Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-05 / 261. szám, szerda

A követelményeknek megfelelő együttműködési formákat ÚJ SZÚ 3 1986. XI. 5. Nyikolaj Rizskov beszéde a KGST 42. ülésszakán Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn szólalt fel a KGST 42. ülésszakán, amely Bukarestben tanácskozik. Beszédét alább teljes terjedelemében közöljük. A Kölcsönös Gazdasági-Segít­ség Tanácsának 40. ülésszaka óta eltelt másfél év alatt számos esemény történt a szocialista kö­zösség országainak életében, együttműködésünkben és a nem­zetközi helyzetben egyaránt. Ezek közül legfontosabbak vol­tak a testvérpártok kongresszusai. Ezeken értékelték országaink tár­sadalmi és gazdasági fejlesztésé­nek a korábbi időszakban elért eredményeit és meghatározták a további perspektívákat. A kong­resszusi dokumentumok meggyő­zően igazolják, hogy a belső és külső körülmények bonyolultsága ellenére - amelyekkel ezekben az években szembetaláltuk magun­kat - a szocialista gazdaság folya­matosan fejlődött. Jóllehet, a nö­vekedési ütem ugyan némileg csökkent, de még így is együttvé­ve 50 százalékkal magasabb volt, mint a kapitalista gazdaságban. A szocialista közösség orszá­gainak szociális politikája követ­kezetesen a dolgozók anyagi biz­tonságát, munka- és megélhetési körülményeik javítását, a környe­zet védelmét és a kultúra fejlesz­tését tartotta szem előtt. Mindenképpen figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy minderre olyan időpontban ke­rült sor, amikor a kapitalista orszá­gokban növekedik a munkanélkü­liség, korlátozzák a szociális prog­ramokat, egyre élesebben nyilvá­nulnak meg a szociális és osztály­ellentétek és különbségek. Mig az európai szocialista országokban az elmúlt ötéves időszak alatt egy ember bekapcsolódott a társadal­mi termelésbe, addig Nyugat-Eu- rópa kapitalista országaiban egy ember elvesztette állását. Amíg a mi országainkban a család új lakásba költözött, a kapitalista vi­lágban valaki elvesztette lakását. Az iparilag fejlett nyugati orszá­gokban éppen a nyolcvanas évek­ben azok, akik hajléktalanná vál­tak, kezdik alkotni az elszegénye­dett, az emberi jogaiktól megfosz­tott személyekből álló új szociális réteget. A nemzetközi színtéren is nyil­vánvaló a két világ közötti ellentét. Az egyik oldalon van a militariz­mus, a reakciós és erőszak politi­kája, a másik oldalon pedig a kész­ség a béke nevében az egyenjo­gú és kölcsönös alapokon való széles körű együttműködésre. A század objektív körülményei és realitásai arról tanúskodnak, hogy a két világrendszer közötti konf­rontáció csakis a békés versengés * formájában történhet és a vitás kérdéseket politikai eszközökkel meglehet oldani. Az év elejét a Szovjetunió átfo­gó külpolitikai kezdeményezése jellemezte: az atom- és más tö­megpusztító fegyverek 2000-ig történő fokozatos felszámolását célzó programot január 15-én ter­jesztette elő. Lenini pártunk XXVII. kongresszusa nyilvánosságra hozta a nemzetközi biztonság komplex rendszerének létrehozá­sára vonatkozó koncepciót, amely kellő figyelmet szentel nemcsak a katonai és politikai vonatkozá­soknak, hanem a gazdasági és humanitárius kérdéseknek is. A Varsói Szerződés tagorszá­gai, amelyek a leszerelés témakö­rében a komplex hozzáállást szor­galmazzák, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén átfogó progra­mot terjesztettek elő az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésére, párhu­zamosan az egyes országok kato­nai kiadásainak megfelelő csök­kentésével. Még mindig várunk a NATO-országok indítványainkra adandó válaszára. Az európai nukleáris és vegyi fegyverek eltá­volításához való fontos hozzájáru­lást jelentené az ilyen fegyverektől mentes övezetek létrehozása a Balkánon és Közép-Európában, a Román Szocialista Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság indítványaival össz­hangban. A reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalálkozón történelmi lehető­ség kínálkozott a háború és a bé­ke kérdéseinek az elvi megoldá­sára, az atomháborús veszély el­hárítására és a legszélesebb körű nemzetközi együttműködés fej­lesztésére. Azok az új, messze ható szovjet javaslatok, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ezen a találkozón előter­jesztett, meggyőzően igazolták, hogy van kiút a nukleáris zsákut­cából, ha az Egyesült Államok fel­hagy a katonai fölény megszerzé­sére irányuló törekvéseivel, és ha a lázas fegyverkezés nem terjed ki a világűrre. A nukleáris leszerelé­sért vívott harcban minőségileg új helyzet állt elő, amely megköveteli az erőfeszítések megsokszorozá­sát az atomfegyverek radikális csökkentése és teljes megsemmi­sítése érdekében. A nemzetközi és belső ügyeink­ben egyaránt érezzük egységünk, a testvéri országok összeforrott- ságának nagy erejét. Ez különö­sen fontos a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben, olyan kö­rülmények között, amikor a közös­ség országai a szocialista építés­sel összefüggő egyre terjedelme­sebb feladatok megoldására tér­nek át. Ez lehetővé teszi azt, hogy még gyorsabban haladjunk előre a kitűzött célok felé, még határo­zottabban tárjuk fel a negatív jelen­ségek okait, küzdjük le a nehézsé­geket és hiányosságokat. A szocialista országok feltételei különbözők, sokszínűek, ennek ellenére számos közös feladatot oldunk meg. Ezek közül legfonto­sabb a társadalmi-gazdasági fej­lesztés meggyorsítása a társadal­mi termelés intenzifikálása és ha­tékonyságának lényeges növelé­se alapján. A moszkvai gazdasági értekezleten az együttműködés egyik legfontosabb céljaként tar­tottuk számon a Vietnami Szocia­lista Köztársaságnak, a Kubai Köztársaságnak és a Mongol Népköztársaságnak nyújtott támo­gatást népgazdaságuk gyorsí­tott fejlesztéséhez és a hatékony­ság növeléséhez. Közös, koordi­nált politikánk azt igazolja, hogy a gyorsítás stratégiája elvi jelentő­ségű, tükrözi a szocializmus szük­ségleteit a fejlődés jelenlegi sza­kaszában, azt is, hogy belső, vala­mint külső tényezőkhöz egyaránt kötött. Az SZKP XXVII. kongresszusán és testvérpártjaink kongresszusa­ink kitűzött feladatok - a népgaz­daság intenzifikálása a tudomá­nyos-műszaki haladás alapján a közösség műszaki és gazdasági függetlenségének erősítése, egy­ségünk és összeforrottságunk megszilárdítása - alapvető válto­zásokat tesznek szükségessé köl­csönös együttműködésünk rend­szerében. A figyelmet elsősorban a terme­lés intezifikálásának és a műszaki haladás meggyorsításának kulcs- fontosságú irányaira kell összpon­tosítani annak érdekében, hogy ez az együttműködési rendszer haté­konyan elősegíthesse a közösség minden országában a termelési potenciál korszerűsítését, a mun­katermelékenység lényeges növe­lését. Annak érdekében, hogy a gaz­dasági együttműködés folyamatá­ba n a törekvéseket nagymértékben össze lehessen fogni, hogy meg­valósulhassanak a nemzeti erőfor­rások kihasználásának optimális változatai, szükséges e követel­ményeknek megfelelően alakítani az együttműködés formáit, közelí­teni gazdasági mechanizmusain­kat, továbbá létre kell hozni a megfelelő gazdasági, adminiszt­ratív és jogi feltételeket. A szocialista rendszer jelenlegi fejlődési szakaszában sor kerül új, bonyolult feladatok kitűzésére is. Megoldásukhoz aktív, alkotó útke­resésre és kezdeményező tettekre van szükség a gazdasági irányítás minden szintjén. Az SZKP XXVII. kongresszusa megerősítette készségünket, hogy ebben az ötéves tervidőszakban a baráti országokkal együtt új lé­pést teszünk a szocialista gazda­sági integráció fejlesztésében. Pártunk központi bizottsága az államigazgatás szerveit és a szov­jet gazdasági mechanizmus min­den alkotóelemét a KGST-orszá- gokkal fenntartott együttműködés sokoldalú kiszélesítésére, a nem­zetközi szocialista munkamegosz­tás előnyeinek lehető legteljesebb kiaknázására irányítja, s minden­nek célja a termelés intenzifiká­lása. Törekvésünk az, hogy a 12. ötéves tervidőszak terveiben a le­hető legkonkrétabban és legtelje­sebben tükröződjön ez az irányvo­nal, s meggyőződésünk, hogy megvalósítása során új lehetősé­gek születnek együttműködésünk bővítésére. A Szovjetunió népgazdaságá­nak az év első kilenc hónapjában elért eredményei ezt erősítik meg. Túlteljesítettük a tervezett felada­tokat az ipari termelés volumenét és a munkatermelékenységet te­kintve egyaránt. A gazdasági fejlődés dinamiz­musának fokozása kétségtelenül további lehetőségeket teremt a testvérpártokkal fenntartott kap­csolatok elmélyítésére és az áru- csere-forgalom bővítésére. Az eredményeket azonban mindenek­előtt a gazdasági növekedés hosszú távú tényezőinek kihasz­nálásával, vagyis a műszaki fej­lesztés meggyorsításával, az in- tenzifikációval, a termelési szerke­zet és a beruházások javításával kell elérni. Távol áll tőlünk az, hogy ne lássuk, vagy lebecsüljük a felmerülő nehézségeket. Nincs és nem is lehet okunk az önelé­gültségre. Eredményeinket kritiku­san és józanul értékeljük, s ugyan­akkor tisztában vagyunk azzal is, hogy számos területen csak kis lépéseket tettünk és az eredmé­nyeket elsősorban annak köszön­hetően értük el, ami úgyszólván a „felszínen“ volt - a rend és a fegyelem megszilárdításával, a jobb munkaszervezéssel. A tényleges fordulatot, az igazi átépítést csakis a tudományos- műszaki haladás alapvető növe­kedési tényezőinek az ágazati és beruházási politika, valamint a ter­melés minőségének lényeges megjavítása biztosíthatja. A gazdaság átépítése bonyolult folyamat. A társadalmi és gazda­sági fejlesztés meggyorsítását célzó irányvonal már önmagában átépítést jelent a társadalmi tevé­kenység más területein is. A Szov­jetunió mélyreható forradalmi vál­tozások időszakába lépett, ame­lyek célja a hetvenes évek és a nyolcvanas évek kezdetén ta­pasztalt negatív tendenciák leküz­dése, a mielőbbi áttérés az inten- zifikálásra a minőség és a haté­konyság fokozására. A XXVII. kongresszus dokumentumai hangsúlyozzák, a kitűzött célok eléréséhez szükség van a szocia­lista gazdasági integráció lehető­ségeinek a jobb kihasználására. A Szovjetunióban folyamatban van egy olyan egységes gazdasá­gi mechanizmus létrehozása, amely megfelelne az intenzifikálás követelményeinek. Ennek szerves részét alkotják a külgazdasági te­vékenység rendszerében eszköz- lendő alapvető változások. Ezek nagy jelentőségűek a szovjet gaz­daság fejlesztése, valamint a kö­zösség többi tagországaival való együttműködés, a szocialista gaz­dasági integráció elmélyítése szempontjából. E változások lé­nyege abban rejlik, hogy a külgaz­dasági tevékenységbe közvetlenül bekapcsolódnak a termelők és megteremtik a vállalatok érdekelt­ségének gazdasági feltételeit a te­vékenységnek ezen a területén. E fontos reform megvalósítása so­rán a korábbihoz hasonlóan első­sorban a baráti szocialista orszá­gokkal való kapcsolatok bővítésé­re törekszünk. Ezek prioritást él­veznek és ezt a prioritást gazda­sági, jogi és szervezési intézkedé­sek egész rendszere biztosítja. A baráti szocialista országokkal fenntartott kölcsönös kapcsolata­ink továbbra is azokra az elvekre épülnek, amelyek a nemzetközi szocialista kapcsolatok sajátjai. Ez az egyenlőség, az érdekek, szük­ségletek és lehetőségek sokoldalú tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyösség és az elvtársi kölcsö­nös segítségnyújtás. A Szovjetunióban folyamatban levő reformot elsősorban az indo­kolta, hogy a külgazdasági tevé­kenység irányításának olyan me­chanizmusát hozzuk létre, amely megfelelne a Szovjetunió és a kö­zösség országai jelenlegi fejlesz­tési szakasza szükségleteinek, amely összhangban lenne a gyor­sítás és a szocialista gazdasági integráció stratégiájának követel­ményeivel. Ez abban nyilvánult meg, hogy kedvező körülmények jönnek létre a közvetlen kapcsola­tok, a termelési és tudományos- műszaki kooperáció számára. Ilyen változások nélkül nehéz len­ne kellő mértékben kiaknázni a nemzetközi szocialista munka- megosztás előnyeit, együttműkö­désünk hatékonyságának fokozá­sát olyan mértékben, hogy az a KGST minden tagországa szempontjából a tudományos-mú- szaki haladás meggyorsítását cél­zó irányvonal meggyorsításának hatékony eszközévé váljon. A jelenlegi ötéves tervidőszak rendkívül bonyolult feladatait, az együttműködés feladatainak meg­oldását igyekszünk összeegyez­tetni az együttműködéssel. A kö­zösség tudományos-műszaki po­tenciáljának kihasználása orszá­gaink számára alapvetően új lehe­tőségeket teremt. Emellett tudato­sítjuk, hogy törekvéseink szoros összekapcsolása a többi szocia­lista ország törekvéseivel akkor hozhat megfelelő eredményeket, ha az együttműködés a kölcsönös érdekeltségen alapul, ha hozzájá­rul a ráfordítások csökkentéséhez, a kölcsönös kereskedelmi forga­lom bővítéséhez és a termelés műszaki színvonalának emelésé­hez országainkban. E feladatok közé kell sorolni mindenekelőtt az új, rendkívül nagy teljesítményű gépek és be­rendezések kifejlesztését. A gép­ipari komplexum ugyanakkor kü­lönleges szerepet - a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés katalizá­torának a szerepét tölti be. A je­lenlegi ötéves tervidőszakban a Szovjetunió iparában az állóala­pok aktív részének felújítása meg­háromszorozódik, mig a gépgyár­tásban több mint a négy és félsze­resére emelkedik. Nem kis lehetőségek kínálkoz­nak erőink egybekapcsolására a tudomány és technika, valamint a termelés területén a források hatékonyabb kihasználásával összefüggésben. Megtakarítások­ból kell fedezni a tüzelőanyag- és nyersanyagszükséglet növekmé­nyének 65-70 százalékát, nyolc és fél százalékkal kell csökkenteni az energiaigényességet, 14 szá­zalékkal pedig az anyagigényes­séget a nemzeti jövedelem képzé­se során. Ezért úgy véljük, hogy a KGST 40. ülésszaka óta végzett közös munkánk eredményeit min­denekelőtt aszerint Kell értékelni, hogy együttműködésünk milyen gyorsan áll át az említett feladatok megoldására és hogy mennyire voltunk sikeresek együttműködé­sünk mechanizmusának átalakítá­sa terén, hogy azt összhangba hozzuk a párt követelményeivel. Éppen ebbe az irányba orientáltak bennünket a moszkvai gazdasági értekezlet határozatai. Megvalósí­tásuk során megalapozottan két fő irányt lehet meghatározni: a KGST-országok tudományos­műszaki fejlesztésének 2000-ig szóló komplex programja jóváha­gyását és teljesítésének első eredményeit, valamint a tervek egyeztetését erre az ötéves idő­szakra. Jelenleg mindnyájan arra törek­szünk, hogy a tudományos-mű­szaki haladás komplex programja sok éves együttműködésünk köz­ponti elemévé váljon. Hozzá kelle­ne járulnia a közösség tagorszá­gai termelőerőinek fejlesztésével összefüggő legbonyolultabb kér­dések megoldásához. Ez a prog­ram kifejezetten egyedülálló, ha azokat a mélyreható szerkezeti változásokat tekintjük, amelyeket megvalósítása a KGST egyes tag­országainak népgazdaságában és a szocialista nemzetközi mun­kamegosztásban eredményez. Országainkban az idén kezdőd­tek meg a komplex program téma­köreivel kapcsolatos közös kutatá­sok. Csak az idén mintegy négy­száz befejezett tervet bocsátunk a termelés rendelkezésére. Nép- gazdasági tervünkben ehhez lét­rejönnek a szükséges források. A szervezési feladatok azonban nem kerültek le a napirendről és a jövőben sem képzelhető el ez. A programmal összefüggő teen­dők biztosítása különböző szinte­ken számos kérdést vet fel. Meg­oldásuk során alakul ki és tökéle­tesedik a program irányításának teljes értékű egységes mechaniz­musa, amely felöleli a munkálatok valamennyi szakaszát és a tudo­mányos-termelési kooperáció fej­lesztésének pontos szervezését. Nem kevés a gond. Számos eset­ben a reszortokon belül vagy köz­tük keletkeznek akadályok, más­kor pedig megnyilvánul a bürokra­tikus munkastílus. Ezért sok mun­ka vár még ránk. Megelégedésünket fejezzük ki afelett, hogy kölcsönös megálla­podás értelmében ülésszakunkon részletesen megvitatjuk ezeket a kérdéseket. Az elmúlt időszak­ban közös tevékenységünk továb­bi fontos eredményének minősít­hető számos jelentős népgazda­sági probléma megoldása az 1986-1990-es évekre szóló ter­vek koordinációja során. Ezek egy része túlmutat az említett időszak keretein. Aláírtuk a 2000-ig szóló gazdasági és tudományos-mú- szaki együttműködés kétoldalú programjait. A tervegyeztetések­nek köszönhetően biztosított a ba­ráti országok népgazdaságainak energiahordozókkal és nyers­anyagokkal történő ellátása. A Szovjetunióból történő szállítá­saik változatlanul magas szinten vannak és az ötéves időszakban az energiahordozók szállításai 116 millió tonnával növekednek. Tovább bővül az együttműködés gyakorlatban bevált formája - az integrációs létesítmények közös építése. A Szovjetunió területén nagy létesítmények épülnek, ame­lyek termékeiket a baráti orszá­gokba szállítják. Ezek közé tartozik a Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határáig hú­zódó gázvezeték, a Krivoj Rog-i bányászati és fémfeldolgozó kom­binát és további újonnan épülő objektumok. Ha bírálóan értékeljük mindazt, amit elértünk, nyíltan meg kell mondani, hogy nem használjuk ki kellőképpen az -együttműködés fejlesztésének és a kölcsönös áru­csere-forgalom növelésének lehe­tőségeit. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok dinamikus és kie­gyensúlyozott bővülésének bizto­sítása érdekében alapvetően meg kell változtatni az export és az import szerkezetét, fokozni kell minden ország exportpotenciálját, mindenekelőtt a legkorszerűbb technika gyártása révén. Ez azt jelenti, hogy a túlsúlyban levő ke­reskedelmi kapcsolatokról át kell térnünk a közvetlen termelési együttműködésre, a magas fokú gyártásszakosításra és termelési kooperációra. A KGST-tagországok vélemé­nye egységes abban, hogy jelen­leg már a hagyományos módsze­rek nem elegendőek, hogy ezek nem biztosíthatják a gazdaság in- tenzifikálását, és hogy nekünk a gazdasági fejlesztés és az együttműködés dinamikusabbá tételéhez szükségünk van új for­mákra. Mivel ezt a legfontosabb politikai és gazdasági feladatnak tekintjük, következetesen sikra- szállunk az együttműködés új for­máinak a kiaknázásáért, a közvet­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom