Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
Pavel éerny A TÜNDÉRLÁNY ÉS A JUHÁSZLEGÉNY A hajdani időkben élt egy fenségesen szép tündérlány. Bár volt hatalma és gazdagsága, szomorú volt és magányos. Egy alkalommal találkozott egy juhászlegénnyel, aki éppen a nyájával kóricált. Tündérünknek nyomban megtetszett.- Boldognak érzed magad, juhászlegény? - kezdeményezett a tündér. "- Hogyne - válaszolt a legény. - De azért szívesen megházasodnék. ..- És engemet elfogadnál-e feleségül? - kérdezte a lány.- Szívesen - igeneit a juhász. Ekkor a tündérlány aranygyűrűt húzott a juhászlegény ujjára. S a juhászból rögvest káprázatosán szép herceg lett. '- Most pedig eredj haza, és búcsúzz el az édesanyádtól, mert holnap magammal viszlek a váramba. Midőn a tündérnek nyoma veszett, a juhászlegény - immár ifjú hercegként - hazafelé vette az útját. Am úgy történt, hogy a királyi hintó is arra döcögött el, s abban meg maga a királynő ült. Mivel a herceg megtetszett a királynőnek, maga mellé ültette, és felajánlotta a kezét és hozzá a királyi trónust. A juhászlegény nem kérette magát sokáig Bizony megfeledkezett a tündérlányról, a királynő mellett, a varázslat megszűnt, a ruhájú juhász lett.- Ki vagy te egyáltalán? - rikoltotta a meglepett királynő, és nyomban kiutasította öt a hintóból. Ettől kezdve világ bolyongója a juhász. És játszik, játszik a pásztorsípján. A hajdani, gyönyörűségesen szép tündérlányról semmiféle hír nem érkezik. . .... Vajkai Miklós fordítása \m, ahogy helyet foglalt hercegből ismét tépett KULCSÁR TIBOR Gyöngyfűzés Leültem épp, hogy befejezzem félig megírt tegnapi versem (mert minden vers befejezetlen), s már jön Borika, a szék elé ül, látom, ő is dolgozni készül: szuszogva gyöngyöt fűz mellettem. Meg-megpihen a szemem rajta: elnézem, ahogy válogatja hozzáértően, komoly arccal. Nagy gondban van, mint én a szavakkal. Még mindkettőnknek sok a dolga. Nem figyeli, hogy lesem lopva: egy-egy üveggyöngy mint lesz éppen drága ékszer csöppnyi kezében. Fűzi, szinte szeme se rebben, belemerülve, önfeledten, meg sem állva, s készen van máris anyukának a gyöngykaláris. S míg, büszkén hozza (kicsi gyöngyszem) s nyújtja felém, hogy összekössem, irigykedve mondom magamban: lám, hát megint csak lemaradtam! AVATÁS UTÁN tett mai életünkért. Akinek ő kötötte nyakába a pionírkendőt, feltehetőleg jobban becsüli majd önmagát. Tetteinkkel elsősorban önmagunkat teremtjük meg. Belőlünk - felnőttekből - és belőletek — gyerekekből - tevődik össze az a nagyközösség, amely most ilyen formában is befogadott benneteket. Társadalmunk mindenki számáfa lehetőséget kínál, hogy megtalálja önmagát és helyét a közösségben. Gyerekként vagy felnőttként ugyanolyan emberek vagyunk. Boldogok, olykor szomorúak; jók, máskor jobbak; lusták is, de többször szorgalmasak; szeretünk, kit jobban, kit kevésbé. így vagyunk mi: a társadalom. A munka az ember legsajátabb kincse. Aki dolgozik, megbecsülést, tiszteletet vívhat ki magának. Ezért is hiszem azt, hogy a pionírnyak- kendó elsősorban jó munkára kötelez. DUSZA ISTVÁN Változik-e ilyenkor valami? Mások lesztek-e pioníravatás után, mint voltatok előtte? Komoly munkátok van. A tanulás, mely szorosan hozzátartozik az ember életéhez. A ti korotokban adatik meg az a lehetőség, hogy a munkátok legyen. Többek lettetek? Érzelmileg mindenképpen. A felelősség érzése talán ezekben a percekben tudatosult bennetek. Mától egy nagyobb közösség vágyaihoz igazítjátok gyermeki álmaitokat. Nem, még nem vállaltok országos gondokat. A ti vállalásotok a tanulás. Bár olykor már felnőtteket is meg- szégyenítetek igyekezetetekkel. Papírgyűjtés, vasgyújtés, számítástechnika... Ezekben bizony felülmúltok bennünket. A vörös nyakkendő jelkép. Minden pionír tudja, miért. Mec o J3C « : «8 s «! sl *5 Q. ffl (0 ■* CD 2 U .E « < « • c lengető érzéseim támadtak a Rozsnyói (Roéöava) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pionírjainak avatásán. Barczi Pali bácsi nem mindennapi ember. Veterán kommunista, aki sokat • Egy nagyobb közösség vágyaihoz igazítjátok gyermeki álmaitokat (A szerző felvételei) Gondolkodom, tehát. iü Ábrás Ü számtan---- Ebben a számtanpéldá== ban a számokat ábrák — helyettesítik. Az egyfor— ma ábrák egyforma szá- = mókát képviselnek. Ala— kitsátok át az ábrákat számokká, és végezzétek — el a számtani műveleX + MBB Vili. A bábjáték A bábjáték is természetesen tagja mesebeli udvartartásunknak. De mihez is hasonlíthatnánk őt? A lehetséges válaszok közül ezúttal csak egyet említünk: olyan nemes lelkű gyermekek öreg és ‘jóságos dadájához, akikről még nem tudni, valóban nemes lelkú- ek-e. (Csupán a pelenka fölé görnyedő dada tudja erről a magáét.) A bábjáték megtanítja velünk, hogyan kell megkülönböztetnünk a jót a rossztól, az igazságosat az igazságtalanságtól, a becsületeset az aljastól, s főképpen azt, hogyan őrizhetjük meg a hitünket. Hiszen az igazi mesében a jó mindig győzedelmeskedik a rossz, a szerelem pedig a halál fölött. Csakhogy a bábjátékhoz nemcsak mese szükségeltetik. A báb önmagában véve nem egyéb a szemnek is kellemes látványt nyújtó műalkotásnál, melynek arcából és mozdulataiból sajátos jellemvonások olvashatók ki, amelyeket a zene, a tánc és az ének mégin- kább kihangsúlyozhat. A bábszinpad egész sor lehetőséget kínál arra vonatkozóan, hogy milyen színpadi és képzőművészeti formát adjunk valamely történetnek. Egy költői hangvételű meséhez például egészen másféle bábok illenek, mint egy tréfás meséhez. A rendező és a tervezőművész ötletei nemegyszer a lehető legváltozatosabb formát ölthetnek, s élhetnek akár két-három bábtípus kombinációjának vagy a bábok és az élő szereplők együttes játékának a lehetőségével is. A bábjáték azonban nemcsak a gyermeknézök kegyeit keresi. Távol-Keleten példának okáért évszázadokon át a felnőttek körében is nagy népszerűségnek örvendett. A bábjáték, mondjuk a harmincéves háború idején, mifelénk is a színjáték szerepét vette át. A báboknak akkoriban az a szomorú feladat jutott, hogy a hiányzó színészek helyébe lépjenek. Időnként még ma is színre kerülnek felnőtteknek szánt bábjátékok. Ám ezek inkább csak kísérletnek számítanak, s ráadásul nem is túl gyakoriak, noha általában rendkívül érdekfeszítőek és magas színvonalúak. Jobbára azonban csak a szakmabeliek és a barátaik látogatják ezeket az előadásokat. Pedig a csehszlovák bábművészet világviszonylatban is előkelő helyet foglal el. Szerencsére azonban- s ezt magad is tudhatod- a felnőttek nagy része mégiscsak visszatér a bábszínházba. Igaz, csupán akkor, amikor már a kislányuk vagy a kisfiúk szorongatja a kezüket. Tehát apaként és anyaként. ÉS EGYEBEK... Van még más is? Léteznek egyéb színjátéktípusok is? Igen, léteznek. Kezdetben kisszinpadi formák névvel illették őket. Feltehetően szerénységből. Hiszen idővel híres színházakká és társulatokká nőtték ki magukat ezek az egykori kis csoportok, amelyek megteremtették a maguk drámaíróit is, azaz a maguk háziszerzőit, akik e színházaknak írják darabjaikat. Talán éppen emiatt nevezik ezeket a színházakat napjainkban oly gyakran szerzői színházaknak. E színjátéktípusnak, amely mifelénk a hatvanas években kezdett kialakulni, nem nagyon van még múltja, ám ennek ellenére máris tudós elméleti fejtegetések tárgyát képezik, amelyekre ezúttal nem térünk ki. Téged mindebből elsősorban az érdekelhet, hogy egészen új, nem hagyományos kifejező eszközöket kereső és meglelő szinjátékformáról van szó, amelynek, akár hivatásos művészek, akár amatőrök keze nyomát viseli is magán, számos pozitiv tulajdonsága van. Például az, hogy minden esetben korunk problémáiról szól mély átéléssel és bölcs humorral. Vajon milyen öltözetet húzna magára ez a színjátéktípus a mi lassan hiánytalanná váló királyi udvartartásunkban? Minden kétséget kizáróan az udvari bolond ruháját választaná. Valamikor a királyi és főrangú családok előjoga volt udvari bolondot tartani. Ma már bárkinek rendelkezésére áll, a szellemes és bölcs komikus mindenkié. S egyaránt szereti őt minden néző, legyen bár hivatásos művész, akinek a tehetsége jelenti a megélhetést, vagy amatőr, aki minden ellenszolgáltatás nélkül vállalja, hogy jobb kedvre deríti az embereket. JARMILA CERMÁKOVÁ TANULNI ÉPPEN OLYAN SZÉP, MINT ÉLNI. Jacobsen A GEPÁRD KÉTÉLTŰ... ... jármüvet egy Leningrád melletti úszódokkban gyártják. Bár gepárd a sivatagokban él, a névválasztás mégsem véletlen: sebességük eléri az óránkénti 100 kilométert is. A Gepárd hasznos segítőtársa lesz a geológusoknak, a hidrológusoknak és más szakembereknek: nemcsak a nehezen járható terepeken, de a folyókon és a vízeséseken is lehet közlekedni vele. MEGFEJTÉS A május 9-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 41 067 + 51 471 = 92 538 (az egyik megoldási lehetőség); ágyikó, égiháború. Nyertesek: Vimi Róbert, Deáki (Diakovce); Him- pán Angelika, Bátorkeszi (Vojnice);, Ábel Zoltán, Zseliz (2eliezovce); Jóba Lívia, Szímő (Zemné); Nagy Alexandra, Szőlőske (Viniőky). A néző szerepében
