Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
ÚJ szú 15 1986. III. 7. LÁTOGATÁS BELORUSSZIÁBAN nem teszi lehetővé újabb dolgozók felvételét. A párttitkár még megjegyzi, hogy azelőtt sok elmarasztalás érte őket a közszükségleti cikkek gyártásának elhanyagolása miatt. Ma viszont szinte csak dicséretet kapnak. Hát még ha beindul ez a két gépsor... Innen a vezérlőközpontba visz utunk. A kézilabdapályányi teremben alig öt-hat ember dolgozik, pedig mindenütt lámpák, gombok, kapcsolók. Csakhogy a valódi felügyeletet számítógép végzi. Valami eszébe jut a pártelnöknek, s odaül a számítógép képernyője elé, és „megkérdezi“ ... A válasz azonnal megjelenik, s rövid diskurzust vált ki a fődiszpécser és a pártelnök között. Nem kevés vízre van szüksége minden vegyiüzemnek, így a köolajfinomító- nak is. Az pedig természetesen szennyeződik, s ebből óránként mintegy 300 köbméter kerül a vízderítőbe. A fokozatos tisztítás egy-egy „lépcsőjén" lerakódó kőolajszármazékok visszakerülnek a leülepedés után a gyártási folyamatba. A víz pedig az utolsó tisztító fokozat után akár iható, a halak mindenesetre vígan úszkálnak benne. Alekszej Nyiko- lajevics Szkvor- cov (jobbról), a takarmányéleszt ógyár igazgatója az új főmérnökkel, Ivan lljics Sza- muszenkóval a gyár udvarán Nem sokkal később az egész korábbi „asztaltársaság“ újra találkozik - ezúttal azonban az üzem éttermében. Csak az igazgató hiányzik - igaz közben lejárt a délelőtti műszak —, ő azonban egy tanácskozáson vett részt, ahol a gazdaságfejlesztés központi irányelveiről volt szó. Azokról ebéd közben - és után — vendéglátóink is többször beszéltek. Mert meggyőződéssel vallották: az, hogy milyen lesz a jövő, valamennyiükön múlikl * * * Alig néhány száz méterrel arrébb már a kapuban várt bennünket Alekszej Nyi- kolajevics Szkvorcov, a moziri takarmányélesztő-gyár igazgatója. Ó - korát tekintve - túl van jócskán az ötödik ik- szen, azonban neve előtti és utáni tudományos címei magas szaktudásról árulkodnak. Körülötte azonban csupa fiatal szakember dolgozik. Ez a gyár teljes egészében jövőre készül el, és akkorra mintegy háromezer dolgozója lesz. Most ennek még csak körülbelül egyharmada dolgozik a gyárkapun belül. Ennek megfelelő a termelés jelenlegi mennyisége is: tavaly 120 ezer tonna takarmányélesztőt gyártottak, s teljes kapacitás esetén 1988-tól évi 300 ezer tonna granulátum készül, aminek az állattenyésztésben veszik nagy hasznát. Ezt a Szovjetunió európai részének szinte minden zugába szállítják majd. Termelési értékét tekintve tonnája 700 rubelba kerül, s az egy tonna élesztődrazsé tápértéke felér 5-7 tonna gabonáéval. Van viszont egy nagy előnye, hogy ennek termelése teljesen független az időjárástól. Valamikor nyolc évvel ezelőtt ennek a gyárnak a helyén egy falu állt, amelyet vagy másfél kilométerrel arrébb újjáépítettek. A gyár viszont - mint már szó volt róla - szomszédos a köolajfinomítóval.- Csakhogy ez nem vegyiüzem, ez tiszta biológia - hangsúlyozza az igazgató. - A gyár berendezésének fő szállítója a Szovjetunió, bizonyos műszereket az NDK-ból kaptunk, akárcsak az elektronikus irányító berendezések egy részét, míg a többit Lengyelországból és Csehszlovákiából. Sőt, eredetileg a termelésben dolgozók egy részét csehszlovák szakemberek oktatták a berendezések kezelésére is. A gyárudvaron javában folyik a munka. Az utakat betonozzák, készítik elő és folytatják a még megépítendő gyárrészlegeket, noha kint mínusz tíz fok körüli a hideg, amelyet még „hatékonyabbá“ tesz az élénk északi szél. Igaz, ez a betonnak mitsem árt, szokatlanul sötét színét a benne levő fagygátlótól kapta. Persze, más a helyzet velünk, a fényképezőgép alig akar engedelmeskedni meg- gémberedett ujjaimnak. (gy aztán jólesik az igazgató invitálása, minek utána a még friss mészillatú irodaépületben fölmelegszünk, de nemsokára megyünk tovább. Az újabb látnivaló miatt nem kell elhagyni az épületet. A laboratórium két emelettel feljebb van. Itt laboratóriumi körülmények között szaporítják a gyógyászatban és a kozmetikában nagyon hasznos zsensen gyökeret, jellegzetes üvegben, harminc napig sötét, meleg, nagy nedvességtartalmú levegőjű helyiségben. Utána kivonatot készítenek belőle, s az lesz adalékanyaga számos gyógyszernek és szópítö- szernek. Eme rövid szemle után - igaz, közben a Nap is lenyugodott - indulunk hazafelé. Az igazgató a mikrobuszig kísér. Felajánljuk, tartson velünk, bevisszük a városba. Tiltakozik:- Van még dolgom. Aztán - tudják - én a tengerészetnél szolgáltam, és megszoktam, hogy a kapitány távozik utoljára... Erre nem tudunk mit válaszolni. Mert- hát kapitány vagy igazgató - egyre- megy. MÉSZÁROS JÁNOS Folytatódott a lengyel gazdasági fellendülés Már csaknem egy hete tartott szovjet- unióbeli utazásunk, amikor a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság második legnagyobb városában, Goméiban vendéglátóink közölték, hogy másnap nagyobb utazás vár ránk: a mintegy 150 kilométerre fekvő Mozir városának két üzemét is megtekintjük. Még meg sem virradt, amikor beszálltunk a mikrobuszba. Négyfős „különítményünk“ létszáma eggyel gyarapodott: csatlakozott hozzánk a Gomelszkaja Pravda egyik munkatársa is, lévén Mozir a mintegy másfél milliós gomeli körzet második legnagyobb városa - a félmilliós Gomel után - így számára is akadt tennivaló. Még álmosan vettük tudomásul, hogy áthaladtunk a Szozs folyó hídján, de ekkor legalább világossá vált, miért hívják ugyanígy azt a vendéglőt, amelyben akkor már harmadnapja rendszeresen étkeztünk. Aztán folyamatosan ismertük meg az útvonalunkat keresztező Pripjaty és Berezina folyókat, sőt magát a Dnyepert is átszeltük. Amikor pedig már a gömöri tájra emlékeztető rekettyéseket is észrevettem az út mentén, már nem volt messze úticélunk, amely felé haladva szinte az út nagyrésze erdőkön át vezetett. Közben nem győztem csodálni az erdők - arrafelé - jellegzetes fáját, a lányosán karcsú fehér nyírfákat, s ha azóta is felötlik belorussziai utazásom, legelőbb a fehér nyírfák jutnak az eszembe. Mozir felé közeledve kezdtem bánni, hogy nem kerítettem idejében valamilyen útikönyvet, amelyből megtudhatnék egyet s mást a városról - ha már ott töltök egy egész napot. Aztán kiderült, hogy a városból úgy sem sokat látunk, viszont leckét kaptunk abból, milyen is a korszerű ipartelepítés. Mozir legnagyobb üzemei, a kóolajfinomító, a takarmányélesz- tö-gyár, a hőerőmű ugyanis a várostól vagy 15 kilométerre fekszenek, s csaknem elkészült már az odavezető út nagy részén a villamosvonal is. Először a köolajfinomítóban várnak bennünket, egészen pontosan: a Nagy Október Hatvanadik Évfordulója Kőolajfeldolgozó Vállalatban. A közel háromezer dolgozót foglalkoztató köolajfinomí- tó mintegy háromszáz hektárnyi területen fekszik, s a technológiát tekintve kőolajfeldolgozó üzemek legújabb nemzedékét képviseli. Mindössze 15 évvel ezelőtt építették, s napi 40-50 ezer tonna kőolajat dolgoznak fel, s azt a Barátság kőolajvezetékből kapják. Mindezt azonban már a vállalati igazgató irodájával szomszédos kis tanácsteremben tudtuk meg vendéglátóinktól, akik között mindenki ott volt a gyár közvetlen vezérkarából. Éppen ezért némi meglepetéssel tapasztaltuk az idősebb korosztály hiányát. Nemrégiben zajlott le a gyár vezetésében a nemzedékváltás, s a korelnök a 38 éves igazgató, Anatolij , Sztyepanovics Zubrovszkij után a párttitkár Ivan Lukjanovics Pavlik következett a maga 36 évével. Azonban már valamennyien a legkorszerűbb ismeretekkel felvértezve végezték munkájukat. A kő- olajfinomító bemutatását az igazgató kezdte:- Még négy ilyen technológiával dolgozó kóolajfinomító van a Szovjetunióban, de ez volt az első. A részletes leírása ennek a technológiának a laikus számára nem sokat mond, azonban lényeges momentuma, hogy szinte hulladékmentesen „működik“. A munkatermelékenységet, tekintve az első helyen állunk, naponta mintegy kétmillió rubelnyi árut termelünk. Jelentős része exportra kerül, mégpedig Finnországba, Lengyel- országba, az NDK-ba és önökhöz, Csehszlovákiába is szállítunk, elsősorban a feldolgozás köztes termékeit, fűtőolajat, paraffint, bitumeneket, Japánba pedig benzolszármazékokat.- Magas szakképzettségű a szakembergárdánk - veszi át a szót a párttitkár -, hiszen dolgozóink 90 százalékának legalább középfokú szakképzettsége van. [gy nem látjuk túl nehéznek azt a feladatot, hogy teljes mértékben áttérjünk - ahol lehet - a mikroprocesszoros technikára, hiszen a most kezdődő ötéves tervidőszak során duplájára kell növelnünk a termelést, azonban a dolgozók létszámának növelése nélküli Már eddig is sokat tettünk a korszerűsítés terén, különösen az energiafelhasználásban. Ugyanis a vállalaton belül felhasznált hőenergia 42 százalékát olyan hóból nyerjük, amelyet korábban a veszteséglistán hulladékhőként könyveltünk el.- Van egyéb csehszlovák vonatkozása is a vállalatunknak - folytatja az igazgató - az egyik üzemrészlegünket a décíni Ferrox nemzeti vállalat dolgozói építették. Azt is el kell mondanunk, hogy a tipikusan kőolajipari termelésen kívül gyártunk még olyan közszükségleti cikkeket, amelyek a hiánycikkek listáján szerepelnek. Ezt nagyjából az össztermelés értékének egy százalékában, de ez az arány javulni fog, hiszen most szerelünk két olyan berendezést, amelyen gyermek, illetve női csizmát fogunk rövidesen gyártani, évente mintegy 400 ezer párat. Amikor gyárszemlére indulunk, előbb a központi laboratóriumot tekintjük meg, ahol nagyon pontos vizsgálatnak vetik alá mind az alapanyagot, mind a közbülső illetve végtermékeket. A korábbi raktárhelyiségekben - ahol majd a már említett csizmák készülnek -, most még aránylag csend honol. A szerelők félszavakból is megértik egymást, s fokozatosan kerülnek helyükre a két automata berendezés részegységei. A polivinilklo- rid alapanyagú lábbelik gyártása is szinte hulladékmentesen történik majd. A későbbiekben itt dolgozók korábban más részlegeken dolgoztak, de létszámstopp 1 Nem zárt könnyű évet tavaly sem a lengyel népgazdaság. Noha a napvilágot látott értékelésen nem hallgatták el, hogy a fejlődés több területen elmaradt a tervezettől, mégis arra helyezik a hangsúlyt, hogy 1985-ben is érezhetően folytatódott a válságból való kilábolás, erősödött a gazdaság. A közvélemény növekvő hányada hasonlóképpen ítéli meg a helyzetet. Az 1984-es 26 százalékhoz képest az elmúlt esztendőt már a megkérdezettek 39 százaléka minősítette jó évnek, s az 1984-es 19-cel szemben csak 9 százalék mondta rossznak. Összehasonlító áron számolva, tavaly három százalékkal nőtt Lengyelországban a nemzeti jövedelem: a nagysága azonban még mindig tíz százalékkal kevesebb, mint 1979-ben volt. A szocialista ipar termelése 3,8 százalékkal emelkedett. Miközben a feldolgozó ágazatok 4,2 százalékkal növelték termelésüket, ugyanez nem mondható el a kitermelő ágazatok teljesítményéről, amely fél százalékkal volt kisebb, mint az előző évben. A szocialista iparban a termelékenység mintegy négy százalékkal emelkedett, de még így is mintegy öt százalékkal elmaradt az 1979-es szinttől. Negyedik egymás utáni évben zárt jó esztendőt a lengyel mezőgazdaság. 1984-gyel összehasonlítva, 1985-ben csaknem egy százalékkal bővült az élelmiszer-gazdaság termelése. A növénytermesztés, főképp a betakarítás idejének rossz időjárása miatt, elmaradt valamivel az előző évtől, az állattenyésztés viszont több mint négy és fél százalékkal növekedett. Nem sokat javult a helyzet a beruházások terén. Noha a beruházásokra fordított kiadások tavaly nagyobbak voltak, mint egy évvel azelőtt, a befejezett építkezések aránya a tervezetthez képest csak 65,7 százalékos volt, kisebb, mint egy évvel korábban. Az építőipar tavaly 193 ezer lakást adott át, ezek átlagos alapterülete valamivel több mint 55 négyzetméter volt. Lengyelország exportja 1985-ben 1,7, importja 6,8 százalékkal emelkedett. Amíg a szocialista országokkal való külkereskedelemben az export nagyobb ütemben növekedett az importnál, a tőkés országok esetében fordított volt a helyzet. Valamelyest növekedett az ország tőkés adósságállománya, az 1984-es 26,8 milliárdról 29,3 milliárd dollárra. Tavaly a kiskereskedelmi árak mintegy 15 százalékkal emelkedtek az előző évihez képest, a jövedelmek viszont csaknem 24 százalékkal, jóval a tervezetten felül. Egyöntetű a vélemény, hogy ez az elmúlt esztendő egyik legkritizálhatóbb pontja. A havi átlagkereset tavaly 19 900 zloty volt, a nyugdíjak átlaga pedig 9200 zloty. S még egy adat: 1985. december 31 -énalakosságszáma37,3millióvolt. (N) Tovább bővítik a takarmányélesztő-gyarat is. Ha teljesen elkészül, 300 ezer tonnát gyártanak ebből a hasznos „takarmányízesítöból“ évente. (A szerző felvételei) msm a uhroion mi
