Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-20 / 274. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 % 1986. XI. 20 Klement Gottwald állami díjas építőművész Az épület akkor kezd élni, ha emberek lakják, Növénytermesztési tervek az új évre ÉLNEK A NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁGGAL JÁRÓ LEHETŐSÉGEKKEL Néhányszori sikertelen próbálkozás után találkozhattunk. Miroslav Vítek mérnök, Klement Gottwald állami díjas építőművész állandó rohanásban él. Munkahelyén, a Zdravoprojektban biztattak, ne csüggedjek, két nap múlva megjön Brusnóból, ahol a Poľana gyógyüdülő építésének ellenőrző napján vesz részt. Amikor két nap elteltével ismét kerestem, Turčianske Teplicében, később egy szakmai folyóirat szerkesztőségében tárgyalt... Azután megszólalt a telefon, s megbeszéltük a találkozót.- Még egy kis türelmet kérek- ültetett le a parányi iroda székére, amelyről előbb félretolta a tervrajzok tekercseit. - Szűkösen vagyunk - mondta szinte magának, s egy kis maketten igazgatott valamit. - Egy kitüntetett híres kutató, orvos, vagy felfedező érdekesebb téma lenne az olvasó számára- próbált kibújni a beszélgetés alól. Aztán végül beadta a derekát.- Tözsgyökeres városi vagyok, Bratislavában jártam szakközépiskolába, s mert az édesapám beteges volt, érettségi után dolgozni kezdtem. Persze, azt tudtam, tanulnom kell, ezért munka mellett elvégeztem a műegyetemet, építőművészként. Az első munkahelyemen ipari létesítményeket terveztem. Másra, igazi erőpróbára vágytam, ezért változtattam munkahelyet A Potravinoprojektban tejüzemet, cukorgyárat, szóda- gyárat terveztem Kassa (Košice), Egyiptom, Indonézia, Kambodzsa számára, de ezek a feladatok sem elégítették ki nyughatatlan tennia- karásomat Szép, tágas, érdekes megoldású, ám célszerű épületekről álmodoztam. Akkoriban indult meg Szlovákiában a gyógyfürdők hálózatának bővítése, építése, s a Zdravoprojektban ezek tervezése az én feladatom lett. Lúčky, Brusno, Turčianske Teplice, Sliač, Piešťany, és sorolhatnám még, került a figyelmem középpontjába. Bevallom, megváltozott az életem, megszűntek a munka, s a szabadidő közötti határok, amit a munkahelyemen elkezdtem, azt otthon folytattam, de ez fordítva is igaz. Tanulmányokat készítettem, majd bevezető tervrajzot adtam át, s megkezdődött Lúčkyban az építkezés. Igaz, évek teltek el, míg megláthattam ,, gyermekemet“, s a Choč gyógyüdülő mégsem olyan lett, mint amilyennek megterveztem. A kivitelező irtózik az atipikus elemektől, nem vállalja azok beszerzését, illetve elkészíttetését, nem hajtja a vágy, hogy megvalósítsa az építőművész álmát. Ezért a munkák folyamán úgy kell taktikázni, hogy hol én engedtem és engedek, módosítottam és módosítok, hol ók. Az eredmény mégis jó lett, 1979-ben az Építőművészek Szövetsége díjazta a munkámat. Az építkezést megelőző hosz- szúra nyúló előkészületeket nem bánja egyetlen építőművész sem, ám az évekig elhúzódó kivitelezést már igen. Mert nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a koncepció megszületésétől az objektum felépítéséig eltelt időszak esztendőkben mérhető. - Sajnos, - hallgat el beszélgetőtársam - majd hirtelen fényképeket rak elém.-A gyógyüdülők tervezésénél az is fontos szempont, hogy azok nemcsak funkcionálisak legyenek, hanem kívülről-belülról esztétikusak, kényelmesek, no és persze illeszkedjenek a környék, a tájegység sajátosságaihoz. Ezek a szempontok adják a munka varázsát. 1969-ben született meg a Turčianske Teplice-i Veľká Fatra gyógyüdülő tanulmánya, 1975- ben a bevezető tervrajz. Az építkezést 1976-ban kezdték meg s 1984 őszén fejezték be. Egy kb. 100 millió koronás beruházás nagy feladat, hát még akkor, amikor kompromisszumos megoldásokat kell keresni. Az említett gyógyüdülő 300 személyes. A betegek kezelésének elmaradhatatlan része az ivókúra, ezért ivósétányra is szükség volt. A Fatra és a Budišská ásványvizek gyógyító hatásához az kell, hogy a betegek naponta legalább háromszor lassan, sétálgatva iszogassák, mint például Karlovy Varyban. A feladatot megoldottam, azt hiszem jól, de ami nekem sikerült, nem sikerült másoknak, mert nem oldották meg az ásványvíz gyógyüdülőn belüli tárolásának módját. S ha már panaszkodom, kevés a jó építőanyag, nincs kivitelező, akinek érdekében állna legyártani kis sorozatokban azt, amit mi elképzelünk. Mert vannak dolgok, melyekből nem engedhetek, melyek nélkül az egész épület nem érne egy fabatkát sem! Csak akkor lélegeztem fel, amikor átadták a gyógyüdülőt. S ahogy ott álltam kollégáim közepette, akik hosszú éveken át velem együtt dolgoztak (a statikustól a fűtésszakértőig vagy tizen voltunk), az jutott eszembe, vajon az ide érkező betegeket érdekelni fogja-e, ki tervezte átmeneti lakóhelyüket? Azután az is eszembe jutott, hogy az építőművészt tulajdonképpen csak akkor emlegetik, ha valamivel nincsenek megelégedve: ki volt az ilyen meg olyan, aki ilyennek, olyannak tervezte ezt meg azt - ismerős szöveg, ugye? Ha viszont elégedettek, akkor ez eszükbe sem jut. Azt szoktam mondani, hogy az építőművész nemcsak szerzője a műnek, hanem rendezője is. A komplex gondolkodás, látás a mi szakmánkban elmaradhatatlan követelmény, hiszen kevés objektum építése zárul le teljesen. Olyan méretekben kell gondolkodnunk, hogy a későbbiek folyamán épülő házak kiegészítsék egymást a már meglévőkkel. Munkám során érnek kellemes meglepetések is - vált témát hirtelen. - A Turčianske Teplice-i régebbi szanatóriumokban volt egy kék és egy piros medence, a betegek nevezték el így őket. A minap, amikor ott jártam, hallom, hogy a betegek egyre mondogatják, a fehér medencébe mennek. Meg is ütköztem ezen, hiszen az említetteket ismerem csupán. Kiderült, hogy az általam tervezett medencét nevezték el fehérnek, mert való igaz, a falak borítása fehér. Nagyon tetszik ez az elnevezés, egy kicsit büszke is vagyok erre, pedig igazán nem így gondolkodA Veľká Fatra gyógyüdülő tam tervezés közben. Ezért azt vallom, hogy az épület akkor kezd élni, ha emberek lakják, de egy fél, háromnegyed év is kell ehhez. Amikor a gyógyüdülő tervrajzain dolgoztam, éreztem, jól megy a munka. Különböző versenyeken díjazták a tervrajzot, s az elismerés jólesett. Persze az ember nem az elismerés reményében próbál maradandót alkotni, a kényszer a belsejéből fakad. De amikor megtudtam, hogy állami díjra terjesztették elő a terveimet, nem voltam nyugodt. Persze teljes gőzzel dolgoztam, ami nemcsak azt jelenti, hogy gyakran jártam az építkezésre, közben papírra vetettem elképzeléseimet a sliači gyógyüdülőről, a 120 ágyas pieš- ťanyi balneoterápiai intézetről és a Rajecké Teplice-i gyógyházról. Ilyen feszített munka közepette értesítettek, hogy Klement Gottwald Állami Díjjal jutalmaztak a Veľká Fatra gyógyüdülő megtervezéséért. Most azt hiheti, eltérek a tárgytól, de a családomról szeretnék mondani valamit. A feleségem és két lányom kénytelen volt megszokni, hogy mindig dolgozom, hogy nem érek rá mesét olvasni, moziba menni. A feleségem nevelte a gyerekeket, ellátott engem, biztosította azokat a feltételeket, melyek nélkülözhetetlenek a zavartalan munkához. Csak amikor nagy ritkán, egy-egy közös munka összehozott minket, fogtam fel igazán, milyen nehezen viselhette el a pályától való elszakadást, hiszen ó is szakmabeli. (Gabriela Zimmermannová nevéhez fűződik a lúčkyi Choč gyógyüdülő belső építészeti megoldása.) No meg az az igazság, hogy ritkán akadnak közös hétvégéink, hiszen ilyenkor dolgozom csak igazán. S mert a lakótelepi lakásom nem alkalmas erre, a Szencen (Senec) épített hétvégi házamban, amely két kezem munkája, töltöm a dolgos hétvégéket. Valamikor izgatott az akvarellfestés, de ma már... Amikor Prágában átvettem a Klement Gottwald Állami Díjat, feleségem ott állt mellettem. Megszorította a karomat, s így szavak nélkül adta tudtomra, érdemes volt. Persze egy ilyen elismerés kötelez, s mérce is egyben. Remélem, láthatom még valamennyi épületet, amit ez idáig megterveztem. A jövőmet már úgy képzelem el, hogy átadva tapasztalataimat a fiatalabbaknak, a nagy munkában már csak mint tanácsadó vennék részt. Igaz, az asztalomon fekvő sok tervrajz, tanulmány azt mutatja, hogy ennek az elképzelésnek a megvalósítása még várat magára. PETERFI SZONYA (Pavel Janek felvétele) Napról napra csendesebb a határ, a földeken egyre kevesebb a tennivaló. A mezőgazda- sági üzemek többségében az utolsó nagy feladattal a cukorrépa betakarításával is végeztek, ezt követően már csak az istállótrágya kihordása, valamint a mélyszántás ad munkát. A növénytermesztés felelős vezetői számára elérkezett az értékelés és a tervezés ideje. Számba veszik, hogy az elmúlt vegetációs időszakban mi volt jó és mi nem, majd a levonható tanulságokat is figyelembe véve véglegesítik az új év terveit. Horváth Józsefet, az illésházi (Nový Život - Eliašovce) Csehszlovák-Mongol Barátság Efsz növénytermesztési ágazatvezetőjét is számvetés és tervezés közben találtuk.- Az egyes kukoricahibrideket értékelem. Melyiket mikor vetettük, hányszor és milyen adag vízzel öntöztük meg és milyen volt az átlagos hektárhozam - mondta az adatokkal már nagyrészt teleírt űrlapra mutatva.- Ott, ahol ilyen részeredményeket értékelnek, a főbb mutatókat már bizonyára összegezték.- így igaz, és az eredmények alapján elmondhatom, hogy növénytermesztésünk aránylag jó évet zár. Bruttó tervünket teljesítjük, ami az idén nem kis dolog. Idestova harminchárom éve vagyok agronómus, de a mostanihoz hasonló nehéz év e hosszú gyakorlatom alatt is csak elvétve volt. A bevételi tervben a kalászos gabonák, elsősorban az árpa tervezettnél kisebb hozamát a napraforgóval és részben a szemes kukoricával pótolni tudtuk. A szemesek termelési tervét csak 97,4 százalékra teljesítettük, de ezt a hiányt a tervezettnél több lucernaliszt alapanyagú préselt takarmánnyal ellensúlyoztuk, s ezzel a tervezett takarmányalapot is kitermeltük. Már önmagában ez is olyan eredmény, amit az idén kevés növénytermesztési ágazatvezető mondhat el. Hiszen a növénytermesztés még azon mezőgazdasági üzemek többségében is kisebb- nagyobb hiánnyal zárja az évet, ahol az illésházihoz hasonlóan adott az öntözési lehetőség. Ha az elmondottakhoz még azt is hozzátesszük, hogy az állatállomány számára az alapmennyiségnél az idén is tizenöt százalékkal több tömegtakarmányt tartósítottak, és olyan jó minőségben, hogy a 480 fejőstehénnél az év végére elérik a tervezett közel 4700 literes fejési átlagot, akkor valóban érdemes odafigyelni, hogy ez miként sikerült.- Eredményeink elsődleges feltétele a tervszerű és folyamatos öntözés - hangsúlyozta az ágazat vezetője. - Április közepétől október közepéig egyfolytában öntöztünk. A növényekre összesen 3,46 millió köbméter vizet juttattunk ki, ami az eddigi legnagyobb mennyiség. Csak összehasonlításképp, 1984-ben, amikor öntözési tervünket szintén magasan túlteljesítettük, 2,5 millió köbméter vízzel pótoltuk a csapadékot. Az öntözéssel, mint elsődleges termésfokozó tényezővel természetesen 1987- ben is számolunk. A szemeseknél az idén 0,27 tonnával nagyobb, vagyis 5,8 tonna átlagos hektárhozamot terveztünk. Az öntözéssel függ össze az is, hogy a lisztharmatra érzékeny búzafajtákat mü- velőutas rendszerben vetettük, és az árpa rovására növeltük a szemes kukorica vetésterületét, mivel ez utóbbi növény a csapadékot és az öntözést jobban hasznosítja. Mindez már az újszerű irányítással is összefügg, ami a mező- gazdasági üzemeknek a korábbiaknál nagyobb önállóságot ad. II- lésházán a nagyobb önállóság adta lehetőségeket teljes egészében kihasználják, de egyben azt is tudatosítják, hogy a nagyobb jogkör nagyobb felelősséget is jelent.- Miután a szemesek területén belül az egyes növények területét már nem írják elő, nagyobb lehetőségem van a helyi adottságok figyelembe vételére. Meghatározhatom, hogy hány hektáron tudom megtermeszteni az állami ala-i pokba szánt mennyiséget, s mekkora területen és milyen növényeket termesszek az állatállományhoz méretezett takarmányalap biztosítására. Az is jó, hogy a szemesek vetésterületét a felsőbb szervek körültekintően határozták meg. Minden körülményt gondosan mérlegeltek, olyannyira, hogy az előírt vetésterületen akkor sem változtatnék, ha az teljes egészében csak tőlem függne.- És a többi növény?- Ezeket adásvételi szerződések alapján fogjuk termesztehi. Máris tapasztalható pozitív változás olyan irányban, hogy a termesztési eredmények biztosításából az átvevő és a feldolgozó üzemek is egyre nagyobb részt vállalnak. És ez a helyes, hiszen ezekben az üzemekben központilag olyan, a termesztéssel járó dolgokat lehet megoldani, ami magas szinten külön-külön az egyes termelő üzemekben szinte lehetetlen volna. Az Agrofrigornak például gyökérzöldséget, sárgarépát és petrezselymet termesztünk. A feldolgozók vetőmaggal, vetőgéppel és szakagronómusi szolgálattal segítik a termesztést. Jó a kapcsolat a cukor- és a dohánygyárral is. Az utóbbiak például a palántanevelésben működnek velünk együtt. De ugyanígy a bajai rendszerben termesztett napraforgóhoz is hathatós segítséget kapunk. így valóban érdemes napraforgót termeszteni. Nem véletlen, hogy a vetésterületét szinte évről évre növeljük, és az eredmények javításáért magunk is mindent megteszünk. Például E-512-es kombájnjainkhoz még három nap- raforgó-betakarító adaptert is készítettünk, hogy a veszteségeket a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsük. Ha kívánni is lehet valamit, akkor azt, hogy az ugyancsak javuló kapcsolat és együttműködés a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemmel is hasonlóan sokoldalúvá és hatékonnyá váljon. EGRI FERENC A Banská Štiavnica-i Pieta Üzem dolgozói nagy gondot fordítanak árutermelésük növelésére, gyártmányaik minőségének javítására és a munkatermelékenység növelésére. Ennek érdekében korszerűsítik az üzemet, és új raktári kapacitásokat létesítenek. A képen: Božena Šomodová látható az elektronikus vezérlésű UNIVERZAL MC 619 típusú kötőgép előtt a kötés menetét ellenőrzi. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK)
