Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
Vasárnap 1986. március 30. A NAP kel - Kelet-Sztová- kia: 04.20, nyugszik 17.04 Közép-Szlovákia: 04.27, nyugszik 17.11 Nyugat-Szlovákia: 04.33, nyugszik 17.17 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: -, nyugszik 00. 20 Közép-Szlovákia: nyugszik 06.27 Nyugat-Szlovákia: —, nyugszik 06,33 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZALÁN - VIEROSLAVA nevű kedves olvasóinkat • 1746-ban született Francisco Jósé y Lucientes GOYA spanyol festő és grafikus, a spanyol realista festészet legnagyobb mestere (t1828) • 1776-ban született Vaszilij Andrejevics TROPI- NYIN orosz festő (f1857). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ESZTÉTIKUM ÉS CÉLSZERŰSÉG Kopasz Csilla riportja HATÉKONYABB PÁRTOKTATÁST Adorján Zoltán írása HŰVÖSVÖLGYI NÁSZUTASOK Gelléri Andor Endre novellája ANGYAL ÉS CSAVARGÓ Szabó G. László Írása EGYMILLIÁRD GÖRDÜLŐCSAPÁGY Mészáros János belorusz- sziai riportsorozatának ötödik része FELFELÉ ÍVEL A ZVOLENI JÁRÁS MEZŐGAZDASÁGA Hacsi Attila írása A A A. Bátor forradalmár és igaz hazafi SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZ. M. KIROV Az oroszországi Vjatkai Guber- nium (a mai Kirovi körzet) a XIX. század második felében szegény, elmaradott vidék volt. Mocsaras, erdős terület, alkalmatlan a földművelésre. Ipart sem telepítettek a vasútvonalaktól távoli vidékre. A cári hatalom ide száműzte a társadalmi változásokat követelő forradalmárokat. E zord vidék egyik városkájában, Urzsumban született 1886. március 28-án Szergej Mironovics Kosztríkov, akit a világ Kirov néven ismert meg. Alkalmi napszámosmunkából élő szülök második gyermeke volt. Még negyedik évét sem töltötte be, mikor a már háromgyermekes családból kivált az apa, aki munkát keresve az Urálba indult, de nyoma veszett. A csonka családról az anya gondoskodott. Elvállalt minden háztartási munkát, mégis sokat nélkülöztek. Gyenge szervezete nem bírta sokáig a robotolást, a kis Szergej még be sem töltötte hatodik évét, amikor anyját elvitte a tüdövész. Az árvákat a szerény özvegyi kegydíjból és alkalmi munkából élő apai nagyanyjuk vette magához, s hogy legalább a jó eszű, ügyes Szergej ne kallódjon el a reménytelen szegénységben, kikönyörögte az árvaházi felvételét. Az erős, életvidám gyerek itt is megtalálta a helyét. Jól tanult, derűsen és készségesen dolgozott. Társai és az otthon vezetői megszerették. A helybeli elemi iskola elvégzése után polgáriba került, ami ebben az időben jelentős eseménynek számított. Az iskolát 1902-ben kitüntetéssel fejezte be és jótékonysági egyesületek segítségével beiratkozott a kazányi gépipari középiskolába. Három év tanulás, három év nyomor, így lehet jellemezni középiskolai éveit. Kazányban ismerkedett meg a forradalmi mozgalommal. A város jelentős egyetemi és ipari központ volt, ahol több illegális egyetemi ifjúsági csoport is működött. Bekapcsolódott a munkájukba, részt vett a tüntetéseken, figyelte a munkások és a környékbeli földművesek életét. „Miért van az, hogy az egyik ember fényűzően él, bár semmit sem dolgozik, s mért nyomorog a másik, pedig éjt nappallá téve robotol?“ - tette fel a kérdést egyik dolgozatában. Felfigyelt rá a rendőrség is. A nyári szüneteket Urzsumban töltötte. Itt találkozott a helybeli politikai száműzöttekkel. Ók ismertették meg Lenin tanításaival, tőlük kapta az első „Iszkrát“. Ka- zányba visszatérve még aktívabban dolgozott, röpiratokat nyomtatott és terjesztett. A technikum befejezése után szinte az 1905-ös polgári forradalom előestéjén érkezett meg első munkahelyére, a szibériai Tomszkba. Hamar kapcsolatba lépett a helyi szociáldemokraták illegális bolsevik csoportjával, ahol vezetőségi tag lett. Az orosz-japán háborút befejező és a cári Oroszország számára megalázó feltételeket tartalmazó békeszerződés aláírása után részt vett azon a tüntetésen, amelyet a rendőrség brutálisan szétvert. Röpiratát, amelyben elítélte a vérengzést, megjelentette Lenin is a külföldön nyomott „Vperjod" című lapjában. A hatóság illegális sajtó terjesztésének vádjával letartóztatta, de szabadulása után tovább folytatta a munkát. A párt utasítására titkos nyomdát rendezett be. Újból bíróság elé került, ahol „régi bűnei" alapján ítélték el. A börtönben Marx műveit és az orosz klasszikusok regényeit olvasta, illegális börtönújságot szerkesztett. Szabadulása után - a párt utasítására - Irkutszkba, majd 1909 májusában a kaukázusi Vlagyikavkazban (ma Ordzsonikidze) telepedett le. Ezen a vidéken a kozákok kezében volt a hatalom. Éles ellentét jellemezte a szántók és a legelők 60 százalékát birtokló kozákok és a hegyekbe kényszerített pásztor- kodó őslakosság viszonyát. De nem volt egységes a kozákok tábora sem, ahol a legénység és a tisztikar között volt feszültség. A tőkés nagyipart ezen a vidéken csupán az olajfinomítók és a vasúti javítóműhelyek képviselték. Mint a helyi lap szerkesztője kipellengérezte a helyzetet. Tanított az ipari üzemek vasárnapi iskoláiban, hegyi „barangolásai“ közben elbeszélgetett az emberekkel, így kapcsolatba lépett az elégedetlen munkásokkal és földművesekkel. Közben megszervezte a helyi illegális bolsevik csoportot. Itt ismerkedett meg feleségével, Maria Lvovna Markuszovával. 1911 augusztusában a tomszki illegális nyomda megszervezése miatt letartóztatták, de a vád koronatanúja nem ismerte fel benne a régi „bűnöst“. Felmentették. Visszatért munkahelyére, de már Sz. Kirov név alatt kezdett írni. Különösen éles cikkeket publikált 1912 tavaszától kezdve, amikor a Lena-parti aranybányászok vérbe fojtott tüntetése után ellentámadásba lendültek a környező üzemek munkásai és a legelőiket féltő földművesek. Az első világháború kitörése után a háború igazi okairól írt, s még erősebb ütemben szervezte a bolsevik csoportokat. Az 1917- es polgári forradalom győzelme után megalakította Vlagyikavkazban a szovjeteket és támadta a gyorsan szervezkedő kozák ellenforradalmárokat. Határozott fellépése és meggyőző agitációja megbontotta az ellenséges tábor egységét. A Kornyilov-felkelés híre Moszkvában érte 1917 augusztusában. Elvtársai segítségével meggyőzte és a bolsevikok oldalára állította Kornyilov legütóképe- sebb nemzetiségi egységeit. Röviddel ezután újból a Kaukázusban harcolt, ahol a további vérontás megakadályozása érdekében megszervezte a szocialista erők egységfrontját. Az északról támadó gyenyikini ellenforradalmárok Asztrahánt is bevették, mikor a Vörös Hadsereg egységei Kirov parancsnoksága alatt ellentámadásba lendültek. Kiverték őket a Kaukázusból, majd részt vettek Caricin felszabadításában. 1920 májusában - Lenin utasítására - a szovjet hatalom képviselőjeként a mensevikek kezében levő Grúziába ment, majd szeptemberben részt vett Rigában az orosz-lengyel béketárgyalásokon. Ezután visszatért Észak-Kauká- zusba, s miután ez a soknemzetiségű terület már novemberben szovjet autonóm köztársaság lett, megkezdte a lenini nemzetiségi politika alapján a nemzetiségi pártmunkások kiképzését. 1921- töl az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára volt. Az ő irányításával szervezték újjá a fehérek által tönkretett olajipart, megkezdték a mezőgazdaság modernizálását, a lakosság kulturális elmaradottságának felszámolását. Munkájának elismeréseként 1923-ban beválasztották a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságába. A párt 1925-ben Leningrádba hívta, hogy itt segítsen a lenini politikai és gazdasági elvek megvalósításában. Az itteni politikai ellenzék visszaszorítása után ipartelepítéssel kezdett foglalkozni. Megteremtette a leningrádi iparfejlesztés energetikai alapját, új technológiákat honosított meg, megszervezte új ásványi kincsek feltárását, kiaknázását. Dolgozott a szovjet kormány vízgazdálkodási tervein is, de nem tévesztette szem elől a mezőgazdaságot sem. A hétköznapok gazdasági problémái mellett megszervezte a fiatalok művészeti nevelését. Sokat foglalkozott elméleti kérdésekkel is és rendszeresen publikált a folyóiratokban, napilapokban. Szinte naponta felkeresett egy-egy ipari üzemet és agitált, szervezett. Ezt az eredményekkel és tervekkel teli életet oltotta ki 1934. december 1 -én egy merénylő golyója. DR. VADKERTY KATALIN, kandidátus Több mint másfél millió korona értékű kötelezettséget vállaltak a Öiema nad Tisou-i átrakóállomás dolgozói a CSKP XVII. kongresszusa és pártunk megalapításának 65. évfordulója tiszteletére. Ebben megígérték, hogy határidő előtt teljesítik a 8. ötéves tervidőszak első évének feladatait. Az idén a Szovjetunióból érkező 7,5 millió tonna árut kell átrakniuk. Az egyik képen: Mikuláé Sándor (előtérben) tolatás közben. A másik képen: Jozef Harajdiő (baloldalt) és Szabói István (középen) gépkocsivezetők, valamint Tibor Tuéai raktárvezető az autók berakásának további menetéről tanácskoznak. (Jozef Vesely felvételei - ŐSTK)
