Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-09 / 19. szám
r „öregszik a nemzet“ — emelték fel figyelmeztetően hangjukat a bolgár demográfusok. Az ország minden negyedik lakosa nyugdíjas, s a születési arányszám 25 év alatt 18 ezrelékről 13,3 ezrelékre esett vissza. Az átlagos bolgár családra 1,8 gyermek jut. Az új szociális intézkedések, amelyeket az egész bolgár társadalom kedvezően fogadott, elősegítik a szülési kedv ösztönzését is. 1985 júliusától az első, a második és a harmadik gyermek születése után járó gyermekgondozási szabadság időtartamát az eddigi 6,7 ill. 8 hónapról, egységesen a gyermek második életévének betöltéBulgáriában az idén megkezdett 9. ötéves tervidőszakban 360 ezer lakást építenek, s fokozott figyelmet fordítanak a lakások minőségére és a járulékos létesítmények idejében történő átadására. (A CSTK felvétele) fizeti, de nem megy ritkaságszámba az sem, hogy a várandós dolgozó nők teljesen ingyen kapják a reggelit vagy a tízórait, s a gyermekes anyák kedvezményes áron vihetik haza az ételt az üzemi konyhából. Mindehhez az anyagi eszközöket a vállalatok többsége sajátos „háztáji“ gazdaságokban termeli meg. A dolgozók ezekben a gazdaságokban társadalmi munkában foglalkoznak zöldség- és gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel. Újabban néhány vállalat azzal kísérletezik, hogy egyfajta együttműködést alakítsanak ki a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó szövetkezetekkel, gazdaságokkal. Ezektől térítésmentesen kapják meg az üzemi étkeztetéshez szükséges alapanyagokat, s cserébe a vállalat szakmunkásai segítenek pl. a mezőgazdasági gépek s a falusi lakosság háztartási gépeinek javításában. A szakemberek ezt az együttműködési formát perspektivikusnak tartják, mivel a magas szakképzettséggel rendelkező dolgozók így hatékonyabb munkát végezhetnek, kihasználják tudásukat, s a vállalat szakembereinek segítsége pótolja vidéken a szolgáltatások hiányát. A vállalatok és a szakszervezetek kiemelkedő szerepet vállalnak az egészségügyi ellátás terén is. Itt nem csupán az üzemi rendelők fenntartásáról és ellátásáról, a dolgozók viszonylag olcsó üdültetéséről gondoskodnak (egy tíznapos üdülés térítési díja egy személyre kb. 50 leva), de hozzájárulhatnak a súlyos, krónikus betegségben szenvedő dolgozóik gyógyszereinek árához is, könnyítve ezzel a betegek anyagi helyzetén. Egyes üzemekben pedig a munkakezdés előtti, illetve a munkaszünetekben végzett úgynevezett torna bevezetésével kísérleteznek, amely hozzájárulna a dolgozók testi és szellemi felüdüléséhez. A munkáltatók, főként a nagy ipari vállalatok igyekeznek részt venni a lakás- helyzet megoldásában is. Lakáshoz jutni ugyanis Bulgáriában sem könnyű, főleg a nagy ipari központokban. A kisebb városokban, falvakban viszont még az is előfordul, hogy a lakások egy része üresen áll annak ellenére, hogy túlnyomó többségük személyi tulajdonban van. Az állami és az üzemi lakások jelentős része eleve úgy épül, hogy később eladják a lakásigénylőnek. A bérlakások ritkaságnak számítanak. Az átlagbolgár első számú életcélja, hogy lakástulajdonos lehessen - mondták bulgáriai ismerőseink. Az üzemek egy része az utóbbi időben viszont arra törekszik, hogy a saját alapjaikból megépített lakásokat megtartsák a tulajdonukban, s ezzel megtartsák a vállalatnál dolgozóikat is. A lakbér általában szimbolikus összeg csupán - havi 20 leva. A párt és az állam nagy erőfeszítéseket tesz a lakáshelyzet javítására. A párt XIII. kongresszusán célul tűzték ki a nagyobb, a három és több szobás lakások építését. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek az új lakások esztétikusabb, jobb minőségű külső és belső kivitelezésére. 1985-ben az ország lakásállományába 3 092 ezer lakás tartozott, ezeknek döntő részét azonban egy és kétszobás lakások alkották. A pártkongresszus megerősítette azt a hat évvel ezelőtt hozott kormányhatározatot is, mely szerint a lakáselosztásnál elsősorban a fiatal házaspárokat, s a többgyermekes családokat kell előnyben részesíteni. Ezt a rendelkezést, amely az újonnan épült lakások 10 százalékára vonatkozott, következetesen érvényesítették a vállalati alapokból épített lakások elosztásánál is. S hogy a lakás megszerzését megköny- nyítsék a fiatal családok számára, s egyben könnyítsenek anyagi helyzetükön (szociológiai felmérések szerint a bolgár anyák főként az anyagi helyzetet és a lakásproblémát jelölik meg annak indokaként, hogy miért nem vállalnak több gyermeket), tavaly a bolgár kormány elrendelte, hogy a fiatal családok 15 ezer leváig terjedő kölcsönt kaphassanak lakásvásárlásra vagy lakásépítésre. A rendelet szerint, ha az első gyermek megszületése után négy éven belül a házaspár második gyermeket is vállal, a felvett kölcsönükből automatikusan jóváírnak háromezer levát, s a harmadik gyermek születésekor további négyezer levát. FEKETE MARIAN Amikor Bulgáriában a nyolcvanas évek elején előtérbe kerültek az intenzív gazdasági fejlesztés, a minőség és a munka hatékonyságának és termelékenységének kérdései, a Bolgár Kommunista Párt rendkívül kritikus állásfoglalásaiban foglalkozott a szociálpolitika fejlesztésével is, s a legfontosabb célok egyikeként nevezte meg a dolgozók életszínvonalának további növelését. Az 1972 decemberében elfogadott életszínvonal-program végrehajtása felgyorsult, bár az eredményei addig sem voltak éppen jelentéktelenek - a program megvalósításának első tíz évében ötven százalékkal - 202 levára - nőtt a dolgozók reáljövedelme, az átlagnyugdíjak havi 38 leváról 82 levára (megközelítően 820 koronára), a havi bérminimum 60 leváról száz levára, s a kultúrára, az oktatásra és az egészségügyre fordított összeg a háromszorosára növekedett. A háztartások ellátottságát pedig a következő adatok jellemzik: 1984-ben 100 családra 89 televízió, 85 mosógép, 90 hűtőszekrény, 59 porszívó, 35 személygépkocsi jutott. Ilyen körülmények közt került sor 1984-ben a bolgár kormány és a szak- szervezetek együttes életszínvonalemelési határozatának elfogadására, amely a havi bérminimumot 10 százalékkal (110 levára) emelte, s a további emeléseket már az új gazdasági szemlélet jegyében a munka társadalmi jelentősége szerint differenciálták: 21 százalékkal emelték a középfokú speciális szakképzettséggel rendelkező fiatal szakmunkások bérminimumát, s tíz százalékkal a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal szakemberekét, 5-8, illetve egyes esetekben csaknem 30 százalékkal a pedagógusók s az egészségügyi dolgozók bérminimumát. A határozat rendelkezett a nyugdíjak legalacsonyabb összegének emeléséről is - ez jelenleg 50 leva. séig hosszabbították meg. A gyermek- gondozási szabadság ideje alatt az anya a teljes havi átlagfizetését kapja. Jelentős mértékben növekedtek a családi pótlékok is: az első gyermek után járó családi pótlék a háromszorosára, ötven százalékkal a két gyermek, illetve 85 levára a három gyermek után járó családi pótlék. Az utóbbi tíz évben ez a családi pótlék harmadik jelentős emelése. Emelkedett a gyermekszüléskor járó egyszeri segély összege is: az első gyermeknél 100 levát, a másodiknál 250 levát, s a harmadiknál 500 levát kapnak a szülök. A bolgárok rendkívül hatékony támogatásnak tartják azt, hogy az új szociális intézkedések alapján a gyermekek hatéves korukig ingyen kapják a gyógyszereket. Ingyenes gyógyszerellátás jár a várandós nőknek, s az első életévüket be nem töltött gyermekekről gondoskodó anyáknak is. A munkáltatók és a szakszervezetek természetesen részt vállalnak a szociális és a demográfiai politika terheiből. Nagy gondot fordítanak az üzemi étkeztetés megszervezésére. A költségek felét rendszerint az üzem és a szakszervezet Igényes szociálpolitikai program Aj szú 9 986. V. 9. Mecvváfaszofatfan kérdés Férjével, családjával megjárta Auschwitzot. A csodával határos módon életben maradt, de szeretteit hiába várta évekig, senki sem tért haza. Az ódon temetőben talált egy elhanyagolt sírhalmot, oda járt emlékezni, oda helyezte a kegyelet virágait. Ott ismerkedett meg későbbi férjével, aki elfeledtette vele a poklok poklát. Amikor megszületett a kislánya, boldogsága teljes lett. Férjével együtt egy kicsit elkényeztették, ennek ellenére soha nem volt vele semmi bajuk. Jól tanult, szorgalmas volt, kedves, udvarias, mindenki szerette. Leérettségizett és sikerült az egyetemi felvételije is. Otthon boldogan olvasta az erről szóló értesítést. Amikor édesapjával közölte az örömhírt, az a szívéhez kapott. A temetés után kijelentette, dolgozni fog, támogatja édesanyját, s majd távúton tanul tovább. De a mama hallani sem akart erről, mondván,' megélnek az ő keresetéből. Másodéves egyetemi hallgatóként találkozott a nagy Óvel. A fiatalok türelmetlenek voltak, össze akartak házasodni. Az anya hiába intette türelemre mindkettőjüket, végül mégis beleegyezett a házasságba. A fiataloknak nem volt lakásuk, ezért nála maradtak a másfél szobás lakásban. És ahogy ez már lenni szokott, megszületett az unoka és négyüknek immár szűk lett a kis lakás. Hiába hirdettek és kerestek lakáscsere-partnert. Hogy a fiatalok zavartalanul tanulhassanak, a nagyi elvállalta a háztartás vezetését, a gyerek nevelését. A fiatalok egyszerre kapták kézhez a diplomát, elhelyezkedtek és abban reménykedtek, hogy mire megérkezik második gyermekük, saját otthonukba vihetik. Nem így történt. Amikor másfél hónapos volt a baba, a vő azzal állt anyósa elé, hogy ismerőse révén lebonyolíthatnak egy lakáscserét úgy, hogy a továbbiakban is együtt fognak lakni egy négyszobás lakásban. A nagyi beleegyezett, és a két gyerek körül sürgött-forgott, látta el a háztartást, takarított, mosott. Itt-ott apró nézeteltérések támadtak a fiatalok s közötte, de valahogy mindig ő engedett. Néha ugyan - magában - fellázadt, mondván, arányosan részt vállal a költségekből, saját lakását adta fel, hogy a gyerekek rendes lakáshoz jussanak, s most miért ö a ,, megtűrt“ személy?! Ritkán panaszkodott, de ismerősei azzal vigasztalták, hogy minden családban van valami. Gyengülni kezdett, nem volt étvágya és hovatovább egyre több időt töltött szobájában. Ebben az időben találkoztam vele s megijesztett láthatóan rossz egészségi állapota. Amikor hogylétéról faggattam, elsírta magát.- Kórházba megyek éppen és a gyerekek nem találtak időt arra, hogy elkísérjenek. Kell nekik a szabadságuk! Teltek-múltak a napok, s nekem eszembe jutott ez a szomorú találkozás. Telefonon kerestem a nénit, de a lánya vette fel a kagylót. Meghívott magához, majd sírva közölte, hogy a nagyi nagyon beteg, megműtötték, s az orvos nem biztatta őket semmi jóval. - Holnap hazaadják, gyere látogass meg bennünket - mondta búcsúzás közben. Eltelt néhány hét, amíg elhatároztam, meglátogatom a nénit. Talán mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor az utcán találkoztam vele. Nehézkesen lépkedett, a bevásárlótáska súlya a földhöz húzta. Csak a lakásban, miután egy kissé kifújta magát, fogott bele szomorú történetébe.- Hazajövetelem a kórházból úgy látszik kellemetlenül érintette őket. Az első hét ennek ellenére fennakadás nélkül telt el. A lányom főzött, s mert nehezemre esett a járás, a szobámba hozta az ételt, elkészítette a gyógyszereket, itt-ott az ágyam szélére ülve beszélgetett velem, úgy mint valaha. Nem voltam nyűgös, követelődző sem. Egyik este, miközben a fürdőszobában voltam, akaratlanul kihallgattam a fiatalok beszélgetését. Megtudtam, hogy ,.sokba kerülök", hogy amivel beszállok a háztartásba, az kevés, s ezért a lányom nem fog már főzni nekem. Sót, mosni, bevásárolni is csak akkor, ha megkérem rá. Hát én nem kérek tőlük semmit. Mindent magam vásárolok, szöszmötölök a konyhában és idős barátnőm elvállalta, hogy amíg bírni fogja, ő viszi ruháimat a tisztítóba. Együtt takarítunk, mert egyedül nem bírom - sírta el magát, majd amikor megnyugodott egy kissé, tekintetét rám emelte, s folytatta. - Lányomon kívül nincs senkim sem. Az fáj, hogy amíg szükségük volt a lakásomra, amíg vezettem a háztartást, neveltem a gyerekeket, amíg erős és egészséges voltam, megfeleltem nekik. Nem vártam hálát azért, amit adtam, hisz önszántamból tettem és úgy gondoltam ez a szülő kötelessége is. Amim volt, mindent odaadtam Most azzal telnek napjaim, hogy azon gondolkodom, n vétettem, hogy ezt érdemeltem?! Te érted? összeszorult a torkom, s nem tudtam válaszolni. PÉTERFI SZr IMIMlilfflli) MTEZKHIEIEK
