Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
M indenekelőtt néhány adat: soraink gyarapodnak, az utóbbi negyed évszázad alatt a tagok száma mintegy 30 millióval nőtt. Kilencvenöt országban működnek kommunista pártok, több mint 80 millió taggal. A mozgalom ma világméretű, mivel a világ valamennyi részében elterjedt. Legerősebb részét természetesen a szocialista országok kommunista pártjainak több mint 75 millió tagja képezi. Nemzetközi súlyuk és tekintélyük jelentősen befolyásolja a többi kommunista párt helyzetét és szerepét is. A nem szocialista országok 85 kommunista pártjának mintegy 5 millió tagja van, vagyis 1,5 millióval több mint a 70- es évek elején. Milyen befolyást gyakorolnak ezek a társadalmi-politikai életre? Azt elárulja az a tény, hogy több mint 25 kommunista párt van képviselve az adott országok parlamentjeiben. És még egy adat: a nem szocialista országokban a kommunista pártok által kiadott újságok példányszáma több mint 10 millió. A nemzetközi kommunista mozgalom erejét és a nemzetközi eseményekre gyakorolt hatását értékelve meg kell említenünk a forradalmi demokratikus és a nemzeti demokrata pártok szembetűnő fejlődését is. Míg a 60-as évek elején csak 10 ilyen párt volt, ma már csaknem 40, sót húsz országban uralkodó pártok lettek, hatalomra jutottak. Elmondhatjuk, hogy a forradalmi demokratikus és a kommunista mozgalom közötti kapcsolatban a 70-es, 80-as években minőségileg új helyzet alakult ki. A forradalmi demokratikus pártok a tudományos-szocializmus és a marxizmus -leninizmust nyilvánították ideológiájuk politikai alapjává, s arra törekednek, hogy számát 15 ezerről 200 ezerre növelte, és választóinak száma is egyre növekszik. Ebből a szempontból jellemző a kom- . munista mozgalom fellendülése számos latin-amerikai országban. Ezen a földrészen a pártok az osztályharc, a néptömegek érdekeiért és az észak-amerikai uralom valamint a reakciós diktatúrák ellen folytatott harc hagyományaiból indultak ki. A marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján újabb és újabb sikereket érnek el a kommunista pártok Argentínában, Kolumbiában és Uruguayban. Említsük meg azokat a pártokat, amelyeket az egyes országokban súlyos vereség ért, betiltották majd felszámolták őket. Egyesek azt kérdezik, vajon szükség van-e rájuk, van-e létjogosultságuk a nemzet életében? Ma több mint 20 párt van illegalitásban, illetve félig illegalitásban. Egyeseket közülük, így például Chilében, Indonéziában és Irakban, súlyos csapás ért, úgy látszott, hogy már nem is sikerül újjászerveződniük. Irakban a második világháború óta a központi bizottság hét politikai bizottságának tagjait csaknem teljesen elpusztították, de a párt ott is tovább él. Indonéziában mintegy 1 millió kommunistát pusztítottak el. Közismert, milyen szerepet tölt be a Chilei Kommunista Párt a Pinochet rendszer elleni fellendülő mozgalomban. Argentína és Brazília Kommunista Párjta ma már részt vesz a választásokban. Mindez azt tanúsítja, hogy ezekben az országokban a kommunista pártok léteÚJ SZÚ megteremtsék a feltételeket a szocialista építéshez. Egyre aktívabban vesznek részt a kommunista mozgalom keretében az egyes kollektív akciókban. Ilyen például az etióp Munkáspárt, Afganisztán Népi Demokratikus Párjta, az MPLA - Munkapárt (Angola) és a FRELIMO (Mo- zambik). A kommunista mozgalom nemzetközi szerepe, valamint tekintélye növekedésének fontos tényezője, hogy atomkorszakunkban a mozgalom egyre bővül és gazdagodik. A háborús veszély új alakja és az emberiség létének veszélyeztetettsége új értelmet adott a békéért folytatott harcnak, amelynek élén mindig a kommunisták álltak. Napjainkban a dolgozók jogainak és érdekeinek védelméért folytatott harccal párhuzamosan a civilizáció megmentéséért is küzdenek. VILÁGMÉRETŰ FEJLŐDÉS Korunk kommunista mozgalmában a nem szocialista világban sok nagy és befolyásos párt működik. Ez mindenekelőtt a nyugat-európai országokra vonatkozik, a kommunistáknak ezekben vannak a leggazdagabb történelmi tapasztalataik és hagyományaik. Elég ha megemlítjük a francia, görög, olasz, portugál kommunista pártot. Japánban, Indiában, Argentínában, Kolumbiában, Cipruson is erős kommunista pártok tevékenykednek, amelyeknek nagy súlyuk van az ország politikai életében. Ok irányítják a munkásosztály jelentős részét, szilárd szerepük van a szakszervezetekben, szoros kapcsolatban állnak a dolgozók más tömegszervezeteivel és kisebb vagy nagyobb mértékben képviselve vannak a parlamentekben és a helyi közigazgatási szervekben. Említsük meg például a Portugál Kommunista Pártot, vagy Görögország Kommunista Pártját. Mindkettő a marxista-leninista és internacionalista elvekből indul ki és a fasiszta rendszer megdöntése óta gyakorlatilag bebizonyították, radikálisan, aránylag rövid idő alatt el lehet mélyíteni a kommunistáknak a széles tömegekre gyakorolt hatását. A Portugál Kommunista Párt legalizálása (1974) óta tagjainak NEMCSAK A SZÁZALÉKOKÉRT HARCOLNAK Természetesen problémák is felmerülnek a kommunista mozgalomban. Közismert, hogy a nem szocialista világban kisebb létszámú pártok is dolgoznak, sót vannak olyan pártok, amelyek elvesztik tagságuk egy részét, nem élvezik a tömegek támogatását és a választásokon politikai szempontból csak elenyésző számú szavazatot kapnak. Sokan közülük a fejlett tőkés országokban tevékenykednek, ahol a tapasztalt burzsoázia áll velük szemben, s ahol már hagyományosan erős pozíciója van a munkásosztály szociáldemokrata szárnyának, még a szak- szervezetekben is. Azt jelenti ez, hogy ezekben az országokban nincs szerepe a kommunista pártoknak sem a munkásmozgalomban, sem a politikai életben? Szerepük csupán arra korlátozódik, hogy a választásokban a szavazatok néhány százalékát megszerzik? Véleményünk szerint erre a kérdésre válaszolva figyelembe kell venni azt is, hogy egy bizonyos politikai erő közvetlenül vagy közvetve hogyan befolyásolhatja az adott ország életét. A tőkés országokban csak a kommunista'pártok hirdetik a marxista-leninista ideológiát. Jelenleg objektíve nagy az érdeklődés ezen ideológia iránt, a legkülönfélébb társadalmi és politikai rétegek között is. Már maga ez a tény jelentős szerepet ad a kommunista pártoknak az ideológiai életben. A kommunista pártok védelmezik a legkövetkezetesebben a dolgozók osztályérdekeit, harcolnak a kormányok és a monopóliumok azon törekvése ellen, hogy a válság terhét a dolgozókra hárítsák. Reális politikai, társadalmi és gazdasági alternatívát javasolnak. Ez is egyik fontos módja a tőkés országok ideológiai és politikai helyzete befolyásolásának. Fontos szerepe van a kommunisták és más társadalmi erők együttműködésének mindenekelőtt napjaink legfontosabb tömegmozgalmában, a békeharcban. Nagyon erős békemozgalom bontakozott ki Japánban, melynek lakosai átélték Hirosima és Nagaszaki szörnyűségeit. Az utóbbi időkben a háború ellen tiltakozók transzparensein olyan szövegek is megjelentek, melyek az atomfegyverek betiltásán kívül az amerikai Tomahawk atomrakéták széthelyezé- se ellen emelnek szót. (A ŐSTK felvételei) zése összhangban áll a társadalmi fejlődés konkrét szükségleteivel és egyetlen más politikai erő sem töltheti be szerepüket. A tőkés országokban a kommunista pártok tevékenységének specifikus feltételei számos objektív és szubjektív nehézséget vetnek fel. Válságba került a kapitalista társadalom, a dolgozók helyzete egyre rosszabb. Ez egyúttal fokozza elégedetlenségüket is. Ez azonban nem jelenti automatikuA bonni parlament előtt vízágyúkat vetettek be a tüntetők ellen, akik a Bundestag rakétatelepítési döntése ellen tiltakoztak i-------------------------------------------san, hogy a tömegek balra, a kommunista pártok felé fordulnak. A kommunisták keresik annak módját, hogy a válságellenes jelmondatokat és programokat hogyan hozhatják szorosabb kapcsolatba a társadalmi változások távlataival. Bonyolulttá vált a kommunista pártok szociális alapjának megőrzéséért és bővítéséért folytatott küzdelem is. A monopóliumok arra törekednek, hogy elfojtsák azokat az ágazatokat, amelyek a munkásmozgalom hagyományos támogatói közé tartoznak. A testvérpártok természetesen mindenáron védelmükbe veszik a munkásosztály olyan fontos részeit, mint a fémmunkásokat, a bányászokat, a közlekedési és textitmunkásokat, de ugyanakkor fontosnak tartják, hogy megnyerjék a munkásosztály új rétegeit is. Az imperializmus egyre élesebben szembehelyezkedik és egyre nagyobb nyomást gyakorol a kommunista pártokra. A kommunistaellenes tevékenység erősödik. Erre a célra egyre nagyobb mértékben felhasználják a tömegtájékoztató eszközöket és manipulálják a közvéleményt. A mai helyzet számos olyan kérdést vet fel, amelyre a pártok egész gyakorlata nem ad választ. Maga a kommunista pártok növekedése, nemzeti feladatai gyarapodása is nehézségekkel jár. Előfordul, hogy mindez a kommunista mozgalom internacionalista feladatainak rovására megy. Ezzel, valamint a tevékenységük feltételeinek eltérőségével magyarázhatók a mozgalomban keletkezett bizonyos nézeteltérések, az, hogy az egyes pártok nem azonosan értékelik az elmélet és politika egyes kérdéseit. Az egyes konkrét problémákkal kapcsolatos nézeteltérések leküzdhetők és le is küzdjük őket az elvtársi eszmecserék segítségével, ezek mindig a megértés elmélyítéséhez és a kölcsönösen elfogadható értékelés elfogadásához vezetnek. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mindez nem érinti a marxista-leninista elmélet és gyakorlat alapelveit. Az alapelvektöl való elhajlás szükségszerűen gyengíti a pártok és általában a kommunista mozgalom forradalmi erejét. Ebből következik a kommunista pártok internacionalista szolidaritásának növekvő jelentősége, amely a közös világnézeten és közös célokon alapszik. Ilyen szolidaritást követel meg az a tény, hogy az imperializmus agresszív tettei globálisan veszélyeztetik az emberiséget. A kommunisták szolidaritása a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harcban természetesen nem zárja ki, sót ellenkezőleg, éppen hogy feltételezi együttműködésüket a legkülönfélébb társadalmi erőkkel. A kommunisták mai internacionalizmusának elválaszthatatlan részét képező együttműködés azonban semmilyen módon sem áll ellentétben a kommunista pártok közti testvéri kapcsolatokkal, amelyek a kommunista mozgalmat jellemzik. Internacionalista és nemzeti kötelességének tartja az SZKP és a többi testvérpárt, hogy saját országukban építsék és tökéletesítsék a szocialista társadalmat, hogy javítsák országuk helyzetét, és ezáltal növeljék a szocializmus nemzetközi tekintélyét. Egyúttal következetesen szolidárisak harcostársaikkal a kommunista mozgalomban, különböző segítséget nyújtanak a testvérpártoknak, támogatják a megtorlások és üldözések áldozatait. Közismert tény, hogy a széles körű szolidaritási kampányok eredményeként sok kommunista menekült meg a halál elől. Sok párt kádernevelési és más segítséget kap, amely nélkül egyszerűen elképzelheteten lenne küzdelmük. Természetesen nincs szó ,,a forradalom kiviteléről“, mivel az egyes országokban nem lehet kintről megteremteni a forradalmi helyzet feltételeit. R. Urban, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke a Béke és szocializmus című folyóiratban például ezt írta: .... a következetesen internacionalista pártunk szilárd kapcsolatban áll a kommunista és munkáspártok többségével, köztük az uralkodó pártokkal is, és szüntelenül érzi szolidaritásukat. Senki sem követeli, hogy harcunk támogatásáért feladjuk függetlenségünket, senki sem diktálja mit kell csinálnunk senki, sem kényszeríti ránk modelljeit vagy módszereit". VSZEVOLOD RIBAKOV 986.111.21. A MMMMIffl NUGNflM ? c:nmj
