Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 1. szám
KIFACSART SZÓLÁSOK Beadta a kulacsot. Kesztyűs kézzel bánt el vele. Más káréján tanul az okos - vezetni. Az idős pénztelen. Ennek már a fele is tréfa. Ne félj, míg engem nem látsz. * * * Részeg, mint a csapat. Kiveri a bolhát. * * * A látszat néha csel. Munka után édes a pihegés. Keresztülhúzták az ámításait. Az ablakon dobja ki a pénztárost. Otthagyta a fogkeféjét. Kulcsár Ferenc- Amióta összeházasodtunk, mindig tudom, mi történik a világban... (lei Paris) ŐSZINTE- Szilvia, milyen az az alak, akivel most jársz?-Tudod, Piriké... anyagilag a legszebb korban van! ELŐZÉKENY- Szívem, hogy ez a Béla milyen előzékeny az anyósával: Nemrég Rómából hazafelé repültek, s mikor az anyósa rosszul lett a levegőben, ezt kérdezte tőle:- Édes mama! Nem akar kimenni a szabad levegőre? GYORSÍT A MÁSIK- Szörnyen irigyellek, Hilda. Két férfid is van a szerelemhez. A férjed és a házibarátod.- Nagy tévedés. Mindegyik a másikra hagyatkozik. VÉGE- Szabóéknál véget értek a mézeshetek!- Honnan tudod?- Hát onnan, hogy az asszonyka már nem segít a férjének a mosogatásban!- Szóval, mit tesz akkor - kérdezik a gépkocsivezetői vizsgán a jelöltet -, ha lejtős úton haladva kiesik a bal hátsó kereke és elkezd gurulni lefelé?- Gyorsítok, hogy utolérjem. KENDŐ Brahovácz hazaérkezik, és mesélni kezd a feleségének:- Ha tudnád, milyen gyönyörű kendőt akartam neked hozni!- És miért nem hoztál?- Nem lehetett, folyton engem figyeltek az eladók! A HÉT VICCE Szakrendelésen a pácienstől kérdezi az orvos:- Éjjel tud aludni?- Sajnos, nem.- Aha... És miért nem?- Mert éjjeli műszakban dolgozom. o JÓ TANÁCS Sopánkainé mondja az elárusítónak:- Igazán szeretném, ha végre új cipőm lenne, de ez itt a bal lábamon nagyon bő.- Ne izgassa magát, asszonyom - feleli a boltos -, ha száraz idő van, akkor majd a cipő összezsugorodik.- De a jobb meg szorít!- Az sem olyan nagy baj. Ha esik, akkor úgyis kitáguH FELVILÁGOSULT A nagymama elsős és másodikos unokáját sétáltatja az állatkertben. A gólyaháznál édesen közli, hogy itt vannak a gólyák, akik a kisgyerekeket hozzák. Az egyik gyerkőc megböki az öccsét:-Te, felvilágosítsuk a nagyit, vagy hagyjuk, hogy továbbra is ilyen szamárságokat mondjon? OKOK Szesztestvérek csábítják Kovácsot, hogy üljön be velük a sarki kocsmába egy fröccsre.- Én most nem ihatok - mondja Kovács igen határozottan.- Aztán miért nem?- Először is azért, mert antialkoholista lettem. Másodszor: mert két hete az orvosom is eltiltott az italtól. Harmadszor: mert éppen most ittam kettőt. ESETEK- Szerintem vannak olyan esetek, amikor a férj kénytelen hazudni a feleségének.- Ennél rosszabb is előfordul: amikor igazat kell mondania!- Halló, Titica?- Te vagy az, Afrodita? Mit csinál a kicsi?- Jól van. Taxival gyere a kórházba, de vigyázz, nehogy be legyen törve az ablaka, mert megfázik a pici.- Afrodita, mondott már valamit a fiú? Mondta, már, hogy ,,apuka“, ,,anyuka“?- Azt mondta, hogy ,,Nabu- kodonozor''!... Nevetséges vagy. Hogy beszélhetne egy tíznapos gyerek?... Siess! Titica Leustean befejezte a telefonálást és elindult a kórházba. Odahaza ezalatt ádáz háború készült a meghívott rokonok és a minden jóval megrakott asztal között. A fridzsiderben több üveg ürmös hűlt, a szobában pedig Afrodita Leusteant és a kis Dragost várták egyre türelmetlenebbül, annál is inkább, mivel gyomrukat veszettül mardosta az éhség. Majd felfalták az asztalt a tekintetükkel. Titicáék azonban késlekedtek. Egyesek diszkréten kieresztették a nadrágszíjukat mások eltűntek a fürdőszobában, hogy rendbe hozzák a múfogsorukat.- Lica, gondolj a vérnyomásodra!- Costica, kicsit felelőtlen vagy az itallal!- Ortanso, vigyázz, ne legeld fel az endiviasalátát, hogy jusson másoknak is.-Lasvarica, ne idd le magad, ahogy szoktad. Majd megint elkezdesz üvölteni, hogy összeszaladnak a szomszédok! A várakozás lázában az izgatott nagynénik egymás után rendezték el az asztalterítőt, nem feledkezve meg közben arról, hogy elcsenjenek egyMIHAIL JOLDEA egy töltött olajbogyót, a nagypapáknak is folyton dolguk akadt az ebédlőben, s útközben el-elragadtak egy szelet sonkát, amit titokban gyorsan elmajszoltak.- Ha Titicára hasonlít, az kész szerencsétlenség! - suttogta bizalmasan az egyik néni egy bácsinak. Mindketten Afrodita Leustean közvetlen rokonai voltak.-Csak Titicára hasonlíthat!- dörmögte egy másik néninek a fülébe egy másik nagybácsi, aki Titica rokona volt, miközben rákancsintott a nénire (aza: tudjuk, amit tudunk!). Végül megérkezett a boldog család. Apa, anya és a kis Dragos. A rokonok elragadtatott üvöltése felébresztette az ifjú Leusteant, és ő is üvölteni kezdett, hogy szinkronban legyen a többiekkel.- Jaj de édes! Kiköpött apja!- mondta az a néni, aki néhány perccel ezelőtt még azt suttogta a bácsi fülébe, hogyha a gyerek az apjára hasonlítana, az kész szerencsétlenség lenne. Az általános lelkesedés kellős közepén, amikor mindnyájan elhelyezkedtek az asztal körül és mindenki nyelt, csuklóit, hadonászott és üvöltött, váratlanul megszólalt a csengő. Titica - gőgösen, mint egy kakas- felállt az asztaltól és ajtót nyitott. Egy borzas hajú szakállas férfi rontott be. Mögötte egy nő nyomakodott a szobába, kezében kis batyu, amelyből éles visítás hallatszott.- Uram - lihegte a férfi -, tévedés történt!- Tévedés? - Titica komoran felvonta a szemöldökét. - Ugyan miféle?-A nagy sietségben önök elvitték a kislányomat, én meg elhoztam az önök kisfiát. Halálos csend támadt. A két gyereket kihámozták a pelenkából, hogy ellenőrizzék, kinek micsodája van, azaz, hogy ki kicsoda. Úgy volt, ahogyan a szakállas állította. Titica feltételezett fia kislánynak mutatkozott, a másiknak a lánya pedig fiúnak. Titica felkacagott, Afrodita is nevetett. Csak a rokonok hallgattak és nyeltek nagyokat... No persze nem szárazon... Hiszen mennyire törték magukat mindnyájan, hogy szépen hazudjanak! Zahemszky László fordítása
