Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
A CSKP Nyugat-csehországi Kerületi Bizottságán több pártszervezet képviselőivel megvitattuk az új ember formálásának időszerű kérdéseit. Mindjárt a bemutatkozás után az egyik részvevő megjegyezte: - A plzeni elektromos művekből érkeztem. Még jót emlékszem arra az időre, amikor az ipari tanuló a mester mindenese volt. Nagyon örülök, hogy ezt sikerült megszüntetni. Ugyanakkor azt gondolom, nem lehetünk elégedettek azzal, ahogyan ma a fiatalok az iskolákból 'a munkahelyekre érkeznek. A fiataloknak tudniuk kellene, mit várunk majd el tőlük, tudniuk kellene teljes erőbedobással dolgozni.- Egyetértek azzal, hogy a szakmunkástanulók hozzáállása alapján bizonyos képet alkothatunk egész oktatási rendszerünkről. De ugyanakkor rólunk, szülőkről is - szólt közbe Lánsky elvtárs, a brezovái bányából. - Nem azonosulhatok azonban az általános bírálattal. Számos példát ismerünk, hogy a munkásfiatalok jól felkészültek a munkára és az életre. Nálunk évente mintegy 200 fiatal kezd dolgozni. . A legtöbb, mintegy 140 a szakmunkástanuló, negyvenen középiskolát végeztek, a többiek főiskolát. Körülbelül egy év alatt sikerül bekapcsolódniuk a kollektívák, a részlegek életébe, egy év alatt megszokják az új munkahelyet és megtalálják helyüket a közösségben. t - Céltudatosan fel kell készíteni a fiatalokat a társadalmi tevékenységre, konkrétan az ifjúsági szövetségben végzett munkára. Nem bízhatunk a véletlenben. Ezért SZISZ-tagjainktól megköveteljük, hogy rendszeresen eljárjanak a szakmunkástanulók közé. Nemcsak az a cél, hogy kiválasszák ifjúsági szervezetünk jövendőbeli aktív tagjait, mindenekelőtt azt kell megismerniük, hogy új munkatársainknak milyen lesz az érdeklődésük. Erről tájékoztatnak bennünket, mi pedig elmondjuk jövendőbeli munkatársainknak, milyen körülmények között dolgoznak majd, mi várja őket nálunk. Az ilyen megbeszélések során természetesen nem kerülhetjük el a legfontosabb kérdést, azt, hogy milyenek a feltételek a konkrét munkakollektivákban. Éppen azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a fiatalok világos elképzelésekkel lépjenek munkába.-A szakmunkástanulókról beszélünk, de valamennyien tudjuk, hogy a nevelés és mindenekelőtt a munkára való nevelés már sokkal előbb megkezdődik, - kapcsolódott a beszélgetésbe Urban elvtárs, a kdynéi Elitex munkatársa. - Szóba került a munka iránti viszony, a fiatalok lehetőségei. Beszélni szeretnék a mi tapasztalatainkról. Sokszor túlságosan korán beszélünk az absztrakt értékekről az iskolákban, a pionír és az ifjúsági szervezetekben. Úgy gondolom, hogy konkrétumokkal kell elkezdeni. így például nálunk Ifc a munka iránti helyes viszony kialakításában fontosnak tartjuk, hogy már az alapiskolások konkrét kapcsolatot alakítsanak ki vállalatunkkal, amelyben szüleik dolgoznak, jól megismerjék munkájukat. Egyesek azt tartják, a gyerekeknek és a fiataloknak ma olyan széles az érdeklődési körük, hogy fölösleges arra törekedni, hogy érdeklődést keltsünk bennük az olyan természetes dolgok iránt, mint a munka, a technika, a gyár. Ez nem helytálló. Vállalatunknál megalapítottuk a fiatal technikusok szakkörét. Magunk sem számoltunk azzal, hogy a gyerekek olyan nagy érdeklődést tanúsítanak a számítógépek, az elektronikai alkatrészekből összeállított igényes konstrukciók és az egyes szakmai jártasságok alapjai iránt. Azok közül, akik ma a szakkört látogatják, valószínűleg sokan egészen mást fognak tanulni és csinálni, de az biztos, hogy egész másként viszonyulnak majd a gyárhoz és dolgozóihoz, mint azok, akik csak kívülről ismernek bennünket. De más lesz a viszonyuk általában a munkához is. Szóba kerültek a plzeni főiskolások, az, hogy miért elégednek meg az átlagossággal és mit kell tennünk a helyzet megváltoztatásáért. Vitatkoztunk az ifjúsági szervezetről, arról, hogy néhány esetben tulajdonképpen minden tömegszervezet igényt tart a fiatalokra, de a valóságban a vállalatoknál senki sem törekszik a fiatalok problémáinak komplex megoldására. Inocenc Sarman, a kerületi pártbizottság titkára így vélekedett erről a kérdésről: — Általában sokat tudunk a fiatalokról. Valamennyi korcsoport, a kisgyerekektől a főiskolásokig, a fiatal munkásokig és szakemberekig képviselve van kerületünkben. Természetesen megnyilvánulnak a fiatalok jellemző tulajdonságai, mint például a bíráló hozzáállás, elítélnek mindent, ami nem felel meg elképzeléseiknek, de találkozunk azzal a nemes törekvésükkel is, hogy érvényesüljenek, bizonyítsanak. Mindezzel számolnunk kell, nem szabad panaszkodnunk azért, mert a fiatalok jószádékúan eltúlozzák a dolgokat. Mindez természetes és az ilyen megnyilvánulásokat kamatoztatni kell nevelőmunkánkban. Az elvtársak megemlítettek több olyan fontos alapelvet, amely befolyásolja a személyiség nevelését és formálását. Szóba került a nevelés konkrét volta, szemléletessége és rendszeressége. Ezzel kapcsolatban fel szeretném hívni a figyelmet a kollektíva nevelő hatására. Erről meggyőződhettünk egy közelmúltban végzett felmérés során is. Úgy fogalmazhatnánk, hogy a fiatalokra gyakorolt eszmei-nevelő hatás mintegy felét a kollektíva fejti ki. A másik fele a szülők, az iskola, a tömegtájékoztató eszközök feladata. Meg kell értenünk és a gyakorlatban ki kell használnunk a kollektívának ezt az erős befolyását a szocialista személyiség formálásában. A beszélgetés résztvevői szóba hozták a fiatál nemzedék nevelésében előforduló negatív jelenségeket is. Ezek gyökerei rendszerint bonyolultak. A legszomorúbb az, hogy ezekkel a leggyakrabban ott találkozunk, ahol a vezetők saját elképzeléseik szerint nevelnek, s nem veszik figyelembe a valós helyzetet, sem a nevelésben, sem társadalmunkban. Ilyenkor szükségszerűen konfliktusok keletkeznek és csökken a nevelési és oktatási folyamat hatékonysága. Egyes esetekben a szülők, a pedagógusok éppen az ellenkezőjét érik el, mint amit akarnak. A beszélgetés első részében az egyes nemzedékek szemszögéből beszéltek a nevelésről, elhangzott a sokat emlegetett „mit adunk mi, idősebbek a fiataloknak“, „hogyan befolyásolhatjuk őket“. Ezek kétségtelenül fontos kérdések, de a szocialista személyiség formálása nemcsak a nemzedékek közti viszony kérdése. A valóságban a szocialista személyiség formálása egész életre kiterjedő folyamat, az egész társadalomban, valamennyi korcsoportban és társadalmi rétegben megy végbe.- Én azért említettem először a szakmunkástanulókat, mert engem a legjobban ez a kérdés érint. Nem tartozom a legidősebbek közé, de nem mindegy számomra, hogy valamikor ki végzi majd az én munkámat - mondta szinte védekezésül Kribek elvtárs. - Nagyon sok ember foglalkozik a neveléssel, amelyet kizárólag a fiatal nemzedék kérdésének tartanak. Nem mondom, hogy ez a helyes, de bizonyára kényelmesebb a fiatalok ügyének tartani a nevelést. Világosan látjuk, hogy ki a nevelő és ki a nevelt, ki a tanuló és ki a tanító. A 30—40 évesek, sokan úgy vélekednek, már öregek a nevelésre, a tanulásra.-Az igazság azonban az, hogy az ember személyisége egész élete folyamán alakul ki, a nevelés végtelen folyamat - vélekedett Urban elvtárs. - A tananyag rendkívül gazdag. Gondoljunk csak arra, milyen sok tudományos-műszaki ismeretet kellene figyelembe vennünk munkánk során. Nem is említem a külpolitikai eseményeket, vagy a valamennyiünket naponta elárasztó többi információt. Nagyon sokat kellene az embernek tudnia és világosan el kellene igazodnia a sok ismeret között. Sarman elvtárs megemlítette a kollektíva nevelő hatását. Én a nevelő hatás egyik-másik fontos alapelvét szeretném hangsúlyozni: a szavak és tettek egységét. Ennek különösen fontos szerepe van az egész nevelésben. Azt is meg szeretném említeni, az embernek meg kell tanulnia, hogy magának kell döntenie azokban a kérdésekben, amelyek rá vonatkoznak és döntéseiért felelősséget is kell vállalnia. Elméleti szempontból közismert tényekről van szó, de már nehezebb a gyakorlati érvényesítésük.- Hogyan kapcsolódik be ebbe a nevelési folyamatba a pártszervezet? -, kérdeztem Sarman elvtársat.-Abból indulunk ki, hogy mindenekelőtt a munkakollektívákra kell hatnunk, az eszmei-nevelő hatásnak összhangban kell állnia a gazdasági feladatok teljesítésével. Ezt teszik lehetővé a CSKP, a gazdasági vezetés és társadalmi szervezetek közös tervei a gazdasági és politikai feladatok megvalósítására. Ezeket a kerületben valamennyi párt- szervezet kidolgozta. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat megtárgyalta a központi bizottság titkársága is.- Szervezetünkben már öt éve azt tapasztaljuk, hogy az eszmei-nevelő hatás akkor a leghatékonyabb, ha összekapcsoljuk a konkrét problémák megoldásával, a munkakollektívák szükségleteinek kielégítésével - csatlakozott a beszélgetéshez Urban elvtárs. Egy időbe beletett, míg tudatosítottuk, az egységes eljárás nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt mondja. Tapasztalataink birtokában már tudjuk, hogy ez az egység másban rejlik: abban, hogy ne legyen ellentét a szavak és tettek között. Kribek elvtárs így folytatta a gondolatmenetet: - Ez nem egyszerű követelmény. Senki sem szögezheti le egyszerűen, nálunk egység van a szavak és a tettek között és kész! Napjainkban például éles vita folyik arról, hogyan érvényesítjük a gyakorlatban a munka szerinti igazságos javadalmazás elveit. Tapasztalataink szerint politikai-nevelő hatása van annak is, hogy ezeket a kérdéseket nemcsak a gazdasági vezetők és a pártbizottság vitatja meg, hanem elsősorban a széles kollektíva. Csak így van ennek valóban gazdasági és főleg nevelő hatása.- Milyenek az elképzeléseik a XVII. pártkongresszus utáni időszakban?- Továbbra is egységes hatást akarunk gyakorolni az eszmei-politikai, a munkára való és az erkölcsi nevelésben. Fontos nevelési célunk lesz a jövőben is a bel- és külpolitikai események osztályszempontú megítélése, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, valamint a Szovjetunió iránti viszony kialakítása és megszilárdítása. Ezzel összefügg az is, hogy az embereket arra kell nevelnünk, ne túrjenek meg semmit, ami idegen a szocializmus számára, ami reakciós, ami kommunistaellenes. A kommunista nevelés keretében nagy fontosságot tulajdonítunk az emberek helyes gazdasági gondolkodásmódja kialakításának. Fel kell készítenünk őket arra, hogy részt vegyenek az irányításban és a közügyek intézésében - válaszolt Sarman elvtárs. A titkár elvtárs szavaival még nem ért véget eszmecserénk. Arról folytattuk a beszélgetést, hogy hogyan válthatjuk majd valóra a kitűzött feladatokat. Jegyzetfüzeteink megteltek és csak akkor áll tunk fel az asztaltól, amikor halaszhatat- lan teendőink miatt búcsút kellett vennünk egymástól. JIRÍ KOHOUT „Jobban dolgozni - hogy jobban éljünk“ Mihail Gorbacsov: A Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsítása - valamennyi probléma kulcsa ÚJ szú 3 A gyorsítás koncepciója: a szovjet társadalom dinamikus fejlesztését és tökéletesítését célzó program tartószerkezete, az SZKP - mind a legközelebbi, mind pedig a távoli - távlatra kidolgozott, stratégiai irányvonalának tengelye. Mit értünk gyorsításon? Az SZKP KB-nak a párt XXVII. kongresszusa elé terjesztett politikai beszámolójában Mihaji Gorbacsov így válaszolt erre a kérdésre: „Mindenekelőtt a gazdasági növekedés ütemének fokozását. De nemcsak ezt. Ennek lényege - a növekedés új minősége: a termelés intenzitásának minden eszközzel történő fokozása a tudományos-műszaki haladásnak, a gazdaság szerkezeti átszervezésének, az irányítás, a munkaszervezés és -ösztönzés hatékony formáinak alapján“. A gyorsítás irányvonala aktív szociálpolitika folytatását, az igazságosság elvének következetes megszilárdítását, a szocialista demokrácia elmélyítését, a tehetetlenségnek, a pangási állapotnak és a konzervativizmusnak - mindannak a határozott leküzdését irányozza elő, ami fékezi a társadalmi haladást. Természetesen elképzelhetetlen, hogy egy újságcikkben akár rendkívül tömör formában megfejtsük a „gyorsítás“ átfogó fogalmát, amely lényegében létünk kvinteszenciájává válik. Ezért csak a gazdaságra, erre a számomra legközelebbi területre térek ki röviden. Az a szándék, hogy 2000-re a Szovjetunió gazdasági potenciálját megkétszerezik. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindent kétszeresére kell növelni. Sok termékfajta gyártását egyáltalán nem kell fokozni. De azt, ami valóban 'szükséges, tegyük fel, a számítógépek, rugalmas rendszerek, elvben új szerkezeti anyagok gyártását 5-10-szere- sére, sőt 15-szörösére kell növelni. Idézek egy példát. A Szovjetunió, amely évente több mint 150 millió tonna acélt termel (a világ bármely más országánál többet) 2000-re a nemzeti jövedelem fémigényességét a felére szándékozik csökkenteni. Következésképp, a vas- és acélgyártást már nem szükséges növelni. De ugrásszerűen meg kell javítani a fém minőségét, gazdaságosan kell azt felhasználni, más megfelelő anyagokkal kell helyettesíteni. Sok más termékfajtára is ugyanez vonatkozik. így például az új családhoz tartozó kombájnok megjelenése a szántóföldeken - lehetővé teszi a gabonabetakarító gépek állományának csökkentését, mintegy 400 ezer gépkezelő szabaddá tételét más munkakör ellátására, a betakarítás idejének lerövidítését, a szemveszteség csökkentését sok millió tonnával. A szovjet gazdaság fejlesztésének extenzív időszaka ténylegesen befejezéséhez közeledik - sajnos, jókora késéssel. Most az intenzitás fokozásának vágányára, a növekedés minőségi tényezőinek felhasználására való nehéz áttérés vár ránk. A munka termelékenysége ütemének meggyorsításáról, az alapok megtérülésének, az erőforrásokkal való takarékosságnak a fokozásáról, a népgazdaságban az ökológiai szempontok érvényesítéséről van szó kevés hulladékkal járó és hulladékmentes technológiák bevezetése révén, és még sok másról. Mindezen tényezők között van egy, amely pótolhatatlan, legfontosabb és örök - az emberi tényező. Főként ehhez fűzzük reményünket. Egyszerűen szólva, ez azt jelenti, hogy a gazdaság fejlesztését elsősorban az emberre kell kivetíteni. Munka- és életkörülményeinek megjavítására, mindannak a létrehozására, ami manapság maximálisan lehetséges az ember egészségének, egész életterének - az oktatásnak, a lakásnak, a pihenésnek - jobb megalapozása szempontjából. A gyorsítás koncepciója ezért kifejezetten szociális jellegű: ez a lényege. Éppen a szociális területen - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, öltenek testet a szocializmus legfőbb céljai, nyilvánul meg humanista természete, és ezért, miután a nemzeti jövedelem 2000-re történő megkétszerezésének célját tűztük ki, ugyanakkor az emberek szükségleteinek kielégítésére, a jólét fokozására fordított kiadásokat is megkétszerezzük. Elsősorban a lehető leggyorsabb ütemben igyekszünk gyarapítani az ország élelmiszeralapját, hogy a tudományos normák szerint minden családot ellássunk élelmiszerrel, igyekszünk fokozni a kiváló minőségű áruk és szolgáltatások termelését, bővíteni a lakásépítés, a természetvédelmi munkák méreteit. Az emberi tényező - a gazdaság intenzitása fokozásának fő hatóereje. Az intenzitás fokozása pedig, a maga részéről - a társadalom szociális haladásának hajtóereje. Ezt a „visszacsatolást“ - jobban dolgozni, hogy jobban éljünk, és jobban élni, hogy jobban dolgozzunk - állandóan szélesíteni és tökéletesíteni szándékozunk. GENNAGYIJ PISZAREVSZKIJ, az APN politikai szemleírója 1986. IV. 4. ' . I V