Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
Március 20-án este 10 óra 41 perckor még nagyon közelinek tűnt a világbajnoki cím megvédése. Négy és fél perc múlva, a kűr befejeztével szertefoszlottak Alekszandr Fagyejev reményei. Jobban mondva „elcsúsztak“ a jégén. A pontokra várva becsukott szemmel ült, de minden az arcára volt Írva. Rontott, többször is bukott, először a tripla Axelnél. Megpróbálta hát még egyszer. Tapasztalt versenyző, tudja, enélkül nehéz lett volna egy ilyen erős mezőnyben világbajnokságot nyerni. Megint nem sikerült, lete- nyerelt. A tripla leszúrt Rittberger- nél a jégre huppant. Bátorságára vall, hogy ilyen lelkiállapotban is megpróbálkozott az előbbi ugrás négyfordulatos változatával, de ennél sem járt nagyobb sikerrel. A maximalizmusáról ismert Szta- nyiszlav Zsuk edzőnek sokan a szemére vetették, nem helyesen cselekedett, amikor kockáztatott. Hét tripla szerepelt tanítványa kűriében, s ilyet nem szabad tenni, amikor védence karnyújtásnyira van az aranytól. Biztonsági futással - mondták sokan - talán meg- védhette volna címét. Lehet! Persze, Így utólag erősen kételkedünk benne. Mert a genfi Vernets sportcsarnok férfiversenye páratlanul nagy és izgalmas volt, s a nágy tét miatt elsősorban az volt a döntő, hogy ebben a csatában kinek vannak jobb idegei. Fagyejev egyébként is hátrányban volt ellenfeleivel szemben. Az esélyesek közül ő futott elsőként, tehát kockáztatnia kellett, hiszen nem tudhatta, mit mutatnak az utána korcsolyázók. Ezt igazolja, hogy az utána jégre lépő, s a negyedik helyen álló amerikai Brian Boitano szédületes, hibátlan programot mutatott be. Sajnos, Jozef Sabovőík „követte" Alekszandr Fagyejev példáját, nem volt épkézláb ugrása, miután a tripla Lutznál kiújult térdsérülése. Sabovőik elől elúszott a szovjet fiú gyengélkedése után felcsillant óriási lehetőség, sőt, Jozef még az éremért folyó küzdelemből is egycsapásra kiszállt. A hatszoros kanadai bajnok Brian Orser szabadkorcsolyázása sem sikerült ideálisan a Vernets sportcsarnokban, de ahhoz mégis elég volt, hogy ő is megelőzze Sztanyiszlav Zsuk tanítványát, x Szása, ahogy Zsuk mester és a barátok nevezik Alekszandr Fa- gyejevet, pici gyerekkora óta korcsolyázik. Az első „vasat“ szüleitől kapta. Édesapja, a villamos,, Győzni akarok, mert mély meggyőződésem, hogy képes vagyok rá..." mérnök Vlagyimir, valamikor futballozott, s ma is lelkes híve a sportágnak. A mama, Anna, orvosi hivatásának él, aktívan soha nem sportolt. De éppen 6 vette át Szását a mükorcsolyázásra: „Ott mindig friss levegőn van, s az izmok is erősödnek". A kisfiú kimondott tehetségnek bizonyult, csakhamar nem okozott neki gondot, hogy a csúszós jégen otthonosan mozogjon. Szülővárosában, Kazányban Gennagyij Tara- szov edző speciális csoportjában dolgozott hétéves korától. Hogy mennyire szerette mesterét, arról vall kijelentése is: „Ha Gennagyij Taraszov gyorskorcsolya-edző lett volna, akkor ma én gyors- és nem műkorcsolyázó vagyok". A sportág hívei örülnek, hogy így történt, s nem másképp. A tényeket ismerve: a múkorcsolyasport számára nagy veszteség lett volna Fagyejev hiánya. Idézzük ezzel kapcsolatban az elmúlt évek egyik legnagyobb egyéniségének, Robin Cousins-nak a véleményét Fagyejevről: ,,Ót tartom a világ jelenlegi legjobbjának. Ugrásai káprázatosak, mozgása rendkívül művészi.“ Az angol Cousins az 1983-as helsinki világbajnokság után nyilatkozott, s akik látták már korcsolyázni Alekszandr Fagyeje- vet, minden bizonnyal igazat adnak neki. Még akkor is, ha a múlt csütörtökön nem jött ki a lépés! x Szása tizenhat évesen, 1970- ben került Moszkvába Sztanyiszlav Zsuk csoportjába. - Eleinte nagyon nehezen szoktam meg az új környezetet - panaszkodott, amikor Bratislavában beszélgettem vele -, hiányzott az otthon. Ebben a számomra nehéz időben mesterem nemcsak edzőként állt mellettem, de a szüléimét is igyekezett pótolni. Az edző és tanítványa között különös viszony fejlődött: Zsuk apa, szaktanácsadó, mester és nem utolsósorban barát volt egy- személyben.- Szigorú, de mindig segítőkész mesteremnek köszönhetem eddigi sikereimet. Ó vezetett rá a kemény munkára, ó tartott ott a jégen akkor is, amikor legszívesebben sutba dobtam volna az egészet. Sztanyiszlav Zsuk Így látja tanítványát:- Szása nagyon-nagyon tehetséges. Olyan kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a sportágban elengedhetetlenek. muzikális, tanulékony, fogékony. Röviden - kimondott öröm számomra a vele folytatott munka. x A huszonkét éves Fagyejevet a világ legsportszerűbb műkorcsolyázójának tartják. Minden idényben rettenetes nehézségű kúrrel rukkol ki.- A műkorcsolyázás állandó kihívás saját énünkkel szemben - tartja a moszkvai testnevelési főiskola hallgatója. - Az embernek küzdenie kell, ha szükséges az utolsókig - teszi még hozzá. Edzésen szorgalmasan rajzolja a hurkokat (Ján Súkup és a ŐSTK-felvétele) Alekszandr Fagyejev 1978- ban, a Szovjetunió junior bajnokságán ugrotta az első triplát. Mi volt az, emlékszik még?- Hogyne! Ma is ez számomra a legszebb ugrás. A Toeloop, vagy leszúrt Rittberger. Repertoárjából ma nem hiányzik egyetlen tripla sem. Részben - s ez csak növeli a nehézségi fokot - kombinációban ugorja őket. Két évvel ezelőtt az Európa- bajnokságon elsőként a világon mutatta be kombinációban a tripla Axelt és a dupla Toeloopot. Az olimpián pedig négyfordulatossal rukkolt elő: a leszúrt Flipp nem sikerült tisztán, de a krónikákban mindenképp az ő neve mellett áll a bejegyzés: elsőként próbálkozott vele. — Szeretek újítani, változtatni. Mesterem és én azon a véleményen vagyunk, hogy az nem vall férfimunkára, ha utánozzuk amit már mások tudnak. Az a híres, vagy inkább hírhedt Zsuk-féle maximalitás? Vagy inkább egyszerűen: képességeink ismeretében saját magunkkal szemben támasztott rendkívüli igényesség? Szemlélet dolga. Néhány éve teljesen új ugráson dolgoznak, ami állítólag teljesen más lesz, mint az eddig ismertek. Alekszandr Fagyejev erről nem volt hajlandó semmit elárulni.- Korai még erről beszélni. Avagy titok. Ahogy akarja. Hadd legyen meglepetés. Jó. Belenyugszunk - és kíváncsian várjuk. x Az orosz irodalom klasszikusait és a modern popzenét egyaránt kedvelő szimpatikus szovjet fiú Jozef Sabovőíkhoz hasonlóan sérült veit az elmúlt esztendőben. A felkészülése is sokáig szünetelt, versenyeket hagyott ki. Az idény két legjelentősebb eseményén, a koppenhágai kontinensvetélke- dön és a genfi világversenyen nem tudta „kihívni“ önmagát, mindkét alkalommal „csak“ a bronzérem jutott neki. Az elmúlt csütörtöki eredmény- hirdetéskor kényszeredett mosoly ült Alekszandr Fagyejev arcán. Vérbeli sportolóként vette tudomásul vereségét. Mert számára a bronzérem vereséget jelentett. De egy biztos, még sokáig nem nyugszik bele. Nem tud belenyugodni. Ő, aki annak idején kijelentette: - Győzni akarok, mert mély meggyőződésem, hogy képes vagyok rá. Hogy is mondják? Ilyen fából faragják a győzteseket... Ugrások és névadóik Hol volt, hol nem volt... Mint a mesében. A múlt század végén született egy új sportág, a múkorcsolyázás. S egycsapásra igen népszerű lett, 1891-ben már kontinensviadalt (csalt kerékpározásban volt előbb), az első újkori olimpiai játékok évében, 1896-ban pedig már világbajnokságot is rendezett időközben megalakult nemzetközi szövetsége. Azóta rengeteget fejlődött a múkorcsolyázás, s minden túlzás nélkül elmondhatjuk: a világ egyik legnépszerűbb sportága lett. A jelentősebb események napjainkban szinte kivétel nélkül képernyőre kerülnek, s a nézők nagy része ismeri a leggyakoribb elemeket, ugrásokat. Ügy gondoljuk, azt sem árt tudni, honnan is származnak ezek. Számos sportágban feltalálójának nevét viseli egy-egy elem. A múkorcsolyázásban is gyakori ez a jelenség: napjaink legjobbjai a régi csillagok találmányaiból élnek. Természetesen azok ugrásait továbbfejlesztették, korszerűsítették. Axel, Lutz, Rittberger, Salchow nevéhez ma már gyakran illesztjük a dupla, tripla jelzőket, sőt, amint azt a koppenhágai Európa-bajnokság mutatta, lassan a négyfordulatosat is, A legnehezebbnek tartott ugrás, az Axel névadója egy 1855-ben született és 1938-ban elhunyt norvég kereskedő, Axel Paulsen volt. Gyors- és műkorcsolyázóként egyaránt sok sikert ért el. Egy bemutatón előre kifelé ívben futó lábáról a levegőbe ugrott, ott testének hossztengelye körül másfél fordulatot téve a másik lábára ért jégre, s azon hátra kifelé folytatta a siklást. így született az Axel, amelynek ősatyja a maga korában nem is sejtette, hogy néhány évtizeddel később olimpiai és világversenyeket lehet nyerni a róla elnevezett dupla, tripla ugrásokkal. Alois Lutz ugrása számára a talajt honfitársa Otto Preisecker készítette elő, de ő még csak egy fél fordulatot tett. Lutz, egy osztrák technikus és jégkorongozó hátra, kifelé ívben siklott, s közben lengő lábával a jégre szúrva, azzal ugrott fel, s egy teljes fordulat után ugyanarra a lábára érkezve, hátra, kifelé ívben folytatta a siklást. A századforduló táján született Lutz maga sohasem mutatta be újítását, azt legföljebb a hokiedzéseken gyakorolta. Az első világháborúban súlyos tüdőbajt kapott, s igen fiatalon halt meg egy bécsi katonakórházban. Werner Rittberger három világbajnoki ezüstérmet szerzett, majd edzőként folytatta pályafutását. Az első kontinensviadal évében Krefeldben látta meg a napvilágot, s 1975-ben halt meg. Hátra kifelé ívből felugorva egy testfordulat után ugyanarra a lábára visszaesve hátra kifelé folytatta a siklást. A sportág legeredményesebb versenyzője volt a tízszeres világ- és kilencszeres Európa-bajnok svéd Ulrich Salchow, aki Koppenhágában született 1877-ben és Stockholmban halt meg 1949-ben. Visszavonulása után egy ideig a nemzetközi szövetség elnöke volt, szakíróként is tevékenykedett. 1908-ban olimpiát is nyert Londonban. Az ugrás a hátra befelé futó lábról indul, a leérkezés pedig a hátra kifelé ívben futó másik lábra történik. Megkönnyíti a felismerést, hogy a törzs csaknem egy fél fordulatnyit már az elugrást megelőzően előre forog. A Rittbergernek és a Salchownak ma ismerünk egy leszúrt változatát is, a Touloopot, illetve a Flippet. Az említett ugrásokon kívül létezik még kettő, de ezekkel meglehetősen mostohán bánnak a mai korcsolyázók. Az ok egyszerű: nem duplázhatok. Az ötszörös világbajnok amerikai Richard Buttonról ugrást és ülóforgást is neveztek el. Az osztrák Gustav Euler találta ki azt az ugrást, amelynél a versenyző a hátra, kifelé sikló lábról felugorva teljes fordulatot végez, majd ugyanarra a lábára érkezve, hátra befelé siklik tovább, miközben másik lábát oldalt magasra emeli. Eulert annyira elfeledték, hogy az ugrás ma már a svéd Per Thoren nevéhez fűződik. Az oldalt irta: URBÁN KLÁRA Jozef Sabo ve ikot tartják a világ legjobb ugrójának. Nem csoda, hogy a világon ő volt az első, aki nagy versenyen négyfordulatos ugrást mutatott be. Koppenhágában Rittberger találmányának leszúrt változatával kápráztatta el a nézőket (ŐSTK-felvétel) J szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zpltán. helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15 II. emelet, teletop: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedícia a dovoz ttaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. .mm m mm mer Amikor az idegek harca legyőzi a tudást
