Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNfSTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1986. március 21. XIX. évfolyam 12. szám Ára 1 korona Hazánk fővárosa ünneplőbe öltözött. Prága, a gyakran száztornyúnak becézett város várja, fogadja, köszönti Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának küldötteit, meghívottakat, a hazai és külföldi vendégeket. Az ország népének tekintete most az ősi városra irányul. Az utóbbi öt esztendő mérlegvonása, a jövő útjának végleges vázolása, az ország színe előtt most, és itt történik. De úgy is mondhatnánk, hogy a tanácskozás folytatása a kommunisták évzáró taggyűléseinek, a járási, kerületi konferenciáknak, az SZLKP kongresszusának. Bizonyára megállapítja majd - és jogosan -, hogy az eltelt fél évtizedben további jelentős sikereket értünk el; gyarapodtunk, gazdagodtunk, eredményeket mutatott fel az ipar, a mező- gazdaság, emelkedett az életszínvonal, nőtt a műveltség. A kongresszust megelőző pezsgő politikai élet, amelyben részt vettek a kommunisták és pártonkívüliek, a munkások és értelmiségiek, nemcsak arra volt jó, hogy regisztráljuk az elért sikereket, hanem - és talán ezt kellene első helyen említeni -, hogy olyan dolgokra is felfigyeltünk, amelyek nem kívánatosak, lassítják a haladást, vagy ahogy mondani szokás; itt-ott üröm is keveredett az örömbe. Aggodalomra, aggályoskodásra természetesen sem ok, sem szükség. Eredményeink láttán az egészséges büszkeségnek is helyt adhatunk. A jövőtől sem kell tartanunk. Eredményeink hitet, bizakodást kölcsönöznek. A fentebb már említett tanácskozások összegezték a párt tapasztalatait, a kommunisták kollektív bölcsességét, levonták ezekből a tanulságot, felmérték erőinket és lehetőségeinket, hogy ne homokra építsünk, hanem szilárd, megalapozott tények alapján szabjunk irányt a haladásnak. Utunk, amelyen járunk - ha nem is mentes a zökkenőktől - sokat ígérő. A jövő a miénk, az idő továbbra is nekünk dolgozik. Öntudatos, munkát szerető népünk közös ügyünk iránti elkötelezettsége, a párt irányító, szervező munkájával párosulva, a tudományos alapokra épülő ismeretek birtokában letéteményese annak, hogy a jövőben is helytállunk, megbirkózunk azokkal a feladatokkal, amelyek életünk fokozatos, céltudatos jobbítását, szebbé, tartalmasabbá tételét szolgálják. Értünk el eredményeket, nagyokat, kevésbé jelentőseket, viszont azt is tudjuk, hogy sikereink még mindig nincsenek arányban lehetőségeinkkel. Különösen a termelés hatékonysága, műszaki színvonala még sok kívánnivalót hagy maga után. Tudatosítjuk - mert ezt kell tennünk, ha lépést akarunk tartani az egyre sürgetőbben jelentkező igényekkel hogy régi módszerekkel a jövőben tervezni, dolgozni, vezetni már nem lehet. A gondok, bajok, hibák jelentkezése láttán nem lehet örökké — ahogy egyes vezetők előszeretettel teszik -, unos-untalan az objektív nehézségekre hivatkozni, a tőlünk független, „nehézségekkel“ takargatni a hibáinkat. Nekünk, kommunistáknak inkább ezeket az utóbbiakat kell firtatnunk, azokat, amelyeknek megoldása, vagy halogatása kizárólag rajtunk múlik. Gustáv Husák elvtárs, a prágai városi pártkonferencián elhangzott beszédében mondotta: „Az ellenséges propaganda azt a pletykát terjeszti, hogy Csehszlovákia fél a gazdasági reformtól. Keressük az irányítás rendszerének tökéletesítését szolgáló optimális utakat, ám ezt nem a kapitalizmustól akarjuk - és nem is fogjuk - elfogadni, amely az évszázadok során kialakította a nyereség és a kizsákmányolás farkastörvényét, és ehhez tartja magát. Az irányítás szocialista elvei, a közös tulajdon, a gazdasági és szociális szempontok egysége számunkra sérthetetlen. Figyelemmel kísérjük, milyen intézkedéseket foganatosítanak a Szovjetunióban és más szocialista országokban, megvizsgáljuk mi felel meg a legjobban a mi feltételeinknek és szükségleteinknek.“ Számunkra alapkövetelmény - amelyet a jövőben egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni -, a tudomány és a termelés összekapcsolása. Nevezhetnénk a párt fő feladatának is az ezredfordulóig, vagy olyan motornak, amely előbbre viszi, felgyorsítja népgazdaságunk egész fejlődését. Az új, a haladó azonban sehol sem jut érvényre önmagától. A haladó gondolatokat, elképzeléseket gyűléseken csupán megszavazni kevés, ezeket következetesen, lépésröl-lépésre, szóról-szóra, betú- ról-betüre meg is kell valósítani. És a kommunistáknak ebben is példát kell mutatniuk. Hogy így legyen, ahhoz viszont feltétlenül szükséges az, amit Gorbacsov elvtárs, az SZKP XXVII. kongresszusán találóan így fogalmazott meg: „A párt akkor tudja sikeresen megoldani az új feladatokat, ha maga is folyamatosan fejlődik, nincsenek „tévedhetetlenségi" komplexusai, kritikusan értékeli az elért eredményeket, és világosan látja mit kell tennie.“ Nem ülhetünk tehát ölbe tett kézzel, a fejünket sem dughatjuk strucc módjára a homokba. A fejlett szocializmus építői számára - tetszik valakinek vagy sem — a kritika és önbírálat az a hajtóerő, ami felgyorsítja az előbbre jutás ütemét, garantálja a szervezettséget, a rendet, a fegyelmet, a társadalmi élet minden területén. Ezekhez az elvárásokhoz kell igazítanunk káderpolitikánkat is. Már a kongresszust megelőző nagyarányú társadalmi aktivitás idején tisztázódott: felelős helyekre a jövőben az eddiginél is nagyobb mértékben kerüljenek politikailag és szakmailag egyaránt felkészült, becsületes emberek, olyanok, akik természetes tekintélynek örvendenek; alkalmasak és készek a feladatok elvégzésére. Mindenkit megbecsülünk, aki tudja és akarja teljesíteni az elvárásokat; viszont annak, aki képtelen megbirkózni a megnövekedett követelményekkel, elöbb-utóbb át kell adnia a helyét. Ismerjük a feladatokat. Nagyok. A tét a jövőnk, valamennyiünk jobb holnapja: a szocializmus becsülete. Népünk kész az áldozatvállalásra, mert jól tudja: ebben az országban minden az ember javára, boldogulása, anyagi-szellemi gyarapodása érdekében történik. Nekünk, kommunistáknak, a zászlóvivőknek jut a példamutatás feladata, a hasznos kezdeményezések felkarolása, az alkotó munka parazsának szítása, a fáklya lángjának őrzése, a fáklya lángjáé, amely fényt, meleget áraszt, utat mutat a jövőbe. SZARKA ISTVÁN AI UHUIG DH mm Lamber Pargáö, a szocialista munka hőse, a tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyár mestere (középen) munkatársaival, Milan Pálenik (balról) és Ondrej Nádaéi hegesztőkkel az elvégzett munka minőségét ellenőrzi. (Drahotín Sulla felvétele - ŐSTK)
