Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-28 / 9. szám
■ ■■I a I r\ 11 _j| i I il I IF V w sir ■ I I I I I I JÁN STIAVNICKY Hogyan lett fehér a hó? Valamikor régen, nagyon régen, olyan időkben, amelyekre már senki sem emlékszik, sót még a könyvek sem írnak róluk, nos akkor a hó még több színben tündökölt: pirosban, narancssárgában, sárgában, zöldben, kékben, lilában és még rengeteg más színárnyalatban. A lehullott hó leginkább a sokszínű szivárványra hasonlított. Ha valaki a hegy tetejéről nézett a hótakaróra, nem bírt betelni az eléje táruló szépséggel. így volt ez hosszú, hosszú időkön át. Az emberek alig várták a tél kezdetét, hogy gyönyörködni tudjanak a színskála valamennyi színében ragyogó hótakaróban. Egy szép napon a fák megunták örökös kopárságukat és megkérték a havat, nem kölcsönözné-e nekik valamelyik színét.- Rendben van - egyezeti bele a hótakaró. - És melyik színt szeretnétek?- Nekünk legjobban a zöld tetszik - mondták egyhangúlag a fák. így aztán a hó megvált zöld színétól és attól az időtől kezdve a fák zöld levelei szépítik a környezetet mindenütt a világon. Persze, akadnak olyanok is, amelyek a tél idejére megválnak zöldjüktől, hogy tavasz- szal üdén, frissen ölthessék magukra ismét. Nemsokára a virágok fordultak a hóhoz.- Hallgass meg bennünket, hó bátyánk! - kezdte elsőként a rózsa.- Valamit szeretnénk kérni tóled - szólt a szerényebb ibolya is.- És mi lenne az a nagy kérés - kérdezte kíváncsian a hó.- Neked olyan sok színed van, nekünk viszont nincs semmilyen. Szeretnénk ha megajándékoznál bennünket valamilyen szép színnel!- Ha már ilyen szépen kértek, hát rendben van. Válasszátok ki, amelyik a legjobban tetszik! Volt ám nagy öröm a virágok között. Mindegyikük kiválasztotta azt a színt, amelyet a legszebbnek érzett, sót néhányan rögtön több színt is kiválasztottak. így lett a nefelejcs kék, az ibolya lila, a kikirics sárga, a rózsa és a szegfű pedig azóta is több színben tündököl. A virágok után jöttek a kövek, a madarak, az állatok. A jószívű hó pedig lassanként megvált valamennyi színétől. Végül már csak egyetlenegy szín maradt neki: a fehér. De így is tetszett mindenkinek. Főleg akkor, amikor betakarta a hegyeket, völgyeket, az utcákat, a házakat, egyszóval az egész földet. Fordította és átdolgozta: Kamoncza Márta ALOJZ 6QBEJ A ló és a róka- Tudod, hogy neveznek téged az állatok? - nevetett a róka a lovon. - Buta lónak, mert naphosszat csak kocsi elé fogva vergődsz!- Hát te tudod, mit mondanak rólad az emberek? - vicsorította fogát a ló.- Mit?- Magad is elolvashatod! A hátsó patámra van írva. A róka kíváncsian nézegette a ló felemelt patáját, amikor az hirtelen úgy a szeme közé rúgott, hogy még a nevét is elfelejtette... A szajkó és a nyúl A szajkó ellopta a nyúl tolltartóját.- Add vissza - kérlelte őt a nyulacska. - Hogyan fogom most iskolába hordani a toliamat, a ceruzámat és a radírgumimat?- Sose félj, segítek én rajtad! - rikkantotta a szajkó. És azzal ellopta a nyúl tollát, ceruzáját és radirgumiját is. A medve és a hangya összebarátkozott a medve a hangyával. Egyszer ősszel lövések zaja és kutyaugatás verte fel hirtelen az erdőt.- Ha észrevesznek, végem van! - sírta el magát a medve.- Nem kell félned, barátom - nyugtatta meg őt a hangya. - Bújjál csak mögém, én nem vagyok olyan feltűnő, mint te... Tóth László fordítása POSTALÁDÁNKBÓL TALÁLKOZÁS - SZÁMÍTÓGÉPEKKEL A Nagykaposi (Verké Kapuáany) Pionír- és Ifjúsági Ház látogatói két napon át foglalkozhattak a COMODORE 64 típusú személyi számítógépekkel. A találkozót, illetve a bemutatót a Csemadok városi szervezete és a pionirház szervezte, egyaránt számítva a felnőttek és gyermekek részvételére. A foglalkozást Tóth Attila és Zakariás István vezette, akik a kassai (Koáice) INORGA számítástechnikai vállalat mérnökei. Először a programkészítés alapszabályaival ismerkedtek az érdeklődők, majd - a gyerekek nem kis örömére - elektronikai játékok, logikai versenyek következtek. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a szombati napra tervezett rendezvény vasárnap is folytatódott. Kép és szöveg: Bogoly János I A kérdésre rendkívül egyszerű a válasz: háromszázhatvanöt és egynegyed nap. (Három egymást kővető háromszázhatvanöt napos évet mindig egy háromszázhatvanhat napos, ún. szökőév követ.) Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy egy negyedév hány napból áll, máris előhúzhatjuk a zsebszámológépet, amely egy szempillantás alatt megadja a választ: kilencven- egy egész és egyharmad napból. Mivel tudjuk, hogy az évet évszakra oszthatjuk, máris kész lehet a válaszunk: egy évszak szintén ugyanennyi napból áll. Csakhogy ez nem igaz! Vajon miért? Ezt a kérdést már az ókori csillagászok is feltették, igaz kissé más formában: miért különbözik a nyár napjainak a száma a tél napjainak számától? Választ nem tudtak rá adni. A nyári időszak száznyolcvanhat, míg a téli mindössze százhetvenkilenc napból áll. Ennyit ők is tudtak, de a rejtély nyitjára nem sikerült rájönniük. Éspedig azért, mart nem ismerték a Föld keringési pályáját. Csak a legnagyobb csodálattal adózhatunk Arkhimédésznek és társainak, az alexandriai iskola tudósainak, akik pusztán szabad szemmel végzett kísérleteikre támaszkodva, műszerek nélkül is rájöttek arra, hogy a Föld kering a Nap körül. Természetesen ezt a pályát kör alakúnak képzelték el, hiszen semmilyen adatuk nem volt, amely az ellenkezőjét bizonyította volna. A görög tudomány oly sok értékes eredményével együtt ez az elképzelés is feledésbe merült egy fél évezredre, mígnem a 16. század nagy lengyel tudósa, Kopernikusz újra ki nem mondta a ma már természetesnek tudott igazságot. De az egyes évszakok eltérő hosszúságára ő sem tudott magyarázatot adni. A 16. század végén II. Rudolf, a különc német-római császár, udvari csillagászának fogadta fel a kor egyik legjelesebb tudósát, Tycho de Brahé-t. A Prágában élő, a legkülönfélébb áltudományokkal foglalkozó uralkodót - aki többek között higanyból akart aranyat előállítani (elsősorban neki köszönhetjük a prágai vár alatt megbúvó aranyművesek utcáját) - persze nem a csillagászat, hanem a horoszkópkészitéssel foglalkozó asztrológia érdekelte. Nem nagyon izgatta, hogy szabad idejében mivel foglalkozik kedvenc csillagásza. Brahe asszisztense Johann Kepler volt, az a fiatalember, akit a csillagászat legnagyobbjai között tart számon az utókor. Mestere 1601 -ben bekövetkezett halála után ö örökölte a „posztot” és a tudomány nagy szerencséjére sikerült hozzájutnia Brahe több ezer oldalas jegyzeteihez is, amelyek rendkívül pontos csillagászati megfigyeléseket tartalmazKESZELI FERENC MACSKÁK EGYMÁS KÖZT Nem messze van ide Moson. Kand uram kend oda oson? Oda bizony - szól a kandúr - rokonomhoz, aki pandúr. Én is tudom, hol van Moson. Jártam már ott villamoson. Jé! Ne mondja, jó cirmosom! Netán olyan nagy e Moson, Hogy ott járna villamos?! Ha jól sejtem jó cirmosom: ön hazudni hajlamos! RUHATARBAN Mert ez nem az én kalapom, biztosan az On kalapja! Azért, mert e kalap nyúlszőr, az enyém meg nemes nemez - úgy vélem, az On kalapja nem ez, hanem inkább tak. Ennek azért van fontos szerepe, mert Kepler rövidlátó volt, pontos megfigyeléseket aligha tudott folytatni. A kézirat áttanulmányozása és a Mars bolygó több évig tartó megfigyelése után (ez tudniillik még szabad szemmel is látható) 1609-ben Prágában jelenteti meg az Új asztronómia, avagy égi fizika, a Mars csillag mozgásának vizsgálatában kifejtve, az igen nemes férfiú, Tycho de Brahe megfigyelései alapján című művét. Ebben bebizonyítja, hogy a bolygók nem kör alakú, hanem szükségszerűen ellipszis pályán mozoghak a Nap körül, míg a Nap az ellipszis egyik gyújtópontjában helyezkedik el. Ma ezt Kepler első törvényeként ismerjük. Ez a törvény már magyarázatot adott azokra a szabálytalanságokra, amelyek a bolygók mozgását jellemzik, hiszen az állandó sugarú kör esetében egyáltalán nem logikus, hogy miért gyorsul fel a bolygó a pálya egyes szakaszán. Kepler azonban nem elégedett meg ennyivel. Ha egyszer rájött, hogy a bolygó nem egyenletes sebességgel mozog, akkor azt is tudni akarta, hogy mekkora változás következik be. Kimutatta, hogy napközeiben a bolygók felgyorsulnak, míg tőle távolodva: lassabban mozognak. Ebből a megfigyelésből született Kepler második törvénye: a bolygók pályasebessége olyan, hogy egyforma időtartamok alatt egyenlő területeket súrolnak. Ez a törvény már matematikai képlet formájában adta pontos magyarázatát az évszázadok óta ismert ténynek, hogy a nyári időszak egy héttel hosszabb a télinél. Érdemes még elmondani, hogy az északi féltekén a nyár melegebb, mint a déli féltekén, annak ellenére, hogy amikor nálunk nyár Van, akkor van a Föld a Naptól legtávolabb. Ez már azzal a jelenséggel függ össze, hogy a Föld forgástengelye nem merőleges a keringési síkjára, így az északi félteke nyáron naponta hosz- szabb ideig „van kitéve” a napsugárzásnak. (Ebből logikusan következik, hogy ugyanezen okból vannak az évszakok, hiszen ha a forgástengely merőlegesen esne a pályasíkra, akkor egy adott helyen mindig egyforma meleg lenne.) Kepler termékeny élete során megalkotta a harmadik törvényt is, amelyet a bolygók mozgástörvényeként tartunk számon. Eszerint a keringési idők négyzeteinek a pályaellipszis köbéhez viszonyított aránya állandó. Bár látszólag ez nem függ össze a tél és a nyár időtartamával, a látszat azonban csal: végső soron ebből következik, hogy a négy évszak napjainak összege pontosan annyi, amennyinek ma ismerjük: háromszázhatvanöt és egynegyed nap, vagyis egy csillagászati év. OZOGÁNY ERNÓ EGY KIS SZÁMTAN frd be az üres négyzetekbe a megfelelő számokat úgy, hogy a műveleteket egymás után következő sorrendben elvégezve a jobb szélen és az alul látható eredmények alakuljanak ki! — X □ D +' _5_• • n _ + _ • • m = j 2 □ □ n> s / () ^ s % ✓ ±2 ANAGRAMMA Ha a felsorolt öt szó megfelelő anagrammáját (a betűkből alakított más, értelmes szó) beírjátok az ábra vízszintes soraiba, a körökkel megjelölt első függőleges oszlopba kerülő betűk egy magyar zeneszerző nevét adják. SEREG, TAKAR, ORKÁN, SEPER, ALKAT. MEGFEJTÉS A februári 14-i számunkban közölt feladatok megfejtése: hu- szonkétszer; Jókai. Február 24-ig mindössze három helyes megfejtés érkezett, vagyis a nyertesek: Bartók Lívia, Bés (Beáa); Szabó Margit, Újbást (Nová Basta) Csaba Patrik, Csáb (Öebovce). ÚJ SZÚ I J 1986.11.28. HÁNY NAP EGY ESZTENDŐ? Gondolkodom, tehát... I
