Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 17. szám
RUDYARD KIPLING A bálna és a hajótörött Élt a tenger közepén egy bálna, hatalmas volt és erős. Napról napra rettegésben tartotta a halakat, mindig felfalt jó néhányat közülük. Az egyik nap nagyon éhes volt, de egyetlen halat sem talált magának. Végül rábukkant egy pici halacskára. A kis hal a jobb füle mellett úszott, így érezte magát biztonságban. Egyszer csak megállt a bálna és felsóhajtott:- Jaj de éhes vagyok! Erre megszólalt a kis hal vékony hangján:- Kedves bálna, ettél már valaha emberhúst?- Nem! - válaszolta a bálna.- Milyen az?-Jó - mondta a kis hal -, nagyon jó.-Akkor hozz nekem egyet!- parancsolta a bálna.- Ha ötven mérföldet északra, negyven mérföldet nyugatra úszol, találsz egy hajótöröttet. Nadrág van rajta nadrágtartóval és nála van a zsebkése. Ha a hajótöröttet megeszed, ne felejtsd el felfalni a tutaját, a nadrágtartóját meg a zsebkését sem! Ezt jól jegyezd meg! A bálna ötven mérföldet északra, negyven mérföldet nyugatra úszott és megpillantotta a hajótöröttet. Kinyitotta hatalmas száját és úgy, ahogy a kis hal mondta, felfalta a hajótöröttet, a tutajjal, a nadrágtartójával és a zsebkésével együtt. A hajótörött tehát a bálna gyomrába került, ahol nagyon sötét és meleg volt. Szeretett volna kiszabadulni, ezért elkezdett ugrálni, kiabálni. A bálna nagyon kellemetlenül érezte magát. így szólt a kis halhoz:- Az az ember nagyon hangos, ráadásul csuklóm is tőle. Most mit tegyek?- Mondd meg neki, hogy jöjjön ki! — javasolta a kis hal. A bálna kérlelni kezdte a hajótöröttet.- Gyere ki kérlek, nagyon csuklóm!- Nem, nem megyek - válaszolta a hajótörött. - De ha elviszel a fehér sziklákhoz, Anglia partjaihoz, akkor talán meggondolom a dolgot. - És egyre jobban ugrált, táncolt a bálna gyomrában.-Azt hiszem, legjobb lesz, ha hazaviszed öt - javasolta a kishal a bálnának. A bálna pedig úszott, úszott, nagyon sokáig, miközben továbbra is kínozta a csuklás. Aztán megpillantotta Anglia partjait, a fehér sziklákat, ahol a hajótörött otthona volt. Kinyitotta hatalmas száját és így szólt:- Gyere ki! Erre a hajótörött kisétált a bálna száján. Előtte azonban, amíg a bálna úszott, a hajótörött felhasogatta késével a tutajt és rácsot készített belőle, amelyet aztán nadrágtartójával jó erősen a bálna torkához kötött. Még egy versikét is költött hozzá: Nem eszel már soha, emberhúst te újra! A hajótörött, miután kisétált a bálna gyomrából, boldogan tért haza anyjához. Később megházasodott és vidáman élt feleségével. A bálna pedig, minthogy azóta is torkán a rács, sem köhögni, sem nyelni, sem enni nem tud, kivételt csak a nagyon apró halak jelentenek. A kis hal elmenekült messzi vizekre, nehogy megtalálja őt a dühös bálna. Csinger Erzsébet fordítása KESZELI FERENC Nem minden terem tanterem... Diófán szilva tán terem? Ha meg terem, hát aszalt-e, tanterem fala meszelt-e? És ha meszelt - ki meszelte? Az, ki hangod kineszelte, ki e verset kieszelte? Falra írt vers im: e termet én meszeltem, ki e verset kieszeltem. t Ki van lám e vers eszelve, a szilva meg megaszalva. Be is mondta a rádió: olyan aszalt, mint a dió. A néző szerepében IV. A SZÍNJÁTÉK (2) A klasszikus, hagyományos dramaturgia évezredekre meghatározta a színműirodalmat. Nagyon szép példát szolgáltatnak erre az angol drámairó, William Shakespeare tragédiái és vígjátékai, amelyek nagyjából kétezer évvel újabb keletűek a görög drámánál. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy Shakespeare-nek sikerült úgy alkalmaznia ezeket a szabályokat, hogy azok nem kötötték gúzsba szabadon szárnyaló szellemét. Nála is felszabadultabban ülnek a drámaíráshoz a mai szerzők, mégha távolról sem mondható el róluk, hogy ezzel máris meghaladnák Shakespeare-t. Manapság a szerzők anélkül írják drámáikat, hogy közelebbről meghatároznák annak műfaját. Nem mondják például, hogy most tragédiát vagy komédiát fognak írni, annál inkább sem, mivel ezek a műfajok ma már túlhaladottak. Dicsőségük ugyan múlhatatlan, de éppen amiatt nem fejlődhetnek tovább, mert egyszer már elnyerték a maguk tökéletes formáját. A kortárs drámaíró színpadán a humorba mindig szomorúság vegyül, akárcsak a midennapi életben. Egy-egy ilyen előadás a szó szoros értelmében felér egy szellemi tornával. Amely ráadásul rendkívül egészséges is. A cselekmény gyors tempóban pereg, a színműben meglepő fordulatok váltják egymást, s a nézőre a feszültségével és érdekfeszítö végkifejletével gyakorol hatást, anyagát pedig a saját céljainak rendeli alá. A mai színmű hasonlóképpen gazdagítja lelkivilágodat, akár egy jó könyv. A színjátéknak megvannak a maga híressé vált monológjai és A hatalmas légnyomás Ritkán jut eszünkbe, hogy a levegő bizonyos nyomással nehezedik ránk. Megszoktuk, természetesnek vesszük, hiszen életünkben, mozgásunkban egyáltalán nem korlátoz bennünket. Pedig, ha csak egy kicsit is elgondolkozunk ezen a kérdésen, meglepő eredményre jutunk: az egy atmoszféra nyomás, amely nekünk meg se kottyan, bizony nem éppen kicsi: még elképzelni is nehéz, hogy egy négyzetméternyi felületre (amely nagyjából egy átlagos konyhai asztal területével azonos) ezer tonnányi teher nehezedik. Bizony, a légnyomásból eredő hatás pontosan ennyi: egymillió Kilopond négyzetméterenként! A légnyomás nagyságának a kérdése évszázadokig csupán azért sem merülhetett fel, mert a tudósoknak halvány fogalmuk sem volt a létezéséről. Csak a 17. században kezdtek foglalkozni vele, mégpedig Galileo Galilei jóvoltából. Galilei egy rendkívül érdekes kísérletet végzett: egy henger alakú edénybe dugattyút helyezett, majd az egészet megfordította fejjel lefelé. Azt tapasztalta, hogy a dugattyú nem esik ki az edényből, azaz valami visszatartja. Ekkor súlyokat erősített rá: a tehertől aztán a dugattyú szép lassan megindult lefdfé. Később kiderült, hogy amikor a dugattyú fölötti teret vízzel töltötték meg, az sokkal nagyobb súlyt is meg tudott tartani. Ebből a tényből Galilei a levegő és a víz tulajdonságaira érvényes következtetést próbált levonni, a valóságban azonban csupán annyi történt, hogy a víz eltömítette a dugattyú és az edény fala közötti réseket, ilyenképp jobban érvényesült a légnyomás hatása. Galilei tanítványa, Evangelista Torricelli, egészen más módszert alkalmazott: zárt edény helyett üvegcsövet, víz helyett higanyt használt. Mekkora volt a megdöbbenése, amikor a higannyal töltött üvegcső nyitott végén, amelyet higanyba dugott, a folyékony fém egy része kiszaladt a csőből, üres teret hagyva maga fölött. Az 1643- ban elvégzett kísérlet parázs vitára adott alkalmat: addig mindenki azt hitte, hogy űr - vagyis vákuum - nem létezik, és íme most a napnál fényesebben beigazolódott, hogy mégis. Ugyanis az mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a higanyoszlop feletti térben a „semmi“ van. Hamarosan az is kiderült, hogy a jelenséget a légnyomás okozza, a háromnegyed méteres higanyoszlop titka, hogy egyensúlyban van a külső higanyszint feletti leve- göoszlop nyomásával. Ezzel megszületett a légnyomásmérő műszer, a barométer, amely lényegét tekintve a mai napig alig változott. Torricelli kísérletét követően sokan megpróbálkoztak légüres tér előállításával. Köztük talán a legismertebb Otto von Guericke, Magdeburg polgár- mestere. ötlete rendkívül egyszerűnek tetszett: egy fahordót vízzel töltenek meg, amelyet a hordóból kiszivattyúznak, és már kész is a légüres tér. Csakhogy a kísérletet nem volt olyan könnyű elvégezni. Ugyanis hamarosan kiderült, hogy a víz nem akar „kijönni“ a hordóból. Amikor egy részét mégis sikerült kiszivattyúzni, a dongák közötti résen egyszer csak sisteregve betört a levegő és oda lett a vákuum. A következő lépés az volt, hogy a hordót egy nagyobb, vízzel telt hordóba helyezték, gondolva, hogy a víz eltömíti a levegő elől a réseket. Most azonban a víz tört be a (belső) hordóba. Ezután, a hordó helyett, vékonyfalú rézgömböt használtak. És jött az első nagy meglepetés: szivattyúzáskor a gömb hamarosan behorpadt. Addig ugyanis halvány sejtelmük sem volt róla, mekkora erőhatással állnak szemben. Vastagfalú gömb alkalmazása vezetett végül is sikerre: elő tudták állítani a légüres teret. Ahhoz, tfbgy megmérhessék a légnyomás nagyságát, elválasztható félgömbökkel kellett dolgozniuk. Amikor sikerült a tömítés kérdését is megfelelően megoldani, kiderült, hogy a vákuum micsoda erőt képvisel: az 1654-ben II. Ferdinánd császár előtt végrehajtott kísérlet során a két félgömb elé nyolc-nyolc lovat fogtak be, de azok sem tudták őket szétválasztani. Hogy valójában nem a vákuum erejéről, hanem a légnyomás nagyságáról van szó, az csak később vált világossá. Arra sokan gondoltak, hogy egy alapvetően fontos jelenség tanúi, azonban kevesen sejtették még, hogy egy új tudományág, a kémia megszületését eredményezi majd. Robert Boyle, aki Cork grófjának tizenegyedik gyermekeként látta meg a napvilágot, elődeinél jóval tovább ment a kísérletezésben. Arra volt kíváncsi, mi-is játszódik le voltaképpen a légüres térben. Ehhez egy olyan üvegtartályt készített, amelynek nyílásán át különféle tárgyakat lehetett benne elhelyezni. így derítette ki, hogy az állatok nem tudnak élni légüres térben, kialszik a tűz is. A légzés és az égés elmélete vezetett aztán a kémia kialakulásához. A gázelmélet alapjait Boyle rakta le, a később róla elnevezett törvénnyel, miszerint állandó hőmérsékleten a gáz térfogatának és nyomásának a szorzata mindig állandó. A légnyomás kérdése tehát nem csupán egy megoldandó probléma volt a tudósok számára, a vele való foglalkozás alapvető jelentőségű felfedezéseket eredményezett, új tudományágak alapjait is megvetette. Itt kell keresnünk a modern technika alapjait is: a gőzgépet és a vákuumszivattyút ugyanúgy nem találhatták volna fel ezek nélkül az eredmények nélkül, mint ahogy Boyle felfedezései nélkül is nehezen lenne elképzelhető a hőelmélet, amelynek későbbi gyakorlati alkalmazása nyomán a robbanómotor és a belsőégésű motor született, modern korunk technikájának egyik alappillére. OZOGÁNY ERNŐ Itt a szilva megaszalva, búzaszemből lesz a szalma. Szalmából a tehén alma, almából az almáslepény, kismolnárból malmoslegény. Se naponta, se néhanap, kalocsniból nem lesz kalap, pogácsából meg irkalap. Kalapból nem lesz karaván, aggastyánból se koravén. dialógusai, párbeszédei. Elképzelhetetlenül kiterjedt repertoárral rendelkezik és a szerepek megszámlálhatatlan sokaságát kínálja a színészeknek. Valamennyi színházi műfaj közül a színjáték repertoárja a leggazdagabb. Viszont nem mondhatjuk el ugyanezt a dúsgazdag királynő szépreményü fiáról, a melodrámáról. A melodráma olyan színházi előadás, melyben a prózai szöveget zene kíséri, tehát az operaénekeséhez hasonlóan a színészek is a zene ritmusához és tempójához igazodnak. Ám a melodráma igen ritka vendég a színpadon. A színjáték napjainkban is szilárdan tartja kezében jogarát. Születésétől egészen napjainkig megőrizte a fiatalságát, elevenségét, érdekességét. Állandó támaszát az emberekben és az életükben találta meg, az emberek viszont gyakran fordulnak őhozzá segítségért. Ha a történelem folyamán minden királynő olyan lett volna, mint ő, az embernek is bizonyára jobb élete lett volna itt e földön. Jarmila Cermáková AMI NÖVÉSRE TERMETT, NŐNI SOHASEM SZŰNHET. Eminescu Gondolkodom, tehát... SZÁMSOR Melyik szám illik bele legkevésbé a következő számsorba: 2 4 6 8 9 10 12 14 Megfejtés Az április 11-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Mint látod, én nagymama lettem- szívvel-lélekkel. Nyertesek: Nagy Hajnalka, Jablonca (Sil. Jablonica); Csömör Csilla, Nagyölved (Veiké Ludince); Vasas Tibor, Dunamocs (Moca); György Mónika Beretke (Bretka); Csíkfejes Erik, Gömörpa- nyit (Gém. Panica). ÚJ SZÚ 18 1986. IV.
