Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

Vasárnap 1986. február 23. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.30, nyugszik 17.11 Közép-Szlovákia: 07.37, nyugszik 17.18 Nyugat-Szlovákia: 07.43, nyugszik 17.24 A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 15.40, nyugszik 06.27 Közép-Szlovákia: 15.47, nyugszik 06.34 Nyugat-Szlovákia: 15.53, nyugszik 06.40 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALFRÉD - ROMAN nevű kedves olvasóinkat • 1901-ben született Ivar LO-JOHANNSSON svéd fró • 1911-ben született Jarmíta URBANKOVÁ írónő, érde­mes művész • 1936-ban született GRUBER Béla ma­gyar festőművész (f 1963). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A CSKP ALAP- SZABÁLYZATÁNAK MÓDOSÍTÁS­TERVEZETÉRŐL Dr. Járt Machyniak kandidátus cikke NEM AZ ÉLETKOR A DÖNTŐ Egri Ferenc riportja „CSAK A JÁRHATÓ UTAT KELL MEGTALÁLNI“ Deák Teréz írása KORUNKRÓL ÉS ÉLETÜNKRŐL VALLANAK Somogyi Mátyás írása ALKOTÓERŐINK, ERKÖLCSI ÉRTÉKEINK TOVÁBBI GYARAPÍTÁSÁÉRT írta: Ivan Schurmann, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnöke A KÉZFOGÓ Milka Zimková novellája KOLHOZ A VÁROS PEREMÉN Mészáros János beiorussziai riportsorozatának első része PRÁGAI TALÁLKOZÁS ZDENKA SAJFERTOVÁVAL Szabó G. László írása A prachaticei ventillátorgyár dolgo­zói állandóan nagy gondot fordíta­nak a radiális és axiális ventilláto­rok kifejlesztésére és minőségük javítására. Ezeket a vegyi-, az élel­miszer- és az építőiparban, vala­mint a mezőgazdaságban tiszta, vagy csak finom por által szennye­zett levegő továbbítására használ­ják. Új konstrukciós megoldást al­kalmaznak azoknál a ventillátorok­nál, amelyek gyártását az idén kezdték meg. A képen: Vladimír Rada csapágyat szerel. (Jaroslav Sybek felvétele — CSTK) A libereci Textilana vállalat 01 -es számú üzemének legjobb dolgozói közé tartozik a 19 éves Tatjana Éenőárová. A presovi járásban levő Sarisské Mich alanyból került Liberecbe szakmát tanulni és három és fél évi tanulmányainak befejeztével úgy döntött, hogy itt marad. Teljesítménynormáját állandóan túlteljesíti. Az üzemben a Zdenka Honcová vezette szocialista munkabrigád tagja, s munkájáért megkapta a Legjobb fiatal dolgozó jelvényt. A képen: Tatjana íenőárová (balról) és Zdenka Honcová brigádvezető. (Libor Zavora felvétele - ŐSTK) A Jeseníky hegységben éumperk közelében épülő Dlouhá Strán-i hidraulikus energiatárazónak nagy lesz a jelentősége energiarendszerünkön belül: az éjszakai órákban kivonja a rendszerből az energiatöbbletet, s a nappali csúcsfogyasztás idején a szükségletnek megfelelően visszaadja. A beruházó az Ostrava-karvinái Erőmű Vállalat, tervezője a Hydroprojekt bmói üzeme, fő kivitelezője pedig a brnói Ingstav és a ÖKD blanskói üzeme. Az erőmű két blokkját 1994-ben helyezik üzembe. A képen: Karel Purkert műszak vezető rakodógépekkel dolgozik. Vladislav Galgonek felvétele' - ŐTK IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nukleáris fegyverkezés hívei azzal érvel­nek, hogy ha az atomfegyvereket felszámol­nák, a Nyugat állítólag „védtelen“ maradna az ún. hagyományos fegyverek terén mutat­kozó szovjet „fölénnyel“ szemben. S most nem fogok arról vitatkozni, hogy létezik-e ilyen „fölény“ vagy sem. A lényeg valami más - javaslataink e fegyverek csökkentését is feltételezik, valamint további bizalomerő­sítő intézkedéseket is. Nem azért terjesztet­tük elő az atomfegyverek felszámolásának javaslatát, hogy a lázas fegyverkezést egy más területre helyezzük át, amely idővel éppen olyan veszélyessé válik. Megértjük, hogy a mi biztonsági koncepci­ónk megvalósítása óriási erőfeszítést, mun­kát, energikus harcot követel, az ezeréves hagyományok leküzdését, amint már erről beszéltem. A világ azonban már egyszerűen nem élhet és nem cselekedhet a régi szerint, amikor most az atomháború reális veszélye fenyeget. Elképzelhető-e egyáltalán a fegyverek, a háborúk nélküli világ? Erre a kérdésre kérdéssel válaszolnék: elképzelhetö-e az emberi civilizáció megőrzése, ha szüntelenül gyorsítani fogjuk a lázas fegyverkezést, fo­kozzuk a feszültséget, s a háború szélén fogunk egyensúlyozni? Azt kérdezte, hogy a legfelsőbb szintű genfi találkozó után vannak-e érzékelhető jelei az enyhülés felújításának a nemzetközi kapcsolatokban. Véleményem szerint e téren az értékeléskor óvatosnak kell lenni. Igen, bizonyos jelek kezdenek megnyilvánulni. S nem is annyira az egyes apró előrelépések­ről van szó a szovjet-amerikai kapcsolatok­ban, mivel azok túlságosan korlátozottak, és nem érintik az alapvető kérdéseket. A politi­kai légkör bizonyos változása már érezhető. Ez sok ország népében felkeltette azt a re­ményt, és hitet, hogy lehetséges visszatérni az enyhüléshez, megállítani az értelmetlen lázas fegyverkezést, fejleszteni a normális, békés nemzetközi együttműködést. S ez már reális, politikailag számottevő dolog. A változó politikai légkör nekünk, a Szov­jetuniónak is segít merészebben és határo­zottabban az új javaslatok és kezdeményezé­sek kidolgozásához. Az emberek néha meg­kérdezik tőlem, hiheti-e a Szovjetunió, hogy az USA jelenlegi kormánya, valamint több szövetségesének kormánya egyet fog érteni az új szovjet javaslatokkal. Például az olya­nokkal, mint az atomrobbantások teljes betil­tása. Európában és a világon az atomfegyve­rek fokozatos megsemmisítése és a lázas űrfegyverkezés elhárítása. Jogos ez a kérdés. A politikát azonban különösen a nukleáris évszázadban, nem lehet arra építeni, hogy az ember egyáltalán hisz-e partnerének vagy nem. A politikát reális alapokra kell építeni, tekintetbe véve az erők megoszlását a nemzetközi porondon, s ugyancsak tekintetbe véve a kor szükség­leteit, saját népünk és más nemzetek, a világ­béke érdekeit. (Mihail Gorbacsov elvtársnak a l’Humaniténak adott interjújából) Az OBAL nemzeti vállalat vezérigazgatóságától vándor­zászlót nyert a dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) üzem, amikor Csömör Erzsébet, vagyis Erzsi néni is megkapta a példás dolgozó címet és a velejáró pénzjutalmat. Feltét­lenül megérdemelten, hangoz­tatja Kázmér Péter, az üzemi pártbizottság elnöke, de azt ajánlja, ha Erzsi nénivel talál­kozom, inkább a munkájáról beszélgessek vele, mert nem szereti, ha a kitüntetéseit em­legetik. Megfogadva a pártel­nök tanácsát, munkája felől kérdezem a pléhlapokat, a göngyöleget ollóval daraboló 51 esztendős Erzsi nénit.- Köszönöm az érdeklődést -, most igazán jól halad a mun­ka. Nem vetnek hullámot a la­pok, a rájuk futtatott réteg is egyenletes, az adagoló moz­gása pontos, az ollón sincs csorba. Meglesz a szokásos napi teljesítmény. Az pedig nem kevés: lega­lább 103 százalékos, mert a brigádrendszerü munkaszer­vezés és bérezés bevezetése­kor a Rigó Irén vezette munka- csoport tagjaként szerződés­ben kötelezte erre magát. Arra is, hogy ezzel egyidejűleg csak 0,3 százalék lehet az elrontott munkadarab, a selejt. — Meglesz - folytatja — ami­re én azért vagyok büszke, mert már jóval elmúltam negy­ven, amikor a földműves-szö­vetkezet kertészetéből idejöt­tem dolgozni. Ennek nyolc éve már, akkor szerelték fel ezt a műhelyt a németek. Úgy ad­ták át, hogy megmutatták, me­lyik géppel, miként kell dolgoz­ni. Nekem bizony csak muto­gattak, mert egy szót sem ér­tek a nyelvükön. Lestem, fi­gyeltem én annak a német szerelőnek minden mozdula­tát. Tréfásan szoktam monda­ni, de szóról szóra igaz, hogy nem tanultam, hanem ellestem a szakmát. Ma már az V. kategóriába sorolt munkás. Az előírás sze­rint 10 munkaművelet elvégzé­sére bármikor és felelősséggel vállalkozhat. A műhelyben köztudott, hogy szükség esetén legalább 8 munkahelyre, huza­mosabb helyettesítésre is be­osztható.- Nagyon megszerettem az üzemet, s ezt a munkát - közli bizalmasan. - Amin egyáltalán nem csodálkozom, ha arra gondolok például, hogy a prés­gép kezelését magától a fő­nöktől, az üzem vezetőjétől ta­nultam. A fedő peremének pré­selésekor odaállt a géphez, tiszta, fehér ingben. Könyökig olajos lett, de az ing szép^ tiszta maradt, pedig órák hosz- szat dolgozott. Másnap is, har­madnap is. így tanított minket. Az üzem iránti szeretetét bi­zonyítja más is: két fia közül az idősebbik, Béla, aki technikus, most gépbeállítóként szintén itt dolgozik. Akárcsak - más-más beosztásban - több, távoli ro­kona. Lélekzetvételnyi szünet után igy folytatja:- Nagy jövőre számíthat a mi üzemünk a műszaki fejlő­dés szerint. Nézzen csak szét nálunk, építik, bővítik az üze­met. Az sem lehetetlen, hogy a most kétéves unokám is itt fog majd egykor dolgozni. Ol­vastam, hallottam én már arról, hogy a híres gyárakban nem­zedékről nemzedékre öröklő­dik a munka, a szakmai tudás. Arra lennék csak igazán büsz­ke, ha ilyen család lenne a miénk... — Már most ilyen — mondom -, mert ugyebár a nagymama megkapta a példás dolgozó cí­met, a kitüntetést...-Tegyük hozzá - szól köz­be - hogy másokkal egyidejű­leg. A mesternö. Somogyi Etel, a már nyugdíjas Bíró Valéria, Szabó Lajos, Pavol Liska. Pei­ler Jolán is kitüntetést kapott akkor. Felírom a neveket, s kérem, biztatom, hogy mondja tovább, beszéljen még a munkájáról, ám hiába, mert nem kedveli, ha a kitüntetését emlegetik. HAJDÚ ANDRÁS Amire okkal büszke új szó 2 1986. II. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom