Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-10 / 291. szám, szerda
ÚJ szú 5 1986. XII. 10. Növelni kell a népgazdaság teljesítőképességét és hatékonyságát (Folytatás a 4. oldalról) mól, hogy az intenzifikálásban növekvő szerepe lesz a tudományos-műszaki fejlesztésnek. A megoldott műszaki-fejlesztési feladatokra és a licencekre épülő termelésnek kétszeresére kell növekednie. A gazdaságilag fejlett államokhoz hasonlítva azonban ez még mindig kevés. A megoldott kutatási feladatok alapján bevezetett termelés döntő része az elektronizálásra, a termelési folyamatok automatizálására, az ipari robotok és manipulátorok kihasználására, az új kohászati technológiai eljárások bevezetésére, a könnyűvegyipari termelés fejlesztésére, valamint a hazai és a másodlagos nyersanyagok fokozottabb mértékű kihasználására irányul. A tudományos-műszaki fejlesztés hatékonyságát alapvető mértékben növeli aktív részvételünk a KGST-országok tudományos-műszaki haladására vonatkozó, 2000-ig előirányzott komplex programjának teljesítésében. Ennek az együttműködésnek jelentős hatást kell gyakorolnia állami célprogramjainkra, tudományos-mű- szaki programjainkra, valamint az ágazati célprogramokra, s elő kell segítenie népgazdaságunk hatékonyságának növelését. A 8. ötéves terv kialakítja a feltételeket a tudományos-műszaki fejlesztés hatékonyságának növeléséhez, amire 127 milliárd korona értékű beruházási, nem beruházási és devizaeszközt fordítunk. Ez a felhasznált nemzeti jövedelem 3,9 százalékát képezi. Arra van szükség, hogy ezeket az eszközöket és forrásokat célszerűen, hatékonyan és koncentráltan használjuk ki a komplex program kiemelt irányzataiban - az elektronizálás, a komplex automatizálás, az atomenergetikai fejlesztés, az új alapanyagok gyártása és a biotechnológiai eljárások területén -, valamint az olyan tudományos-műszaki programok és akciók végrehajtásában, amelyek perspektívek és a világszínvonal eléréséhez vezetnek. A tudományos-műszaki fejlesztés szerepének következetes érvényesítése megköveteli, hogy az a vezető dolgozók mindennapi irányító munkájának és gyakorlati tevékenységének alapvető részévé váljon, mércét képezzen teljesítményük értékelésénél, s az egyes gazdasági szervezetek intenzifikációs és gyártmányfejlesztési programjainak megvalósítása alapján jelentős népgazdasági és vállalati hasznot eredményezzen. A tudományos-műszaki fejlesztés és a gazdaság intenzifikálásának meggyorsítása érdekében célszerű szerkezeti politikát kell folytatni, főleg az ipari termelésben. Ez elsősorban abból következik, hogy a nemzeti jövedelem növekményének csaknem 80 százaléka az ipari termelésből származik, s az ipari ágazatok átlagos évi növekedési dinamikája eléri az évi 4,5 százalékot. Az ipar ezt a feladatát nem tudná teljesíteni célszerű szerkezeti átalakítás, valamint a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel kiszélesítése nélkül. A KGST-országokkal folytatott jelenlegi árucsere egész terjedelmében a szakosított és kooperációban előállított termékek részaránya több mint 21 százalékot képvisel. Habár a népgazdasági tervek koordinálásának az eredményei lehetővé teszik e részarány növelését, ez még mindig nem kielégítő. A hosszú távú terv kidolgozása során ezért ki kell bővíteni a KGST-országokkal folytatott gyártásszakosítás és termelési kooperáció programjait, hogy azok összhangban legyenek az egész közösség által programra tűzött intenzifikáció stratégiájával. A 8. ötéves terv koncepciója gyors ütemű növekedéssel számol azokban az ága- N zatokban, amelyek a tudományos-műszaki haladás hordozói, s amelyek szakképzett munkát igényelnek; ezek közé tartozik a 30 százalékos arányban növekvő gépipari termelés, beleértve a 64 százalékkal növekedő elektrotechnikai ipart, a könnyüvegyipa- ri termelés, valamint a gyógyszeripar. Ezek az ágazatok adják az ipari termelés növekményének 70 százalékát, míg az energia- és anyagigényes ágazatok részesedése ebben csupán 7 százalékos. Az állami célprogramok keretébe tartozó termelés több mint kétszeresére növekszik A gépipar kiemelten progresszív szakágazatai közé tartoznak azok, amelyek elősegítik termelési alapunk műszaki színvonalának emelését, valamint a kiviteli termelés teljesítményének növelését a hagyományosan export-orientált termelési programokban. Ide tartozik főleg a beruházási komplexumok, a gépkocsik, a traktorok, az egyéb szállítóeszközök, a nyomda- és textilipari gépek, a vegyipari és az atomenergetikai berendezések, a forgácsoló és az alakító szerszámgépek gyártása. Háromszoros mértékű növekedéssel számolunk az elektronikai alkatrészek gyártásában, több mint kétszeressel a mérőműszerek, a laboratóriumi és számítástechnikai berendezések gyártásában. E szakágazatok alapvető feladata, hogy elegendő magas műszaki színvonalú terméket állítsanak elő a népgazdaság elektronizálásához. A tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek jobb kihasználásához vezetnek a hagyományos nehézgépipari szakágazatokban előirányzott szerkezeti változások. Az átlagosnál gyorsabb ütemben, 58 százalékkal növekszik a villanymozdonyok gyártása, 39 százalékkal a vegyipari berendezések, 32 százalékkal pedig a szerszámgépek gyártása. A vegyipari fejlesztésben a dinamikusan fejlődő szakágazatok közé tartozik elsősorban a könnyúvegyipari termelés, amely kisebb energiaigényességgel és jobban hasznosítja a nyersanyagokat. Ide tartozik főleg a szerves festékanyagok, a tiszta vegyszerek, a peszticidek, valamint a gyógyszerek gyártása, amely több mint 40 százalékkal növekszik. Lényeges mértékben növekszik a fehértermékek, főleg a gázolaj és a benzin gyártása. A könnyűipari termelésnek 15 százalékkal kell növekednie. Ennél gyorsabb ütemben kell növelni a kiváló minőségű és keresett divatáruk termelését. Csökkenni fog a kevesebb szakértelmet igénylő ágazatok termelése, amit a nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb bekapcsolódással fogunk pótolni. Jelentős feladatokat teljesít a népgazdaságban a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar, amelyek az élelmiszerekből való önellátás növelése mellett a közélelmezés minőségi színvonalának emeléséről gondoskodnak. A növénytermesztés fejlesztési üteme továbbra is megelőzi az állattenyésztését, ezért azzal számolunk, hogy a gabonatermelés a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 570 ezer tonnával fog növekedni. Az idei alacsonyabb terméshozam fokozza ennek a feladatnak az igényességét a következő években. Az élelmiszeripari termelésnek biztosítania és bővítenie kell a piaci áruválasztékot, főleg kiváló minőségű és a lakosság igényeit kielégítő termékekkel. Az elmúlt tervidőszakban elért eredmények azt is bizonyították, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban további lehetőségek vannak a termelés in- tenzifikálására, hatékonyságának és minőségének javítására. Ezek kihasználásával és a termelés 6,8 százalékos növelésével el kell érni, hogy a mezőgazdaságban a nemzeti jövedelem évi átlagban 3,8 százalékkal növekedjen. Az építőipar fontos feladatokat teljesít a hazai és a külföldi beruházások kivitelezésében, a korszerűsítésekben, a felújításokban, az épületek javításában és karbantartásában. E feladatok teljesítését segítik elő az építőipari dolgozók stabilizálására hozott intézkedések, habár ezek hatása még nem érzékelhető, az egyes építkezéseken még mindig nem teljes a dolgozók tervezett létszáma. A feltételezések szerint az építőipari szervezetek dolgozóinak a száma körülbelül húszezerrel növekszik. Amikor egyes ágazatoknál nem csekély tartalékokról beszélünk, ez hatványozottan érvényes az építőipari szervezetek többségére. Itt még mindig nagy lehetőségek vannak a munkafolyamatok szervezésében és ésszerűsítésében, a beruházások kivitelezésében, a termelési tényezők kihasználásában, a minőségben, a rendben és a munkafegyelemben, ami egyaránt vonatkozik az építőipari és a nem építőipari szervezetekre. A vezető dolgozóknak a szakszervezeti szervek és szervezetek aktív részvételével konkrét intézkedéseket kell tenniük e tartalékok mozgósítására, hogy javuljon az általános helyzet az építőiparban, a beruházások területén, főleg rövidüljenek le az építési határidők és csökkenjen a megkezdett építkezések száma. Ehhez ki kell alakítani a feltételeket az építőipari termelés gépesítési színvonalának átfogó emelésével is. Az említett intézkedések alapján, s a beruházások következetes, elvszerü szabályozásával a tervbizottságnak a beruházásokat kivitelező és ellátó ágazatokkal együttműködve el kell érnie, hogy lényegesen csökkenjenek a feszültségek ezen a területen. A 8. ötéves terv és a törvényjavaslat rendkívül igényes szerkezeti változások végrehajtásával számol. Ezek igényessége abból következik, hogy ebben alapjában véve csak gazdaságunk belső forrásaira támaszkodhatunk, miközben gondoskodni kell a nép életszínvonalának további emelkedéséről. Ezeket a komoly feladatokat csak úgy tudjuk végrehajtani, ha mélyebben és hatékonyabban bekapcsolódunk a nemzetközi munkamegosztásba, főleg a szocialista országok integrációs folyamatába. A népgazdasági terveknek a KGST- országokkal végrehajtott koordinálása kedvezően hatott a 8. ötéves terv koncepciójának meghatározására. A 8. ötéves tervidőszakban körülbelül 1 billió 360 milliárd korona értékű árucserét bonyolítunk le ezekkel az országokkal, ami egy egész évi termelési értékünknek felel meg Ennek az árucserének döntő hányadát ' - 832 milliárd korona értékben - a Szovjetunióval valósítjuk meg, aminek gazdaságunk számára létfontosságú jelentősége van, hiszen behozatalunk háromnegyed részét tüzelő- és nyersanyagok képezik, míg a Szovjetunióba irányuló kivitelünk 87 százaléka feldolgozóipari termékekből áll. A KGST-országok kivétel nélkül a gazdaság intenzifikálásának az útjára léptek. Ez új minőségi szintre emeli a szocialista országok integrációs folyamatát. A KGST- országok 1984 júniusában tartott felső szintű gazdasági tanácskozásának a határozatai, a KGST-országok tudományosműszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programja, a KGST nemrég lezajlott 42. ülésszaka, valamint az idei novemberi felső szintű tanácskozás új irányt adott a kölcsönös együttműködés fejlesztéséhez, s közösségünk gazdasági kapcsolatainak átalakításához. Ezek olyan új indítékok és ösztönzések, amelyeket teljes mértékben ki kell használnunk, mert érdekazonossághoz vezetnek a szocialista közösség országainak hatékony fejlesztésében. A szocialista országok közti együttműködés súlypontja az ágazatközi árucseréről az ágazatokon és a szakágazatokon belüli cserére helyeződik át, s kibontakozik az együttműködés komplex jellege, amely a tudományos-műszaki fejlesztéstől kezdve, a termelésen át, egészen a termékek értékesítéséig terjed. Helyes, hogy a hangsúlyt a kölcsönös szállítások magasabb műszaki színvonalára, jobb minőségére, a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció kibővítésére helyezzük. Fokozatosan változnak a kölcsönös együttműködés formái, előtérbe kerül a vállalatok közti közvetlen kapcsolatok fejlesztése, valamint a közös vállalatok létesítése. Ebből a szempontból az árucsere-forgalom előirányzott huszonnégyszázalékos dinamikája elégtelennek bizonyul. A 8. ötéves terv a nem szocialista országokkal kapcsolatban a forgalom 15 százalékos növekedésével számol, miközben a kivitel szerkezeti összetétele lényeges mértékben módosul. Lényeges mértékben növekszik a feldolgozóipari, főleg gépipari termékek kivitele, mégpedig 47 százalékkal. Ezzel szemben 14 százalékkal csökkenteni kell a nyersanyagok exportját. Ahhoz, hogy ilyen arányban csökkenthessük a nyersanyagok kivitelét, hogy kivitelünkkel kapcsolatban hiteleket nyújthassunk és hosszú távon biztosítsuk a tüzelő- és nyersanyagok behozatalát, valamint továbbra is folyamatosan törleszthessük a korábban felvett hiteleket, maximális gazdaságosságra van szükség a behozott termékek felhasználásában. Számunkra is érvényes, méghozzá fokozott mértékben az a megállapítás, hogy a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásból csak annak a gazdaságnak van haszna, amely idejében alkalmazkodik a nemzetközi tudományos-műszaki haladásban kibontakozó irányzatokhoz, s kutatási erőforrásait a progresszív technológiai eljárásokra, az olyan termékek kiemelt választékára összpontosítja, amelyek jó és tartós pozíciókat érhetnek el a világpiacon. A világgazdaság új feltételei között, s a szocialista gazdasági integráció fejlődésének új minőségi szakaszában ezért sürgető követelményként lép előtérbe a termelt választék beszűkítése. A kivitelre termelőt nem foghatjuk fel csupán devizatermelőként. Ennek hatékony tényezővé kell válnia a korszerű termelési struktúra kialakításában, mégpedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való mélyebb szakosítás által. Ezért a termelés hatékony korszerűsítése és műszaki színvonalának emelése érdekében, továbbá a mi vállalataink és a nem szocialista országok vállalatai közti kölcsönösen előnyös együttműködés kiszélesítése céljából a kooperáció és a licencpolitika szélesebb körű kihasználásával is számolunk. A tudományos-műszaki haladás útján megvalósuló sokoldalú intenzifikálás, a szerkezeti változások, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk új jellegének a követelményei a 8. ötéves tervidőszakban megváltoztatják a beruházásokkal szemben támasztott követelményeket, azok céljait és szerkezetét. Termelési alapunk műszaki korszerűsítésének kiemelt feladata aktív beruházási politikánk alapvető vonásává válik. Ez abban nyilvánul meg, hogy a gépek és berendezések volumene a 7. ötéves tervidőszakkal szemben 35 százalékkal növekszik, míg az építési beruházásoké 6 százalékkal csökken. Ismeretes, hogy népgazdaságunkban a beruházásokkal már évek óta jelentős problémáink vannak, aminek számos szubjektív és objektív oka van. A tervező szervekre a minisztériumok és a kerületi nemzeti bizottságok különböző beruházásokat szorgalmazva óriási nyomást gyakorolnak, ezektől viszont a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok és a különböző szintű nemzeti bizottságok kérik a beruházási kereteket Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a beruházók a 8. ötéves tervidőszakra előterjesztett tervjavaslataikban további 200 milliárd koronával, vagyis csaknem 60 százalékkal több új beruházást irányoztak elő, mint amennyi az irányelvben szerepelt. A kért beruházások többsége még mindig extenziv jellegű. A beruházások hatékonyságának mérlegelésénél következetesen abból kell kiindulni, hogy az új létesítmények termelési színvonala az üzemeltetés beindításának az idején elérje a hasonló jellegű külföldi üzemekét. Szigorúan meg kell követelni a népgazdasági hatékonyság szempontjainak az érvényesítését, valamint a ráfordítási eszközök gyors megtérülését. Az olyan beruházásokat, amelyek ezeknek a követelményeknek nem tesznek eleget, nem szabad engedélyezni. A beruházások népgazdaságunk hatékony működésének leggyengébb pontjait képezik. A CSKP KB 4. ülése bírálóan elemezte a beruházások területén fennálló nem kívánatos helyzetet, s feladatul adta az évek óta tartó fogyatékosságok kérdésének komplex megoldását A beruházások döntő terjedelme a népgazdaság alapvető ágazataiba, a szerkezeti változások elősegítésére fog irányulni A termelési beruházásokat főleg az elektronika, a könnyüvegyipar, a kiemelt gépipari szakágazatok, a könnyű- és az élelmiszeripar fejlesztésére, a tüzelőanyagenergetikai komplexumon belüli szerkezeti átalakításokra, valamint a kohászati termelés korszerűsítésére kell fordítani. A nem termelési szférában előtérbe kerül a környezetvédelem, az egészségügy és a komplex lakásépítés. Az elektrotechnikai ipari beruházások kerete a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva kétszeresére növekszik, a vegyipari beruházások csaknem 40 százalékkal, a közlekedési és távközlési beruházások 17, az élelmiszer- ipari beruházások több mint 25 százalékkal növekednek, míg az atomenergetikai beruházások növekedése 72,5 százalékos lesz. A gazdasági szervezetek az állami terv által előirányzott beruházásokon kívül mintegy 33 milliárd koronát fordíthatnak valutahitellel fedezett beruházásokra, a valuta és pénzügyi érdekeltségre és célgépek beszerzésére. A termelési alap műszaki színvonalának emelésére kifejtett erőfeszítések részét képezik az elavult állóalapok felszámolásával és kiselejtezésével kapcsolatos feladatok A 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az így kiselejtezett gépi állóalapok mennyisége az iparban 64 százalékkal, az építőiparban 53 százalékkal, a mezőgazdaságban 93 százalékkal és a gépiparban több mint kétszeresével lesz több. Ennek ellenére a kiselejtezésnek még nagyobb méretűnek kellene lennie, ki kellene terjeszteni a gazdasági szempontból kevésbé hatékony állóalapokra, főleg az erkölcsileg elavult gépsorokra. A nemzeti jövedelem képzésének meg-* gyorsításával szerzett források képezik az életszínvonal emeléséhez az alapot. A személyi fogyasztás több mint kétszer- gyorsabb ütemben növekszik, mint a 7. ötéves tervidőszakban, a társadalmi fogyasztás pedig 22 százalékkal lesz nagyobb. Az életszínvonal növekedésének döntő alapját képezi a lakosság pénzbevétele, amely az öt év alatt mintegy 15 százalékkal növekszik. Ennek legnagyobb részét a bérekből eredő bevétel adja. Teljes mértékben érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy csak a becsületes munka lehet az értékek képzésének, valamint az életszínvonal emelkedésének is egyedüli forrása. Ezért még a 8. ötéves tervidőszakban meg kell gyorsítani az olyan intézkedések foganatosítását, amelyek szorosabban összekapcsolják a bérek szintjét az elért munka- és gazdasági teljesítményekkel. A javadalmazásban megerősítjük a teljesítmények, a minőség, és a vezetők esetében az alkotó hozzáállás szempontjának érvényesülését. A javadalmazásban ki kell küszöbölni az egyenlösdit, amelynek túlnyomórészt szubjektív gyökerei vannak. Ebben jelentős szerepe lesz a brigádrendszerű myn- kaszervezésnek és javadalmazásnak. Csakis így érhetjük el, hogy szorosabb kapcsolat legyen a jövedelmek növekedése és a munkatermelékenység növekedése között, ez a piaci egyensúly alapvető feltétele. El kell érni, hogy a gazdaságilag indokolt (Folytatás a 6. odalon)
