Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-27 / 304. szám, szombat

Weber Verseny, amelyen tehetsé­ges kezdő zeneszerzők darabjait tolmácsolják jeles előadók. Drez­dában annyira élő és megbe­csült szerző Carl Maria von We­ber, hogy a helyi zeneművészeti főiskolát is róla nevezték el. A Weber Napok legnagyobb eseménye az Euryanthe bemuta­tója volt, amellyel újra megnyílt - a műemléki rekonstrukció befe­jeztével - a Berlini Állami Opera­ház. A Berlini Színházban, a Bűvös vadász egykori ősbemutatójának C arl Maria von Weberróle m- helyszínén Weber-koncerteket és lékeznek mea Drezdában zenetörténeti előadásokat látogat­hat a közönség. A Drezdai Állami Zenekar ünnepi hangversennyel emlékezik meg a zeneköltóről, a Semper Operában Weber-aka- démiát tartanak, amelyen értékelik munkásságát, s helyét a zene- történetben. Ün­Drezdában és Berlinben nepl han9ver­A szatíra gyógyító ereje ARKAGYIJ RAJKIN MŰVÉSZETÉRŐL arl Maria von Weberrólem­lékeznek meg Drezdában és Berlinben a nagy német zene­szerző születésének 200. évfordu­lóján. Weber (1786-1826) szemé­lyében azt a zeneköltót ünnepük, akinek munkássága mélyen népi Weber Napok ihletésű, s aki egyben a nemzeti daljáték megteremtője volt. Muzsikája ösztönzőleg hatott kortársaira, s a későbbi korok je­lentős komponistáira is. Tanult tő­le Glinka, Moniuszko, Smetana, Chopin, Liszt és Debussy, s mes­terei között tartotta számon Wag­ner, Bartók, Hindemith és Sztra­vinszkij is. Weber 1817-tól haláláig a drez­dai Német Opera zeneigazgatója volt, s ebben az időszakban kelet­keztek legfontosabb alkotásai, 1821-ben a Bűvös vadász, 1823- ban az Euryanthe, és utolsónak, 1826-ban az Oberon. Legismer­tebb és legkedveltebb müvét, a Bűvös vadászt 1821. június 18-án mutatta be a Gendarmen- markton (Ma: Akadémia tér) álló Berlini Színház társulata. Az ősbe­mutató feledhetetlen siker volt, nagy dicsősséget szerzett a zene- költőnek, s még sokáig beszéltek róla Berlinben. Az utókor sem feledte a szerzőt s darabját. A világ úgyszólván va­lamennyi operaszínpadán újra és újra műsorra tűzik ezt a könnyed, kellemes és igen fülbemászó dal­lamokat prezentáló, a német me­sevilág romantikáját megszólalta­tó dalművet, amely azonban némi drámaiságot sem nélkülöz. A mű­vész drezda-hosterwitzi nyaralója, ahol a legfontosabb alkotásai szü­lettek, sűrűn látogatott emlékhely. Az évente megrendezésre kerülő Drezdai Zenei Fesztivál egyik iz­galmas eseménye a Nemzetközi senyt adnak a drezdai Weber Zeneművészeti Főiskola hallgatói is. Az évforduló alkalmából az NDK kilenc városában tűzik mű­sorra a Bűvös vadászt, s az or­szág 50 zenés színházában is tartanak Weber-emlékkoncerte- ket. A Berlini Állami Könyvtár kiál­lítással, a Német Hanglemez Kia­dó több új felvétellel, a könyvkia­dók pedig Weber-kották, levelek és zenei tárgyú írások közreadá­sával járulnak hozzá az ünneplés­hez. AzNDLalapján Günter Kieser (NSZK): Háború­éi lenes plakát (Az idei brnói biennálé anyagából) Személyiségének varázsát, sa­játos művészetét tekintve a hetven­öt éves Arkagyij Rajkin vitathatat­lanul egyedülálló jelenség a szov­jet színészek között. A legnehezebb utat választotta: egész életét a szatíra műfajának szentelte, pedig kivételes színészi tehetsége révén bármelyik drámai színházban sikert remélhetett vol­na. A szatíra azonban élete értel­mévé vált, mivelhogy képtelen szó nélkül elmenni az élet visszássá­gai mellett. Gyűlöli a durvaságot, a lelketlenséget, nem állhatja az aljasságot, a becstelenséget, s minden erejével harcol is ellene.- A legizgalmasabb téma szá­momra - mondja - maga az em­ber, az ember élete, a családjá­hoz, az ismerőseihez, a munkatár­saihoz való viszonya, s az, hogy miként viselkedik otthonában és társaságban, munkahelyén és a metróban, hogyan jár az utcán, miképpen néz embertásaira, mi­ként köszön alárendeltjeinek és a főnökének... Sok apró részlet­ből állítom össze az általam kipel­lengérezett jellemeket és a szín­padképet, mindig a legmarkán­sabb jegyeket kiemelve. Rajkin szatirikus jeleneteire- a művész könyörtelen és kérlel­hetetlen igazmondása ellenére- az optimista kicsengés jellemző. Munkásságát az emberszeretet, az élet igazságosabbá tételére va­ló törekvés hatja át. Meggyőződé­se, hogy a szatírának gyógyító hatása van, akkor, ha az embere­ket szolgálja, s ha kiváltója a ha­rag minden gyűlölt jelenség iránt. Hiszen a szatíra, ,,ha a kétségbe­ejtő betegségeket nem tudja is gyógyítani... az egészségesek­nek erkölcsi erót ad a kérlelhetet­len harc folytatásához.“ Rajkin előadásmódjára a bizal­mas, baráti hangvétel, az egysze­rűség, a finomság jellemző. Még­is, ha suttogva, szüneteket tartva is beszél a lényegről, a mindenkit érdeklőről, szavait messze, a színház falain túl is meghallják az emberek.- Föl nem foghatom - mondta egyszer a Szovjetunió Kulturális Minisztériumában, a szórakoztató műfajokkal foglalkozó osztály mű­vészeti tanácsának ülésén (amelynek egyébként évekig volt az elnöke) -, mi okból alakult ki űjabban az,,esztrád“ szó helyte­len értelmezése. Valaki magya­rázza már meg nekem, hogy a szimfonikus zenekar az miért nem „esztrád“, és a balalajka kö­zépszerű megszólaltatója - miért „esztrád“. Vagy a kiváló, világhírű zongoraművész mitől nem eszt­rád, és a rossz zongorista - eszt­rád? Vajon ki és mikor törvényesí­tette a fogalom ilyen pejoratív ér­telmezését? Rajkin egyébként a művészeti életben is a közönyt látja a legna­gyobb veszélynek. A közönyt nem szabadna megtűrni sem a terme­lésben, sem pedig a közéletben, mert — akár a rozsda - szétmarja, tönkreteszi az ember lelkét.- A közönyös embereken kívül nagyon óvakodom a túlbuzgó tu­datlanoktól és az ostobáktól. Bo­nyolult helyzetekben az okos fel­tétlenül beismeri, hogy valamit nem egészen értett, valamit nem tudott követni, de az ostobának mindig az a meggyőződése, hogy ő mindentudó és minden rendben van. A tudatlanokról pedig nincs is mit mondani: közismert dolog, hogy mindenfajta tudás behatá­rolt, de a tudatlanság - határtalan. De jó lenne, ha a rosszak száma egyre csökkenne, és a jó ember lenne a harciasabb! A jó ugyanis végtelenül szerény, a rossz ember pedig állandóan és mindenhol nyüzsög. Nézetem szerint, mai életünkbe egyre inkább befészkeli magát a kispolgári életszemlélet is, és ez a jelenség a társadalom szem­pontjából rendkívül veszélyes. A mai kispolgár látszólag semmi­ben sem különbözik a többi em­bertől. Sok mindene megvan. Csakhogy az ő esetében már nem egyszerűen tárgyakról van szó, hanem - anyagi javakról, az em­berekhez való alkalmazkodás for­máiról, viselkedési szokásokról. Azt is tudja, mit lehet elérni „szí­vélyességgel“, „megértéssel“ más embereknél. Elképesztő az ilyen alkalmazkodók, szégyente­len karrieristák, hencegő ostobák gondolkodásmódja: csak azon jár az eszük, hogyan teljen meg a zsebük, hogyan legyen még na­gyobb sikerük, nagyobb a jólétük. Hányán lebuktak már, de hányán alakoskodnak még a legkülönbö­zőbb helyeken... Legyünk hát bátrak és könyörtelenek! Arkagyij Rajkin egészen halkan mondja ki ezeket a szavakat. Mégis micsoda meggyőződéssel! Reméljük, egészsége, ereje még sokáig engedi, hogy küzdjön a ká­ros jelenségek ellen és sok örömet szerezzen az igazságot óhaj­tóknak. A Szovjetszkaja Kultura alapján: CZ. I. A hömij művészete Mielőtt válaszolnánk arra a kérdés­re, hogy mi is a hömij, hunyjuk be egy pillanatra a szemünket és képzeljük magunk elé azt a csodálatos termé­szeti környezetet, amely az elsó hömij- énekest megihlette, s amelyet ez a mű­vészeti ág azóta sem szűnt meg ma­gasztalni. Az Altaj hegyei között szökell a fürge Jevan folyó, amely gyönyörű dallamo­kat zeng, miközben utat tört magának a hegység sziklái között. Ez a zene visszhangot ver a völgyben, s eljut az emberek füléig, akik újra és újra meg­próbáljuk utánozni a folyó egyedülálló hangját. így keletkezett a hömij - leg­alábbis ezt tartja a legenda. A hömij éneklés valóban olyan ha­tást kelt, mint az a dallam, amely egyszerre több regiszterben szól. Szin­te hihetetlen, de igaz: egyetlen emberi hang képezi ezt a dallamot. A hömij lényege abban áll, hogy némely em­ber képes egyidejűleg kiadni magából egy mély morgó hangot és egy felhan­got, amely az alapmelódiát szólaltatja meg. Eközben erős rezonanciahatás is tapasztalható, amit a gégén, a szájüre­gen és a fogazaton keresztülpréselt levegő idéz eló. Az énekes előadás közben a rekeszizomzatát, a torok- és a szájizmait használja. Nem más ez, mint kéthangú torok­éneklés. Műfaj szerint az éneklés két csoportra oszlik:, a lírai éneklésre és a harhirára. A harhira mongolul fekete darut jelent. Eredete: az ember meg­próbálta ellesni a fekete darvak hang­ját. A lírai hőmij polifónikus szóló ének­lés - különleges csúcsteljesítmény. Vannak zenetudósok, akik úgy vélik, a hőmij a fütyülésből alakult ki. Való­színűleg nekik van igazuk, hiszen az ember már eszmélése kezdetén igye­kezett utánozni a természet, a szél, a víz, a madarak és az állatok hangjait. Nem Mongólia az egyetlen hely, ahol a hömijnek hagyományai vannak. A Szovjetunióban a Tuvai Autonóm Köztársaságban és Baskíriában is so­kan ismerik és gyakorolják ezt az éneklési módot, de akadnak hőmij énekesek Tibetben és India északnyu­gati részén is. A hömij egyébként nagy figyelmet és összpontosítást igényel, már gyermekkorban el kell kezdeni a tanulást, s nem is mindenki képes az elsajátítására. (Moncame) önállóság, nyitottság, rugalmasság Új törvény az oktatásról Magyarországon Minden szocialista országban külö- !> nősen az utóbbi időben nagy figyelmet '[ szentelnek az oktatás korszerúsítésé- !i nek. A legfontosabb cél olyan oktatási 'I rendszer létrehozása, amely megfelel ' i a kor követelményeinek és a társadalmi •' igényeknek is. Lapunkban nemrég ! i a Szovjetunióban és az NDK-ban beve­11 zetett oktatási reformokkal foglalkoz­ol tunk, most pedig a Magyar Népköztár­11 saságban sorra kerülő változásokkal '! ismertetjük meg olvasóinkat. Magyarországon az első átfogó szocia­lista oktatási törvény 1961-ben született. Az életviszonyok gyors változása szüksé­gessé tette az oktatásügy új szabályozá­sát. Ennek előkészítése 1982-ben kezdő­dött: a jogászok közel 800 jogszabályt vizsgáltak felül. A közben zajló oktatáspoli­tikai és neveléstudományi viták után 1984 tavaszán az Országgyűlés megvitatta, majd a Minisztertanács elfogadta a köz- és felsőoktatás fejlesztésének programját. Az Országgyűlés az oktatásról szóló 1985. 1. törvényt az év április 18-án fogad­ta el. 1985 októberében jelent meg az Elnöki Tanács 1985. évi 17. törvényerejű rendelete, amely a törvény hatályba lépé­sét a következő tanév első napjára, 1986. szeptember 1-jére helyezte. Ezzel egy idő­ben a kormány rendeletben szabályozta a törvény bevezetésének további lépéseit. Ennek előírásai szerint készültek el a ha­tálybalépés időpontjára a miniszteri rende­letek, amelyek most már a szakmai tenni­valókat részletezték. A törvény rendelkezései közül azokat, amelyekre a tanügyigazgatásnak, illetve az egyes oktatási intézményeknek külön szer­vezőmunkával kell felkészülniük, legké­sőbb 1987. július 1-jéig kell életbe léptetni Ilyenek a tanügyigazgatás területén az ál­talános ellenőrzés és a szakmai tanácsa­dás kettéválasztása, az iskolákban, kollé­giumokban, felsőoktatási intézményekben pedig az önálló működési szabályzat meg­szövegezése, a diákönkormányzat kiszéle­sítése és a társadalmi környezet képviselő­iből különböző tanácsadó testületek meg­szervezése. Ezek az alsó- és középfokú tanintézményekben az iskolatanácsok, a felsőoktatásban pedig a főiskolai, egye­temi szakértői testületek és a regionális (egyetemközi) tanácsok. A törvény három elv következetes alkal­mazására helyez nagy súlyt. Először is az oktatási intézmények nagyobb önállóságá­ra, szélesebb döntési jogkörére. Másod­szor arra, hogy az iskolákat használó kö­zösségek - másként és másként a gyere­kek és a szülők - jobban érvényesíthessék véleményüket az iskola ügyeiben. Har­madszor pedig arra, hogy mind a vezetés, mind az ellenőrzés rugalmasabb legyen, továbbá a tehetséges diákok előrehaladá­sa elől elháruljanak az eddigi akadályok. A változtatások többsége olyan termé­szetű volt, hogy azokat már a törvény életbe lépésének napján zökkenőmente­sen be lehetett vezetni a gyakorlatba. Pél­dául a rugalmas tankötelezettséget. Ennek értelmében az óvodák nem kötelesek isko­lába engedni azokat a gyerekeket, akik bár elérték az iskolaköteles kor alsó határát, éretlenek még a tanulásra. Megkaphatja viszont az iskolába járás jogát a kiemelke­dően értelmes, kiegyensúlyozott kisgyerek akkor is, ha még nem töltötte be a 6. életévét Ebben a tanévben már az egész országban mérlegelni fogják, vannak-e olyan kiváló képességű diákok, akiknek megengedik, hogy egyes tantárgyakból éve(ke)t vonjanak össze. Életbe léptették a középfokú oktatás nyitottságának elvét is. Az egyes iskolatípusokból az eddiginél könnyebben léphetnek át másik iskolatí­pusba a tanulók. A félbehagyott tanulás folytatása is egyszerűsödött, hiszen nincs már olyan tanulmányi idő, amelyet a folyta­tásnál a diáknak ne számítanának be. A magyar vállalatok most már üzemi iskolát nyithatnak. A változtatások másik csoportja távlati jellegű, itt a feltételek még nem értek meg a bevezetésre. A tehetséggondozás elveit, eszközeit, szervezeti formáit egységes rendszerbe foglalni még néhány esztendő munkája lesz, noha egyes intézkedések, például az évösszevonás azonnal életbe léptek. Az iskolák az új tanév elején kezdték el fokozottabb önállóságuk tartalmi előkészí­tését. Mindenekelőtt valamennyi tanintéz­ménynek ki kell dolgoznia működési sza­bályzatát. Ez lép a korábbi minisztériumi rendtartás helyébe. A tantestületek önálló­ságának elsó igazi próbája lesz, mennyire fejezi ki helyi alkotmányuk - működési szabályzatuk - az iskola sajátosságait. A működési szabályzat olyan előírásokat is tartalmaz, amelyek az általános gyakorlat­tól különböző szokások bevezetését, a már kialakult hagyományok folytatását, erősíté­sét szorgalmazzák. Gondos előkészítést kíván az iskolata­nácsok megszervezése, mert az iskolák államosítása (1948) óta társadalmi irányí­tó-véleményező testület nem működött a magyar tanintézményekben. Az iskolata­nács alapvető feladata, hogy azokat a tár­sadalmi erőket - patronáló vállalatokat, tanácsi szerveket, társadalmi szervezete­ket és egyesületeket - fogja össze, me­lyekre az iskola támaszkodhat. Természe­tes azonban, hogy a szervek, szervezetek képviselőin kívül az iskola dolgozói, tanu­lói, szülői munkaközösségei is delegálnak tagokat az iskolatanácsba. E testület dönt az iskolának nyújtott társadalmi támogatás felhasználásáról, véleményt mond, javas­latot tesz minden más - az iskola életét érintő - kérdésben. Ebben az évben át kell szervezni az iskolák ellenőrzését is. Eddig a szak- és pedagógiai felügyelők az illetékes tanácsi szakigazgatás irányításával működtek. Feladatuk elsősorban az volt, hogy ellenő­rizzék a központi vagy regionális utasítá­sok betartását. Ettől az évtől kezdve az iskolák önállóvá váló pedagógiai munkáját kell támogatniuk. Szakértői befolyásukat mindenekelőtt azért kell latbavetniük, hogy a korszerű pedagógiai szemlélet és mód­szertan elterjedjen a gyakorlatban. A válto­zó feladatot új elnevezése és új munkabe­osztás is kifejezi. E szakembereket ma már tanácsadóknak címezik, s az újonnan megszervezett megyei pedagógiai intéze­tek, illetve városi (Budapesten kerületi) módszertani kabinetek munkatársaiként dolgoznak. Az oktatási törvény elvei azt is előírják, hogy ezeket a szervezeti, tervezési változ­tatásokat a helyi nevelési rendszer kiépíté­sére kell felhasználni. Az egyik iskola csak működése alapelveiben s abban hasonlít a másikhoz, hogy köteles a gyerekeknek megtanítani a tantervek és tankönyvek kö­zös törzsanyagát. A tanügyirányításnak most az a feladata, hogy a tanintézménye­ket egyéni arculatuk kialakításában segít­se. A főváros és a megyék tanügyirányítási vezetői vállalkozó szellemű testületek se­gítségét veszik igénybe, akik elkészítik mű­ködési szabályzatuk mintáit, saját hatáskö­rükben szabályozzák az iskolatanács fela- -datait és a diákönkormányzat jogait. Ezek a változatok alapos szakmai viták után alkalmasak lesznek arra, hogy mintát, vá­lasztékot adjanak a különböző körülmé­nyek között működő iskolák számára. (BUDAPRESS) ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom