Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-27 / 280. szám, csütörtök
Csehszlovákia és más államok kapcsolatairól Bohuslav Chňoupek „távolsági“ sajtóértekezletének második része A múlt héten közöltünk részleteket abból a „távolsági“ sajtókonferenciából, amely keretében Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter a Rudé právo és a bratislavai Pravda olvasóinak kérdéseire i ilaszolt a két lap hasábjain. Most további olyan kérdésekre közöljük a külügyminiszter válaszát, amelyek Csehszlovákia és más országok kétoldalú kapcsolataira vonatkoznak. DR. JIŔÍ STRÁNSKÝ, Prága: Hogyan befolyásolhatják a kisebb államok, amelyek közé Csehszlovákia is tartozik, a nemzetközi helyzet alakulását?- Minden államnak, legyenek kicsik vagy nagyok, nemcsak joguk, hanem kötelességük is aktívan részt venni a nemzetközi együttműködésben, a maguk részével hozzájárulni a háborús katasztrófa veszélyének elhárítására, a béke megszilárdítására irányuló erőfeszítésekhez. Ez végül is az ENSZ Alapokmányában is le van fektetve, s ez a dokumentum a legnagyobb felelősséget az öt nagyhatalomnak, a Biztonsági Tanács állandó tagjainak szabja meg. Természetesen különösen nagy a Szovjetunió és az Egyesült Államok felelőssége. A béke védelme azonban közös ügy és érdek, amely mindenkit érint. Ezért békekezdeményezésekkel további államok is előállnak, amelyek saját állampolgáraik vágyait fejezik ki. A szocialista államok részéről említsük meg pl. Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK közös javaslatát a középeurópai atommentes övezet létrehozására, vagy a legutóbbi csehszlo- vák-NDK közös kezdeményezést a vegyi és atomfegyverektől mentes övezet kialakítására. Példaként felhozhatnék egy sor olyan kezdeményezést is, amelyet Csehszlovákia az ENSZ- ben, az európai biztonsági és együttműködési konferencia Helsinkiben megkezdett folyamata keretében tett. A világ békés jövőjéért vívott harcban az államok földrajzi területe nem meghatározó. Ebben az értelemben nincsenek „kis“ államok vagy nemzetek, kivétel nélkül mindenki hangjának súlya és érvénye van. A háborús veszély elhárítása és a béke megszilárdítása az a követelmény, amely létrehozza a bázist mindazok közös fellépéséhez, akik tudatosítják az emberiség sorsa iránti felelősségüket. A békéért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért és a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításáért vívott harcban közösen lépünk fel a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, de gyakran más államokkal is, nagyokkal, mint pl. India és kisebbekkel, mint pl. Finnország. Tehát azokkal, amelyekkel a kulcsfontosságú nemzetközi kérdésekben álláspontjaink azonosak vagy nagyon közeliek. A jövőben is így fogunk eljárni. JANA BUREšOVÁ, munkásnő, Ústí nad Labem: Hogyan értékeli jelenlegi kapcsolatainkat a fejlett tőkés államokkal? .- A fejlett tőkés államokkal a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvei, az egyenlőség, a kölcsönösen előnyös együttműködés és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján fejlesztjük kapcsolatainkat. Az olyan nyílt, tisztességes és gyümölcsöző párbeszédért szállunk síkra - mindenekelőtt a nyugat-európai államokkal -, amely hozzájárulna a kölcsönös bizalom megteremtéséhez, a nemzetközi biztonság megszilárdításához és az enyhülési folyamatnak a helsinki konferencia Záró- dokumentuma szellemében történő megerősítéséhez. Jelenleg megállapíthatjuk, hogy a tőkés államok többsége érdeklődést mutat a politikai párbeszéd folytatása és a szocialista országokkal fenntartott gazdasági és más kapcsolatok fejlesztése iránt. Ami bennünket illet, megmutatkozott, hogy Csehszlovákia e téren politikai és gazdasági stabilitása, valamint jelenkorunk legkomolyabb kérdéseinek megoldásához való realista és elvhű hozzáállása miatt keresett partner. Mindez tükröződik a nyugati szomszédainkkal fenntartott viszonyunkban is. Az NSZK-val folytatjuk a politikai párbeszédet és a kölcsönösen előnyös együttműködést, miközben a hangsúlyt a biztonság kérdéseire helyezzük. Ugyanakkor figyelemmel követjük az NSZK politikájában az egyes kedvezőtlen tendenciákat, mint amilyen például a revansizmus és a militarizmus megnyilvánulása ebben az országban, ami bennünket, érthetően, komolyan aggaszt. Pozitívan értékeljük mindenekelőtt a kölcsönös kereskedelem és a gazdasági együttműködés fejlődését, valamint a gazdag kulturális kapcsolatokat. Haladást értünk el a környezet- védelmi kérdések közös megoldásában. Ausztriával is sokoldalú az együttműködésünk. A kölcsönös kapcsolatok fejlesztéséhez jelentős hozzájárulás volt a két ország államfőjének év eleji bratislavai találkozója. Finnországgal és a Ciprusi Köztársasággal folytatjuk a magas szintű politikai párbeszédet és együttműködésünk minden területen pozitív irányba fejlődik. Haladást értünk el a Görögországgal és Dániával fenntartott kapcsolatainkban, amit a csehszlovák kormányfő idei látogatásai is alátámasztottak. Szeretnénk fejleszteni kapcsolatainkat Franciaországgal, amellyel az utóbbi időben intenzívebbé váltak politikai kontaktusaink és a különböző területekre kiterjedő együttműködésünk. Megnyugtatóan alakulnak kapcsolataink Svájccal, Spanyolországgal, Belgiummal, Norvégiával, Olaszországgal, Nagy-Britanniával, Törökországgal és más államokkal. Viszonylag magas szintet értek el kapcsolataink Kanadával, ahová az idén ugyancsak ellátogatott Štrougal elvtárs. A csehszlovák-japán kapcsolatokat perspektivikusaknak tartjuk. Fejlődik a párbeszéd Ausztráliával is. Bizonyos mozgás tapasztalható a csehszlovák-amerikai kapcsolatokban, ami a tudományos-műszaki és kulturális együttműködési megállapodás aláírásában nyilvánult meg. Azonban még mindig nem érik el a kívánt szintet, mivel a washingtoni kormányzat továbbra is megkülönböztető intézkedéseket tart érvényben Csehszlovákiával szemben. FRANTIŠEK ÔPALE, Benešov pri Prahe: Milyenek a kilátásai a szocialista országok és Kína kapcsolatai további fejlődésének, és ez hogyan befolyásolhatja az átfogó nemzetközi helyzetet? Van lehetőség arra, hogy Csehszlovákia és Albánia között belátható időn belül bővül az együttműködés?- A Kínával való kapcsolatok fejlesztésével összefüggő kérdésekre szövetségeseinkkel együtt rendkívüli figyelmet fordítunk. Fontos, hogy több olyan pozitív tapasztalatra támaszkodhatunk, amelyeket a múltban folytatott együttműködésünk idején halmoztunk fel. Figyelemmel követjük a kínai népnek és kommunista pártjának az ország modernizálására irányuló érófe- szítéseit. Akárcsak a többi szocialista ország, Kína is kitűzte a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsításának igényes feladatát. Ez megteremti az objektív feltételeket a szocialista közösség országai és Kína közötti sokoldalú együttműködéshez. Számos elvi jelentőségű nemzetközi kérdésben nagyon közeli vagy azonos az álláspontunk. A kínai kormány most a valamennyi állammal való békés együttélés elveiből indul ki, a béke megszilárdítására és a leszerelésre törekszik, kinyilatkoztatta, hogy elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert, továbbá nem végez atomkísérleteket; fellép az űrfegyverkezés ellen és síkraszáll a vitás kérdések tárgyalásos megoldásáért. Az utóbbi években Kína és Cseh- szlóvákia kapcsolatai gazdasági téren fejlődtek a legdinamikusabban. Úgy gondolom, kölcsönös kereskedelmi forgalmunk fejlődése érezhető a hazai piacon is. Ugyanakkor lehetőség van további bővítésére. Az 1986—1990-es évekre szóló csehszlovák-kínai kereskedelmi megállapodás, amely 5 milliárd svájci frank értékű árucserét feltételez, jelentős előrelépés a hosszú távú, stabil és kölcsönösen előnyös együttműködésnek ezen az útján. Az országaink közötti kulturális kapcsolatoknak sokéves hagyománya van. A kínai kultúra nálunk nagy figyelemnek örvend, (gy például Csehszlovákiában sikeresen vendégszerepeit egy ének- és táncegyüttes, több artista, miközben Kínában nagy érdeklődéssel fogadták a Warchal vezette kamarazenekart, a Szlovák Bábszínházát, a csehszlovák könyvkiállítást stb. A közeljövőben Pekingbe utazik nemzeti kulturális minisztériumaink küldöttsége, hogy megtárgyalja a további távlatokat kínáló új kulturális cseretervet. Az említett tények kifejezően illusztrálják a Csehszlovákia és Kína közötti baráti kapcsolatok és együttműködés további fejlesztésének lehetőségeit. A kapcsolatok ilyen alakulása természetesen - mi ezt szeretnénk, s megvannak hozzá az objektív feltételek is - vitathatatlanul nagy hozzájárulás lenne a szocializmus, a béke, a nemzetközi biztonság és együttműködés ügyéhez. Ami a kérdés második részét illeti, a csehszlovák-albán kapcsolatok leginkább gazdasági téren fejlődnek. Nem érdektelen, hogy Csehszlovákia Albánia második legjelentősebb kereskedelmi partnere. E kapcsolatok továbbfejlesztéséhez hozzájárul az idén januárban aláírt hosszú távú kereskedelmi megállapodás is. E szerint a kölcsönös árucsere 1990-ig 30 százalékkal növekszik. Adottak a feltételek a kapcsolatok bővítéséhez más területeken is, s ez volt a tárgya a külügyminisztériumaink képviselői közötti idei szeptemberi tiranai megbeszéléseknek. Konkrét javaslatokat tettünk az együttműködés fejlesztésére. Kedvezőek a távlatok az egészségügy és a közlekedés területén. Csakúgy, mint eddig, a jövőben is készek vagyunk teljes mértékben nor- malizálni kapcsolatainkat és tovább bővíteni a kölcsönösen előnyös együttműködést. F. JANOVSKÝ, Pribram: Vannak még más országokkal is olyan megoldatlan vagyonjogi kérdéseink, mint amilyenek például az USA és Nagy-Britannia esetében 1982-ig fennálltak?- A vagyonjogi problémák államközi szinten rendkívül kiterjedtek és bonyolultak. A második világháború eseményei és a forradalmi változások a háború utáni Csehszlovákiában számos vagyoni és pénzügyi kérdést, sok olyan kölcsönös igényt vetettek fel, amelyek a nyugati államok, az ő állampolgáraik részéről nem voltak jogosak. Azoknak a nemzetközi szerződéses dokumentumoknak a száma, amelyeket a csehszlovák fél vagyonjogi ügyekben kötött, s amelyeket nem lehetett polgári jogi szinten megoldani, túllépi a hatvanat. Talán nem kell különösen hangsúlyoznom, hogy a tőkés államok által velünk szemben támasztott, a csehszlovák államosítási, kisajátítási és néhány más intézkedésekkel összefüggő igényekről szóló tárgyalások rendkívül nehezek voltak. Csehszlovákia 1947 és 1982 között összesen 15 megállapodást írt alá európai tőkés államokkal, Kanadával és az Egyesült Államokkal a nyitott vagyonjogi és pénzügyi kérdések megoldásáról. Olyan kérdésekről volt szó, amikor külföldi állampolgárok igényei a legmagasabbak voltak. Ezeknek a megállapodásoknak az aláírását számunkra nem tette kötelezővé sem a nemzetközi jog, sem a mi törvényeink. Ezt a szocializmus gazdasági és politikai érdekei követelték meg, az az igény, hogy elháruljanak a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködésének fejlődését gátló akadályok. A csehszlovák fél jelenleg nem folytat semmilyen tárgyalásokat olyan vagyonjogi kérdésekben, amelyek az államosítási vagy más hasonló intézkedésekkel függnének össze, s ilyen tárgyalások nem is várhatók. Semmilyen országgal nincs megoldatlan vagyonjogi vagy pénzügyi problémánk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy vagyonjogi területen nincsenek olyan problémák, amelyeket államközi szinten kell megítélni. Például már évek óta törekszünk arra, hogy kártérítést kapjanak azok az állampolgáraink, akik a hitleri rezsim faji és politikai üldöztetésének voltak áldozatai. Az NSZK szervei különböző módon kielégítették a legtöbb nyugat-európai és néhány kelet-európai állam polgárainak ilyen igényeit. A mi állampolgáraink még mindig várnakA Vág 22. vízlépcsője Tavaly október 31 -én helyezték próbaüzembe a vágkirályfai (Kráľová nad Váhom) vízerőmű második 22,5 megawattos hidrogenerátorát, amivel megkezdte teljes kapacitású üzemelését a Vág legalsó lépcsőfoka. Azóta 113 millió kilowattóra villamosáram került innen a hálózatba. A vezérlóterem teljesen automatizált berendezéseit egyetlen ember kezeli, így aztán - leszámítva a karbantartókat - egy esztendő alatt nem sokan fordultak meg benne. Komoly üzemzavar nem történt, a kisebb garanciális javításokat és a berendezések ellenőrzését pedig a technológia szállítója, a blanskói ČKD végezte el. A vízerőmű beindítása után is még maradtak beruházási tennivalók a töltéseken és a környező létesítményeken. Elvégezték például a duzzasztómű hidrotechnikai próbáit, intézkedéseket hoztak a téli üzemelés idejére a berendezések védelmére vonatkozóan, módosítottak a töltések átszivárgó képességén. A vágkirályfai vízmű a Vág 22. vízlépcsője. Azonban más jelentősége is van: népgazdasági szempontból fokozatosan Dél-Szlovákia termékeny földjeinek fontos vízforrásává válik. Már az idei száraz esztendőben néhány ezer hektárnyi földterületet csővezetéken keresztül öntöztek belőle. (ó-f) A jobb áruellátás összehangolt tetteket követel Nem panaszkodhatunk arra, hogy boltjainkban nincs áru s kevesen fordulnak meg bennük. Ez nemcsak a karácsony előtti hetekre érvényes, amikor is természetszerűen több és részben vonzóbb ipari és egyéb cikkek csalogatják a vevőt, hanem lényegében az egész évre. Ez a statisztikában is kifejezésre jut, nevezetesen a személyi fogyasztás növekedésének fényeiben. Még sincs túl sok okunk az elégedettségre. Hiszen hányszor fordul elő velünk, hogy éppen az a bizonyos árufajta, az a bizonyos választék, minőség, bizonyul hiánycikknek, amely vásárlási szándékunknak megfelelne. Hányszor nem marad más hátra, mint megvenni azt is, ami ilyen vagy amolyan oknál fogva nem felel meg eredeti elképzesésünknek. S ennek a helyzetnek egy további - nép- gazdasági szempontból sem csupán előnyös - következménye, hogy gyarapodik a lakossági betétállomány, illetve jobb, megfelelőbb, divatosabb árura várva, otthon tartogatjuk pénzünk egy részét. így azután a számok hiába beszélnek arról, hogy az idén többet vásárolunk mint tavaly, mert a lakossági elégedettség a kereskedelmi szolgáltatással távolról sem tart ezzel lépést. Az utóbbi években, a legfelsőbb államirányítási szinteken is, sok szó esik arról, hogy ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell. Vannak részeredmények is, de komolyan érzékelhető áttörés ezen a fronton aligha. Minden tényleges és színlelt innováció, a választékot némileg tarkító behozatal, egyes új gyártmányok piacra kerülése ellenére figyelmeztető körülmény nemcsak a vásárlók gyakori bosszúsága, hanem a termelési és a kereskedelmi raktárkészletek gyarapodása is. Árualapok vannak tehát, de nem a keresletnek megfelelő összetételben, sőt, jelentős hányaduk egyszerűen eladhatatlanná vált. Piacunk még mindig a kereslet és nem a kínálat piaca. Ennek fő oka nyilván a termelési mechanizmus helytelen irányú hatása. Az, hogy sok esetben még mindig kifizetődőbb - nem is beszélve arról, hogy kényelmesebb - akár nehezen értékesíthető vagy elfekvő árut termelni, mint termékszerkezet-váltással a lakossági szükségletnek és a növekvő igényeknek megfelelőt. A termelés továbbra is diktál a kereskedelemnek, amely az általa igényelt árunak többnyire csak egy részét kapja meg. Persze ennek vannak objektív okai is. Esetenként például a termelő üzemek nem kielégítő kapacitása, a nyersanyaghiány stb. De az igazsághoz tartozik az is, hogy sokhelyütt hiányzik az egészséges vállalkozó szellem és sokszor kerülik az ésszerű kockázatvállalást. S a háttérben ismét - mi más - a már elavult és lényegében még mindig a múlt extenzív fejlődésének hatását tükröző ösztönző rendszer húzódik meg. Nyilván ezen kell elsősorban változtatni. Csakúgy, mint a kereskedelemnek a lakossági ellátással kapcsolatos, nem kevésbé elmarasztalást követelő gyakorlatán. Egyebek között például azon, hogy sok kereskedelmi szervezet lakossági, piaci igényeket felmérő és ennek alapján intézkedéseket foganatosító tevékenysége nagyon is lagymatag. Mert hány olyan boltba tévedünk be, amelyekben hol ez, hol az a különben nehézségek nélkül beszerezhető áru hiányzik. S hány az olyan, amelyben vajmi kevés figyelmet fordítanak felgyülemlett készleteiknek nem is annyira a nyilvántartására, mint inkább a rendszeres elemzésre, hogy ennek alapján tisztán lássák - mi az, ami már nem kell vagy legalábbis nem a rendelt, illetve a szállított mennyiségben. A kevésbé kelendő áruk leértékelése s a különféle kiárusítási akciók is nagyrészt vontatottan, tessék-lássék valósulnak meg. Eléggé elterjedt szemlélet, hogy az elfekvő áru is előbb- utóbb valamiképpen elkel s ha nem, akkor majd leírják, minek is törni a fejünket ennél jobb, célravezetőbb megoldásokon? Persze, ne legyünk igazságtalanok a kereskedelem dolgozóival szemben sem, mert a hiba gyökere feltehetőleg itt is az, hogy nem eléggé és nem minden esetben érdekeltek az ilyen fejtörésben. Másszóval, ideje annak, hogy az illetékes gazdaságirányítási szervek a már régen feltérképezett helyzet alapján s az okok ismeretében a helyes törekvéseket kifejező gyakori szóbeli megállapításaikat következetesebben váltsák kézzelfoghat ó tettekké. GÁLY IVÁN A prágai Energovod České Budéjovice-i üzemében gyártják egész Csehország és részben Morvaország nagyfeszültségű vezetékeihez a villanyoszlopokat. A KGST-tagországok közül egyedül itt készítenek nagyfeszültségű hálózatokhoz fojtótekercseket és a csoportos távirányítási rendszerhez, melyet hazánkban fejlesztettek ki, transzformátorokat. A felvételen Karel Adam (balra) és Vasit Jurčák vezetékoszlopokat hegeszt. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) ÚJSXÚ 4 1986. XI. 27.
