Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ára 1 korona . . Ünnep! Már megint ünnep? A szó megszokott értelmében nem. Különlegessége viszont, hogy ilyen nap minden ötödik esztendőben ismétlődik. Rangját országos esemény adja: választ, szavaz az ország. Törvényadta joga ez hazánk minden felnőtt sorba tartozó tisztességes, jóravaló tagjának. Törvényadta jog, amelyért apáink, dédapáink, az élet perifériáján élők, a jog asztalától eltaszítottak annyi vért, munkás-proletárvért vesztettek. A jog asztalánál immár negyven esztendeje elfoglaltuk helyünket. Magunk akaratából, jószántunkból választjuk legjobbjaink közül a legrátermettebbeket, hogy nevünkben döntsenek majd valamennyiünk javára. Szavazatunk leadásával egyben igent is mondunk: a megtett útra, a jelenre és a holnapra, meg a holnaputánra; hogy sorainkból a legjobbak üljenek, tanácskozzanak, döntsenek a községházán, az országházban egyaránt. Családok, csoportok, utcasorok, üzemek dolgozói indulnak a naphoz, a történéshez illően öltözve a szavazóhelyiségek felé: több mint tízmilliónyian, az ország gazdái, a nép. Ünnepélyes, méltóságteljes mozdulatok és mégis vidámság, mosoly, nevetés. Látszólag szó sem esik a gondokról. Gondját, baját ki-ki otthon hagyta volna? Vagy talán már jóval előbb megbeszélték a megbeszélendőket, nem hagyták ünneprontónak? Az utóbbi föltevés bizonyul igazabbnak. Választó és választott már sok-sok kérdést megvitatott, tisztázott: mérlegelték az elröppent évek munkáját, körvonalazzák, kerekítik a jövőt, ismerkednek a feladatokkal, méginkább a célhoz vezető legjárhatóbb úttal. Azt sem kendőzték, ami persze nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A hangsúlyt azonban inkább arra helyezték, hogy megtalálják azt a bizonyos „közös nevezőt“, amely a megoldás kulcsát is jelentené. A Jánosok, az Istvánok, a Mari nénik, a Julikák, az állampolgárok ezrei, tízezrei, talán milliói vettek részt a választási gyűléseken. Itt hangzottak el többnyire azok a szavak, amelyek ktkívánkoztak az emberből, amelyeknek el kellett hangozniuk: a dicséret, az elmarasztalás egyaránt. Értékeltek országszerte. Számba vették az elért eredményeket. Megbeszélték, megvitatták a jövőbeni teendőket, feladatokat, amelyek a pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein, a járási és kerületi pártkonferenciákon, a szlovákiai kongresszuson és végső soron a CSKP XVII. kongresszusán ötvöződtek egységes, mindent átfogó egésszé. Abban a politikai párbeszédben, amely a választások előkészületei során zajlott le, ugyancsak véleményt alkottak, mondtak a Nemzeti Front jelöltjeiről. Megmérettek, vajon képések lesznek-e majd a rájuk háruló feladatokkal derekasan megbirkózni; mint emberek, állampolgárok méltóak-e a megtiszteltetésre? Erkölcsi és egyéb tulajdonságuk predesztinálja-e őket a képviselői tisztre. Ezen a jeltelennek mondott és mégis kiemelkedő napon több mint tízmilliónyian indulunk el otthonról, lépünk a választófülkékbe, az urnák elé. Itt vannak ám a fiatalok is. Sokan közülük most teszik meg első lépésüket az állampolgári jogok gyakorlásában. Vajon tudatosítják-e, hogy velük a dolgozó nép egyre további rétege kapcsolódik be az állam, az ország irányításába, a társadalmi ügyek intézésébe, a falvak, a városok, a gyárak, intézmények mindennapi gondjaiba, bajainak megoldásába: új harcosok lépnek a megfáradtak helyére. Nem túlzás, ha a választást megelőző gyűléseket az ország tényleges gazdáinak, kormányzóinak, irányítóinak tanácskozásaként tartjuk számon. A gondok, melléfogások, vétlen vagy tudatos mulasztások ellenére is elmondhatjuk: sikeresen folytatjuk a történelem eddigi legigazságosabb társadalmi rendszerének építését. Az utolsó öt esztendőben is megtalálható pártunk hatvanöt éves küzdelmének értelme, célja: az, hogy hogyan biztosítja a dolgozó embernek a szociális igazságot, a létbiztonságot, szabad, független szocialista hazánkban a békés életet, a szüntelen fejlődést minden vonatkozásban. Ebbe beletartozik, hogy végérvényesen lerakta az életszínvonal alapját, a teljes foglalkoztatottságot. Ezt a vívmányt a fiatalabb nemzedék nem mindig tudja eléggé értékelni. Nem is tudhatja, hiszen nem ismerte a munkanélküliséget, az örökké éhes szájat, a toprongyosságot. Ez a világ már örökre a múlté. Ki tudná manapság megmondani, az öltözködést véve alapul, ki a munkás, ki a tisztviselő, vagy a gyerekek öltözködését tekintve a család társadalmi helyzetét. Ehhez a gondolatsorhoz szorosan kapcsolódik a szocializmus anyagi- műszaki alapjának szüntelen továbbfejlesztése, a társadalmi-szellemi élet terebélyesedése, a társadalombiztosítás fejlett rendszere, a gyermekes családokról való gondoskodás, a nagyarányú építkezések: új lakótelepek, iskolák, egészségügyi intézmények, közlekedési és más szükséges létesítmények. Úgy nőnek, szaporodnak, mint a gomba a langyos, nyári eső után. De, ami minden szembeötlő eredménynél is fontosabb: szocialista társadalmunk létbiztonságot adott és ad a jövőben is minden tagjának, aki munkával, szorgalommal, Alkotással kívánja megalapozni jobb életkörülményeit. Munkával, mert ez a forrása egész életünknek és fejlődésünknek. A munka és a létbiztonság egymástól elválaszthatatlan. A mindennapi élet - jól tudjuk - újabb és újabb gondokat szül. Ez természetes valami. Pártunk XVII. kongresszusán is nyíltan szóltak róla. Hogy nagy terveket tűztünk ki magunk elé? Népünk akarata, tudása, hazaszeretete viszont továbbra is képes sikert sikerre halmozni. Tudjuk, figyelmünket, erőnket főleg a gazdasági kérdésekre kell összpontosítanunk: a gyárakra, a mezőgazdaságra stb., mert végső soron itt jönnek létre azok az anyagi értékek, amelyektől nemcsak jelenünk, de a jövőnk alakulása is függ. Köznapi gondolatok. Talán mégsem rontják az ünnepet. Nehéz is lenne szabadulni tőlük. A gondolat az ember örökös útitársa, nem hagyja soha magára. Néha még szavakba is kívánkozik. Akárcsak most az, hogy: amikor a Nemzeti Front jelöltjeire és programjára szavazunk a béke, a szocializmus ügye mellett teszünk hitet. SZARKA ISTVÁN KÖZNAPI GONDOM! DK- ÜNNEPIN Gyökeres György felvétele
