Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-26 / 279. szám, szerda

A fémek előállítására és feldolgozására4szolgáló technológiák igen anyag- és energiaigényesek, ezért újabbakkal kísérleteznek. Többek között új eljárás az acélszalag hideghengerléssel történő előállítása. A Králov Dvúr-í Vasmű berouni üzemének dolgozói az év elején kezdték meg a gyártást az új hideghengerdé- ben, s az idén 14 ezer tonna acélszalag gyártását tervezik. A termelést folyamatosan fogják növelni, s 1989-re el szeretnék érni a 63 ezer tonnát. A képen: Karéi Bénák (baloldalt) és Miloslav Kopáč a marató gépsort kezeli. (Petr Josek felvétele - ČTK) Termékeiket a legjobbak között jegyzik Jelentős műszaki és technológiai újdonságok a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyárban Annak a szemléletnek a térhó­dítását, amely a mennyiségi muta­tókról az újdonságok, a minőség és a magas műszaki színvonal irányába tereli a figyelmet, legin­kább talán az acélipar és a kohá­szat elmúlt tíz évi fejlődésében tapasztalhatjuk. Ehhez persze szemléletváltásra volt szükség az említett és a velük összefüggő iparágakban, tehát a kohászati üzemekben, a kohászati berende­zéseket gyártó vállalatoknál és a nehézgépiparban. Ezt a három termelési irányza­tot egyesíti magában a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gép­gyár, a Vítkovice termelési-gazda­sági egység legnagyobb kon­szernvállalata. A vítkovicei nehéz­gépipari berendezések nélkül el­képzelhetetlen lenne népgazda­ságunk fejlődése, akár a tüzelő­anyag- és energetikai ipar, a vas­kohászat és acélgyártás, vagy pe­dig a vegyipar, az építőipar és a gépipar. Az 1828-ban alapított kis mű­hely kohászati és gépipari nagy- vállalattá nőtte ki magát és az emblémájával ellátott termékeket nemcsak hazánkban, hanem a vi­lág hatvan más országában is is­merik. Kohászati és gépipari gyártmányaik * egynegyedét kül­földre szállítják. A színvonal eme­lése érdekében rendszeresen fej­lesztik és ellenőrzik gyártmányaik műszaki színvonalát, ami abban is megmutatkozik, hogy a magas műszaki kategóriába sorolt termé­keik értéke lassan megközelíti az évi egymilliárd koronát. A nehézgépipari termelésben, annak racionalizálására és irányí­tására, bevezették a Procesovit operatív irányítási rendszert, amely a híradástechnika, az ipari tévéhálózat és a számítástechnika modern eszközeit alkalmazza. Még átfogóbb és jelentősebb az innováció a vállalat kohászati üze­meiben. 1981-ben helyezték üzembe az egyik acélöntódéjük- ben az Oxyvit elnevezésű, hetven tonna kapacitású acélkonvertert, amely csúcstechnológiának szá­mít a belső oxigénfúvásos acél­gyártási technológiák között. A másik acélműben 60 tonnás elektromos ívkemence épült, amely a Duvavit és a Vakuvit vá­kuumkamrás rendszerrel együtt biztosítja, többek között az atom- energetikai berendezések gyártá­sához is, a legjobb minőségű acé­lokat. De nemcsak saját acélgyártó részlegeiket modernizálják. A Vít­kovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár az egyetlen gyártója hazánkban a folyamatos acélön­tés technológiai berendezéseinek. Ez a módszer a klasszikus, kokil- lába való öntéssel szemben jelen­tős minőségi változást hozott a fo­lyékony acél kihasználásában. Nagyban növeli a fém és energia­megtakarítást, javítja a termelé­kenységet és a munkakörülmé­nyeket, mert az öntőüstből azon­nal hengerlésre alkalmas acéltus­kót nyernek. A fémmegtakarítás, a módszer alkalmazásával, általá­ban 15 százalékos, de elérheti a huszonöt százalékot is, a meg­takarított energia mennyisége ál­talában 1 GJ tonnánként. Ezek az előnyök ösztönözték a technológia elterjedését az egész világon és hazánkban is. A tervek szerint 1995-ben már a gyártott acélnak mintegy a felét, körülbelül 7 millió tonnát öntenek majd ezzel az eljá­rással. Az eddig átadott négy berende­zést, amelyek a podbrezovái Őverma Vasműben, Kladnóban és Hrádekben újították fel az acél­gyártás technológiáját, továbbiak követik majd Trinecben, Vítkovicé- ben és előreláthatólag még ebben az ötéves tervidőszakban elkez­dődik egy ilyen vítkovicei berende­zés építése a Szovjetunióban is. A megnövekedett igényeket ezen a területen a korlátozott gyártási kapacitás miatt, nem mindig tudják kielégíteni. Ezért csak a tömb- és a rúdöntési eljárásokra szakosod­nak. A tuskóöntési eljárás beren­dezéseit a Szovjetunió szállítja hazánkba. Az acélgyártással függ össze egy másik nemzetközi jelentőségű technológiai módszerük is, még­pedig a szekundáris, vagy másod­lagos metallurgia és az ehhez szükséges berendezések gyártá­sa. Ez az eljárás nagyobb befo­lyással lehet az acél minőségére, mint az alapvető acélgyártási fo­lyamat. Alkalmazható atmoszferi­kus nyomáson és vákuumkamrá­ban is. Mindkét esetben minőségi javulást és költségmegtakarítást eredményez ez a módszer, ame­lyet kohón kívüli acélmegmunká­lásnak is neveznek. Amint már a fentiekből is kitű­nik, több berendezés együtteséről van szó, amelyek különböző kom­binációkban alkalmazhatók, asze­rint, hogy a célnak megfelelően milyen minőségű acélra van szük­ség. Leginkább a DH jelzésű vá­kuumkamra, az SL jelzésű kénte­lenítő és a gázkiválasztó össze­kapcsolása terjedt el. Ez a beren­dezés az acélt megszabadítja a fölösleges hidrogéntől, oxigén­től, nitrogéntól, a nemfémes szennyezőanyagoktól és ezzel biztosítja annak jobb mechanikai és vegyi tulajdonságait. A legmo­dernebb másodlagos metallurgiai berendezések működését már számítógép irányítja, amely vezér­li az előírt technológiai folyamatok, időtartamok és hőmérsékletek pontos betartását. Ezek a beren­dezések ez évben a brnói Nem­zetközi Gépipari Vásáron aranyér­met kaptak, öregbítve a Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár hír­nevét. A sikeresen gazdálkodó és fej­lesztő vállalat most is előre néz. Az aranyérem már a vitrinbe ke­rült, az eddig kapottak mellé. Ott- jártamkor František Kupka mérnö­köt, a vállalat műszaki igazgatóhe­lyettesét már a közeljövő terveiről faggattam. Elmondta, hogy be­kapcsolódnak a KGST-országok 2000-ig szóló komplex tudomá­nyos és műszaki fejlesztési prog­ramjának megvalósításába, ép­pen a folyamatos acélöntés és a másodlagos metallurgia terüle­tén. Mivel 56 szakágazatban érde­kelt a vállalat, bizonyos fontossági sorrendet alakítottak ki közöttük. A jövőben általában a gépipari és a nehézgépipari termelés fejlesz­tése élvez majd előnyöket.- Ahhoz, hogy megálljuk a he­lyünket, - fejtegette a műszaki igazgatóhelyettes - vállalatunknál elsősorban a gondolkodásmódot kell innoválni. Mindenképpen több elektronikát kell a gépipari termé­keknél alkalmazni és arra kell összpontosítani a figyelmet, hogy a vítkoviceiek a gondolataikat, öt­leteiket és munkájukat adják el elsősorban, nem pedig az anyag tonnáit. Ennek feltétele saját ter­melésünk műszaki színvonalának emelése, a robottechnika beveze­tése, a tervező részlegek meg­erősítése, s mindazoknak az ap­róbb problémáknak a gyors és hatékony megoldása, amelyek eb­ben a folyamatban még felmerül­nek. Erre a hagyományaink és az eredményeink is köteleznek. SZÉNÁSI GYÖRGY Már sokéves hagyo­mánya van az adatfel­dolgozásnak a trineci Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom Gépgyárban. A lyuk­kártyás adatfeldolgo­zást még 1929-ben vezették be. A 60-as években a Minszk 22 típusú számítógépe­ket alkalmazták, je­lenleg az EC 1045.01- eseket használják. A felvételen Boleslav Kolber látható az SM 52 11 típusú gép kezelése közben. (Petr Berger felvétele - ČTK) Felkészülésünk elé Politikai életünk igen fontos tevékenységi szakaszához érkezünk hamarosan: a CSKP KB Elnökségének az 1986. október 22-i ülésén hozott döntése szerint a jövő év januárjá- ban-februárjában tartják meg a pártalapszervezetek az évzáró taggyűléseiket. Ezek a tanácskozások a XVII. párt- kongresszus óta eltelt időszak legfontosabb pártéleti esemé­nyei lesznek, hiszen a kongresszusi határozatok következe­tes végrehajtásának kérdéseivel kell foglalkozniuk. Termé­szetesen ehhez minden alapszervezetnek munkahelyük fel­adataiból, konkrét munkájuk sajátosságaiból kell kiindulni. Magától értetődik tehát, hogy a kérdések megvitatása során minden alapszervezetben fel kell tárni az 1986. évi terv teljesítésében mutatkozó fogyatékosságok és elégtelensé­gek valódi okait, meg kell keresni annak a lehetőségeit és feltételeit, hogy minden erejüket az 1987. évi, azt követően pedig az egész 8. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok teljesítésére összpontosítsák. Mint súlyponti kérdés, ezek közé tartozik az irányítómunka korszerűsítése, közelebbről a vezetői munkastílus és -mód­szerek tökéletesítése. Főleg a központi szerveknél és intéz­ményekben, a konszerneknél és trösztöknél dolgozó kom­munisták évzáró taggyűléseinek kell nagyobb mértékben hozzájárulniuk az irányítás színvonalának lényeges emelke­déséhez. Mindig, most azonban különösen időszerű a fenti kérdé­sekkel foglalkozni. Egyrészt azért, mert az évzáró pártgyülé- sek előkészítéséhez alig másfél hónap áll a rendelkezé­sünkre, másfelől pedig ezúttal az irányítás imitt-amott elég markánsan megnyilvánuló visszás jelenségeire és hordo­zóira szeretnénk felhívni a figyelmet - akár csupán egyetlen szélsőséges példa megemlítésével is. Méghozzá abban a megközelítésben, hogy ezzel is elősegítsük valamelyest a párthatározatok következetlen teljesítése, a formalizmus, a sablonszerűség, a bürokratizmus, a szűk reszortszemlélet - s mindezek következményeként a vezetői tehetetlenség legkülönfélébb megnyilvánulásainak megszüntetésére irá­nyuló törekvéseket. Amiképp történetesen éppen e kérdé­sekkel az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztálya által a központi szerveknél és intézményekben működő pártszer­vezetek elnökei részére a mintegy jó hónappal ezelőtt rende­zett kétnapos országos értekezlet is oly behatóan foglalko­zott. Az értekezlet fő előadója, Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára átfogó előadá­sában igen fontosnak tartotta a vezetők jó kiválasztását, alkalmasságát. Annál inkább is sürgető igény az ilyen kérdésekkel átgon­doltan foglalkozni, mert bár a pártszervezetek évzáró taggyű­lései nem választanak új bizottságokat, de szükség esetén intézkednek - már ha indokolt - bizonyos személycserékről. Mégpedig azt a határozott elvárást követve, amely szerint minden munkahelyen, intézményben és szervben olyan vezetőkre van és lesz szükség, akik az érvényes központi dokumentumok megállapításaival összhangban s nem utol­sósorban demokratikusan, vagyis a beosztottakkal történő megbeszélés és egyetértés alapján irányítanak. MIKUS SÁNDOR Munka és szenvedély Nem véletlen, hogy a Komáro­mi (Komárno) járásban, ahol a horgászoknak jó lehetőséget kí­nálnak a bővizű folyók és tavak, a járási szolgáltató vállalat rájuk is gondolt. 1983-ban halászszer- szám-javító műhelyt nyitott, a ko­máromival együtt, négy ilyen van a kerületben.- Épp ezért - fogad a két pici helyiségből álló műhelyben Pus­kás Árpád - előfordult már, hogy szolgáltatásunkról tudomást sze­rezve egy idős bácsika nagy ba­tyuba csomagolta használhatatlan felszereléseit, és több mint ötven kilométerről utazott el hozzánk. Sajnálkozva kellett azonban kö­zölnöm, hogy nem tudom megcsi­nálni, amit kér, nem érné meg a javítás.- Hogyhogy?- Nézze. Két dolog is közreját­szik, hogy eleget tehetek-e a meg­rendelésnek. Például a hazai gyártmányú tekerőorsó megvehe­tő már 100 koronáért, amíg a javí­tás nem haladja meg a 60 koronát, elvégzem, ám ha a javítás többe kerülne, mindenképpen közlöm ezt a megrendelővel. Számomra nem az a fontos, hogy úgymond megvágjam a megrendelőt. A hor­gászközösségben gyorsan terjed a hír, az is, hogy jól vagy rosszul dolgozom-e. Szolgáltatásunk a horgászokért van. Azt szeret­ném, ha egy-egy megrendelő máskor is visszajönne, bizalom­mal fordulna hozzám. Nemcsak javítok, szívesen adok tanácsot is. Beszélgetésünket egy fiatal férfi szakította félbe. Tekerőorsót sze­retne vásárolni. Puskás Árpád út­baigazítja őt a horgászszakbolt felé.- Naponta többször akarnak itt vásárolni, mert csak a kirakatot nézik, nem olvassák el a cégtáb­lánkat. Közölhetném velük, hogy mi csak javítunk, de azért változ­tattam munkahelyet, hogy embe­rekkel lehessek, segíthessem őket, így aztán készségesen útba igazítom a betévedőt.- Előző munkahelyén talán nem érezte jól magát?- Programátor voltam a hajó­gyár számítóközpontjában, össze voltam zárva a gépekkel. Nem kedvemre való ez a munka.- És itt elégedett? Bólint. - Műszaki szakközépis­kolában érettségiztem. Tehát azt csinálom, amit tanultam. A mun­kám érdekes és emellett rengeteg emberrel találkozhatok, beszélge­tek el naponta.- Térjünk vissza az elején mon­dottakra! Említette az egyik okot, amiért esetleg nem ajánlja a javí­tást. Mi a másik?- Az alkatrészhiány. Általában több hibája is lehet egy-egy orsó­nak, a felkapókar rugótörése, fo­gaskerékkopás és így tovább. Saj­nos, néha, nem tudom elvégezni az alkatrészcserét.- Sok a munkája?- Télen nem. Horgászidényben viszont rengeteg. Olyankor egy hét a várakozási idő. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy sokszor tíz­szer is le kell tennem a megkez­dett munkát, mert ha bejön valaki, nekem kell vele tárgyalnom, hisz csak egyedül vagyok az üzletben De az is gyakori, hogy még aznap megcsinálom a megrendelést, ilyenkor pár óra múlva elvihetik a megjavított orsót.- Pszichológustól tudom, hogy a járásban gyakran a férj horgász­szenvedélye miatt bomlik meg a családi harmónia. Említette, azért csinálja szívesen ezt a mun­kát, mert érdekli, mert szabadide­jét önmaga is horgászással tölti. Hogy fogadja ezt a családja?- Feleségem ott ül mellettem a vízparton, horgászbottal a kezé­ben. Egészséges, kellemes kikap­csolódás, a természet megnyug­vást ad. Nálunk ez családi szen­vedély. TALLÓSI BÉLA ÚJ SZÚ 4 1986. XI. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom