a mai proletariátus osztályharcában kezdeményező szerepük van a kommunistáknak, egyúttal fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a kommunista mozgalom sok országban és nemzetközi viszonylatban is, eddig nem él valamennyi lehetőségével. Véleményünk szerint a kommunisták mai problémái egyrészt a töke fokozódó nyomásával, másrészt azzal függnek össze, hogy a mai helyzet marxista-leninista elemzése különböző okok miatt késik és a kommunisták nem fejtenek ki elég erőfeszítést annak érdekében, hogy kidolgozzák a szükséges stratégiai és taktikai mutatókat, amelyek meg tudnák nyerni a tömegek támogatását.

Ezek azonban csak átmeneti nehézségek. A kommunista mozgalom a munkás- osztály és küzdelmének eredménye. A nemzetközi munkásosztály növekedése és társadalmi pozícióinak megszilárdulása feltételezi, hogy növekedjen a kommunista mozgalom hatékonysága és hatása.

Alapvető változások mentek végbe a szociáldemokrácia állásfoglalásában, amely különösen a háború és a béke kérdésében, az utóbbi években a dolgozók érdekeit képviseli. Igaz ugyanakkor, hogy a szociáldemokrata, a szocialista és a munkáspártokat továbbra is a reformista korlátozottság jellemzi. Egyes esetekben, úgy mint a múltban is, kedvezőtlenül befolyásolja őket az antikommunizmus és az a hajlandóság, hogy megőrizzék „az osztálymegbékélést“ országukban.

munkásosztály objektiven feltételezett végső céljai mindenütt azonosak (még akkor is, ha ezt nem tudatosítja mindenki). Ugyanakkor minden adott időszakban eltérő konkrét feladatok állnak a munkásosztály egyes csapatai előtt. Az egész nemzetközi munkásmozgalom közös harcának meghatározó irányvonala napjainkban a béke védelme, a nukleáris háború veszélyének elhárításáért folytatott küzdelem és minden nemzet biztonságának szavatolása.

Azáltal, hogy a munkásosztály fokozott mértekben vesz részt a békéért folytatott harcban, osztályérdekeit védi. A proletariátus valamennyi mai problémáját - a munkanélküliséget, az inflációt, a reáljövedelmek csökkenését és a politikai elnyomás fokozódását - még tovább fokozza a fegyverkezési hajsza, a hadiipar nyomása.

A munkásosztály a békéért folytatott határozott harcával az egész emberiség érdekeit védi. Ebben teljes mértékben megnyilvánul a proletariátus humanista történelmi küldetése, azáltal, hogy önmagát felszabadítja az egész emberiséget is felszabadítja az iga alól.

Az SZKP kidolgozta a nemzetközi biztonság sokoldalú rendszerének programját és javaslatokat terjesztett elő arra, hogy a 20. század végéig az emberiséget megmentsék a nukleáris veszélytől. Ezzel meggyőzően bizonyította, hogy a mai - erőviszonyok között a munkásosztály, a békeszerető erőkkel szövetségben, reális lépéseket tud tenni korunk osztály- kérdéseinek és általános alapvető kérdéseinek megoldásában.

atalmas a nemzetközi munkásosztály ereje, vagyis annak az osztálynak az ereje, amely napjainkban fellendülőben van. Hogy hogyan tud érvényesülni a mai viszonyok között, ez nagymértékben a munkásosztály internacionalista szolidaritásának és nemzetközi együttműködésének megszilárdulásától függ. Az SZKP programja leszögezi: a párt nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi munkásmozgalom valamennyi csapata együttműködése fellendítésének, a szakszervezetek, az ifjúsági, a női, a paraszt és más demokratikus szervezetek együttműködése elmélyítésének. Az SZKP következetesen a nemzetközi munkásosztály és valamennyi dolgozó egységének elérésére törekszik a közös érdekekért, a tartós békéért, a nemzetek biztonságáért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harcban.

VAGYIM ZAGLAGYIN professzor