Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-02 / 18. szám

T. BJELOZEROV Az édes áfonya Látogatóba ment az erdő­ben lakó nagyapjához kis uno­kája. Nagyapó áfonyával kínál­ta a kislányt.- Nagyapó, ez nem édes...! Egészen savanyú! - pityere­den el. - Én az édeset sze­retem!- Jól van, kislányom... lehet édesebb is... - mosolyodon el nagyapó, de nem szólt többet. Másnap kora reggel feléb­resztene kis unokáját.- Menjünk áfonyát szedni... A kislány álmosan dörzsöl­gette a szemét, de felkelt és elindult nagyapóval, áfonyát szedni. Az erdei tisztáson bősége­sen termen az áfonya. A kis­lány már nyújtotta volna a ke­zét, hogy szedje kicsi kosará­ba. de nagyapó rászólt:- Várj csak! A botjával a bokor aljára nyúlt, ahonnan egy sikló me­nekült ijedten. A kislány is megijedt, de nagyapó meg­nyugtatta, hogy a sikló nem bántja az embert. Csak azt akarta, nehogy az unokája na­gyon megijedjen tőle. Amint szedték a gyümöl­csöt, egy jávorszarvast is lát­tak. Később messziről egy medve is rájuk dörmögött, a kislány pedig egészen bele­fáradt az áfonyaszedésbe. Ekkor megszólalt a nagy­apó.- Most kóstold csak meg, amit szedtél... talán most éde­sebb... Kis unokája megkóstolta a maga szedte gyümölcsöt. Felcsillant a szeme, és hango­san kiáltotta boldogan: — Igen, igen, nagyapó! Olyan pompás, édes ez az áfo­nya - és megkínálta nagyapót is. ANTALFY ISTVÁN fordítása ZSEMBERI ETELKA írisz írisz,,törvényt irt“ az embereknek: hajnalhasadás után minden láthatónak és láthatatlannak, foghatónak és foghatatlannak nevet adjanak, a nap befejeztével pedig nevezzék meg munkájukat vagy kontárkodásukat. így lett a kőtörő kőtörövé. A kenyéradó kenyéradóvá. És ettől kezdve fogalmainkkal meg tudjuk külön­böztetni a jót rossztól, a haladót a maraditól. Persze, szavainkat nem szabad pazarolni, örüljünk annak, hogy mindennek neve van. íriszt nagy tisztelet övezte hatalmas értékű kezdeményezésé­ért, és az Óriás nevet szánták neki a földi emberek. írisz azonban így szólt:- Titkon is alig gondolok munkálkodásom gyümölcsére, hogyan engedhetném meg azt, hogy a nevem hirdesse... Kószán sas kerengett a hallgatók felett. S hogy a szó ne maradjon árván, írisz arra kérte a várakozókat: e madarat nevezzék el Óriásnak.- Bensőtök békéjére: legyen ó e szó viselője - mondta. Az emberek ezután békésen elindultak vályogházaik felé. Valamennyien arra gondoltak, hogy csupán egyetlen lény van, akit - szerénységéért - e névvel tudnának illetni, ha hagyná... Évszázadok múlottak el azóta. S ez a fogalom legfeljebb csak átmeneti időre lel gazdára... Hány óceánja van a Földnek? Csak három. Az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óce­án. De ezek is egymásba nyíl­nak; vizük folyvást keveredik. Ezért is oly egyformán sósak: egy-egy liter óceáni vízben szinte mindenütt 35 gramm só van. Főleg konyhasó. A Csendes-óceán egymaga majdnem akkora, mint a másik kettő együttvéve. Pedig az Északi-Jeges-tengert is az At­lanti-óceánhoz szokás számí­tani. Minden óceánnak megvan­nak a maga melléktengerei, amelyeket szigetek, félszige­tek választanak el az anyame­dencétől. A Földközi-tenger is az Atlanti-óceán melléktenge­re, sőt közvetve az Adriai- és a Fekete-tenger is. A Csendes-óceán a Föld színének több mint harmadát foglalja el a maga mellékten­gereivel. Valamennyi óceán és tenger .együtt: a 71 százalékát. Hozzávéve ehhez a folyókat, tavakat, mocsarakat: a száraz lábbal megjárható földekre csak negyedrésznyi marad. A többi víztükör vagy kisebb­naavobb vizek jégtükre. , . V. A. Félreértelmező szótár FRIDZSIDER: Léhütó JÓ ARATÁS: Kaszasiker FOGAS HAZÁJA: Süllőföld CSELLÓ: Trójai faló FELINDULÁS: Emeletre menés KÉMLELÉS: Spionra találás KÍSÉR: Parányi véna FEJTÖRŐ: Buzogány BOCSKOR: Medveifjúság SZAKÁCS: Építőipari szakmunkás HASONLÓ: Fekvő mén ROMBUSZ: Tönkrement jármű SZALONKA: Becézett fogadószoba HŰHÓ: Ragaszkodó csapadék LÁMPALÁZ: íme készíti a tetőt ÁRAMVONAL: Villanyvezeték LIFTJAVÍTÁS: Felvonókúra LÓVERSENY: Paripatúra ÁRAMLIK: Konnektor FÜLKE: Kis hallószerv HALLÓ: Tengeri csikó TARKA: Becézett kopasz TÖKÉLETLEN: Tompa főzelék­növény RÉMLIK: Kísértet búvóhelye SÜNDÖRÖG: Tüskés állat robajlik SZÉKTÁMLA: Hátvéd FEJTŐ: Tarkó ARCVONAL: Ránc APRÓLÉK: Kis lyuk KIRÁNDULÁS: Bokaficam APAD: Az ülőhely BABONÁS: Paszulyon földmun­kát végez ... ANYÁNK NYELVÉN FRISS MADÁRDALUNK SZÁLL; ZENGVE A DOLGOS HA­ZA MÁJUSÁT... Hviezdoslav NEMES NAGY ÁGNES Tavaszi felhők Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. MOTOROS SZITAKÖTŐ A szitakötőktől van mit tanulni, ami a repülést illeti. 1. Mi mindent tud ez a ..bajnok"? Magától értetődik, hogy repülőgépek tervezői szeretnék a gyakorlatban alkalmazni mindazt, ami a szitakötőnél elleshető. Úgy tűnik, sikerül is. A gépek szárnyára erősített lebegő fémszalagok hasonló eredményt hoznak, mint a szitakötő szárnyá­nak mozgása. 2. Mi lehet az, ami a szitakötő és az említett gépek repülését is följavitja? (A válasz: 1. Egy helyben tud lebegni, hátrafelé és oldalt is képes repülni. Hallatlan gyorsasággal változtatja az irányt, sebesen le-fel száll. 2. Az, hogy kis légörvények keletkeznek, amelyek fokozzák a felhajtóerőt és javítják a repülési tulajdon­ságokat.) GONDOLKODOM, TEHÁT... A kérdés: mi a kulcs otthona? A választ megka­pod, ha minden négyzetbe a meghatározás sze­rinti betűt írod. MEGHATÁROZÁSOK: 1. és 9. Kedves rövidítés. 2. és 8. Ilyen szög is kapható a vasboltokba 3. és 6. Sok előszobának van ilyen alakja. 4. Az én». es ki­vágja akkor is. ha magas. 5. A kén vegyjele. Ez a betű három kettős betűnek is tagja. MEGFEJTÉS Az április 18-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 2-es; a - 5, B-6, C - 1, d — 2. Nyertesek: Forgács András, Léva (Levice); Pecuch Ildikó, Makranc (Mok- rance); Hudák Viktor és Milán, Érsekújvár (Nővé Zámky); Káposzta István, Leléd (Lefa); Dömötör Olivér, Komá­rom (Komárno). A néző szerepében Az opera Az opera az udvartartásunk­ban talán az első udvarhölgy szerepét tölthetné be. Igen kedveli a fényűzést, de megő­rizte a humorérzékét is. S rendkívüli érzéke van a ze­néhez. Egyébként jól benne van a korban, egyesek szerint kimondottan öregecske már. Ami viszont egyáltalán nem igaz. A valóságban ugyanis jó- néhány száz évvel fiatalabb a színjátéknál. Az opera nagyjából négy­száz esztendeje született Olaszországban. Hamarosan Európa minden országában rendkívüli népszerűségre tett szert és fejlődésének csúcsán az egész müveit világ érdeklő­désének középpontjában volt. Az opera a szó szoros értel­mében nagy formátumú és le­nyűgöző műalkotás. Vala­mennyi eleme egyformán fon­tos szerepet tölt be és lehetetlen elválasztani őket egymástól. El­ső helyen említjük itt a zenét. A zene kíséretében dalok hangzanak el. A dalok szava­kat, gondolatokat közvetíte­nek. A szavak és a gondolatok a színészi játék által teljesed­nek ki. Mindezek együttesen segítenek hozzá téged az ope­ra cselekményének megérté­séhez - irodalmi formáját lib­rettónak nevezzük. Végül pe­dig az egyes részeket a szín­padkép fogja egységbe. E ré­szek egységbe történő hozzá­értő elrendezésének eredmé­nyeképpen gazdag, színpom­pás, lenyűgöző mozaikként tá­rul elénk az opera. Mielőtt azonban a maga tel­jességében érzékelni tudnád annak minden szépségét, kez­dő operalátogatóként néhány olyan vonását is észleled majd, amelyek éppen ellenkezőleg, az első pillanatban meghök­kentenek, vagy legalábbis el­lentmondásokba sodornak! Ilyen lehet például a nyílt szí­nen felhangzó taps, amelynek jelentőségét csak később fo­god megérteni. Ilyen lehet a duett, az énekkettös is - mondjuk egy női alt és egy férfi tenor kettőse. Megtörténik ugyanis, hogy a két énekes szövege egy kissé eltér egy­mástól, ami első hallásra zava­rólag hathat rád. Mi több, a du­ett mellett még a kórus is meg­szólalhat, amelynek az előzőe­kétől ugyancsak egy kissé el­térő szövege van. De ha figyel­mesen hallgatod az énekese­ket, csakhamar rádöbbensz, milyen varázslatos lehet mind­ez így együtt. Az opera további sajátossá­ga egy bizonyos fajta logikát­lanság, amely előtt a tapaszta­latlan néző értetlenül áll. Ilyen például az, hogy az operában a betegek, haldoklók, illetve különféle veszélyben levő em­berek is énekelnek. Smetana Dalibotjänak például lehetősé­ge nyílik a szökésre, s élete megmentésére. Abban a pilla­natban ugyanis, amikor kitépi a falból cellájának rácsait, a néző arra számít, hogy a szökés sikerül neki. De saj­nos, nem sikerül! Hiszen Dali­bornak ebben a pillanatban még el kell énekelnie híres áriáját, s mire ezzel végezne, elfogják és meg kell halnia, mivelhogy a monda szerint ez a sors vár rá, ami ellen nem tehet semmit, Az ária azonban valóban gyönyörű! Sőt, egy jó rendező és egy jó színészi adottságokkal rendelkező éne­kes még azt is elérheti, hogy a néző nem a logikátlanságot, hanem a sors elkerülhetetlen csapását látja ebben a jele­netben. Nem kerülheti el figyelmün­ket az opera családjának legfi­atalabb tagja sem, amelynek ugyancsak számtalan híve van, s elsősorban a fiatal né­zők körében. A musical-rőt, er­ről a nagy jövő előtt álló gyer­mekről van szó, amely már most is igazán változatos re­pertoárral rendelkezik. JARMILA ÓERMÁKOVÁ ÚJ SZÚ 18 1986. V. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom