Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-02 / 18. szám
r 4- Még mindig vállalom azt, amit a múltkor állítottam: ő az ideális sportember megtestesítője. Ne mondjam azt, hogy a magyar sportban, de az atlétikában minden bizonnyal -, ezeket az utóbbi szavakat igen nyomatékosan ejtette Bakai József, a magyar atlétaválogatott szövetségi kapitánya. Ellenvetés nincs. Jó hallani, ha az általunk kialakított vélemény egybecseng egy olyan emberével, aki az illetőt nálunk sokkal jobban ismeri. Márpedig Bakai József jól ismeri Szalma Lászlót, a magyar atlétika csaknem egy évtizede ragyogó csillagát. Magam is figyelemmel kísértem pályáját, évek óta nagy tisztelője vagyok e kivételes képességű, kemény tartási) fiatalembernek. Ez a határozott, belső tartás családi örökség, s az egész életvitelét, versenyzői pályafutását meghatározza. A szülei, a hazája iránti szeretet adja azt a belső motivációt, amely évek óta a csúcson tartja őt.- Szalma Laci óriási tehetség, de még huszonnyolc évesen is akadnak tartalékai. Sohasem edzett annyit, hogy kiégjen, mindig mindent megfontoltan, ésszel csinált. Ha érezte, sérülés veszélye áll fenn, inkább kihagyott. Ha háromhetet tanácsoltak az orvosok, akkor ó inkább még hármat ráhúzott. Sohasem volt benne görcsös akarás. De erre nem is volt szüksége. Az ö alapképességei olyan jók, hogy a világ élvonalában tud lenni. Ahhoz, hogy Laci 820-840 között ugorjon, semmi különös nem kell.,... csak annyi, hogy az edzés folyamatosságában ne legyen semmi zavaró - így a szövetségi kapitány. Hát, ez így látszólag pofon egyszerűnek hangzik. Amikor megismétlem Lacinak, bólogat...- Van benne valami igaz. Érdekes, hogy sokszor akadt zavaró. S tudod, mi a legdühítőbb? Hogy éppen ott, ahol legjobban akartam. Emlékszel Athénra? Emlékszem. Sokáig nem volt bátorságom rákérdezni.- Jól is tetted. Olyan kényszerképzetem volt, hogyha az EB után hazamegyek Nagymarosra a szüléimhez, mindenki engem fog nevetni az utcán. Senki nem nevetett, senki nem emlegette azt a 750 centit. Tudod, az egészben csak az volt a furcsa saját magamon, hogy egy évvel azelőtt a szakdolgozatomban írtam le azt a mondatot: ,,A kudarcokon keresztül vezet az út a sikerhez. “ De ez akkor nem jutott eszembe. Pedig, mai szemmel nézve, ezek a kudarcok néha kellenek. Figyelmeztetnek, ösztönöznek, megkeményítenek. Az aztán kinek-kinek a szerencséjén múlik, hogy a kis kudarcokból lesznek-e nagy sikerek, vagy nagy kudarcokból kis sikerek. Úgy tűnik, a tiéd a kis kudarc volt... De mi is történt? A versenyláz, a tét Toppantott össze, vagy sérülés?- Nézd, elég öreg róka vagyok ahhoz, hogy a versenyláz miatt ne álljak fejre. Ez egyébként is csak egyszer történt meg velem, 1977- ben, az első fedettpályás EB-men. Akkor még az első ugrások előtt ránéztem a ellenfelekre, akiket csak újságokból ismertem, s amikor beléptünk a csarnokba, összeomlottam. De ezzel meg is fizettem a tanulópénzt, hiszen a következő kontinensversenyen már Európa-bajnok lettem. De elkanyarodtam. .. térjünk vissza Athénhoz. Egy nagyon jó idénykezdés után sérültem meg az athéni EB előtti nyáron. Ez nem lett volna baj. ha kezeltetem magam, kutya bajom sincs az EB-n, de sajnos előírták, hogy a verseny előtt bizonyítanom kell. Emiatt korábban kezdtem el az edzést, mint szabad lett volna, s a bizonyítás ugyan sikerült, de nem éppen ott, ahol szerettem volna. Tudod, sohasem mentem neki egyetlen versenynek sem azzal, ha belépek, ha háromszor belépek, nem lesz érvényes ugrásom. Márpedig akkor Athénban másra se gondoltam csak erre. Hát aztán, ki is pottyantam, mint egy kezdő. Érdekes, pedig rólad az volt mindig az érzésem, nem vagy izguló. Nem cidrizel falfehéren, mint egyesek, nem harapsz, mint mások. A bemelegítésnél vagy verseny közben is odainthet az ember egy-egy szóra, s látszólag ez soha nem hoz ki a sodrodból.- Jól éreztél rá. Nem vagyok izgulós. Mai napig nem értem, nem tudom fölfogni, mi lelt ott Athénban. Pedig ha valaki, akkor én aztán versenyalkat vagyok: edzéseken alig tudok igazán nagyot ugrani, sokszor meg sem közelítem a nyolc métert. A verseny nekem legalább 20-30 centi pluszt jelent. Szeretem a viadalok légkörét. Szeretek győzni, szeretem hallani, ahogy felcsattan a taps. Ezért is idézi elő a verseny egészen különös lelkiállapotot: kinél eufóriát, kinél pedig bénultságot — alkatától függően. És a gerinced?- Arra vagy kiváncsi, van-e? No jó, félre a viccet. Kilenc éve kiderült, hogy az ötödik csigolyám vége nyitottra sikeredett. Amikor megmondták, azt hittem rögtön abba kell hagynom a távolugrást. Akkor még Chulek Ágoston volt a mesterem, ő aztán beszélt néhány orvossal, s kisütötték, hogy meg kell próbálni megerősíteni a hátizmaimat. Neki is láttam a munkának, most már satuként fogják az izmok a gerincemet. Ma is ez a legfontosabb számomra: ■#ü ' •I ugróedzést kihagyhatok, de erősítést a világért sem. Térjünk vissza a tehetséghez. A szövetségi kapitány azt mondta rólad: kivételes tehetség vagy. Mit jelent ez Szalma Lászlónak?- Engem a tehetség kötelez. Nézd, éveken át egyre hangsúlyoztam az újságíróknak is: nekem egyetlen egyhez, a távolugráshoz van különösebb tehetségem. Ebben próbálom a maximumot nyújtani, mindent kiaknázni, ami bennem van. Huszonnyolc éves vagy, s még minden éven sikerült kitolnod a határt. Tavaly 830 centiméterre javítottad a szabadtéri magyar csúcsot, 824-re a fedettpályásat. Van benned még ennél több?- Ha nem lenne, abbahagynám A becsvágy, a jó szereplés, az eredmény számomra hajtóerő. A maximumot kell ahhoz megcélozni, hogy eljussunk képességeink legjaváig. Mi a te maximumod?- Hm... Hadd ne mondjak számot. Úgy érzem, a jelenleg érvényes csúcsnál még többre vagyok képes. A felkészülésem alapján legalább is ez az érzésem. Milyen volt a felkészülés?- Az egyéves tervem egyszerű formába hozásra irányult. Az első versenyemet éppen Bratislavá- ban tervezzük, a P-T-S-en, ezután folyamatos versenyzés következik, természetesen, edzésmunka beiktatásával. A válogatott viadalokat és a Grand Prix-rendezvé- nyeket szeretném abszolválni, majd augusztás 15-e, a magyar bajnokság után felengedek, s jöhet 'a stuttgarti Európa-bajnokság. És ott?- Majd utána megmondom. Remélem, hogy Stuttgart nem fog majd kísérteni, mint azt sokáig Athén tette... URBÁN KLÁRA „ Szeretem a versenyeket, szeretek győzni, szeretem hallani, ha felhangzik a taps“ - vallja be Szalma László (Vojtiáek felvétele) Az újkori játékok százéves évfordulóján, 1996-ban Athén ebben az Olimpiai Stadionban adna otthont az olimpiának (Archív-felvétel) A sportvilág a napokban ünnepelte az újkori olimpiai játékok megnyitásának 90. évfordulóját. Pierre de Coubertine e kezdeményezése új korszakot jelentett a sportban, melynek az volt a célja, hogy felújítsa a középkori olimpiák hagyományait és a magas szintű rendezvények különleges hangulata, eszméje elősegítse a néppk közötti barátságot, megértést és bókét. Az első olimpiai játékokra Athénban, két évvel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megalakulása után került sor. A NOB párizsi alakuló ülése előtt 34 ország támogatta az olimpiák felújítását, s közülük 13 ország képviselői is részt vettek a hivatalos, első kongresszuson, melyre a híres Sorbonne Egyetemen került sor. Az, hogy a NOB megalakulása után két év múlva megrendezték az első olimpiai játékokat, elsősorban Görögország érdeme. Országszerte mindenki támogatta az antik tradíció felújítását. Nemcsak a király és a felsőbb réteg anyagi hozzájárulása volt jelentős, hanem az egyszerű nép is lelkesedett, s ahogy tudta, segítette a nemes gondolat sikeres megvalósítását. Országos gyűjtést szerveztek az ókori panathén játékok színhelyének felújítására. Rövid idő alatt pompás márványstadionná varázsolta a sok szorgos kéz a régmúltban annyi nagy sportrendezvényt látott létesítményt. 1896. április 6-án 60 ezer néző köszöntötte a 13 ország 311 sportolóját, az első újkori olimpia résztvevőit. Az egyes számok győztesei babérkoszorút és ezüstérmet, a második helyezettek pedig bronzérmet kaptak. Ekkor merőben más volt a szokás, mint most. Nemcsak ami az érmeket illeti, hanem például több olyan számban versenyeztek, amelyek ma már feledésbe mentek. Az első olimpián a következő eredményekért kaptak babérkoszorút az atléták. (Ma már ezeket inkább megmosolyogjuk, mint megcsodáljuk.) Abban az időben viszont óriási szenzációnak számítottak a győztes eredményei: 100 m - 12,0, 400 m - 54,2, 800 m - 2:11,0, 1500 m - 4:33,2, 110 m gát — 17,6, maratoni futás — 2:58:50, magasugrás - 181 cm, távolugrás - 635, rúdugrás - 330, hármasugrás - 13,71, súlylökés- 11,22, diszkoszvetés - 29,15... Kik voltak az akkori olimpiai bajnokok? Példaképül szolgálhat a legendás görög hős, Spiros Luis. Még ma sem tudja senki, hogy paraszt volt, katona vagy éppen levélkézbesítő. És hogyan állt rajthoz? Egyszerűen - a többi lelkes göröghöz hasonlóan - ott akart lenni a világ legnagyobb sportünnepón, csakhát nem volt pénze a „belép- tidijra". Valaki azt tanácsolta neki, hogy próbálkozzon a maratoni futással, az ingyenes... Luis szótfogadott - és nyert! Lehet, hogy ez így is volt... Ám rajta kívül többen lettek véletlenül olimpiai bajnokok: az amerikai Connolly, a hármasugrást első kísérletével nyerte. Ez annál is inkább meglepetésnek számított, mivel akkor még az Egyesült Államokban ebben a számban nem rendeztek versenyeket. Boland ír teniszező például kétszer is első lett, pedig csak turistaként érkezett a görög fővárosba, s az utolsó pillanatban nevezett be a teniszezők versenyébe. A 100 m-es úszást úgynevezett „tengerész stílussal“ a görög Malokinis nyerte, aki Pireusból rándult Athénba. Ebben a versenyszámban csak az olimpia ideje alatt a pireusi kikötőben horgonyzó hajók tengerészei vehettek részt. Jelenleg ezeket a történeteket és a fura körülmények között elért eredményeket megmosolyogjuk, de ki tudja hol lesz, mennyit halad előre az elkövetkező 90 évben a sportvilág, s lehet hogy akkor a mai- némely számokban elért - álomcsúcsok is a mosoly tárgyává válnak. Az 1896-os athéni olimpia jelentősége nem a csúcsokon rejlik, hanem a testnevelés fontosságának megértésében, a sport világszerte történő fejlesztésében és a sportszerű versenyzésben, valamint a békés egymás mellett élés elősegítésében. Pierre de Coubertine nem minden elképzelése, vágya teljesült. 1916-ban, 1940-ben és 1944-ben a háború miatt nem került sor az olimpiai játékokra... 1938-ban például a fasiszta Németország által rendezett berlini és a Garmisch Partenkirchen-i olimpián sajnos háttérbe szorult a sport... Münchenben az 1972-ben sorra került ötkarikás játékokat lövöldözés zavarta meg... Négy évvel később Montreálból a fajüldözés ellen tiltakozó afrikai sportolók távoztak idő előtt... 1980-ban az Egyesült Államok és más kapitalista országok bojkottálták a moszkvai olimpiát... Legutóbb 1984-ben Los Angelesben rendezett olimpián az ellenséges légkör lehetetlenné tette a szocialista országok részvételét... E negativ jelenségek ellenére az olimpiai mozgalom jelentős részét képezi a népek közötti barátság és megértés megszilárdításának. Ezt segíti a sportvilág millióinak e téren nyújtott támogatása és békeszeretete, hiszen valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy sportolni is csak békében lehet! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ & ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 40097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka isiván és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon 309 331-252 332-301 szerkesztőségi titkárság 550-18 gazdasági ügyek 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5, telefon 337-823, 337-825 Hirdetési iroda a közüte- teknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábreíie 15. II emelet, telefon 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13.- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6 \ A kudarcokon keresztül vezet az út a sikerhez A távolugró Szalma László megfizette a tanulópénzt Athénban kezdődött I
