Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-18 / 16. szám

ALKU- öt koronát kapsz - mondja a szerelmes Péter imádottja kis- öccsének - a nővéred egyetlen, parányi hajfürtjéért!- Adj egy százast, és akkor megkapod az egész parókáját! NAGY HIBA- Nagy hibát követtél el, amikor kosarat adtál Ödönnek - közli dia­dalmasan barátnőjével Elza. - Most engem vesz el!- Én ezen egy cseppet sem csodálkozom. Amikor kosarat ad­tam neki, nyomban kijelentette, hogy bánatában valamilyen ször­nyű ostobaságot fog elkövetni. FELÉBREDT- Miért akarsz elhagyni, Elza? Hiszen mindig azt állítottad, hogy én vagyok az álmaid férfia!- Igaz Lajos, de azóta feléb­redtem! DIÁK- Csak azt sajnálom, hogy nem Makedóniai Nagy Sándor idejében születtem...- Miért?- Rövidebb volt a történelem. FOGYÓKÚRA- A feleségem le akar fogyni, ezért minden áldott nap lovagol.- És mi az eredmény?- A ló egy hónap alatt negyven kilót fogyott! SZELÍDÍTŐ Beszélgetés a cirkuszban:- Egyáltalán nem értem: egy ilyen ványadt, cingár ember ho­gyan lehet tigrisszelídítő?- Mert nem kelt a tigrisekben étvágyat! HIVATAL Két tisztviselő találkozik a lép- csöházban.- Szervusz. Rég láttalak - mondja az egyik.- Most is rohannom kell - feleli a másik. - A főnök megőrült, négy ember helyett dolgoztat.- Borzasztó!- Csak az a szerencse, hogy nyolcán vagyunk. AFORIZMÁK A legtöbb ember az iskola elvégzése után már nem az is­mereteit fejleszti, hanem csak az ismeretségeit. xxx Akit félreértenek, azt már legalább olvassák. xxx Csak az ostoba örül mindig, ha neki van igaza. xxx Bizonyított dolog, hogy az éhes ember idegessé válik. Minden bizonnyal az éhes nép is' xxx A saját korlátoltságát köny- nyebben elviseli az ember, mint a főnöke ostobaságát. xxx Van akinek igaza van, van akinek villája. xxx A legtöbb tudományos kon­ferencia buktatója: az igazi tu­dósok nem jutnak szóhoz. xxx Harmadosztályú csapatok csak véletlenül érhetnek el el­sőosztályú eredményeket. xxx Sokan csak azért kérdez­nek, hogy okosabbnak tűnje­nek az előadónál. xxx Az esélyeseket' nem ritkán már a mérkőzés előtt diszkvali- fikaljak. mészAros lAszLÓ A hét vicce Az ifjú házaspár veszekszik.- Hát te csodálatos alak vagy! - jegyzi meg Magda meglepetten. - Bolondnak, hülyének, tökfilkónak nevez­lek, te pedig a füled botját sem mozgatod!- Hiszen tudod, drágám, - feleli Pista, - hogy a fut- ballbírói vizsgára készülök. ORVOSNÁL- Doktor úr, én mindent elfelej­tek. Mondja, mit is kell tennem?- Fizesse ki gyorsan a látoga­tás díját! ÖNKRITIKA Egy orvos, egy mérnök meg egy közgazdász azon vitatkozik, melyikük hivatása ősibb.-Természetesen az orvosi - mondja az orvos. - Elvégre mindenki tudja, hogy a középkorban híres orvosok működtek, szakmánk ma is a görög Hippokratész esküjét idézi, de végeredményben még Ádám oldalbordájának kioperálása is orvosi feladat volt!- Szép, szép - mondja a mérnök -, de még annál is előbb az óskáosz állapotából létrehozni a természet rendjét... szabályozni a tengereket, elkülöníteni a szárazföldeket... megteremteni a fényforrásokat... mégis­csak mérnöki munka!- És arra senki sem gondol - kérdezi a közgazdász -, hogy ki csinálta az őskáoszt? mltom iiexvHA. S77WO Családi idill KÉRDÉS Két jóbarát összetalálkozik az utcán. Az egyik megkérdezi:- Nos, mi történt, amióta nem láttalak? Feleségül vetted Móni­kát, vagy még mindig magad fő­zöd az ebédedet?- Is, is - válaszol komoran az újdonsült férj. (Milan Stano rajza) ZENEÉRTÓ A hangverseny során a zongo­raművész Beethoven egyik müvét adja elő.- Felismerted Beethovent? - kérdi suttogva Jóska az imádott- jától.- Dehogy. Azt akarod, hogy há­tulról is felismerjem minden bará­tomat? — feleli ingerülten a lány. K ülönös érzés volt egy­szerre ennyi robotot lát­ni. Elvonultak előttem, mint a manökenek a divatbemuta­tón, miközben mindegyik típus bemutatott néhány jellegzetes mozdulatot és gesztust. Töké­letes kibernetikai gépek voltak ezek és nem egy esetben gon­dot okozott számomra megkü­lönböztetni őket a valódi, élő emberektől. A legújabb típu­soknak, az intelligens robotok sorozatból, még arcmimikájuk is volt. A kibernetikai szalon vezetője intett a kezével, mire a robotok megálltak.- Jól nézze meg őket - mondta nekem. - Aztán vá­lasszon. Nem kell sietnie.- Mindegyik tud beszélni? - kérdeztem.-Természetesen - felelte a vezető. - Mindegyik reagál a szóbeli utasításra. Persze, a tudásuk, szókincsük külön­böző .....Az ártól függ.- Igen, bizonyára - bólintot­tam és a nekem tetsző típusra mutattam. - Mondjuk ez. Mit tud csinálni? A szalon vezetője utasítást adott, mire a robot felénk köze­ledett, megállt és némileg ter­mészetes hágón mondta:- Az M 112-es szerelőrobot vagyok, melyet a gépkocsike­rekek csavarjainak szerelésére szerkesztettek...- Nem, nem - utasítottam el a robotot. - Ez egy kicsit ke­vés. Ennél ügyesebb kel­lene...-Természetesen! Gazdag választékunk van, bemutatom önnek... Nem szeretné ön ki­próbálni? A vezető kezét nyújtotta a várakozó kibernetikai gépek felé és ebben a pillanatban* Stefan bittmann: A legjobb típus maga is robotnak tűnt. Zavar­tan elmosolyodtam és felkel­tem a fotelból. A hangom kissé remegett, amikor megkér­deztem:- Mit tud csinálni?- Elkísérem a gyerekeket az óvodába és az iskolába - fe­lelte a robot. - És a bevásárlá­sokat végzem.- Mit szól hozzá? - lelken­dezett a vezető.- Rokonszenves - feleltem és a másik robot felé indultam.- Mit tud csinálni?- Főzök és minden háztar­tási munkát elvégzek.- Kitűnő! - kiáltottam.- Rögtön meg is venném, ha... hogy is mondjam...- De tisztelt uram - nógatott a szalon vezetője. - Van itt még egy tucat! Csak válogas­son, kérem! Tekintetem egy rendkívül vonzó példányra esett.- On mit tud csinálni?- Hivatali munkát végzek - felelte a robot és az volt a benyomásom, hogy kissé el­pirult. - Elviszem a gyerekeket az óvodába, iskolába, sétálni, kirándulni, járok szülői értekez­letekre. Ezenkívül bevásáro­lok, főzök, mosogatok, takarí­tok, mosok, vasalok, zoknikat stoppolok, gombokat varrók fel, megöntözöm a virágokat, kihordom a szemetet, befözök, meséket olvasok, segítek a gyerekeknek a házi feladatok elkészítésénél, elviszem a hol­mikat a tisztítóba és a javító­műhelybe, szőnyeget porolok, megfürdetem a gyerekeket, le­vágom a körmüket, cipót tisztí­tok, altatódalokat énekelek és mindig mosolygok. Éjszaka pedig...- Ez teljesen elég! - kiáltot­tam fel. - Hiszen ez elképesz­tő! Ezt a típust azonnal megve­szem!- Attól félek - mondta a sza­lon vezetője zavartan -, hogy ez nem lehetséges.- Miért ne volna lehet­séges?-Azért - felete -, mert ez nem robot. Ő ugyanis a mi titkárnőnk... Sági Tóth Tibor fordítása ÚJ SZÚ- Drágám, ma miről veszekedjünk? (Ján Schenko rajza) 1985. IV. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom