Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-02 / 18. szám
A dél-szlovákiai forradalmi hagyományok és május elseje üzenete A májusi tavaszkiteljesedés dolgos hétköznapjainak légkörében még jó ideig ott vibrál az ünnepi felvonulások színpompája. Mert hisz május elseje úgy ünnep, hogy egyben előrehaladásunkat serkentő józan számvetés is. A ma holnapalakító felelősségének demonstrálása alkalom a folytonosság tudatosítására, a jövőt formáló szocialista jelen közvetlen előzményeinek érzékeltetésére. Persze a múltbatekintés időkeretei túllépnek a szocialista építés immár történelemmé váló fejlődésmenetén, a szocialista lét történelmi elhelyezhetőségének tágabb határai között mozognak. Az idén a múltat a jelennel összekötő május elsejei emlékezés - a szocializmust világformáló erővé avató történelmi küzdelmet idézve - a szokottnál elevenebb szálakkal nyúlik vissza a munkás- mozgalom eszmélésének kezdeteihez. Száz esztendő telt el azóta, hogy a chicagói nagy erejű, több mint negyvenezer munkást magával ragadó sztrájk vezetőinek kivégzése, a rendőrségi önkény a tőkés kizsákmányolás elleni széles körű szolidaritási hullámot váltott ki. Ennek nyomán nyilvánította a II. Internacio- nálé alapító kongresszusa május elsejét a világ proletárjainak harcos ünnepévé. A Szakszervezeti Világszövetségnek a közelmúltban, Prágában elfogadott felhívása a töke és munka évszázados harcának történelemalakító szerepét hangsúlyozva közvetíti a centenáriumi évforduló mához, értelemhez és érzelemhez szóló üzenetét. ,,A munkásosztály világunk lakosságának egyharmadát kitevő országokban hódította meg a hatalmat, s hozott létre a társadalmi igazságosság elvére alapozott, kizsákmányolás nélküli új világrendszert“ - olvasható a dokumentumban. A chicagói sortűz századik évfordulóján az osztályharc nagy történelmi, a nemzetközi méretű szocialista átalakulást is magában foglaló távlataiba ágyazódva, a sikerek alapköveként és tanulságok forrásaként kerül közeli megvilágításba az egység és szolidaritás ereje. ÚJ SZÚ 3 1986. V. 2. ájus elseje időben és térben tág keretek között végbement hagyománnyá terebélyesedésónek eszmei kisugárzása azonban elválaszthatatlan magát az üzenetet közvetítő tények mindenkori történeti konkrétságától, az eseménytörténeti közvetlenségtől. S ezek nyomon kísérésével, a kommunista mozgalom kibontakozását követően szinte kirajzolódik a szocialista jelenbe ívelő fejlődés egyes szakaszainak egymáshoz kapcsolódása. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével megtett útnak a pártalakítás 65. évfordulójával együttjáró felelevenítése nem kevés bizonysággal szolgálhat arról, hogy a május elsejék hagyománya a csehszlovákiai kommunista mozgalomnak egyfajta önismerete is, megragadva a belső, a mozgalmi mélyrétegekben húzódó és máig nyúló fejlődésszálakat. Május elseje a kommunista párt számára a tőkés uralom megdöntéséért folytatott harc időszakában erőpróbát jelentett, kifejezésre juttatta a mozgalom adott állapotát, ösztönzésekkel, tapasztalatokkal szolgált a tömegkapcsolatok elmélyítéséhez, az osztályharc stratégiai-taktikai irányvételének tökéletesítéséhez. A szocialista fejlődés időszakában a május elsejei seregszemlék az ünnep hétköznapi el- szánásokba oldódásával szemléletes képet adnak az építőmunkának nehézségek leküzdésével és gondokkal terhelt lendületéről. Május elseje hagyománya a szó valódi értelmében a forradalmi munkásmozgalom élő, történelemalakító folytonossága, mely konkrét cselekedetek és események történeti megfogható- ságában ölt testet. A konkrétság, amint azt a forradalmi hagyományok értelmezése körüli viták is igazolják, meghatványozza a tradíciók eszmei hatóerejét. A kis és a nagy közösségek a hagyományokban önmagukra lelve merítenek tágabb hatósugarú ösztönzéseket. Dél-Szlovákia a polgári köztársaság időszakában a szociális küzdelmek fellegváraként élt a széles köztudatban. S így a dél-szlovákiai május elsejei megmozdulásoknak is megvan az osztályharc országos áramához szervesen kapcsolódó, de ugyanakkor sajátos kötődésű hagyománygazdagsága, melyről számot adhat néhány jellegzetes mozzanatának a történetiség már említett követelményeihez igazodó felvillantása. Dél- és Kelet-Szlovákia területén a szociáldemokrata szervezetekben lezajlott balratolódási folyamat, mint ismeretes, jelentős lökést adott a marxista baloldal szlovákiai méretű kikristályosodásához, ill. az egész csehszlovákiai proletariátus forradalmi internacionalista jellegű élcsapatának létrejöttéhez. A Kassai Munkás egyik élenjáró fóruma lett a lenini típusú párt megalakítását szorgalmazó törekvéseknek. Kelet-Szlovákia központjában, 1921. május elsejének előestéjén, a helyi pártszervezet a Munkásotthonban még a CSKP alapító kongresszusát megelőzően felvette a Kommunista Párt elnevezést. S másnap több mint ötezer szervezett munkás vett részt a kommunista célkitűzések jegyében szervezett május elsejei mani- fesztáción. S rá egy évre itt, a Kassai Munkás körüli szellemi pezsgéstől is ösztönözve zajlott le az a május elsejei a korabeli proletkult kezdeményezések jegyében fogánt ünnepség, melyet a szak- irodalom a magyar szocialista művészet kibontakozásának egyik kiemelkedő fejezeteként tart nyilván. A proletkult mozgalom kelet-szlovákiai elágazása, ahogy az Botka Ferencnek a Kassai Munkásról írt jeles monográfiájából kiviláglik, a művészet leegyszerűsítő felfogásától terhelten is fontos lépcsőfokot jelentett a magyar szocialista kultúra fejlődésében a teljességre törő szemlélet térhódításának útján. A helyi proletkult szervezet munkásösszejöveteleket, szavalóesteket szervezve a munkásság széles tömegeit hozta mozgásba. 1922. május 1-én nagyszabású tömegjátékot rendezett a Csermely úti sportpályán. Mácza János Ma/ako vszk/y-fordításának, a Balra mars’-nak a műsorba állítása adta a két világot megtestesítő polgári és munkássajtó szembeállításának katartikus feszültségét. Az egykori résztvevő, Hidas Antal véleménye szerint ez volt nemzetközi méretekben is az első proletároratórium. Az idő természetesen túllépte a leegyszerűsítő, ahogy Hidas Antal bölcs nosztalgiával írja, ma már talán megmosolyogtató kezdeményezéseket. A kulturális rendezvények művészileg gazdagodva azonban hozzátartoztak a kommunista párt szervezte május elsejei tüntetések tömeghatásához. P ersze a május elsejei manifesztáci- ók tartalmát az osztályharc napirenden levő feladatai szabták meg, s ezek összefonódtak a Szovjetunió elismertetését, a diplomáciai kapcsolatfelvételt szorgalmazó követelésekkel. Mint ismeretes a Déi-Szlovákiában lezajlott osztályküzdelmeknek a nagybirtokokon nyomorgó mezőgazdasági munkások szinte évenként kirobbanó sztrájkjai adtak sajátos arculatot. S tudjuk, a sztrájkok szerepe nem a tiltakozás ösztönös kirobbanásában rejlik. Ezeknek értelmet a tiltakozás felkarolása, céltudatos irányba terelése adott. S e kitartó, a kommunisták által vállalt agitációs, sztrájkelőkészítő és szervező munkának fontos láncszemei voltak azok a május elsejei tüntetések is, amelyek a délszlovákiai nagybirtokok közé szorult községekben és városokban zajlottak le, a húszas évek folyamán, s főként a gazdasági válság időszakában. (Az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének archívumából) A gazdasági válság évei sztrájkok, tüntetések, éhségmenetek sorozataként élnek a köztudatban. Az 1932-es koláro- voi május elsejére így emlékszik az egykori résztvevő, Búkor József: ,,A Vág töltésén haladt a menet Kolárovó felé, tavaszi szél lengette a vörös zászlót... A Duna hídfőjén a komáromi csendörség szuronyt szegezve állt lesben. Egy Varga Mária nevű fiatal nő az ütlegelések ellenére is átjutott a csendőrök gyűrűjén, és felhívta a tömeget, hogy törjék át a kordont. így is történt. A tüntetést népgyűlés követte. A karhatalom a templomtoronyban géppuskát állított fel. Két fiatal verseket szavalt az egybegyűlt emberek előtt. A csendőrök feloszlatták a tömeget... A tüntetés résztvevői közül többet letartóztattak, s csak három-öt nap múlva engedték haza őket." A zaklatott emlékképekból szinte megelevenedik előttünk a korabeli, izzó szociális feszültségektől terhes Dél-Szlpvákia. S ezzel kapcsolatban a tradíciók mibenlétét illetően emlegetett lényeg és jelenség egységét szem előtt tartva utalni kell arra, hogy a dél-szlovákiai szociális küzdelmek szerepüket a munkásmozgalom tágabb összefüggésrendszerébe való betagozódás adta. A munkástömegek ezreit magával ragadó ellenállás fontos, a csehszlovákiai mozgalom egészét gazdagító tapasztalatok meggyökereztetését segítette elő. Felismerésekkel szolgált a kommunista mozgalom tömegkapcsolatainak kiterjesztéséhez, e kapcsolatok eszmei-politikai alapjainak kiszélesítéséhez. A csehszlovákiai kommunista mozgalom összképének kialakításában való dél-szlovákiai részvételnek lendületet adtak a fasizmus elleni népfrontpolitika követelményei és lehetőségei. A népfrontpolitika időszakát a szakirodalom a két háború közötti dél-szlovákiai forradalmi hagyományok kiteljesedéseként értékeli. A dél-szlovákiai kommunisták a köztársaság védelmére és a demokrácia eszméjének támogatására a dolgozók legszélesebb tömegeinek részvételével lezajlott tömeggyüléseket és egyéb akciókat terveztek. A hagyományos máMájus elsejei nagygyűlés 1924-ben Komáromban (Komárno) jus elsejei tüntetések 1937-ben, de különösen 1938-ban, a fasiszta veszély fokozódása idején a dolgozók egységének jegyében, a hitleri és horthy-fasizmus elleni harc, a béke és a köztársaság egysége védelmezésének szellemében zajlottak le. Dél- és Kelet-Szlovákia kisvárosaiban együtt meneteltek a kommunista, a szociáldemokrata és a nemzeti szocialista pártnak a közös veszély ellen, Csehszlovákia népeinek testvériségéért tüntető tagjai. A királyhelmeci (Král'ovsky Chlmec) május elsejei népgyűlésen elfogadott, a köztársaság egysége melletti kiállást a nemzetiségi jogok követelésével összekapcsoló határozatot példaadásként, megkülönböztetett elhelyezéssel közölte a CSKP népfrontszellemiségű napilapja a Magyar Nap. E közös részvétellel lezajlott délszlovákiai nagyszabású május elsejei tüntetések a kommunisták által kifejtett, komoly erőfeszítésekkel járó meggyőző munkáról és rugalmasságról vallottak. A polgári demokratikus csehszlovákiai államgépezet ugyanis május elsejét még a köztársaság megalakulását követően ún. állami ünneppé nyilvánította, hogy a munkásság ellenállását leszerelje. Az opportunista szociáldemokrata vezetés jól szolgálta ezt a törekvést, a szociáldemokrata munkásságot a kommunista párttal szembeállítva ünnepelte május elsejét. Az ismert történész, Zdenka Holotiko- vá a dél-szlovákiai antifasiszta tüntetések résztvevőiről szólva - akik a reakció térhódítása feletti elkeseredésükben hajlamosak voltak kétségbe vonni a korabeli megmozdulások hatékonyságát - a következőket írja: „Valószínűleg nem is tudatosították, hogy magatartásukkal milyen kedvező hatást gyakorolnak majd a jövő nemzedékekre, milyen erkölcsi örökséget hagynak hátra.“ S ez az örökség közvetlen hatóerőként jelentkezett Dél-Szlovákiában, a csehszlovákiai munkásságnak a reakció feletti februári győzelmét követően, amikor kezdetét vette a magyar dolgozók helyzetének internacionalista szellemű rendezése. Az épitömunka sikereinek manifesztá- ciójává váló szabad május elsejék délszlovákiai hagyományának megteremtése együtt járt a polgári köztársaság időszakába visszanyúló forradalmi tradícióki-oz való szoros kötődéssel. Beszédesen vallanak erről az Új Szó megindulását követő, Major István nevével fémjelzett elvi cikkek. Szerzőjük, személyiségével maga is e kötődés és hagyományfolytonosság megtestesítője volt. Az Új Szó jóvoltából az 1949-es dél-szlovákiai május elsejei ünnepségekről fennmaradtak az építőmunka magával ragadó korabeli lendületét őrző híradások. Az Új Szó egyébként ezzel a május elsejéi ünnepi számával vált napilappá. A címoldalát betöltő, Major István tollából származó veretes, Lörincz Gyula jellegzetes rajzával illusztrált vezércikk hangnemét az a megnyugtató tudat hatotta át, hogy a dél-szlovákiai magyar dolgozók magától értetődő természetességgel vesznek részt az ötéves terv előirányozta feladatok teljesítésében. „Munka hősei, akik tudtatok nemrég a szabadságharcok hősei is lenni - ma már tiétek a szó - és a tiétek is marad“ - zárult a magyar dolgozók egyenjogúsítását is nyugtázó nagyhatású vezércikk. Az Új Szó 37 évvel ezelőtt tehát megörökítette azt a fordulatot, amikor a május elsejék Dél-Szlovákiában is az építőmunkára való mozgósítás, a szocialista építőmunkában elért sikerek ünnepe, a csehszlovák-szovjet barátság demonstrálása, a szocialista közösség egysége melletti kiállás, a haladó és békeszerető erők iránti szolidaritás és a világbékéért folyó harc seregszemléje lett. a, amikor a forradalmi hagyományok egyre növekvő szerepet kapnak az eszmei nevelőmunkában, érezhetővé válik a közös törekvésekből táplálkozó, de közegenkénti sajátszerűségeket őrző tradíciók sokszínűségének, elevenségének széles körű hatáskifejtést meghatványozó ereje. Tudományos kutatás és népszerűsítés egymást kiegészítő közös feladata, hogy a hagyomány- ápolás hatékonyabban szolgálja a szocialista tudatformálást, hazánk nemzetei s nemzetiségei egységének elmélyítését KISS JÓZSEF
