Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 5. szám
V Élt valamikor Csehországban egy geizdag asszony, akinek volt egy nagy palotája és sok-sok szolga leste a gondolatát. Miután mindene megvolt, nem gondolt arra, hogy van a világon nagyon sok szegény és éhes ember is. Nem gondolt arra, vajon a borzalmas hidegben van-e tüzelőjük, meleg ruhájuk. Legnagyobb örömét ötéves fiacskájában, Janicsekben lelte. CSEH NÉPMESE A kisfiúcska szép és bájos gyermek volt. Történt egyszer, hogy Janícsek nagyon beteg lett. Egymás után jöttek az orvosok, de nem tudlak rajta segíteni, és Jani- csek meghalt. Az asszonyt nagyon lesújtotta gyermekének elvesztése és elkeseredésében már ott tartott, hogy maga is meg akart halni. Csókolgatta halott gyermekét, szólítgatta, hogy keljen fel, de hiába. Amikor eltemették, állandóan a sírjánál üldögélt; az emberek félig megfagyva vitték haza palotájába. Szomorúan járt-kelt a házban, és úgy hallotta, mintha Janícsek szólna hozzá. ,,Anyácskám, én nem vagyok a sírban, hiába is jársz ki a temetőbe és ülsz ott éjfélig.“- Hát hol vagy, drága gyermekem? - kérdezte az anya.- Én a világban vagyok, de mindig cserélődöm. Kezeimet és lábaimat és hangomat mindig másnál találod meg.- Ó, akkor én már sohasem foglak látni téged, drága kisfiam - kesergett az anya, aki korán reggel mégis elindult, hogy megkeresse meghalt fiacskáját. Az utcák havasak voltak és dermesztő a hideg. A templomajtóban megpillantott egy kicsike leánykát, aki már majdnem megfagyott, de senki sem figyelt rá. Mint beteg madárka, didergett a sarokban. Ahogy az asszony közeledett a fagyott kislányhoz, megpillantota kezeit, amelyek éppen olyanok voltak, mint Janicselcé. Gyorsan lehajolt a gyermekhez, rátéri tette köpenyegét és kocsiján hazavitte a házába. Megsimogatta, csókolgatta kezecskéjét és minél jobban nézte, annál jobban megbizonyosodott, hogy a kislány kezei Jani- csek kezei. Reggel újból elment Janícseket keresni. Amint kocsiján ment, az utcán megpillantott egy fiúcskát, akinek kosár volt a karján. Az asszony ránézett a kisfiú lábára, amely teljesen mezítelen volt. Rögtön tudta, hogy Janícsek lábai. A kisfiú teste tele volt sebekkel, felültette kocsijára és hazavitte. Ezután nagyon gyakran kikocsi- zott és úgy látta, hogy sok gyermek haja, arca olyan, mint Janí- cseké, és ugyanolyan a hajuk is. Nagy házában összegyűjtötte a gyerekeket, akik addig szegénységben éltek. A gyerekek nyüzsögtek körülötte, csevegtek, játszottak és énekeltek. A vidámság lassan visszatért az asszony szívébe. Ezután minden idejét a gyerekek gondozására fordította és megtalálta bennük boldogságát is. Zakar János fordítása TANULJATOK! KÉSZÜLJETEK! SZEREZZETEK GYAKORLATOT! Becher .....................................................................................................................1 Po mpeji pusztulása Időszámításunk első évszázadában a Nápolyi-öböl viruló kereskedelmi központ volt, partja mentén takaros kisvárosok sorakoztak. Tehetős rómaiak szívesen építettek tengerre néző villát azon a tájon, sokan a Vezúv lankás lejtőin. Földrengés ugyan gyakran látogatta ezt a vidéket, ennél nagyobb aggodalomra azonban a tűzhányó emberemlékezet óta nem adott okot. 79 augusztusában a Nápolyi-öböl északnyugati csücskén épült Misenumba, a római hadiflotta támaszpontjára érkezett Caius Plinius Secun- dus, a hajóraj főparancsnoka, s egyben kora legkiválóbb természettudósa, azonos nevű unokaöccse, s az ifjú édesanyja társaságában. Augusztus 24-én déli egy órakor látták, hogy különös felhő tör fel a Vesuvius csúcsáról. Alakja lombos fáéhoz hasonlított, olykor fehéren gomolygott, olykor szennyesen és foltosán höm- pölygette a felkapott földet vagy hamut. ,,A tudós férfiú... négy evezösoros hajókat bocsátott vízre, s maga is felszállt, hogy segítséget vigyen" - írta a nagybátyjáról később az ifjú Plinius. A súlyosan asztmás, öregedő ember sietve igyekezett arra, ahonnan mások menekültek, a legcsekélyebb félelem nélkül, olyannyira, hogy lediktálta vagy maga jegyezte föl a szerencsétlenség minden mozzanatát - úgy lelte halálát. Pompejiben a 79-es esztendő augusztus 24- éje ugyanúgy kezdődött, mint bármely másik nyári nap. A kereskedők felérehúzták a boltjuk bejáratát és pultját fedó erős deszkapalánkot, kirakták-kiaggatták portékáikat. Stephanus mosodájában már ebédfózéshez készülődött a szakácsnő. Gladiátorcsoport iszogatott a kocsmában. Modestus, a pék, begyújtott kemencéjébe, óvatosan helyezte el benne a szép, kerek és kézéllel nyolc szeletre osztott lepénytésztákat. A fazekasok sokadik edényüket formálták, a vargák nyesték a talpat, s varrták hozzá a szíjat, a festékkufárok, gemmavésnökök, szoborfaragók, fémedénykészítök, kőművesek és vakoiók, illatszerárusok, ötvösök, szabók, borbélyok, kis- és nagykereskedők szorgosan végezték munkájukat, bele is fáradtak már. S ekkor, 10 és 11 óra közt, kitört a Vezúv, s még ugyanezen a napon Pompeji, Harculaneum s a környékbeli villák és házak hamuba teme- tödtek. Amikor idősebb Plinius déli egy óra tájt szemügyre vette az óriási felhőgombát, a kitörés már tetőpontjára jutott. A tűzhányó az első robbanás nyomán egyvégtében lövellte ki az iszonyatos mennyiségű apró kőzetanyagot, a la- pillit meg a porszerű vulkáni hamut. Estefelé a tudós flottaparancsnok ki akart kötni Stabiae- nél, de a part már megközelíthetetlenné tömítő- dött a felhőszakadás vizével keveredett iszapsűrű hamu, föld és törmelék elegyétől: ez teljesen ellepte Herculaneumot. Ekkor Pompeji már több órája hamusírja alatt feküdt. A kitörés augusztus 25-én tetőzött, ekkor támadtak a legszilajabb földlökések, a koromsötétség, a hamueső és lapillizápor ekkor érte el azt a zónát, ahol a két Plinius tartózkodott. Először Stabiae környékét súlytotta csapás: itt lelte halálát fullasztó gázoktól az idősebb Plinius. A lávaömlés csak 26-án kezdődött, ez azonban néptelen vidékek felé haladt. Herculaneum lakóinak sikerült egérutat nyerniük; a várost betemető iszap hamarosan 13-15 méter vastag kőzetté szilárdult. Pompeji ellenben kizárólag lapilli- és hamueső áldozata lett, több rétegben hullt rá a szemfedő, s ez a gyilkos massza öt-hat méternyivé nőtt. Húszezer lakosából vagy ötezer nem bírt elmenekülni. Castiglione László régész szerint „Pompeji lakóit olyan gáztámadás érte, amely földrengéssel, kő- és hamuesővel párosult a legsűrűbb sötétségben“... Kétezernyi holttestet talátak meg az idők során a régészek. Az ásatások már több mint száz éve tartottak, amikor 1862-1863-ban Fio- relli, a jeles archeológus rájött arra, hogyan készíthet testméretú halotti maszkot néhányuk- ról. A hamuval elvegyülő forró záporvízből annak idején ugyanis képlékeny pép keletkezett, szorosan körülfolyta az elpusztultak tetemeit, beleömlött a ruhák redőibe, a test hajlataiba, behatolt az arc ráncaiba. Aztán megszáradt, megszilárdult, megőrizte a benne fekvő és időközben elporladt testek pontos lenyomatát. Fio- relli ezeket az üregeket gipszpéppel töltötte ki, s a szerencsétlenül jártak alakjának pontos mását kapta. A katasztrófa múltán visszatérők már szinte semmit sem találtak Pompejiböl és Hercula- neumból. A századok során a két város emléke is feledésbe merült. Néhány véletlen és szórványos lelet után 1784-ban kezdtek komolyabb ásatásokba, de az igazi tudományos feltárás csak egy évszázaddal később indult meg. Régészek nemzedékei igyekeznek azóta is föltámasztani halottaiból az ókornak ezt a két csodálatos és roppant leletét. Pompeji maradványai egyedülálló tanulságokkal szolgálnak. Más, hajdankori városok falait összeomlasztotta az idő, köveit széthordták a későbbi korok emberei - itt az egykori élet szinte egyetlen pillanatban állóképpé dermedt, és a takaró nemcsak betemette, hanem megóvta a lassú pusztulástól is. Az ókori római mindennapokról többet tudunk meg e kis campaniai városka révén, mint a hatalmas világváros, Róma maradványaiból. Nagy áldozatot hozott Pompeji a maga iszonyatos végóráival ezért a késői tanulságért. MAJTÉNYI ZOLTÁN Keszeli Ferenc Kend miért oly megszeppent? Mosóport nyelt, vagy szappant? Netán sampónt, oltóhabot, vagy egyszerű futóbabot? Attól habzik annyira? Maga sutal Nyámnyila! Nem habzók, csak habozok! Babszemekkel habozok. Azért vagyok megszeppent, mert nem lelem a szappant. Csípje meg a tarka kappan! Tarkababhoz minek szappan? Minek? Minek? Hát fürdetni. Babszem foltját eltüntetni. Ráuntam a tarkababra, mint vén mén a hegyes zabra. Most már ö is csorbát majszol s folyton zabcsorbitót hajszol... Ó falja a csorba zabot, én meg falnék fehérbabot. Fene a kend jódolgába, fehérbabos hóbortjába. Tarkababba, fehérbabba, meg abba a szappanhabbaI Sose teljen fehérbabra, se tarkára, csíkosra, hízzon inkább fúrészportól jó kövérre, zsírosra! EGY DÉLELŐTT - VERSSEL, ZENÉVEL A Csemadok érsekújvári (Nővé Zámky) városi szervezetének vezetősége gyermekdélelöttöt szervezett az év harmadik vasárnapján. A rendezvényen a nemrégiben alakult komáromi (Komárno) Bóbita együttes szórakoztatta a gyerekeket megzenésített versekkel. Bállá Mária GONDOLKODOM, TEHÁT... ZSUZSA KORA Érdekes dolog - meséli Zsuzsa hogy anyám életkora pontosan a fele apám és az én életkorom összegének, apám és anyám együtt 100 évesek, s mindkettőjük életkora törzsszám.- Hány éves vagyok? SZÁMLOGIKA Az ábrában a számok logikai sorrendben követik egymást. Milyen szám Kerül a kérdőjel helyére? Diákélet Hűvös hétfő virradt. Benn az álom, kint a nap. Melyiket is válasszam? - így tűnődöm ágyamban. Következik kemény kedd. Dolgozat lesz. Reméljek? Ha elrontom, s fát kapok, nézhetem az átlagot! Szürke szerdán felelés. „Tárgytudásod csenevész, túl a tűréshatáron“ - mondja kedvenc tanárom. Csütörtökön csemege: különórák serege. Nyelvek, torna és zene. Fejedet még érzed-e? Mi lehet még pénteken? Szegény diák védtelen. Kihívnak a táblához? Felelj és ne ábrándozz! Szabad szombat, de remek! Délig ágyban heverek? Jót nevetek magam is; anyám felkelt: takaríts! Mint vándorló madárhad, elrepül a vasárnap. Aztán ismét hétfő, kedd... Jó barátnak nézd őket! (N) Nem gácsér, mégis zöld fejű, nem bivaly, mégis fekete, nem sajt, mégis fehér belül. (>ist3jeia>tej) Egy szolgánk, ha megéhezik, három foggal szalmát eszik. (bihabj) Három testvér - ez ha eszik, jól nem lakik, az, ha megy, meg nem érkezik, amaz hull és széjjelesik. (nuiBii ‘pqn ‘zrfjJ Sárga tyúkok ágra ülnek, ágak törnek, földre dűlnek. (Wiuiesjia) Kicsike tatár pogácsát kínál. (Bquuoo) ■■■ ■ü 0) 2 2 (0 x •o i. :0 h 4 MEGFEJTÉS A január 17-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 4x1-3, 4+3+0, 8+3-5; 1x1+2, 7x2-9, 5+3-7; 5+3-6, 1 x7-2, 4+5:3. (Az egyik megoldási lehetőség.) Nyertesek: Csík Péter, Losonc (Lucenec); Petrik Mária, Felső- lánc (Vysny Lanec); Bátky Attila, Gabőíkovo; Boldis Beatrix, Ipolyság, (Sahy); ifj. Bitter Mihály, Keszegfalu, (Kameniőná). új szd 18 kai
