Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-19 / 273. szám, szerda

Klement Gottwald és Szlovákia ÚJ SZÚ 1986. XI. 19. ľSlement Gottwald jól ismerte Szlovákiát, itt élt 1921-től 1924-ig. Huszonöt éves volt, ami­kor Banská Bystricába került. Itt, majd később Vrútkyban számos tisztséget töltött be a forradalmi testnevelésben, a pártban, a kom­munista lapok szerkesztőségei­ben. Szívósan és következetesen elmélyítette elméleti ismereteit és általános műveltségét. Gondos fi­gyelemmel kísérte a szlovákiai po­litikai életet. Mindent igyekezett megérteni s végül is gyorsan tisz­tában lett a párt által akkoriban lényegében nem eléggé feltérké­pezett nemzetiségi problémákkal is. Síkraszállt a párt felépítésének átszervezéséért. Szorgalmazta egy szlovákiai hatáskörű irányító pártszerv létrehozását. Mégpedig olyan időkben, amikor Szlovákiá­ban a CSKP négy kerületre tago­zódott. Ezek a kerületek közvetle­nül alá voltak rendelve a CSKP Központi Bizottságának, valamint az ún. szlovákiai pártinstruktor­nak, aki a prágai legfelsőbb párt­szervnek tartozott felelősséggel, pl. a KB tájékoztatásáért is. Rövid­del azután, hogy Klement Gottwal­dot 1929-ben, az V. kongresszu­son megválasztották a párt főtitká­rának, síkraszállt azért is, hogy 1930-ban bratislavai székhellyel megalakuljon a CSKP össz-szlo- vákiai kerületi szerve, amely ha­táskörét tekintve megfelel a moz­galom szlovákiai irányító központ­jának. S nem szorult Gottwald fi­gyelmének peremére Szlovákia helyzete államjogi rendezésének kérdése sem. Klement Gottwald Szlovákia iránti viszonya alakulásának több szakasza volt. Ezeknek jellege lé­nyegében Klement Gottwaldnak a pártban és a mozgalomban el­foglalt helyzetével, azokkal a tiszt­ségekkel függött össze, amelyeket 1921-től egészen 1953 márciusá­ig betöltött. Klement Gottwald figyelme azokra a kérdésekre összponto­sult, amelyek az adott időszakban ismeretei és tapasztalatai szerint a legfontosabbak voltak. Szlová­kiai tartózkodásának éveiben el­sősorban Szlovákiára, forradalmi mozgalmára, lehetőségeire és korlátaira figyelt. Ezt a mozgalmat, a munkásosztály létszámát, fejlett­ségi szintjét, valamint a szövetsé­geseivel kialakított kapcsolatát je­lentős mértékben meghatározta Szlovákia hátrányos helyzete, a nacionalista erők aktivitása és a CSKP tisztségviselői egy részé­nek közömbössége az olyan prob­lémák iránt, amelyek együtt jártak számos kérdésnek a párt nemzeti­ségi politikájában követett irány­vonalhoz igazodó felvetésével és megoldásával. Klement Gottwald felhívta a figyelmet ezekre a té­nyekre, sürgetve, hogy tűzzék na­pirendre őket, és később maga is igyekezett hozzájárulni megoldá­sukhoz. A mondottak mellett hadd említsük meg, hogy Szlovákiához továbbra is szoros kapcsolatok fűzték az 1925-1929-es években is, amikor a CSKP Központi Bi­zottságának tagja, az agitációs és propagandaosztály vezetője, s ak­kor is, amikor a CSKP főtitkára lett. Az 1929-1938-as években a Szlovákiával, annak kommunis­ta és forradalmi munkásmozgal­mával kapcsolatos aktivitása so­rán a forradalom stratégiájaként, és kiváló taktikai érzékkel úgy te­kintett erre a területre, melynek gondjait^az egész ország forradal­mi mozgalmára váró, megoldást követelő fő feladatok szerves ré­szeként kell kezelni. A harmincas években a politikai történés szín­terére törtet a szudétanémetek politikai szempontból csaknem homogén Hitler-párti hárommilliós kisebbsége, amelyet még agresz- szívabbá tesz a náci Németország tőszomszédsága. A szudétané­metek helyzetének kérdése rend­szeresen napirendre került főleg Hitler hatalomra jutása után és e probléma vészjósló jellegét fo­kozták az angliai és a franciaor­szági konzervatív körök támogatá­sának egyes megnyilvánulásai is. E körülmények hatására- amelyekkel egyébként a CSKP- nak és Klement Gottwaldnak a párt képviselőjeként csaknem a harmincas évek derekáig nem kellett behatóan foglalkoznia- a szlovákiai politikai viszonyok fontossága a legfelsőbb pártszer­vek figyelmének is a peremére szorult. |Q. gaz ugyan, hogy a CSKP 937-ben előterjesztette- s kizárt dolog, hogy ebben Kle­ment Gottwald kezdeményezésé­nek ne lett volna meghatározó szerepe - Viliam Široký előadásá­ban a párt szlovákiai konferenciá­ján Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének tervét. De igaz az is, hogy Szlová­kiával kapcsolatban leszűkítően értelemzték magának a CSKP- nak a köztársaság védelméről szóló irányvonalát, a pártnak a népfront megtermetésére és a nemzeti front létrehozására irá­nyuló törekvését és nem vettek számba minden korabeli társada­lompolitikai realitást. Klement Gottwald születésének 90. évfor­dulója alkalmából szíves örömest állapítjuk meg, hogy akkori beszé­deiben más jelentős politikusok­hoz képest gyakrabban foglalko­zott a szlovák nemzettel, gyakrab­ban pártolta a szlovákok és a Szlovákiában élő nemzetiségek tagjainak jogos követeléseit a csehszlovák államiság eszméjé­nek megszilárdítását szolgálva. Csakhogy az olyan jelszavak, fel­hívások következtében, amelyek elsősorban a cseh hazafias han­gulatokhoz igazodtak, nem sike­rült teljes mértékben mozgósítani a csehszlovák hazafiságban rejlő erőt és érdekeltté tenni a köztár­saság védelmében annak minden potenciális hívét. Erről tanúskodott például a kassai (Košice) béketün­tetés lefolyása is. Ezen a mani- fesztáción valóban minden nem­zetiség képviselője beszédet mondott, de - korabeli fogalmazás szerint - „Kelet-Szlovákia dolgo­zó népeinek“ képviselői nem vet­tek részt oly nagy számban. S ép­pen ekkor nyilvánult meg Gottwald kivételes rugalmassága, ügyisme­rete, felkészültsége és mersze, hogy a helyszínen és haladéktala­nul levonja a következtetéseket az elkövetett hibákból, és megjelölje a kiutat. Klement Gottwald Kassán, 1938. július 30-án, a CSKP szlo­vákiai vezetőségének ülésén éle­sen bírálta a CSKP addigi hozzá­állását az olyan bonyolult kérdés­hez, mint amilyen a dolgozó töme­gek - politikai és nemzetiségi ho­vatartozására való tekintet nélkül- megnyerése volt a fenyegető fasiszta veszély és a náci agresz- szió elleni harcra. Az ülésen elfo­gadott határozatban, amely jó­részt Klement Gottwald müve volt, egyebek között megállapították: ,, Éppen a mi pártunknak, mint olyan pártnak, amely magába fog­lalja a szlovákokat, a cseheket és a köztársaság más nemzeteit is... törekednie kell arra, hogy együtt­működjön a német szociáldemok­ráciával és a Hitler-ellenes néme­tekkel, valamint a demokratikus magyarokkal is..." Klement Gottwaldnak a Szlová­kiával szemben - az antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelem ezután következő időszakában- tanúsított magatartását moszk­vai tevékenysége is jellemzi, ami- koris tárgyalások folytak a felsza­badult köztársaság kormányprog­ramjáról az általa vezetett moszk­vai és az Eduard Beneš vezette londoni polgári ellenállás képvise­lői között. Klement Gottwald itt szorgalmazta annak a tézisnek az elfogadását, amely az egyenlőség alapján fogalmazta meg a csehek és szlovákok viszonyát. Ez kiindu­lópontjává, támaszává vált az erre irányuló későbbi törekvéseknek és ennek híján nem jött volna létre Szlovákia jelenlegi államjogi hely­zete sem. Ezen túlmenően hangsúlyozni kell, hogy ha a munkásosztály nem győzött volna 1948 februárjá­ban a hatalomért vívott harcban, a szlovák nemzet szuverenitásá­nak kérdése is újfent ki lett volna téve az „egységes csehszlovák nemzet“ koncepcióját erőltető burzsoázia rohamainak, ha egyál­talában ezt a kérdést kérdésként tartották volna számon. S nem következett volna be kedvező vál­tozás a magyar nemzetiségű dol­gozók iránti magatartásban sem. P ersze az 1945-1953-as idő­szakot, amikor Klement Gottwald vezető, majd később legfelsőbb párt- és állami tisztség- viselő lett, aligha lehet taglalni anélkül, hogy ne gondolkodnánk el ezeknek az éveknek a bonyo­lultságán, kiváltképp témánk szempontjából. Az egyik oldalon a forradalmár és az államférfi fele­lősséggel tartozott a párt harcáért, amelyet a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalom­ba való átnövésének sikeres bete­tőzéséért folytatott. A másik olda­lon pedig elkerülhetetlenné vált, hogy módosításokra kerüljön sor Szlovákia helyzetének megoldá­sában, a közismert három prágai egyezmény alapján, a forradalmi célszerűség érdekében határozva meg legfelsőbb szerveinek hatás­körét. Viszont van egy kérdés, amely ily módon nem érthető meg és nem magyarázható. Vagyis az ún. burzsoá nacionalistákról, az SZLKP vezető tisztségviselői elle­ni kampányról és törvénytelensé­gekről van szó. Ez nem is annyira a győzelmes februárt követő évek- pontatlan kifejezéssel élve- személyi kultuszával függött össze, mint inkább azzal a tézis­sel, hogy az ellenséget a párt legfelsőbb posztjain kell keresni, és a fő veszély a nacionalizmus. Ennek a tézisnek a hatása aligha zárható ki a párt és az állam legfelsőbb képviselőjének életéből és munkásságából. Feltétlenül emlékeztetni kell azonban arra, hogy ennek a ténynek felette bo­nyolult okai voltak. Emlékeztes­sünk a hidegháború légkörére, a munkásosztálynak és pártjának jórészt indokolt aggodalmára, hogy elveszíti 1948 februári hatal­mi harcának vívmányait és emlé­keztessünk a tényleges naciona­lizmus megnyilvánulására is. S ér­dekes, hogy éppen Laco Novo­meský, a költő az - soha meg nem feledkezve Klement Gottwald Szlovákia és a problémái iránti ritkán tapasztalt nagyvonalú ma­gatartásáról a nemzet számára történelmileg súlyos helyzetben aki segítségünkre van abban, hogy személyiségét megértsük életének utolsó éveiben is. Költe­ményeiben tette ezt, amelyekben fényt derített Klement Gottwald '"döntéseire olyan rendkívül igé­nyes pillanatokban, amikor ezektől a döntésektől embersorsok is függtek, mégpedig anélkül, hogy csökkentette volna felelősségét. O — lovákiának, valamint OZ. a szlovákiai embereknek a viszonya Klement Gottwaldhoz- ez már egy további téma. Ezzel kapcsolatban hivatkozni kellene azokra, akikkel Gottwald szlováki­ai munkássága során kapcsolatba került. A forradalmi értelmiségiek­re, a párt tisztségviselőire, köztük Major Istvánra és Steiner Gáborra és számtalan egyszerű szlovák emberre, akik találkozhattak a je­les forradalmárral, első munkásel­nökünkkel életének utolsó szaka­szában is. ZDENKA HOLOTÍKOVÁ Okosabban, ésszerűbben a butánnal A jövő nyáron már nem lesz fennakadás? Az utóbbi időben sokan pana­szolták, hogy Kassán (Košice) nyáron igen körülményes az üres propán-bután gázpalackot telire cserélni. Ezt magam is igazolha­tom, ugyanis vagy négy éve van kemping gázfőzóm, s a gázpalac­kot egyszer sem sikerült problé­mamentesen, gyorsan kicserél­nem. Igaz előfordul, hogy csupán másfél órát álltam sorban, ám arra is volt példa, hogy a palackcsere fél napomba került, mert az átve­vőhelyre nem és nem akart befutni az aznapi szállítmány. Azt is meg­éltem, hogy néhány órás ered­ménytelen várakozás után a Kas­sához vagy 10-12 kilométerre le­vő Haniska pri Košiciach-i töltőál­lomásra mentem, ahol kaptam egy pénzesutalványt. Azzal a legköze­lebbi nagyközség postahivatalába kutyagoltam, befizettem hét koro­nát, majd visszamentem a gyárba, ahol a szelvény felmutatása elle­nében átvehettem a már-már pult alatti áruvá „előléptetett“ teli gáz­palackot. Sajnos, sokan ismerik ezt a kál­váriát. Igaz ugyan, hogy a Hernád parti városban és környékén nyil­vántartott 17 ezer állandó fo­gyasztó rendszeresen, hatheten­ként házhoz kapja a tíz kilogram­mos, megtöltött tartályt, ám akik­nek korábban kifogy, vagy csupán nyáron használja a gázfőzöt, an­nak nincs más választása, mint az, hogy elmegy a Kassa perem­területének számító Bárcára (Bar­ca) szerencsét próbálni. Ott talál­ható ugyanis a széles környék egyetlen palackraktára. Ha az ille­tő éppen akkor érkezik az átvevő- helyre, amikor a szállítmány, ak­kor szerencséje van, ha viszont korábban, akkor órákat is várhat - mert a gázgyárból az autó nem menetrend szerint hozza az árut. Ha pedig a szállítmány megérke­zése után toppant be oda, akkor a cserebere lebonyolításával megbízott Mihók házaspártól álta­lában csak tanácsot kap. Az pedig így szól: - Próbálja meg holnap! Furcsa, de így van A közelmúltban utánanéztem a dolognak. Az érdekelt, miért olyan körülményes a palackcsere, no meg az, hogy az illetékesek miként próbálnak javítani az áldat­lan helyzeten. Nos, kiderült, hogy mindebben a korszerűsítés a lu­das. Pontosabban: az 1967-ben ideiglenesnek épült palacktöltő üzem modernizálása. Az történt ugyanis, hogy a gáztartályok tölté­sének, mérésének és helyi moz­gatásának néhány olyan művele­tét is a gépekre bízták, amelyet évekig az ottani dolgozók gépi segítség nélkül végeztek. Ezzel nőtt az üzem teljesítménye, vi­szont a szállítási kapacitás nem. Sőt, azzal most sokkal több a baj, mint korábban. A töltést és a mé­rést végző gépektől a palack most a szállítószalagra kerül, onnan pe­dig egyenesen a tehergépkocsira. Mivel egyszerre csak egy gépko­csi rakodhat, a többi (innen hord­ják a gázt a kerület más járásaiba is) érkezési sorrendben kint vára­kozik. Amelyik az elsők között ér­kezik, az egy nap kétszer is fordul­hat, amelyik viszont az utolsók között van, az csak egyszer. S még valami. A múltban két mű­szakban üzemelt a töltőállomás, s ha netán nem volt jelen egy szállítóeszköz sem, a megtöltött palackokat a helyi raktárban he­lyezték el. Ma egy, nyújtott mű­szakban dolgoznak, s a korszerű rakodósor üzembehelyezésével a helyi raktározás megszűnt. A palackok szállítása a Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat dolga. Néha előfordul, hogy a nyolc tehergépkocsi helyett csak öt vagy hat áll munkába. Ugyan­akkor arra is volt már példa, hogy más járások még délután is el­küldték autóikat a haniskai gáz­gyárba. Vagyis akkor, amikor a kassaiak már „letudták“ szolgá­latukat. Nyilván megoldható lenne a probléma másként is, nemcsak a szállítás tökéletesítésével. Pél­dául egy korszerű átvevőhellyel. A jelenlegi nem más, mint egy családi ház udvara. Ha lenne egy olyan raktár, ahol napos készletet tárolhatnának, akkor a palackcse­re folyamatos lehetne. Van remény . Gázpalackcsere-ügyben felke-> restem Peter Zika mérnököt, a Ke­let-szlovákiai Gázművek kassai üzemének igazgatóját is. A jövőt illetően derűlátó.- A Haniska pri Košiciach-i üzemegységünk naponta 38 ton­na propán-butánt tölt a kis és nagy palackokba. Az igény 45 tonna. Képesek lennénk annyira is, ha folyamatos lenne a szállítás. Saj­nos, nem az, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk ki­segíteni a gázpalkackszállítással megbízott közlekedési vállalatot. A közeljövőben vásárolunk két nagy pótkocsit, s ugyanakkor igyekszünk meggyorsítani a teher­gépkocsik rakodását. Ha a ptruk- sai (Ptrkša) földgáz-kitermelő üzemben felépítik és üzembe he­lyezik a palacktöltót, akkor lénye­gesen javul majd a közellátás is. Persze, addig sem ülünk ölbe tett kézzel - mondta. Reméljük, hogy a következő nyár az ő szavait igazolja majd! GAZDAG JÓZSEF Menetrendetlenségek Megjegyzés: Az alábbi tör­ténet nem okvetlenül villamos- megállóban játszódik... Idős néni ül a pádon, tehát (nem okvetlenül) villamosra várva. Táskája a térdén, láza­san kutat, időközönként nyug­talanul fel-felpillant, majd meg- könnyebülten fordul egy éppen odaérkező fiatalemberhez.- Mondja kedvesem, otthon felejtettem a pápaszememet, nézze már meg, mikor megy az X számú (nem okvetlenül) villamos?- Egy pillanat - ugrik a fiatalember, s már valaszol is - ...-kor. Aztán legyint. - De hát teljesen mindegy, hogy mi van a menetrendre írva. A teljességhez tartozik, hogy az a bizonyos (nem ok­vetlenül) villamos pontosan ér­kezett. A menetrenden feltün­tetett tájékoztatás irányadónak bizonyult, mind a vezető, mind az utasok számára. A fiatalem­ber állítása így, láthatjuk, ter­mészetesen nem általánosít­ható. A mondat mégis elgondol­kodtató. Vajon hány, nem elő­ször, nem másodszor hossza­san várakozó, türelmetlenül to­porgó útítárs, óvodába, böl­csődébe siető anya, munkába igyekvő ember rossz tapaszta­lata, bosszankodása sűrűsöd­hetett ezzé a (nem egyszer hallott) mondattá: .. .mindegy, hogy mi van a menetrendre írva... Eddig jutottam az írásban, amikor felidéződött bennem egy vasárnap reggel emléke. Mert lehet ennek a történetnek egészen más csattanója is. Játsszuk el - azonos szerep­lőkkel.- Mondja kedvesem, mikor jön az X számú tömegközleke­dési eszköz? - kérdezhetné a néni.- Sajnos nem tudom meg­mondani, valaki ugyanis már megint kimetszette (műanyag tokostul) az új menetrendet - válaszolhatná a fiatalember. Hétfőn már, dicséretre méltó gyorsasággal, új menetrend fogadhatná az utasokat. A gyakorlottabbak papírt, ceru­zát ragadnának. Jól tennék, mert a menet­rend másnapra eltűnhetne. Ezúttal letéphetnék. TARICS ADRIENN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom