Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
jártunk XVII. kongreszit ACSKP XVII. szusára, valamint a CSKP megalakulása 65. évfordulójának megünneplésére készülve a nagyarányú munkafelajánlások sikeres teljesítése közepette a közérdeklődés mindegyre a párt egész története felé is irányul. Természetes ez, hiszen az elmúlt hat és fél évtized folyamán - ma már hozzávéve szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének mostani időszakát is - Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig hatalmas tömegeket mozgósított és mozgósít mindenkori stratégiai irányvonalának valóra váltása, tulajdonképpen a dolgozó nép boldogulása érdekében. Mindazonáltal feltehetően nem túl sokan ismerhetik a párt minden akcióját, különösen nem a különböző megbízott testületéinek - tehát nem a választott szerveinek - szerteágazó tevékenységét, fgy egyebek között a tízes bizottságról is bizonyára csak a politikailag jártasabbaknak volt vagy van tudomásuk. Szlovák tagjai Gustáv Husák, Laco Novomesky, Micha! Faltan, Ondrej Pavtík és Daniel Okáli, a magyar nemzetiség részéröl pedig Fábry Istvánnal együtt Major István, Lórin ez Gyula, Rabay Ferenc és Kugler János voltak. Az utóbbiak csoportját ötös bizottságnak is nevezték, amelynek meghatározott küldetése az 1948. május 9-i alkotmányban rögzített és szavatolt állampolgári egyenjogúság értelmében a szlovákiai magyar nemzetiség szocialista fejlődéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtése volt. Erről egy nemrég folytatott beszélgetésünk alkalmából átfogóan tájékoztatta lapunkat Fábry István elvtárs, a közismert s még nyugdíjaskorában is tevékeny pártfunkcionárius és népszerű közéleti személyiség. Elöljáróban az indulás körülményeiről, vagyis a szóban forgó bizottság létrehívásának okairól, főleg céljáról beszélt.-Tulajdonképpen a februári fordulatot kővető gyökeres társadalmi átalakulás követelményei tűzték napirendre - kezdte a visszaemlékezést. - Gyakorlati megvalósítására azonban a szlovákiai pártközpontot Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, sót személyesen Klement Gottwald utasította, aki akkor a Központi Bizottság elnöke és már köztársasági elnök is volt. Természetesen ugyanakkor minket, a tömegek közt dolgozó kommunistákat is nagyon foglalkoztatott a nemzetiségi helyzetünk megnyugtató rendezésének kérdése. Ezért egyszer felkerestem Viliam Sirokyt, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának akkori elnökét, s a „lent“ tapasztalható visszás jelenségekről, túlkapásokról és a visszahatásként kialakult nyomasztó közhangulatról tájékoztattam öt. Aztán nem sokkal később magához hívatott. Megbeszélésünkön rajta kívül jelen volt Stefan Baéfo- vansky, a párt szlovákiai Központi Bizottságáriak akkori titkára, s velem együtt meghívták Moskovics Kálmánt (Kálmán Miklóst), a párt egykori félhivatalos, nép frontpolitikai lapja, a Magyar Nap felelős szerkesztőjét, valamint Lőrincz Gyula festőművészt és kommunista politikust is. Ezen a tanácskozáson mindjárt nekem szegezték a kérdést, magyar részről kiket javasolnék egy olyan bizottságba, amelynek rendeltetésszerűen a magyar nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldásán kell majd munkálkodnia. Értve ez alatt a számba vehető tényezők intézményesítését is. Én habozás nélkül Major István, Lőrincz Gyula, Rabay Ferenc és Kugler János elvtársakat ajánlottam. Természetesen eleve velem is számítottak. Nos, így alakult meg Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett a tízes bizottság keretében a mi testületünk, amely ötös bizottságként vált ismertté. Mi volt az ötös bizottság első és legfontosabb teendője?- Javaslatokat kértek tőlünk arra, hogyan képzeljük el a csehszlovákiai magyarság közreműködését a párt nemzetiségi politikájának megvalósításában, pontosabban: bevonásukat a közéletbe.- Mivel témánk lényegét érinti, milyen konkrét javaslatokkal álltak elő az ötös bizottság tagjai? A TDD BD0TTIA6 Beszélgetés Fábry Istvánnal, a bizottság egyik tagjával- Azokat a magyar nemzetiség tényleges helyzetéhez, hiányérzeteihez és jogosan felmerülő igényeihez szabtuk. Elsőként a magyar nyelvű sajtó és a magyar könyvkiadás mielőbbi megindítására, majd sorban a magyar tanítási nyelvű oktatás megkezdésére, a magyar nemzetiségű állampolgárok tömeges bevonására a közéletbe, azután egy önálló kulturális szervezet megalakítására, s végül, de nem utolsósorban különböző művelődési intézmények létrehozására tettünk javaslatokat.- Gondolom, ezután kezdődött a bizottság munkájának érdemi része. Mi minden?- Major István, akit akkoriban neveztek ki a Pravda Kiadóvállalat igazgatójává, továbbá Lőrincz Gyula és jómagam legelőször az Új Szó megindításával voltunk elfoglalva. De nem napilapként indult, mint ahogy terveztük, hanem hetilapként. Az első száma 1948. december 15-én jelent meg, viszonylag nagy, mintegy 90-ezres példányszámban. Amikor azonban 1949. május 1-étól áttért a naponkénti megjelenésre, csökkent ez a magas példányszám.- És ezzel az Új Szó, ahogy mondani szokás, már „sínre került“?- Korántsem. Az, hogy elkészítettünk egy költségvetést, távlatilag azzal az ígérettel, hogy majd a Nemzeti Front fedezi a szükséges kiadásokat, valamint hogy javaslatunkra a párt Lőrincz Gyulát nevezte ki a lap első főszerkesztőjévé, voltaképp még nem jelentett garanciát sem a hatásos induláshoz, és nem biztosította a további folyamatos megjelenést sem. Mi több, a kezdeti szerkesztés gondja is csak úgy oldódott meg, hogy segítségére kellet lennünk Lőrincz elv- társnak az újságírók és szerkesztők toborzásában.- S az hogy ment végbe?- Először a már elhunyt Federmayer István és Hargitai Ferenc jelentkeztek szerkesztőknek. Nyomban utánuk Barsi (Bojsza) Imre, aki az első számokat összeállította. De az első munkatársak közé tartozott Major István is, aki főleg a szükséges papír és a nyomdatechnikai eszközök biztosításával, de gyakorlott publicistaként a cikkeivel is segítette a lapot a kezdeti nehézségek leküzdésében. Őket aztán követték a többiek: Egri Viktor, Szabó Béla, Túri Mária, Pócz (Gály) Olga, Bátky László és mások. Az első időkben igazán Egri Viktorra és Bojsza Imrére, az ó műveltségükre és szakmai hozzáértésükre lehetett leginkább támaszkodni. Nem mellékesen említem, hogy az ötös bizottságból Lőrincz elvtárson kívül egy másik, ugyancsak régi, kipróbált kommunista, Rabay Ferenc is az első munkatársak között került az Új Szó szerkesztőségi kollektívájába. Ö a levelezörovat élén a lap tömegkapcsolatainak megteremtésében szerzett elévülhetetlen érdemeket, de elvhúsége és emberiessége is tiszteletet ébresztett mindenkiben.- Talán azt sem lenne érdektelen elmondani, azután hogyan bővült a szerkesztőgárda.- A munkáslevelezók és a tudósítók közül válogattuk ki a legígéretesebbeket. Így került az Új Szóba a füleki (Firakovo) Kovosmaltból Gál László, a mostani kiadásvezető titkárotok és Szarka István, az egyik helyettes főszerkesztőtök, majd Balázs Béla, az egykori rozsnyói (Romává) bányászfiú is.- És mivel folytatta további tevékenységét az ötös bizottság?- Engem be akartak vonni a párt szlovákiai központi apparátusába, én azonban először magam helyett Kugler János elvtársat javasoltam, akit a Központi Bizottság gazdasági osztálya élére állítottak. Én végül is a Központi Bizottság nemzetiségi osztályának titkára lettem, ahol 1952-ig dolgoztam. Ebben a funkciómban Lőrincz Gyulával és Fellegi Istvánnal együtt a Csemadok megalakításában vettem részt, amire 1949. március 5-én a Csehszlovák Rádió hangverseny- termében került sor. A 300 alapító tag részvételével megtartott emlékezetes közgyűlésen tekintélyes küldöttséggel képviseltette magát a párt, a kormány és a Megbízottak Testületé is. A Csemadok központi vezetőségébe egyhangú szavazással díszelnöknek Fábry Zoltánt, elnöknek Lőrincz Gyulát, alelnöknek Kugler Jánost és Egri Viktort, titkárnak pedig Fellegi /stvánf választottuk. Én kezdettől mindmáig a Központi Bizottság Elnökségének tagja voltam s vagyok.- Tudtommal nagyjából erre az időre tehető a hazai magyar könyvkiadás kezdete is.- Igen. Ezzel kapcsolatban is újra Major István érdemeit kell kiemelnünk, mert kezdetben a Pravda Kiadóvállalat és a kötelékébe tartozó Magyar Könyvtár jelentette meg a magyar nyelvű könyveket. Jogutódja, a Csemadok mellett működő Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó 1956-ban ugyan beolvadt a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóba - annak magyar szerkesztőségeként -, de 1969- ben ismét önállósult. Azóta mint Madách Könyv- és Lapkiadó jelenteti meg mind a csehszlovákiai magyar szerzők, mind a szlovák és cseh szerzők magyarra fodított műveit. S ha még hozzávesszük a magyarországi könyvkiadókkal közös kiadásban megjelenő könyvek nagy tömegét, egyszersmind a sokat emlegetett híd-szerep eredményes teljesítéséről is beszélhetünk. Nehéz lenne most a hazai magyar könyvkiadás növekedését számadatokkal is érzékeltetni, de talán nem is szükséges. Annál is kevésbé, mivel az említettekhez számítva a Pravda Könyvkiadó, a Szlovák Pedagógiai Kiadó vagy a Príroda Könyvkiadó magyar szerkesztőségeinek teljesítményét is, több százezres példányban megjelenő könyvtermés forgalmazásával-terjesztésével dicsekedhetünk.- Közben egymás után jelentkezett a többi magyar nyelvű lap is...- Persze. Mint tudott, az Új Szó után elsőként a Fáklya, a Csemadok kulturális és politikai folyóirata, megszűnése után 1956-tól a Hét című hetilap. 1951 - ben az Alkotó Ifjúság és az Új Ifjúság című magyar nyelvű ifjúsági lapok, illetve időszaki kiadványok jelentek meg. Ezek kiaFábry István: - Én habozás nélkül Major István, Lörincz Gyula, Rabay Ferenc és Kugler János elvtársakat ajánlottam. (Gyökeres György felvétele) dásának elősegítésében oroszlánrésze a Szlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett létesített magyar osztálynak volt, amely később a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága mellett is működött Száraz József elvtárs vezetésével, mígnem ö is az Új Szó szerkesztőségébe került. Aztán 1958-ban az Irodalmi Szemle, a fiatal csehszlovákiai magyar írók folyóirata is megjelent. S ezzel tulajdonképpen megnyílt a szellemi életünk és irodalmunk kibontakozásának az az időszaka, amelyet Fábry Zoltán harmadvirágzásnak nevezett el. Ma már, hajói számolok, mintegy 18 országos jellegű újság, hetilap, illetve időszaki folyóirat jelenik meg magyar nyelven, a járási és üzemi újságok, tehát a regionális lapok nagy számáról nem is beszélve. A feltoluló emlékek sokasága új meg új dimenziókkal mélyítette beszélgetésünket, ezért Fábry István elvtársnak olykor egy kis szünetet is kellett tartania gondolatai rendezéséhez.- Közvetlenül a Csemadok megalakítása után a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitását tartottuk halaszthatatlan feladatnak. Az alapozás különböző tanfolyamokkal kezdődött, ami abban állt, hogy a politikai oktatással kombináltuk. Az első magyar nyelvű pártiskolát történetesen én szerveztem 1949. decemberében Sliaőban. De kerületenként ugyanúgy nyílt pártiskola Kassán (Koéice), majd Nyugat-Szlovákiában Hideghéten (Studená), zömmel magyar hallgatók részére. Az előadók szintén mi, Major István, Kugler János, Fellegi István és én voltunk. A végzett hallgatókból lettek a magyar lakosságú területeken pártfunkcionáriusok, továbbá különféle tisztségviselők a nemzeti bizottságokban és a tömegszervezetekben.- A magyar nyelvű iskolai oktatás mielőbbi megkezdéséért mit tett az ötös bizottság?- Legelőször itt, a Horsky parkban levő főiskolai internátusbán indítottunk magyar tanítóképző tanfolyamot, majd több, három és hat hetes vagy hosszabb időtartamú turnusokban Trenőianské Tepli- cében, aztán Dunaszerdahelyen (Du- najská Streda), Stary Smokovecben, Füleken (Firakovo) és másutt. Ezek előadói is többnyire a már előbb említettek, de tapasztalt pedagógusok is voltak. A szakmai előkészítésen túl is a legfőbb súlyt a szocialista nevelésre, a politikai alapismeretek elsajátíttatására helyeztük. A hallgatók hihetetlen érdeklődést tanúsítottak, leírhatatlan az a lelkesedés, ami eltöltötte őket. Végül is a suhanó idő szabta meg beszélgetésünk határát.- Mindezzel egyidejűleg még egy további jogos igényt is kielégítettünk. 1950. augusztusában a Dedinské divadlo magyar részlegeként megalakítottuk a Faluszínházat, majd a további lépés a komáromi (Komámo) Magyar Területi Színház megalakítása volt, amelynek igazgatásával Fellegi Istvánt bízták meg. S ezzel már voltaképp az ötös bizottság be is töltötte küldetését. MIKUS SÁNDOR Jozef Lenárt, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB első titkára és Elnökségének tagja Fábry István elvtársnak 70. születésnapján átadja a Köztársasági Érdemrendet.
