Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-04 / 286. szám, csütörtök

Újra itt vagyok...- Itthon ment- minden a régi medrében. Munkatársak, barátok lassan meg is feledkeztek rólam Csak a feleségem, a szülők érez­ték hiányomat Most újra itt va­gyok, és kissé más ember let­tem... - mondja Tibor Arról, hogy ,,újra itt vagyok“, arról, hogy ,,más ember lettem“, arról, hogy „befogadtak“ beszél­gettünk olyan fiatalokkal, akik az idén ősszel vetették le a katonai egyenruhát. Tóth Tibor a komáromi (Komár­no) Steiner Gábor Hajógyárból vo­nult be és ide tért vissza. A mun­kafolyamatok fejlesztése területén dolgozik, a fémalkatrészek fizikai és kémiai tulajdonságait vizsgálja.- Jelenlegi munkakörömben minden új - indítja a beszélgetést Tibor. - Tavaly a főiskola után két hónapig ismerkedtem a gépekkel, az idén viszont újra kellett tanul­nom irányításukat. Főnököm, aki­vel egy műhelyben dolgozunk, tü­relmes velem szemben, bármit megkérdezhetek, sót annak örül, ha kérdezek, ha átadhatja tapasz­talatait. Személyében kitűnő mun­katársra és szakemberre találtam. Úgy fogadott vissza, mint régi kol­légáját.- Megszokta-e már a civil életet?- Nem volt nehéz. Persze egy kicsit más, mint ahogy azt az egy év alatt elképzeltem: csak a szép oldalát láttam. S most tapaszta­lom, hogy köznapibb és gondokkal telített. Gyereket várunk, lakást kaptunk, bútort keresünk. Amíg nem költözünk új komáromi laká­sunkba, marad a koránkelés, ugyanis Szitásról (Brestovec) utazom.- Milyen érzés újra itthon? A megkönnyebbülés mosolya az arcán, - Óriási a változás, amelyet még nem tudtam felmér­ni, hiszen naponta felfedezek va­lami újat. Annak ellenére, hogy kollégáim úgy fogadtak, mintha csupán pár napig lettem volna tá­vol, most ismerem meg őket iga­zán. Hisz azelőtt mindannyian tud­tuk, két hónap után elmegyek. Most veszik valóban komolyan, hogy itt vagyok. Én is csak most tudatosítom igazán, elvárnak tő­lem valamit, ez az a terület, ahol bizonyítanom kell. Számomra minden apró dolog nagy-nagy örömet szerez: a gép megismeré­se, az anyag tulajdonságainak fel­fedezése, az, hogy a mi munkánk egy láncszem abban a folyamat­ban, amely a hajó vízre bocsátá­sáig vezet. - Belefeledkezve be­szél munkájáról, mutatja a szakí­tógépet, amelyen dolgozik JÖszin- te az öröme.- Jellemben, tulajdonságban változott?- Rengeteget. Nagyobb az ön­bizalmam, felszabadultabban élek, bátrabban közelítek az em­berekhez: úgy érzem, felnőttebb lettem. Bár feleségem szerint in­kább vidám és gyerekes. Talán csak azért ítél ilyennek, mert nyíl­tabb lettem. Egy dolog viszont nem változott: nem vagyok kö­zömbös, engem minden érdekel, szeretném minél jobban megis­merni a környezetem, mindent, aminek köze van az emberekhez.- Nehéz volt az egy év?- Feleségem levelei segítet­tek... A lényeg az, amit a katona­ság adott nekem. Nem hiszem, hogy rossz irányba terelt volna az egy év, sót... Kukán Sándor a Hurbanovói Sörgyárban villanyszerelő. Két hó­napig dolgozott itt a kétéves kato­nai szolgálat előtt, s ahogy el­mondta, akkor állandó szorongás­ban élt, bizonyítani szeretett vol­na, de a két hónapot kevésnek találta erre.- - Most rövid idő alatt tudatosí­tottam - mondja Sándor -, ennek a szakterületnek szeretnék igazán jó mestere lenni. Már nem úgy tekintek a munkára, hogy nyolc órát bent kell lennem a gyárban: szeretném magam hasznossá tenni, a munkaidőt úgy kihasznál­ni, hogy a legjobb tudásom szerint dolgozzak. Igyekszem sokat ta­nulni, nem megelégedni azzal, amit az iskolában megtanultam. Kollégáim, akik között a legfiata­labb vagyok, régi mesterei a szak­mának, mégsem szégyenük a ta­nulást. Nem elég megismerni a gépeket, ki kell nyomozni a hiba­lehetőségeket, hogy megelőzhes­sük a hibát. Ók ebben is segí­tenek.- Megváltozott-e a két év alatt?- Hazudik, aki azt mondja nem. Ma felnőttnek érzem magam, úgy gondolom, a férfi a katonai szolgá­lat után válik igazán férfivá. Komo­lyabb és bátrabb lettem. Érdeklő­dőbb olyan dolgok iránt, amelyek azelőtt nem érdekeltek. Megtanul­tam és megértettem, sorsom, éle­tem alakulása nem véletlenszerű.- Szabadidejét hogyan tölti?- Nero vagyok otthonüló típus. A két év alatt rengeteget sportol­tam, azelőtt rendszeresen úsztam. Megpróbálok elébe menni annak, hogy a tétlenség, annak elfogadá­sa, hogy nincs szórakozási lehető­ség, a kocsma felé tereljen. Ezért egyik barátommal szeretnénk kul­turisztikával foglalkozni, ehhez próbálunk felszerelést szerezni. Remélem, sikerül. Ježo Ervint keresve a sörgyár hűtőházának robusztus gépei kö­zött botorkálok, a terjengő szúrós szagú ammónia megkönnyeztet. Ö mintha nem is érezné. A mű­szerfalról leolvasott értékeket jegyzi.- Amikor hosszabb idő után először láttam ezt a hatalmas mű­szerfalat, ezeket a gépeket, megi­jedtem, de kollégáim türelmesek, segítőkészek. Nem akarják, hogy egyetlen nap alatt sajátítsam el az egészet, hisz ez lehetetlen.- Hogyhogy, a két év alatt eny- nyit felejtett?- Á, dehogy - legyint - nem volt mit felejtenem. Gépipari szakkö­zépiskolában érettségiztem, majd Érsekújvárban (Nové Zámky) az Elektrosvitben dolgoztam. A szá­mítástechnika érdekel. Ott sem abban a szakmában dolgoztam, itt sem, így viszont nem kell naponta utaznom. Ezért döntöttem, hogy a katonaság után a sörgyárban helyezkedem el.- Nem gondolt a továbbtanulás lehetőségére?- Tényleg csak lehetőség. Ta­lán a katonaság előtt még vállal­tam volna, de megtanultam fel­mérni a lehetőségeimet. S szeret­nék sokat utazni, ehhez pedig pénz kell.- Mintha nem tudna lelkesedni, ragaszkodni vágyaihoz.- A számítástechnikára gon­dol?- Igen.- Nem adtam fel, de a lelkese­dés kevés, az még nem teremt ilyen munkakört. Majd egyszer ta­lán sikerül olyan helyet találnom, ahol bebizonyíthatom, ehhez értek leginkább. Addig olvasok, tanulok. A katonaság alatt sokat dolgoztam pionírokkal, megtanultam bánni az emberekkel. Nyíltabb és őszintébb lettem, úgy érzem csak az ezen alapuló kapcsolat lehet eredmé­nyes. S aminek nagyon örülök, önálóbb lettem és határozottabb, merek dönteni. S hogy most itt dolgozom, talán téves döntés, de vállalom. Becsületesen, a legjobb tudásom szerint szeretném vé­gezni munkámat. TALLÓSI BELA KOMMENTÁLJUK Szembenézés a valósággal A közelgő évzáró taggyűlések előkészítése komoly felada­tok elé állítja a pártbizottságokat. Jogos az az igény, hogy a beszámolók józanul és tárgyilagosan értékeljék a nyolcadik ötéves tervidőszak első évének eredményeit, s bírálóan szóljanak a fogyatékosságokról, a gondokról. Persze, amikor a bírálatról beszélünk, mi nem a kákán is csomót kereső bírálókra, az örök elégedetlenkedőkre, panaszkodókra gondolunk, azokra sem, akik a szocializmus­ban nem tudnak semmi pozitívumot találni. Ezek „bírálatára“ valóban nincs szükség, s nem is igényeljük. De szükség van az olyan becsületes párttagok és pártonkívüliek jobbító szándékú bíráló szavára, észrevételére, akik megalapozott dolgokat mondanak, és közös ügyünket őszintén kívánják szolgálni. E gondolatoknál maradva, hadd szóljunk arról is, hogy sajnos akadnak még olyan vezetők, akik saját személyüket a párttal azonosítják. A magatartásukat, munkájukat ért jogos és megalapozott bírálatra eképpen reagálnak: „Elvtár­sak ez támadás a párt ellen.“ Ahol ilyen címen nyomják el a kritikát, ott törvényszerűen teret kap a pártmunkában a szubjektivizmus, az ösztönös- ség, s a problémák nem megoldódnak, hanem halmozódnak. Az ilyen vezetők megfeledkeznek arról a régi igazságról, hogy: a hibát nem az követi el, aki feltárja. Összhangban az említett jelenségekkel, nagy figyelmet kell fordítani az évzáró pártgyűléseken e kérdéseknek is. A párt- bizottságoknak tudatosítaniuk kell: minél hatékonyabb a pártban a demokratizmus, annál, kedvezőbbek a feltételek a sokoldalú, valóságfeltáró vitára és véleménynyilvánításra. Pártunk rendkívül fontosnak tartotta mindig a bírálatot. Most, az évzáró taggyűlések előkészítésekor is okkal beszé­lünk nyomatékosan e kérdésekről. Amint azt Husák elvtárs is többször hangsúlyozta: „Megengedhetetlen a bírálat elnyo­mása vagy pedig megbosszu!ása“. A párt cselekvőképessége, ideológiai, szervezeti meg­erősítése függ nagyban attól, mennyire jellemzi majd a beszámolókat az önkritikus hangnem, az eredmények és gondok reális értékelése, a szépítés nélküli szembenézés a valósággal. „A pártszervezetek nem elégedhetnek meg azzal, ha a vezetők csak a pozitívumokról számolnak be a taggyűlése­ken“ - hangzott el a galántai (Galanta) járási pártbizottság legutóbbi ülésén. Ez a jogos figyelmeztetés - mint kitűnt a további felszólalásokból is - a korábbi tapasztalatokból fakadt. Ez egyben azt is jelzi, a járás kommunistái felismer­ték, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemének meg­gyorsítása szemléletváltást igényel a pártmunkában is. Vagyis tágasabbra kell tennünk a mércét önmagunkkal és másokkal szemben is. A pártmunkában is olyan mechanizmus kialakítása a cél, amely jó alapot ad a kor szükségleteinek megfelelő új módszerek keresésére és meggyökereztetésére. Hiszen az emberek pártunk politikáját nem a szavak vagy a mégoly helyes határozatok mennyiségéből ítélik meg, hanem a konk­rét tettek, a gyakorlat alapján. TÖRÖK ELEMÉR A Prior áruházak karácsony előtti kínálata Kelet-szlovákiai helyzetkép A plzeňi Škoda Művek elektrotechnikai üzemének kutatóintézetében a mikroszámítógépes vezérlőrendszerek fejlesztésével foglalkoznak. A számítógépes szabályozó berendezéseket első ízben a II. számú hideghengerde három hengersorán alkalmazták, jelenleg a Králűv Dvűr-i A Prior trösztnek Kelet-Szlová- kiában nyolc nagy áruháza van. Kassán (Košice) kettő, a tátrai kör­zetben négy, Tőketerebesen (Tre- bišov) és Prešovban egy-egy. Ezeket az áruházakat az évek so­rán megkedvelték a vásárlók, ami érthető is, hiszen az áruházak ve­zetői minden tőlük telhetőt igye­keztek megtenni. Persze az igaz­sághoz tartozik, hogy olykor azért mindent a Priorban sem tudtunk megvásárolni. No de ezt most ne bolygassuk, sokkal fontosabb az a kérdés, hogy az illetékesek a fel­merült észrevételekből levonták-e a tanulságot, és hogyan készültek fel a legnagyobb ajándékozási időszakra, a karácsony előtti nagy vásárlásokra. Aki válaszol, Maria Nováková, a kelet-szlovákiai Prior áruházak áruellátási osztályának a vezetője:- Tapasztalataink, felméréseink és végső soron a kiskereskedelmi forgalom eredményei is-azt bizo­nyítják, hogy a vásárlók általában megtalálják a keresett cikkeket áruházainkban. Mi ennek termé­szetesen örülünk, de nem tagad­juk, hogy az ellátással olykor mi sem vagyunk elégedettek. Tény, hogy minden eszközzel a legújabb kínálat biztosítására törekszünk, de csodákat azért nem tudunk tenni.- Jelenleg C7 J J y, L/t7IC7( Hoy II III Vasmű berouni üzemében egy húszhengeres hengersoron próbálják ki. szerzése jelenti Hasonló hengersorokat a Szovjetunióba is sz,állítanak. A felvételen: gondot? Karéi Beždék mérnök (baloldalt), a kutatóintézet munkatársa és Vlagyi­mir Ŕezáč mérnök, a berouni üzem dolgozója egy számítógépes milyen cikkek be- a legnagyobb- Tavaly a harmadik negyedév­ben annyi színes televíziónk volt, hogy még a raktáron is poroso­dott. Ez év elejétől viszont annyira megnőtt a kereslet, hogy gondot okoz a kellő mennyiség biztosítá­sa. A hazai gyártmányúakon kívül az idén az NDK-beli új színes televíziókból is sokat behoztunk, de már mind elkelt. Legutóbb szovjet gyártmányúakat tudtunk kínálni a vásárlóknak, de már ezekből sincs. Karácsony előtt még érkezik egy szállítmány, to­vábbá jó hír, hogy japán színes tévéket és magnetofonokat is ka­punk. Sajnos a Tesla a megren­delt 400 darabot az előrejelzések szerint az év végéig képtelen lesz leszállítani, ezek a készülékek bi­zony hiányozni fognak. A többi elektrotechnikai cikkből azért jobb lesz az ellátás. És ami a ruházati cikkekket, főleg a divatújdonságokat illeti?- Sokkal több innovált termék, ^Jivatújdonság, luxuskategóriájú áru kerül az áruházakba, mint ta­valy ilyenkor. A növekedési index 104 százalék. Méteráruból 8700 méternyi luxuskategóriájú szöve­tünk van raktáron. 9 millió 424 ezer korona értékben rendeltünk olyan felsőruházati cikkeket, ame­lyek a legújabb európai divatirány­zatok szerint készültek. Ezenkívül a napokban 164 000 különféle lu- xusdarabáruyal is gazdagítjuk áruházaink kínálatát. Lábbeliből 80 százalékban a hazai nagyke­reskedelemre vagyunk utalva. Az ellátás nem rossz, noha a tépőzá­ras férfi- és gyermekcsizmákból és cipőkből több is lehetne. Már a farsangi táncmulatságokra is gondolunk, ezért Olaszországból s más államokból divatos férfi fél­cipőket és női lábbeliket is beho­zunk.- A Prior több szomszédos or­szág nagyáruházával is termé­keny kapcsolatot tart fenn. A kará­csonyi vásárra ezektől is vesznek át árucikkeket?- Ezekkel az áruházakkal az érvényben levő szerződjek sze­rint az» árucsere-akciókat szep­tember 30-ig le kell bonyolítani, ami meg is történt. Az árucikkek­ből azonban mostanra már nem sok maradt. A nyíregyháziaknak viszont még volt tartozásuk. A múlt héten megegyeztünk velük, hogy a hátralékot - 1 millió 700 ezer korona értékű áruról van szó - nálunk is kedveltté vált magyar- országi élelmiszer-különlegessé- gekkel és italokkal egyenlítik ki. Áruházaink élelmiszerkínálatát minden bizonnyal még színeseb­bé tudjuk tenni velük. El kell, hogy mondjam még: szebbnél szebb karácsonyfadíszeink vannak, nem hiányzik a szaloncukor sem, és az ajándékcsomagok összeállításá­hoz is bő a választékunk. Hasz­nos tanácsokat is szívesen adunk.- Köszönjük, bizonyára sokan élni is fogunk vele. (szasIák) szabályozóberendezést ellenőriznek. (Jirí Vlach felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom