Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
Vasárnap 1986. február 23. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.30, nyugszik 17.11 Közép-Szlovákia: 07.37, nyugszik 17.18 Nyugat-Szlovákia: 07.43, nyugszik 17.24 A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 15.40, nyugszik 06.27 Közép-Szlovákia: 15.47, nyugszik 06.34 Nyugat-Szlovákia: 15.53, nyugszik 06.40 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALFRÉD - ROMAN nevű kedves olvasóinkat • 1901-ben született Ivar LO-JOHANNSSON svéd fró • 1911-ben született Jarmíta URBANKOVÁ írónő, érdemes művész • 1936-ban született GRUBER Béla magyar festőművész (f 1963). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A CSKP ALAP- SZABÁLYZATÁNAK MÓDOSÍTÁSTERVEZETÉRŐL Dr. Járt Machyniak kandidátus cikke NEM AZ ÉLETKOR A DÖNTŐ Egri Ferenc riportja „CSAK A JÁRHATÓ UTAT KELL MEGTALÁLNI“ Deák Teréz írása KORUNKRÓL ÉS ÉLETÜNKRŐL VALLANAK Somogyi Mátyás írása ALKOTÓERŐINK, ERKÖLCSI ÉRTÉKEINK TOVÁBBI GYARAPÍTÁSÁÉRT írta: Ivan Schurmann, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnöke A KÉZFOGÓ Milka Zimková novellája KOLHOZ A VÁROS PEREMÉN Mészáros János beiorussziai riportsorozatának első része PRÁGAI TALÁLKOZÁS ZDENKA SAJFERTOVÁVAL Szabó G. László írása A prachaticei ventillátorgyár dolgozói állandóan nagy gondot fordítanak a radiális és axiális ventillátorok kifejlesztésére és minőségük javítására. Ezeket a vegyi-, az élelmiszer- és az építőiparban, valamint a mezőgazdaságban tiszta, vagy csak finom por által szennyezett levegő továbbítására használják. Új konstrukciós megoldást alkalmaznak azoknál a ventillátoroknál, amelyek gyártását az idén kezdték meg. A képen: Vladimír Rada csapágyat szerel. (Jaroslav Sybek felvétele — CSTK) A libereci Textilana vállalat 01 -es számú üzemének legjobb dolgozói közé tartozik a 19 éves Tatjana Éenőárová. A presovi járásban levő Sarisské Mich alanyból került Liberecbe szakmát tanulni és három és fél évi tanulmányainak befejeztével úgy döntött, hogy itt marad. Teljesítménynormáját állandóan túlteljesíti. Az üzemben a Zdenka Honcová vezette szocialista munkabrigád tagja, s munkájáért megkapta a Legjobb fiatal dolgozó jelvényt. A képen: Tatjana íenőárová (balról) és Zdenka Honcová brigádvezető. (Libor Zavora felvétele - ŐSTK) A Jeseníky hegységben éumperk közelében épülő Dlouhá Strán-i hidraulikus energiatárazónak nagy lesz a jelentősége energiarendszerünkön belül: az éjszakai órákban kivonja a rendszerből az energiatöbbletet, s a nappali csúcsfogyasztás idején a szükségletnek megfelelően visszaadja. A beruházó az Ostrava-karvinái Erőmű Vállalat, tervezője a Hydroprojekt bmói üzeme, fő kivitelezője pedig a brnói Ingstav és a ÖKD blanskói üzeme. Az erőmű két blokkját 1994-ben helyezik üzembe. A képen: Karel Purkert műszak vezető rakodógépekkel dolgozik. Vladislav Galgonek felvétele' - ŐTK IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nukleáris fegyverkezés hívei azzal érvelnek, hogy ha az atomfegyvereket felszámolnák, a Nyugat állítólag „védtelen“ maradna az ún. hagyományos fegyverek terén mutatkozó szovjet „fölénnyel“ szemben. S most nem fogok arról vitatkozni, hogy létezik-e ilyen „fölény“ vagy sem. A lényeg valami más - javaslataink e fegyverek csökkentését is feltételezik, valamint további bizalomerősítő intézkedéseket is. Nem azért terjesztettük elő az atomfegyverek felszámolásának javaslatát, hogy a lázas fegyverkezést egy más területre helyezzük át, amely idővel éppen olyan veszélyessé válik. Megértjük, hogy a mi biztonsági koncepciónk megvalósítása óriási erőfeszítést, munkát, energikus harcot követel, az ezeréves hagyományok leküzdését, amint már erről beszéltem. A világ azonban már egyszerűen nem élhet és nem cselekedhet a régi szerint, amikor most az atomháború reális veszélye fenyeget. Elképzelhető-e egyáltalán a fegyverek, a háborúk nélküli világ? Erre a kérdésre kérdéssel válaszolnék: elképzelhetö-e az emberi civilizáció megőrzése, ha szüntelenül gyorsítani fogjuk a lázas fegyverkezést, fokozzuk a feszültséget, s a háború szélén fogunk egyensúlyozni? Azt kérdezte, hogy a legfelsőbb szintű genfi találkozó után vannak-e érzékelhető jelei az enyhülés felújításának a nemzetközi kapcsolatokban. Véleményem szerint e téren az értékeléskor óvatosnak kell lenni. Igen, bizonyos jelek kezdenek megnyilvánulni. S nem is annyira az egyes apró előrelépésekről van szó a szovjet-amerikai kapcsolatokban, mivel azok túlságosan korlátozottak, és nem érintik az alapvető kérdéseket. A politikai légkör bizonyos változása már érezhető. Ez sok ország népében felkeltette azt a reményt, és hitet, hogy lehetséges visszatérni az enyhüléshez, megállítani az értelmetlen lázas fegyverkezést, fejleszteni a normális, békés nemzetközi együttműködést. S ez már reális, politikailag számottevő dolog. A változó politikai légkör nekünk, a Szovjetuniónak is segít merészebben és határozottabban az új javaslatok és kezdeményezések kidolgozásához. Az emberek néha megkérdezik tőlem, hiheti-e a Szovjetunió, hogy az USA jelenlegi kormánya, valamint több szövetségesének kormánya egyet fog érteni az új szovjet javaslatokkal. Például az olyanokkal, mint az atomrobbantások teljes betiltása. Európában és a világon az atomfegyverek fokozatos megsemmisítése és a lázas űrfegyverkezés elhárítása. Jogos ez a kérdés. A politikát azonban különösen a nukleáris évszázadban, nem lehet arra építeni, hogy az ember egyáltalán hisz-e partnerének vagy nem. A politikát reális alapokra kell építeni, tekintetbe véve az erők megoszlását a nemzetközi porondon, s ugyancsak tekintetbe véve a kor szükségleteit, saját népünk és más nemzetek, a világbéke érdekeit. (Mihail Gorbacsov elvtársnak a l’Humaniténak adott interjújából) Az OBAL nemzeti vállalat vezérigazgatóságától vándorzászlót nyert a dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) üzem, amikor Csömör Erzsébet, vagyis Erzsi néni is megkapta a példás dolgozó címet és a velejáró pénzjutalmat. Feltétlenül megérdemelten, hangoztatja Kázmér Péter, az üzemi pártbizottság elnöke, de azt ajánlja, ha Erzsi nénivel találkozom, inkább a munkájáról beszélgessek vele, mert nem szereti, ha a kitüntetéseit emlegetik. Megfogadva a pártelnök tanácsát, munkája felől kérdezem a pléhlapokat, a göngyöleget ollóval daraboló 51 esztendős Erzsi nénit.- Köszönöm az érdeklődést -, most igazán jól halad a munka. Nem vetnek hullámot a lapok, a rájuk futtatott réteg is egyenletes, az adagoló mozgása pontos, az ollón sincs csorba. Meglesz a szokásos napi teljesítmény. Az pedig nem kevés: legalább 103 százalékos, mert a brigádrendszerü munkaszervezés és bérezés bevezetésekor a Rigó Irén vezette munka- csoport tagjaként szerződésben kötelezte erre magát. Arra is, hogy ezzel egyidejűleg csak 0,3 százalék lehet az elrontott munkadarab, a selejt. — Meglesz - folytatja — amire én azért vagyok büszke, mert már jóval elmúltam negyven, amikor a földműves-szövetkezet kertészetéből idejöttem dolgozni. Ennek nyolc éve már, akkor szerelték fel ezt a műhelyt a németek. Úgy adták át, hogy megmutatták, melyik géppel, miként kell dolgozni. Nekem bizony csak mutogattak, mert egy szót sem értek a nyelvükön. Lestem, figyeltem én annak a német szerelőnek minden mozdulatát. Tréfásan szoktam mondani, de szóról szóra igaz, hogy nem tanultam, hanem ellestem a szakmát. Ma már az V. kategóriába sorolt munkás. Az előírás szerint 10 munkaművelet elvégzésére bármikor és felelősséggel vállalkozhat. A műhelyben köztudott, hogy szükség esetén legalább 8 munkahelyre, huzamosabb helyettesítésre is beosztható.- Nagyon megszerettem az üzemet, s ezt a munkát - közli bizalmasan. - Amin egyáltalán nem csodálkozom, ha arra gondolok például, hogy a présgép kezelését magától a főnöktől, az üzem vezetőjétől tanultam. A fedő peremének préselésekor odaállt a géphez, tiszta, fehér ingben. Könyökig olajos lett, de az ing szép^ tiszta maradt, pedig órák hosz- szat dolgozott. Másnap is, harmadnap is. így tanított minket. Az üzem iránti szeretetét bizonyítja más is: két fia közül az idősebbik, Béla, aki technikus, most gépbeállítóként szintén itt dolgozik. Akárcsak - más-más beosztásban - több, távoli rokona. Lélekzetvételnyi szünet után igy folytatja:- Nagy jövőre számíthat a mi üzemünk a műszaki fejlődés szerint. Nézzen csak szét nálunk, építik, bővítik az üzemet. Az sem lehetetlen, hogy a most kétéves unokám is itt fog majd egykor dolgozni. Olvastam, hallottam én már arról, hogy a híres gyárakban nemzedékről nemzedékre öröklődik a munka, a szakmai tudás. Arra lennék csak igazán büszke, ha ilyen család lenne a miénk... — Már most ilyen — mondom -, mert ugyebár a nagymama megkapta a példás dolgozó címet, a kitüntetést...-Tegyük hozzá - szól közbe - hogy másokkal egyidejűleg. A mesternö. Somogyi Etel, a már nyugdíjas Bíró Valéria, Szabó Lajos, Pavol Liska. Peiler Jolán is kitüntetést kapott akkor. Felírom a neveket, s kérem, biztatom, hogy mondja tovább, beszéljen még a munkájáról, ám hiába, mert nem kedveli, ha a kitüntetését emlegetik. HAJDÚ ANDRÁS Amire okkal büszke új szó 2 1986. II. 2
