Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-06 / 288. szám, szombat

Csehszlovákia gazdasági és szociális fejlesztése 8. ötéves tervének fő vonásai ÚJ SZÚ 5 A CSKP KB 4. ülésén előterjesztette Svätopluk Potáč elvtárs, a szövetségi kormány aleinöke, az Állami Tervbizottság elnöke Potáč elvtárs felszólalásának beveze­tő részében rámutatott a 8. ötéves terv és a reá vonatkozó törvényjavaslat kidolgo­zásának alapvető szempontjaira. Kifejtet­te, hogy az ötéves terv és a törvényjavas­lat előkészítésének a munkálatai a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott stratégiai irányvonalból indultak ki, amely célul tűz­te a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítását a gazdasági növekedés új minőségének az útján. Ezt a követel­ményt a 8. ötéves terv és a törvényjavas­lat teljes mértékben biztosítja. A 8. ötéves terv alapvető feladatai a hosszú távú gazdasági stratégia végre­hajtásának elválaszthatatlan részét ké­pezik, s nélkülözhetetlen feltételei annak, hogy elérjük a CSKP XVII. kongresszu­sán kitűzött távlati célokat, melyek értel­mében az előttünk álló 15 év alatt a nem­zeti jövedelmet kétharmadnyi arányban, a személyi fogyasztást pedig legalább a felével kell növelni. E célok elérésére jelentős hatást fog gyakorolni a KGST-országokkal, főleg a Szovjetunióval megvalósuló hosszú tá­vú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés programjainak, valamint a KGST országok tudományos-műszaki haladása 2000-ig szóló komplex prog­ramjának a végrehajtása. A terv figye­lembe veszi azokat az előkészülésben levő intézkedéseket is, amelyek a KGST- országok gazdasági kapcsolatainak át­alakítására irányulnak, valamint azt a koncepciót, amely a KGST-országok közötti munkamegosztást 15-20 évre meghatározza. Az 1986-1990-es évekre vonatkozó népgazdasági tervek koordinálása a KGST-országokkal, főleg a Szovjet­unióval, kedvezően hatott a 8. ötéves terv koncepciójára, nagyobb stabilitást és biz­tonságot nyújt számunkra tervszerű és hatékonyabb gazdasági és szociális fej­lődésünkben. A 8. ötéves terv kidolgozása során figyelembe kellett venni a nem szocialista piacok nehéz feltételeit is, főleg a konku­rencia kiéleződését, valamint a különbö­ző diszkriminációs intézkedések imperia­lista politikáját, amelyek a konfrontációra, a szocialista országok védelmi jellegű túlterhelésére és gazdasági gyengítésére irányuló politikának elválaszthatatlan ré­szét képezik. Lényegesen igényesebbek a gazdasá­gi és szociális fejlődés belső feltételei is, ami azzal függ össze, hogy a társadalom és a gazdaság szükségletei állandóan növekednek, kifejezően változik ezek mi­nősége is, a lakosság igényei is sokolda­lúbbak, nagyobb követelményeket tá­masztanak a fogyasztási cikkek haszná­lati értékével és a szolgáltatások színvo­nalával szemben. Felszólalásának további részében Po­táč elvtárs a 8. ötéves terv legfontosabb specifikus vonásaival foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy a 8. ötéves terv jelentős mértékben különbözik a 7. ötéves tervtől, mégpedig elsősorban a fejlődés gyor­sabb ütemű dinamikája, a szerkezeti egyensúly szilárdítása és állandó megújí­tása, valamint gazdasági tartalma szem­pontjából, amely növeli a feladatok minő­ségi követelményeit és igényességét. Mindez összesítve a nemzeti jövedelem 19 százalékos növekedésében nyilvánul meg, a 7. ötéves tervben előirányzott 11,3 százalékos növekedéssel szemben. Ez a növekedés a 7. ötéves tervidőszak utolsó két évének pozitív eredményeiből indul ki, amikor a nemzeti jövedelem növekedése évi átlagban 3,3 százalékot ért el. A létrehozott források lehetővé tették, hogy a gazdaság belső szükségleteire felszállt nemzeti jövedelem a 7. ötéves tervidőszak 3,1 százalékával szemben a 8. ötéves tervidőszakban 15,9 száza­lékkal növekedjen. Ez lehetővé teszi, hogy kialakítsuk a feltételeket az élet- színvonal emeléséhez, a környezet vé­delméhez és javításához, valamint a be­ruházási dinamika megújításához szük­séges források lényeges növelése szá­mára. Lehetőség nyílik továbbá külkeres­kedelmi aktíváink felhasználására, s or­szágunk védelmi képességének szilárdí­tására. A 8. ötéves tervidőszak egyik alapvető vonása, hogy jobban hasznosulnak a ter­melés bemeneti tényezői, s nem lesz szükség utólagos források bevitelére a termelésbe és a fogyasztásba, amint az a 70-es évek folyamán történt. A 8. ötéves terv új tartalmában kifeje­zésre jut a hatékonyság javulása a ter­melési alapok kihasználásában, a terme­lői fogyasztás részarányának lényeges csökkenésében, valamint a társadalmi munkatermelékenység színvonalának ja­vulásában. Mindez kétszeres mértékben növeli a minőségi mutatók igényességét a 7. ötéves tervidőszakkal szemben. A nemzeti jövedelem növekményét leg­nagyobb mértékben, 56 százalékos arányban a munkatermelékenység növe­kedésével, 36 százalékos arányban a termelői fogyasztás csökkentésével kell elérni, míg a foglalkoztatottság növeke­dése nyolc százalékos arányt képvisel. A nemzeti jövedelem növekményének csaknem 80 százaléka az iparból szár­mazik, amely a gazdaság intenzifikálásá- nak és a források létrehozásának a gerin­cét képezi. A 8. ötéves terv egész koncepciója a tudományos-műszaki haladás követke­zetesebb gyakorlati érvényesítésére, fo­kozatosan végrehajtott szerkezeti válto­zásokra, a nemzetközi munkamegosztás szélesebb körű kihasználására, a beru­házások ésszerűsítésére, valamint a gazdaságosság javulására épül. E feladatok végrehajtásában döntő szerepe van a tudományos-műszaki ha­ladás gyakorlati érvényesítésének, első­sorban az állami célprogramok, a tudo­mányos-műszaki programok, továbbá a gazdasági szervezetek által kitűzött intezifikációs és innovációs programok végrehajtásának. A 8. ötéves terv további jellemző voná­sa, hogy az előirányzott szerkezeti és technológiai változtatások végrehajtása nélkül nem érhetjük el az új minőségű gazdasági növekedésben kitűzött célja­inkat. A szerkezeti változtatások az olyan ágazatok és szakágazatok kiemelt fej­lesztésére irányulnak, amelyek nagy arányban hasznosítják a tudományos is­mereteket és a szakképzettséget igénylő munkát, alacsony az energia- és az anyagigényességük, s magas műszaki­gazdasági színvonalú, nagy használati értékű termékeket gyártanak. A 8. ötéves tervidőszakban fokozato­san, de következetesen kell végrehajtani a nem hatékony gyártási eljárások és elavult szerkezetű berendezések korláto­zását vagy teljes kiselejtezését, amelyek rosszul értékesítik az alapanyagokat, s nem kielégítöek a műszaki-gazdasági paramétereik. Hozzá kell nyúlni egyes befutott, sőt hagyományos gyártási eljá­rásokhoz is, s ezeket mindehol meg kell szüntetni, ahol nincs remény a nemzet­közi mércével mért színvonal elérésére. Tudatában vagyunk annak, hogy ez ne­héz folyamat, s nem téveszthetjük szem elől, hogy konfliktusokkal is jár. Az eddigi úton való haladás azonban azt jelentené, hogy elmaradnánk másoktól. A figyelmet a progresszív termékek gyártására, sorozatnagyságuk növelésé­re, a termelés korszerűsítésére és ol­csóbbá tételére, a gyártmányfejlesztés meggyorsítására kell összpontosítani. , A világpiacon csak így érvényesülhetünk. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a KGST keretében, főleg a Szovjet­unióval folytatott együttműködésben, a munkamegosztás, a szélesebb terme­lési kooperáció és szakosítás alapján lényeges mértékben kibővüljön az elő­nyös ágazaton és szakágazaton belüli csereforgalom. A következő években ez lesz a gazdasági és tudományos-műsza­ki együttműködés fejlesztésének, s a kül­kereskedelmi forgalom növelésének alapvető dinamizáló eleme. Az ágazatkö­zi árucsere azonban továbbra is jelentős részét fogja képezni főleg a Szovjetunió­val fennálló gazdasági kapcsolatainknak, mert még a maximálisan energia- és nyersanyagtakarékos gazdasági típus és a másodlagos nyersanyagok kihasználá­sa esetében sem válunk önellátókká. A 8. ötéves tervidőszak beruházási programja abból indul ki, hogy elősegítse a gazdaságban a minőségi változások végrehajtását. A hosszú távú gazdasági stratégiával összhangban hatékonyabb termelési struktúrát alakít ki, fokozatosan korszerűsíti a termelési-műszaki alapot, főleg a feldolgozó iparban, s intenzifikálja a kohászati termelést. Az aktív beruházási politika alapvető irányvonalát a műszaki korszerűsítés és a rekonstrukciók elsőbbsége, s az új építkezések korlátozása képezi. Ez ab­ban is megnyilvánul, hogy a beruházások teljes értékén belül a gépek és berende­zések részaránya az 1985-ös 42 száza­lékról 1990-ben 52 százalékra növekszik. Ez az arány a feldolgozó ipar új beruhá­zásainál a 60 százalékot is eléri. Az a nézet, hogy a népgazdasági be­ruházások mértéke nem kielégítő, alap­talan. Nem a beruházás kevés, hanem az alacsony műszakszám mellett elégtele­nül kihasznált, gyenge teljesítményű álló­eszközből van sok. A beruházások jelen­tős része még mindig extenzív jellegű, nagy részarányt képviselnek benne az építőipari munkák. A 8. ötéves terv és a törvényjavaslat jellemző vonása az is, hogy az életszín­vonal emelkedésének a gyorsítására, a lakosság anyagi és kulturális szükség­leteinek minőségileg jobb kielégítésére irányul. Ezt a források nagyobb mértékű­re tervezett növekedése teszi lehetővé. A személyi fogyasztásnak csaknem 12 százalékkal kell növekednie, ami a 7. ötéves tervidőszakban eJért növekedés­nek körülbelül a két és félszerese. Ezt főleg a lakosság pénzjövedelmeinek, el­sősorban a munkabéreknek a növekedé­se teszi lehetővé, annak az alapelvnek az érvényesítése mellett, hogy a béralap nagyságát az elért gazdasági eredmé­nyek határozzák meg. Az állami bérpoliti­ka érvényesítése során gondoskodni kell róla, hogy a bérek és a jutalmak össz­hangban legyenek a ténylegesen elvég­zett munkával és annak minőségével. A munkabér csak így válhat a hatékony­ság és a munkatermelékenység növelé­sének fontos eszközévé. Szélesebben kell érvényesíteni a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást és hatékonyabban kell kihasználni az erköl­csi ösztönzést is. Arról van szó, hogy a gazdaságilag indokolt béreknek és kereseteknek a fo­lyamatosan biztosított, tarka és gazdag választékú áruellátás, valamint a szolgál­tatások minőségi színvonala is megfelel­jen. Az ilyen belkereskedelmi ellátottság és szolgáltatás ösztönzően hat a kerese­tek, illetve a munkateljesítmények növe­lésére. Ehhez arra van szükség, hogy javuljon a belkereskedelmi áruellátás mi­nőségi színvonala, választéka és rugal­massága. Pártunknak az életszínvonal emlésére és javítására irányuló gondoskodása arra is kiterjed, hogy negyedrésznyivel növe­kedjen a nem termelési szféra anyagi ellátása. Az egészségügyi anyagi ráfordí­tások, 6,2 milliárd koronával, vagyis több mint 40 százalékkal növekednek, az ok­tatásügyi és kulturális kiadások 3,5 milli­árd koronával, vagyis 21 százalékkal töb­bet fordítunk, a szolgáltatások és a lakás- gazdálkodás anyagi ráfordításai pedig 4,4 milliárd koronával, azaz 29 százalék­kal növekednek. A tercier szférában eszközölt beruhá­zások értéke 29 milliárd koronával lesz nagyobb, s eléri a 412 milliárd koronát. Ennek ellenére néhány sürgős követel­ménynek nem tudunk eleget tenni. Potáč elvtárs rendkívüli figyelmet for­dított a 8. ötéves terv lebontására és végrehajtásának biztosítására. Az első tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol a minisztériumok és a gazda­sági szervezetek igényesen viszonyultak a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásához, a feladatok felelős meghatározásánál figyelembe vették az adott lehetőségeket és tartalé­kokat, programokat és intézkedéseket dolgoztak ki ezek teljesítésére, ott a 8. ötéves terv céljait elfogadják és ezeket reálisaknak tekintik. Egyes minisztériumoknak, termelési­gazdasági egységeknek és vállalatoknak azonban olyan vezető dolgozóik is van­nak, akik nem vették figyelembe a CSKP XVII. kongresszusán előirányzott felada­tok igényességét. Vitatkoznak a tervek reális jellegéről, ezek megváltoztatásá­ban reménykednek, ahelyett, hogy a mű­szaki-gazdasági intézkedések kidolgozá­sára, valamint a tartalékok mozgósításá­ra összpontosítanák a figyelmüket az elő­irányzott feladatok teljesítése érdekében. Ez alapvető ellentétben van a népgazda­ság intenzifikálására irányuló folyamattal. Az illetékes szerveknek igényesen fe­lül kell vizsgálniuk az előterjesztett gaz­dasági tervek színvonalát és minőségét, s csak azokat hagyhatják jóvá, amelyek teljes összhangban vannak a XVII. kong­resszus irányvonalával, az állami ötéves tervben és a tervjavaslatban meghatáro­zott feladatokkal. A gazdasági tervek nyi­tott problémáit sürgősen meg kell oldani a felettes szervek, a szállítók és a meg­rendelők aktív segítségével, s a dolgozók kezdeményezésének kihasználásával. A szervezetek gazdasági terveiben vilá­gosan meg kell mutatkoznia, hogy az állami terv feladatainak a teljesítését a tartalékok mozgósítása, a termékek hatékony felhasználása, valamint a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok rendezett­sége következetesen biztosítja. Potáč elvtárs a továbbiakban hang­súlyozta az 1986-os évi feladatok teljesí­tésének a jelentőségét az egész ötéves tervidőszak céljainak elérése szempont­jából, s ismertette az 1987. évi állami végrehajtási terv fő feladatait. Pozitívan értékelte, hogy az idei fejlő­dés kedvezőbb az elmúlt évinél, főleg a források létrehozásában és az életszín­vonal emelkedésében kitűzött célok el­érése szempontjából. Az ipari termelés gyorsabban növek­szik a tervezettnél, 10 hónap alatt 3,1 ‘százalékkal növekedett. Az építőipari ter­melés növekedése 2,4 százalékkal ha­l adja meg az elmúlt évi növekedési üte­met. A mezőgazdaságban teljesíteni fog­ják a bruttó mezőgazdasági termelés ter­vét, miközben a növénytermesztés nem éri el, az állattenyésztés viszont túlteljesí­ti az előirányzott termelési értéket. Rámutatott azonban, hogy jelentős el­térések vannak a termelés szerkezeté­ben és a termékek felhasználásában, valamint a terv döntő minőségi mutatói­nak a teljesítésében. Lassan halad a gazdaság minőségi átépítésének a folyamata. Ezért aktív intézkedésekre van szükség ebben az irányban, mert az intenzifikálással kap­csolatos feladatok a következő években tovább növekednek. Megemlítette, hogy a 8. ötéves terv koncepciójával összefüggésben növek­szik az 1987. évi áilami terv feladatainak igényessége, főleg a hatékonyság növe­lésében, valamint az intenzifikálás útján megvalósuló egész újratermelési folya­mat minőségi színvonalának emelésé­ben. A követelmények főleg azokban a gazdasági szervezetekben növeked­nek, amelyek az elsó évben lemaradoz­nak. Az eltéréseket a következő évben, vagy a tervidőszak további éveiben ki kell egyenlíteniük. Abból az alapelvből indu­lunk ki, hogy az egyes években elért fejlődést az ötéves terv feladataihoz vi­szonyítva fogjuk értékelni. Az a legfontosabb követelmény, hogy a gazdasági és szociális fejlesztés 1987. évi állami tervének teljesítését, amelyek a gazdasági szervezetek terveiben konk­rét megfogalmazást kaptak, hatékony műszaki-szervezési intézkedések bizto­sítsák, a dolgozók aktív hozzájárulása mellett. A 8. ötéves tervben előirányzott feladatok teljesítésének egyik döntő felté­tele lesz a munkakezdeményezés fej­lesztése a nagy októberi szocialista forra­dalom 70. évfordulójának tiszteletére, amely a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa által meghirdetett felhívás, vala­mint a prágai felhívás konkrét teljesítésé­re, s a kezdeményező tervezés fejleszté­sére irányul. 1986. XII. 6. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom