Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
ve aktív szaldója 1980-hoz képest 1985-re 56 százalékkal növekedett, főleg a Szovjetunióba irányuló export növekedésének köszönhetően. A közszükségleti elektrotechnika 1985- re 1980-hoz képest 73 százalékkal növelte a belkereskedelembe irányuló szállításait, közszükségleti gépipari termékekből pedig 29,2 százalékkal növekedtek ebben az időszakban a szállítások. A 7. ötéves tervidőszak folyamán csökkent a fogyasztói kereslet a személygépkocsik iránt, s 1980- hoz képest csökkent eladásuk is. Noha a belkereskedelembe irányuló szállítások növekedtek, s ez elősegítette a belkereskedelem stabilizálódását is, a fogyasztói keresletet nem tudtuk kielégíteni néhány közszükségleti gépipari és elektrotechnikai, főleg magas műszaki színvonalú áruból, jó minőségű és megbízható termékből. Ezzel a helyzettel nem békélhe- tünk meg, és fokozni kell az erőfeszítést az új gépipari és elektrotechnikai termékek gyártásának növelésére. Olyan termékekekre gondolunk, melyek műszaki paraméterei magas színvonalúak, kevésbé energiaigényesek, esztétikai színvonaluk pedig magas. A 7. ötéves tervidőszakban a gépipar és az elektrotechnikai ipar fejlesztésére fordított beruházások összege 65,3 milliárd koronát tett ki. A gépipar saját termelési bázisában eszközölt beruházások mindenekelőtt a szerkezeti átépítésre irányultak. Az állóeszközök extenzív növekedését azonban nem állították meg teljesen, és nem érvényesült következetesen a korszerűsítés és a rekonstrukció irányvonala, mely arra irányul, hogy ne folytatódjon az állóeszköz-állomány elavulása. Az általános gépiparban és az elektrotechnikai iparban mérsékelten növekedett az állóeszközök hatékonysága, a nehézgépiparban azonban csökkent. Az intézkedések ellenére nem sikerült növelni a müszakszámot, jobban kihasználni a gépi munkahelyeket, gyorsabban kiselejtezni az elavult gépeket és felszámolni az elavult munkahelyeket. A 7. ötéves tevidőszak eredményei bebizonyították, hogy az egész gépipari-metallurgiai komplexumban el kell mélyíteni az intenzifikációs folyamatot. Ehhez elsősorban a meglévő forrásokat kell hatékonyabban kihasználni, haladást kell elérni a termelési-műszaki bázis korszerűsítésének alapvető megoldásában. Ez szorosan kapcsolódik a tudományos-műszaki ismeretek gyors érvényesítéséhez, mégpedig az elektronizálás kibővítése, az automatizálás és a robotizálás útján, továbbá a célgépek és berendezések gyártása és az új technológiák bevezetése révén a termelés és az értékesítés intenzifikálási programja alapján. A gépipari-metallurgiai komplexumnak a nemzetközi, elsősorban a szocialista munkamegosztásba való bekapcsolódásában a 7. ötéves tervidőszak folyamán elért haladás ellenére sürgetővé vált ennek lényeges bővítése, mégpedig a közvetlen termelési kapcsolatok erőteljes fejlesztése és a közös vállalatok kialakítása révén. Eddig még nem számolták fel azokat az akadályokat, melyek gátolják ezt a folyamatot. Ez a tudományos-műszaki fejlesztést meggyorsító akadályokra is vonatkozik a vállalatok esetében, főleg az állóeszközök reprodukciós folyamatának tökéletesítésében és az aktivitásuk növeléséhez szükséges feltételek megteremtésében a saját termelési-műszaki bázis létrehozása és szervezési struktúrájuk tökéletesítése során. A termelést megelőző szakaszok erősítése és minőségi fejlesztése, az automatizált tervezési és szerkesztési rendszerek bevezetése eddig lassú volt. Nem teremtettük meg ehhez a reális feltételeket, beleértve a szükséges műszaki eszközök és a megfelelő gazdasági szabályozók (hosszú távra szólók) biztosítását. Ezért következetesebben kell megteremteni a feltételeket a gépipari-metallurgiai komplexum alapvető irányainak fejlesztéséhez, a CSKP KB 10. ülésén kitűzött feladatok értelmében. A 7. ötéves tervidőszakban a vegyipar termelése 10,6 százalékkal növekedett, miközben kevesebb feldolgozandó kőolaj állt rendelkezésünkre. Intenzívebben fejlődött a könnyűvegyipar és a speciális vegyipari termékek gyártása, növekedett a gumiipari termékek gyártása csakúgy mint a textilipari segédanyagoké, bővült a műszálak választéka, s a mezőgazdaság részére gyártott cseppfolyós műtrágyák aránya is növekedet az összes legyártott műtrágyához viszonyítva. A termékek minősége az innováció, a korszerűsítés eredményeképpen, illetve az új üzemegységek, gyárak építésének köszönhetően javult. Jelentős vegyipari üzemegységeket helyeztünk üzembe, így például Sokolovban az akrilgyártó részleget, a vágsellyei (Sala) Duslóban az Anti- oxidáns CD és az Agrochemikália II üzemegységet, Strázskeban a Cyklohexanon üzemegységet, Ostravában az anilingyártó részleget, Prágában és Uherské Hradiáté- ben a festék- és mázolóanyaggyártó részleget, s új üzemegységeket helyeztek üzembe a műszakf fonalak, tömlők és egyéb termékek gyártására is. Ennek ellenére megmarad függőségünk a nem szocialista országokból történő behozataltól (főleg a mezőgazdasági vegyipari termékek esetében és számos egyéb speciális termékekből), a népgazdaság szükségleteit még mindig nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni e termékekből. Nem nyugodhatunk bele a gyenge minőségbe, a műszaki és technológiai fegyelem megszegésébe, a fegyelem, a környezetvédelmi alapelvek megszegésébe. Korszerűsíteni kell és rekonstrukció alá kell vetni a vegyipar termelési-műszaki bázisát, miközben előnyben részesítjük a könnyúvegyipar fejlesztését és a speciális vegyi anyagok gyártását. A könnyúvegyipar fejlesztése nagy jelentőséggel bír a gyógyszeripar fejlesztése szempontjából is. Ez a szakágazat a 7. ötéves tervidőszakban 31,9 százalékkal növelte termelését. Elmélyült a KGST-tag- országok közötti együttműködés e téren, 1980-tól több mint a 2,5-szörösére növekedett az ezekbe az országokba irányuló gyógyszeripari termékeink exportja. Megkezdtük az univerzális egységek építését, ezeket fokozatosan 1988-ig helyezzük üzembe. A könnyűipar a 7. ötéves tevidöszakban 11,3 százalékkal növelte termelését. Megvalósult szerkezeti átépítése, mely a hazai nyersanyagforrásokat hasznosító szakágazatok erősítésére irányult, mégpedig főleg az üvegiparban, a kerámiaiparban és a fafeldolgozó-iparban. Túlteljesítettük e téren az exportfeladatokat, noha nem értük el a kívánt hatékonyságot a nem szocialista országok viszonylatában. Lassú volt a haladás a másodlagos nyersanyagok hasznosításában is, főleg a papír, az üveg és a műanyagok esetében, jóllehet ezek a könnyűipar fontos nyersanyagforrását jelentik. A gyártás fejlesztése és a minőség javítása egyrészt az új kapacitások üzembe helyezésének köszönhető, másrészt a korszerűsítésnek és az intenzifikálásnak. Mindez lehetővé tette, hogy a nemzetközi piacon megőrizzük könnyűiparunk versenyképességét és növeljük az ágazat hazai piacra szánt termékeinek gyártását. A kiváló minőségű áruk és divatújdonságok gyártásának és eladásának bevezetése, a hiánycikklistán szereplő néhány árucikk (pl. az ágynemű, használati üveg és porcelán, tanszerek) gyártásának növelése elősegítette a lakosság igényeinak jobb kielégítését. A termelés azonban kevésbé ügyelt arra, hogy gyorsan reagáljon a kereslet változásaira, s bővítse a választékot és a jó minőségű áruk kínálatát. Ez a bútorra, részben a lábbelikra, néhány textilárura (főleg a fiatalok és a gyermekek részére gyártottakra) vonatkozik. A könnyűipar egyes vállalatai termelőkapacitásának elavultságát figyelembe véve szükség volt arra, hogy elfogadjuk a bőrfeldolgozó ipar, a cipőipar, a kötöttáruipar és a ruhaipar komplex korszerűsítésének programját. Végrehajtásának jelentős szociális szempontjai is vannak, mivel hozzá kell járulnia a fizikailag megterhelő és rutinszerű, főleg nők által végzett munka lényeges könnyítéséhez. A fafeldolgozóiparban haladást értünk el a faanyag komplex hasznosításában. 1980-hoz képest a nyersfa exportja napjainkig 48 százalékkal csökkent, miközben növekedett a fűrészáru, a farostlemezek és a bútor kivitele. A cellulóz- és papíriparban is jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi. Felépült a ruzomberoki és a paskovi nagy cellulózgyár és néhány további részleg. Annak következtében, hogy nem érték el idejében a tervezett paramétereket, nem teljesítettük a CSKP XVI. kongresszusának azt a feladatát, miszerint több mint 60 százalékkal növeljük a cellulózgyártást. Nem kielégítő a csomagolóanyag-gyártás fejlesztése, főleg az élelmiszeripar céljait szolgáló anyagoké. Az építőanyag-ipar fokozatosan reagált a tüzelöanyagiparban és a beruházásiszerkezetben bekövekezett változásokra. Az ágazat bruttó termelése a 7. ötéves tervidőszakban 3,7 százalékkal növekedett, miközben az ágazaton belül differenciált volt a termelés. Csökkent a legenergiaigényesebb termékek gyártása, a cementé például 2,7 százalékkal, az építőelemeké 11,8 százalékkal, az égetett falazóanyagoké 15 százalékkal, a népgazdaság alapvető szükségleteit azonban kielégítette az ágazat. Növekedett a mész- köalapanyagok gyártása, főleg a mezőgazdasági szükségletek kielégítésére (38 százalékkal), kielégítették az ipar szükségleteit üvegipari nyersanyagból, öntödei homokból és kerámiaipari nyersanyagból. Üzembe helyeztek néhány új termelőkapacitást, például a zománcozott és a dekorált csempe gyártására Chlumcanyban és Michalovcében, Hostomicében az égetett tetőfedő anyagok gyártására, üzembe helyeztük a rohozníki cementgyár harmadik szakaszát és Bohumínban az ásványi eredetű szigetelőanyagok gyártására szolgáló üzemegységet. Dinamikusan növekedett a kerámia- csempék és burkolólapok gyártása is, miközben javult minőségük és bővült választékuk. A termelés növekedésének (17 százalékos) ellenére még nem fedeztük teljesen az égetett tetőfedő anyagokból a szükségletet. Mindeddig nem volt kielégítő az építészetileg jobb és hatékonyabb megoldásokat lehetővé tevő anyagok gyártása, és ez joggal képezi a bírálat tárgyát. Az építőipar a XVI. pártkongresszustól eltelt időszakban is jelentősen hozzájárult a népgazdaság fejlődéséhez azzal, hogy felépített néhány fontos ipari közlekedési és mezőgazdasági létesítményt, jelentős eredményeket értünk el a komplex lakásépítésben, a művelődési, iskolaügyi, kereskedelmi és egészségügyi létesítmények építésében az ország minden kerületében. A figyelemmel kísért építkezéseken javult a feladatok teljesítése, az összpontosított beruházási területeken - Prágában, Brati- slavában és az Észak-csehországi kerületben ugyancsak javult a feladatok teljesítése. A hetvenes évek végén és a 7. ötéves tervidőszak elején az építőiparban nagy tervteljesitési fogyatékosságok jelentkeztek, csökkenni kezdett az építőipari termelés üteme, teljesítőképessége és hatékonysága. Számos tervezett feladatot nem teljesítettünk a tervezett határidőben és minőségben, elmélyültek az indokolatlan különbségek az összehasonlítható építővállalatok teljesítményében stb. Ennek alapvető oka volt az a tény, hogy az építőipar nem reagált kellő időben, koncepciózusán és szervezetten a beruházások új, szerkezetileg megváltozott szükségleteire. Az építőiparban e szubjektív fogyatékosságok mellett hozzájárult a szóban forgó helyzet kialakulásához a befejezetlen beruházások aránytalanul nagy száma, valamint a beruházások tervezésében és irányításában megnyilvánuló számos fogyatékosság, a beruházások beruházói, tervezői és anyagi-műszaki biztosításában tapasztalható ugyancsak számos fogyatékosság. E kedvezőtlen helyzet leküzdésére tűzte ki 1982-ben a CSKP KB Elnöksége azt az Állásfoglalást, melynek értelmében az építőiparban javítani kellett a kialakult helyzeten, s 1984-ben az Állásfoglaláshoz kötődve tűzte ki a végrehajtási intézkedéseket. Főleg az építőipar belső tartalékainak mozgósítását hangsúlyozták, mindenekelőtt az építkezési munkák irányításának és szervezésének javítása révén, szorgalmazták a vállalaton bélüli önelszámolás elmélyítését, az építésvezetők és mesterek felelősségének és jogkörének növelését, a dolgozók stabilizálását, mindenekelőtt a fő építőipari szakmákban. Ezzel párhuzamosan feladatul tűzték ki az építőipari gépek és berendezések szállításának javítását, ezen belül is elsősorban a kisgépekét, s ugyancsak hangsúlyozták az építőipari termékek és anyagok szállításának növelését az egyéb ágazatok részéről is, valamint a tervezési munkák színvonalának emelését, ’a beruházások beruházói és tervezési előkészítésének javítását. Az intézkedések a növekvő munkakezdeményezéssel együtt hozzájárultak az alapvető mutatók teljesítéséhez és ahhoz, hogy a szóban forgó tervidőszakban fokozatosan kezdték megoldani az ágazatban már huzamos ideje fennálló problémákat. Növekedett az építőipari kapacitásoknak, az összpontosított feladatokra történő átcsoportosítása. Bizonyos mértékben javult a hatékonyság az építésben, az építkezések irányításának hatékonyságában és számos építkezésen a minőségben is. Az építőipar biztosította a tervezett tüzelőanyag-, energia-, üzemanyag-, fém- és cementmegtakarítást. Néhány intézkedés végrehajtására került sor az ágazat termelési-műszaki bázisa szervezésének tökéletesítése érdekében. A helyi építőiparban - noha bekövetke- . zett bizonyos javulás - még mindig alacsony részarányú a lakossági javítási, rekonstrukciós és egyéb munkák végzése. A 7. ötéves tervidőszakban elért eredmények és az építők jó munkája ellenére azonban látni kell, hogy az építőipar továbbra is jogosan képezi a közvélemény bírálatának tárgyát. Áz építőipari munkák szervezésében, tervezésében és irányításában, a tudományos-műszaki haladás ágazaton belüli érvényesítésében, az ágazat állóalapjainak kihasználásában, a munkaidő hasznosításában mindent összevetve nem emelkedett a színvonal. Számos fogyatékosság tapasztalható a munkavégzésben ami a folyamatosságot illeti, a technológia és munkafegyelem megtartásában. Mindez gyakran az elvégzett munka rossz minőségében, az építkezési rendetlenségben és az anyagpazarlásban nyilvánul meg. A befejező építkezési munkáknak az év utolsó hónapjaira történő felhalmozása is gyakran nehézségeket okoz az objektumok átadásában és számos kerületben a lakások átadásában is. Noha a 7. ötéves tervidőszakban a kivitelezői formában végrehajtott lakásépítési feladatokat teljesítették és mérsékelten túlteljesítették, továbbra is komoly fogyatékosság, hogy a fővárosban, Prágában nem teljesítették a tervezett feladatokat és nem teljesítették a lakásállomány korszerűsítési tervét. Ezeket a negativ jelenségeket, melyek csökkentik az építőipar teljesítőképességét és rontják az építőipar hírnevét, a következő időszakban sokkal hatékonyabban kell leküzdeniük az építőipari kollektíváknak. Ugyancsak következetesebben kell végrehajtani az elfogadott intézkedéseket a többi szakaszon is. Azokról a szakaszokra van szó, melyek ugyancsak döntenek az építőipari munkák feltételeiről és elősegítik az egész beruházási folyamat tökéletesítését, a befejezetlen beruházások aránytalanul nagy számának csökkentését csakúgy, mint az újonnan megkezdett építkezések számának csökkentését. A 7. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum a népgazdaság és a belkereskedelem jelentős stabilizációs tényezője volt. Az ötéves terv feladatait a bruttó mezőgazdasági termelés egészét tekintve teljesítettük. Ezt a CSKP KB 1981. évi 4. ülésén elfogadott intézkedések végrehajtása is elősegítette. A 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 9,7 százalékkal nőtt a mezőgazdaság termelési értéke, ezen belül a növénytermelésben 13,3, az állattenyésztésben pedig 7,1 százalékkal. A növénytermelés csaknem kétszer gyorsabb növekedési üteme fontos lépés volt a mezőgazdaság stabilizálásában. Javult a földalap védelméről és javításáról való gondoskodás, lényegesen mérséklődött a csökkenése. A CSKP XVI. kongresszusának irányelve évente 11 millió tonna gabona termelését tűzte célul. Az 1981-es rossz terméshozam ellenére évi átlagban 10,9 millió tonnát termeltünk, miközben az utolsó két évben mezőgazdaságunk történetének legnagyobb gabonaterméseit értük el. Az egész tervidőszakban 54,5 millió tonna gabonát termeltünk, ami 4,2 millió tonnával több, mint a 6. ötéves tervidőszakban, s 1 065 258 tonnával több a 7. ötéves tervben előirányzott mennyiségnél. A behozataltól való függőségünket az olajnövények termelésének csaknem kétszeres növekedése is csökkentette. Nem sikerült azonban elérni a kívánt fordulatot a cukorrépa, a burgonya, a gyümölcsös a zöldségfélék, s egyes további növények termelésében. Az okok elsősorban a döntő intenzifikációs tényezők nem eléggé komplex érvényesítésében rejlenek Az állattenyésztésben megvalósultak a szükséges szerkezeti változások. Sike; rült kialakítani az összhangot az állattenyésztés színvonala, valamint a takarmányforrások összetétele és reális meny- nyisége között. Az ötéves terv feladatait az állati termékek termelésében és felvásárlásában túlteljesítettük. Különösen gyorsan növekedett a tehenek termelékenysége és ezzel a tejtermelés is. Az 1980-as évhez viszonyítva 1985-ben a tehenek átlagos évi tejtermelése több mint 550 literrel növekedett, s 3643 litert ért el. Javultak az állatállomány újratermelési eredményei is. Az abraktakarmányokkal való takarékosabb gazdálkodás a gabor^afélék és a tömegtakarmányok termelésének növekedésével együtt lehetővé tette az állattenyésztés behozatali szükségleteinek csökkentését. A nem szocialista országokból származó takarmánybehozatal a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva körülbelül az egy- harmadára csökkent. Az állattenyésztésben felhasznált saját termelésű abraktakarmányok aránya az 1980. évi 74 százalékról 1985-ben 91,6 százalékra nőtt. A tervidőszak utolsó évében gabonafélékből lényegében már önellátókká váltunk. Az ötéves tervidőszak feladatait az élelmiszeripar is sikeresen teljesítette. A bruttó termelés értéke az 1980-as 93,8 milliárd koronáról 1985-ben 101,2 milliárd koronára nőtt. Az előző tervidőszakhoz viszonyítva 7,8 százalékos volt a növekedés. Az árualapokba irányuló szállítás összehasonlítható kiskereskedelmi árakban számítva 5,1 százalékkal növekedett. Javult a mezőgazdasági nyersanyagok kihasználása, valamint a termékek minősége és fogyasztási értéke. Az élelmiszerek termelése azonban csak lassan igazodik a gazdagabb választékra, a jobb fogyasztói értékekre, a nagyobb tartósságra és a színvonalasabb csomagolásra irányuló fogyasztói igényekhez. Ezeken a területeken a növekvő szükségletek gyorsabb kielégítését fékezi a progresszív technológiai berendeÚJSZÚ 6 (Folytatás a 7. oldalon) 1986. Ili. 2
