Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-28 / 9. szám

- Ifjúkoromban a gyermekálmok több­sége megvalósítatlan maradt. Beleértve az én álmaimat is - mondotta életűíja felidézésének kezdetén Ürögi László. Hangjából már nem is annyira sajnálatot éreztem ki, hanem inkább a nosztalgiát. - Mozdonyvezető szerettem volna lenni, de az akkori Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az ilyen elképzelés megvalósítása semmiképp sem volt könnyű. Apám korán elhunyt, édes­anyámnak egyedül kellett rólunk, gyer­mekekről gondoskodnia. Egy magánke­reskedőhöz szegődtem 1942-ben inas­nak, s úgy megszerettem a szakmát, hogy a mai napig sem lettem hűtlen hozzá. Sorra veszi az éveket. A háború miatt rövidebb ideig volt inas. 1945. januárjá­ban megkapta a segédlevelet. Aztán bolti segédként dolgozott, az államosítás után pedig az élelmiszer-nagykereskedelem­be került raktárosnak. Később - rövidebb megszakítás után - a Jednota fogyasztá­si szövetkezetben folytatta munkáját. Sok­rétű szervezésre volt akkoriban szükség, hogy a vidéki lakosság ellátása mind színvonalasabb legyen. Aztán a vendég­látóipar fejlesztéséért volt felelős. Három évig a Jednota ellenőrző, 1983-tól pedig káder- és személyzeti osztályának a ve­zetője. A fogyasztási szövetkezet tagságánál- véleményét is mindig mérlegelte, hisz a közel 28 ezer tag szinte naponta figye­lemmel kísérte a vezetőség munkáját. Az utóbbi esztendőkben a fogyasztási szö­vetkezet dolgozóival is szorosabb kap­csolatba került.- Ügy is mondhatnám, kétezer dolgo­zónk öröme és gondja fut össze nálam. Számomra nemcsak a nyilvántartási ivek jelentik őket. Nagy többségüket szemé­lyesen is jól ismerem. A régieket, a törzs- gárdát alaposabban. A fiatalokkal pedig már a szakmunkásképzés ideje alatt is­merkedem. Általában akkor keresik fel, ha valami­lyen komoly probléma merül fel a munka­helyen vagy a családban. A konfliktuso­kat meg kell oldani, de az is sürgős intézkedést követel, ha valamelyik bolt munkaerőkiesés miatt zárva marad. Az áthelyezések sem sima ügyek, Laci bá­csinak ilyenkor minden okos érvet elő kell szednie.-Az utóbbi évek nagy gondja volt a dolgozók gyakori megbetegedése. De úgy látszik, csak üzemorvos kellett hoz­zá, hogy orvosoljuk ezt a bajt. A táppén­zesek 1984-ben például 36 800 napot hiányoztak, s ez több volt az összes dolgozó rendes szabadságánál. Szép­Ennyi adat is elég ahhoz, hogy képet kapjunk egy gazdag életútról. Természe­tesen nemcsak a munkahelyi kötelessé­gek töltötték ki. A pártszervezetben alel- nökként, majd elnökként fejtett ki elisme- Yésre érdemes munkát, szülőfalujában a nemzeti bizottság képviselőjeként tisz­telik, és vannak, akik a járásbíróság tár­gyalótermében találkoztak vele, mint népi ülnökkel:-A pályám és köztem valahol még a kezdet kezdetén alakult ki a szoros kapcsolat. Az emberekkel, a vevőkkel való találkozások, feletteseim intelmei- a boltba betérőnek előre kell köszönni, udvariasan kell viselkedni vele szemben- nyomot hagytak bennem. Akkoriban nem igen lehetett elutasítani a vásárlót csak a ,,nincs“ szóval, pedig a választék szőkébb volt. A vevő és az áru fontossá­gát azóta is szem előtt tartom. Az ötvenes évek második felére, a községek ellátásának megszervezésé­re mint jól végzett, sikeres munkára gon­dol vissza. Ekkor kezdték a falvakon az önkiszolgáló boltokat építeni. Az elsők között nyílt meg Felbáron (Horny Bar), majd Eperjesen (Jahodná). Az üzletek vezetői féltek ettől a formától, meg többet is kellett dolgozniuk, hisz akkor még nagy csomagolásban érkezett az áru a terme­lőktől. Tanfolyamokat szerveztek az el­adóknak és a lakosság is fokozatosan megszokta az ilyen bevásárlást.- Persze mindez nem ment könnyen és egyszerűen. A boltoknak helyiség, épület kellett. Arra törekedtünk, hogy a járás területén minden községben le­gyen üzlet. Szerencsére a nemzeti bizott­ságok igénye és a mi érdekünk azonos volt. Járásunkban ma már közel négy­száz bolt, illetve vendéglátó egység van. Még néhányra Szükség lenne. Viszont a kis településeken, ahol nem kifizetődő az építés, mozgóboltokkal oldjuk meg az ellátást. Az eltelt években mindig azt érezte munkája fokmérőjének, mennyire elége­dett a lakosság. Persze túlzás volna azt állítani, hogy csupán rajta állt vagy bukott az ellátás milyensége, de Ürögi László a Dunaszerdahelyi járásban a fontos láncszemek egyike volt. tembertöl már van orvosunk, és csodával határos módon sokkal kevesebb a beteg. Ezen túlmenően munkakörébe tartozik a szövetkezeti vagyon és a fogyasztók védelme, a pénztárhiány következtében felmerülő problémák rendezése, a véle­ményezés, a bírósági tárgyalásokon való részvétel és folytathatnánk a sort. Per­sze, mindezt akár már múlt időben is állíthatnánk. Hiszen néhány hét és bú­csút vesz a dunaszerdahelyi Jednotától. Hatvan éves.-Átadom helyemet a fiataloknak, bi­zonyítsanak most már ók. Én nehezen kezdtem, de nem sajnálom a fáradozást, a lemondást. Tudtam mitakarok, mi a cé­lom, s ennek érdekében jártam el mindig. Nem ismertem a lehetetlent, sosem hát­ráltam meg a nehézségek előtt. Igaz, néha első látásra az akadály leküzdhe­tetlen, de nem így van. Mindig megtalál­ható a járható út. A nyugdíjkorhatár elérése sem jelenti számára azt, hogy ölbe teszi a kezét. Az otthoni elfoglaltságokon kívül, ha egész­sége engedi, munkát is vállal. - Persze, olyan nyugdíjasnak valót - teszi hozzá mosolyogva. A három gyermekének is segít majd, ha rászorulnak, meg a három unoka is boldog lesz, hogy a nagyapának több ideje lesz rájuk.- Az egyik fiam a szövetkezetben gé­pesítő, Klári lányom üzletvezető, a másik fiam pedig pincér-szakács szakon tett érettségit és felügyelőként dolgozik. Foly­tatják, amit én abbahagyok. Elégedettség, a becsületes munka tu­data sugárzott arcáról, amikor e szavakat mondotta: - Soha nem vártam nagy elis­merést, de kinek ne esne jól, ha észre­veszik és elismeréssel nyugtázzák áldo­zatos munkáját. Nyilván arra céloz, hogy A fogyasztási szövetkezetek példás dolgozója és A szocialista munka úttörője ágazati ki­tüntetések mellett Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetés is fémjelzi: amit élete során tett, mindannyiunk, egész társadalmunk javát szolgálja. DEÁK TERÉZ TÖBB EZER ÉVES GYÓGYMÓD Újra felfedezett tudomány Az akupunktúra, a tüszúrással való gyógyítás több mint 5000 évvel ezelőtt keletkezett. Az akupunktúrás kezelés kezdetéről több legenda is fennmaradt az utókor számára. Az egyik a kínai császár kedvenc szol­gájáról szól, akit már több éve állandó gyomorfájás kínzott, amelyeket a korabeli gyógymódokkal nem tudtak megszüntet­ni, de még csak enyhíteni sem. Egy na­pon, amikor a szolga császára kérésére át akarta neki adni aranyalmáját, meg­botlott és térdével nekiesett a trónus élesre csiszolt sarkának. Erős fájdalmat érzett a zúzódás helyén, de ezzel egy- idóben a gyomorfájása egyszeriben megszűnt. (Valószínű, hogy az úgyneve­zett ,,cu san li“ aktív pont ingerlődött, amely a térd alatt kívülről helyezkedik el, és ma is a gyomor és nyombélfekély akupunktúrás gyógyításánál van fontos szerepe.) Egy másik legenda egy szegény em­berről mesél, aki hosszú éveken keresz­tül erős fejfájástól szenvedett. Történt egyszer, hogy a mezőn munka közben tüske fúródott a lábába, mire a fejfájása hirtelen enyhült, majd fokozatosan el­múlt. Nem sokkal később császári kül­döttség járta az országot, hogy hírül adja mindenkinek, a császárt fejfájás gyötri, és mivel az udvari orvosok nem tudnak rajta segíteni, leányát és fele császársá­gát adja annak, aki kigyógyítja a bajból. Elküldte hát a szegény ember is fiát a császárhoz, hogy szúrjon tüskét a csá­szár lábába azon a helyen, ahová neki is véletlenül belefúródott. A fiú megfogadta a tanácsot s a császár veje lett. Mindkét legenda egyformán folytatódik. A császár elrendelte, hogy az akupunktúrás keze­lést előnyben kell részesíteni az összes többi gyógymóddal szemben, s ezzel elindította, lehetővé tette annak fejlő­dését. Az akupunktúráról szóló első írásos emlékek az időszámításunk előtti hatodik századból származnak. Érvényességét mindmáig megőrizte egy időszámításunk előtti harmadik században született írás, amely részletesen foglalkozik a kínai népi orvoslással. Időszámításunk szerint a ti­zenegyedik században megjelent az em­beri test aktív pontjainak első atlasza Wang Wej címen, amely alapján később emberi formájú bronzszobrokat, modelle­ket készítettek. A modelleken bizonyos helyeken (aktív pontok) apró lyukakat fúrtak. Néhány közülük a mai napig fenn­maradt. Ezeket a modelleket piros színű folyadékkal megtöltötték, majd tetőtől tal­pig beviaszolták. Az akupunktúrát tanuló diákokat a záróvizsgán egy bizonyos be­tegség tüneteivel ismertették meg, s eszerint kellett beszúrniuk a gyógyító tűket a betegségre érzékeny aktív pon­tokba. Amennyiben jó helyre szúrták a tűt, a szúrás helyén kifolyott a modell­ben lévő piros folyadék. A tizennyolcadik század folyamán Kí­na és Nyugat-Európa között élénk keres­kedelmi kapcsolatok fejlődtek ki. Ennek következtében a kínai uralkodó réteg is inkább a modern gyógyászati módsze­rekkel kezeltette magát. Az akupunktúra a szegények gyógymódja maradt és fo­kozatosan háttérbe szorult. Később a kínai szocialista forradalom idején az erdőben, hegyekben bujdosó felkelők egyetlen elérhető gyógymódja volt az akupunktúra. A forradalom győ­zelmével a tűszúrással való gyógyítás fejlődésének új korszaka kezdődött el. Elsődleges feladatként a módszer alapos tudományos tanulmányozását, kikísérle­tezését, valamint a misztikus gondolko­dástól való elkülönítését tűzték ki. Az akupunktúra a reflexeken alapuló gyógyítás egyik leghatásosabb módsze­re. Á bőrben levő aktív pontok ingerlésé­hez különböző tűket használ: aranytűket ingerléshez, ezüsttúket a szervezetben lejátszódó bizonyos folyamatok fékezé­séhez, elnyomásához, és különböző más fémekből készült tűket, melyeknek uni­verzális hatásuk van. A tűszúrással gyógyítható betegségek skálája mindig a kezelőorvos tudásától, tapasztalataitól függ. A kínaiak ezt a módszert csaknem minden betegség­nél eredményesen tudják használni. Csehszlovákiában az akupunktúrát első­sorban az ideggyógyászatban, az allergi­ás megbetegedéseknél, neurózisoknál, sebészeti beavatkozások előtti érzéstele­nítésnél, az elhízás gyógyításánál, vala­mint a toxikomániás betegeknél alkal­mazzák. Az ignipunktúra (más néven moxa) nem más, mint bizonyos aktív pontok ingerlése a bőr fölött parázsló, különböző gyógyfüvekböl készített szivarral. Fogfá­jásnál bárki megpróbálhatja az úgyneve­zett „che ku“ pont ingerlését, amely a kézfejen a hüvelykujj és a mutató ujj kézközépcsontjai közötti bórfelületen van. Az égő cigarettát úgy tartjuk 5-15 percig a meghatározott pont fölött, hogy a bőrön csak kellemes melegséget érez- zünk. Ellenkező esetben az eljárás ha­tástalan lesz vagy égési seb keletkezik. Ennek a pontnak a szervezet általános élénkítésénél van szerepe. A régi kínaiak például a hosszú karavánutakra nem vit­tek magukkal olyan embert, akinek az említett pont apró heggel való pontos megjelölése hiányzott kezéről. Esetleges megbetegedésekor nem tudtak volna raj­ta segíteni. Az akupresszúra az aktív pontok ujjak­kal vagy köröm élével való hosszabb- rövidebb ideig tartó nyomásán alapul. Náthánál az „ing siang“ pont (az orrcim- pa és a felső ajak közti börátmenetben) ingerlése használatos, mégpedig úgy, hogy mutatóujjunkkal 20 másodperces időközönként nyomást gyakorolunk az említett pontban. Az akupresszúrát a leg­különfélébb fájdalmaknál (pl. fejfájás) is kipróbálhatjuk, amennyiben testünkön megtaláluk a legérzékenyebb pontot (nyomásra a legfájdalmasabb) és azt ingereljük. Természetesen ez a pont min­den betegségnél, fájdalomnál egyénen­ként változik. A lézerpunktúra elsősorban az erek megbetegedéseinél, allergiáknál és a pe­rifériális idegrendszer fájdalmas megbe­tegedéseinél használatos. A szonopunk- túra az ultrahang gyógyító hatását igyek­szik felhasználni. Egyelőre a tudományos rxütatás tárgya. A apikopunktúra a méh- csípés hatását használja ki a test megha­tározott pontjaiban, szintén gyógyítás céljából. A fotopunktúra az ibolyántúli sugár­zással való gyógyítás. A betegre vékony gumiból készült öltözéket adnak, amely­be lyukakat vágnak azokon a helyeken, amelyeket sugározni akarnak. Ennek a módszernek az alkalmazása az allergi­ás betegségeknél, elsősorban a gyerme­keknél és az idős embereknél előnyös. A farmakopunktúra nem más, mint gyógy­szerek bejuttatása az aktív pontokba kü­lönféle eljárásokkal. Az elektroakupunk- túrát elsősorban Nyugat-Európában al­kalmazzák. Felhasználható az aktív pon­tok megkereséséhez, valamint azok in­gerléséhez. Előnye, hogy a tüszúrással ellentétben fájdalommentes és beteg- ségfelismeró, valamint gyógyító célokat szolgál. A fül akupunktúrája teljesen különálló részt képez. Felfedezésével és kifejlesz­tésével egy francia orvos, bizonyos dr. Nogier szerzett magának hírnevet. Észrevette, hogy betegei nagy részének fülén kisebb-nagyobb forradások van­nak, amelyek - a beteg bevallása szerint" - tüzes vassal előidézett égési sebek voltak. Ezt a módszert alkalmazták az Alpokban élő népi gyógyítók. Dr. Nogier hosszú éves kísérletezés során megal­kotta a fül aktív pontjainak térképét, mint az egyes belső szervek vetületeit. Az aktív pontok csak a bizonyos szerv meg­betegedésekor érzékenyek. Az egészsé­ges ember fülén tehát aktív pont nem található. Az akupunktúra már hazánkban is számos érdeklődőre talált. Akupunktúrá­val foglalkozó speciális csoportok azon­ban egyelőre csak elvétve találhatók. Ezt a módszert általában a rehabilitációs, fizioterápiás, ideggyógyászati és elme- gyógyászati osztályok egyes szakembe­rei alkalmazzák. Néhány gyógyfürdőben és rehabilitációs intézetben is találkozha­tunk a tüszúrásos kezeléssel. Remélhe­tőleg a közeljövőben az akupunktúra mindenki számára könnyen elérhető gyógymóddá fejlődik. Dr. VLADIMÍR áAFÖÁK

Next

/
Oldalképek
Tartalom