Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-15 / 243. szám, szerda
A kelet-csehországi kerületi pártbizottság kezdeményezése ...hogy a párt mindenütt jobban dolgozzon „...hogy a mindennapi életben, a munkahelyen, a családban, a társadalmi szervezetekben minden párttag jobban, hatékonyabban, meggyőzőbben magyarázza és váltsa valóra a párt politikáját.“ Az idézet a kelet-csehországi kerületi pártbizottság elnöksége beszámolójából való, amelyet a bizottság ülésén, szeptember 18-án terjesztettek elő, s tömören fogalmazza meg mindazt, mit tartanak fontosnak a kerületben a párttagság minőségi javítása terén. A jelenlegi helyzet felmérése után - amely során megállapították a pozitívumokat, bírálták a hiányosságokat (konkrétan, névre szólóan) - a kerületi pártbizottság kidolgozta a tagállomány fejlesztésének fö irányait 1991-ig. Érdeklődéssel kísérjük, hogy a XVII. kongresszus igényes, kritikus szelleme hogyan érvényesül a kerületi és járási pártbizottságokon, milyen intézkedéseket tesznek a munkamódszerek és -stílus megváltoztatására, annak érdekében, hogy még jobban megerősödjön a párt vezető szerepe, és növekedjék akcióképessége. A kerületi pártbizottságok tanácskozásait - az utóbbi hetek igazolták, hogy tárgyilagosak, munkajellegűek voltak - szenvedélyes vita jellemezte. Ilyen szellemben zajlott le a kelet-csehországi kerületi pártbizottság tanácskozása is. A tizenhat vitafelszólalónak volt miről beszélnie, értékes javaslatokkal egészítették ki az elnökség jelentését. A létszám nem mérvadó Az elvtársak tudatában vannak, hogy a tagállomány minőségének alakulása, a párt vezető szerepének elmélyítése nem csak a párttagok és tagjelöltek számának függvénye. Vannak-e kommunisták mindenütt, ahol szükség van rájuk? S vajon úgy látják-e el feladatukat, ahogy azt a kommunistáktól elvárjuk? A kerületi pártbizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intenzifikáció folyamatáért, a termelés hatékonyságáért, a tudo- mányos-müszaki vívmányok alkalmazásáért, az irányítás tökéletesítéséért, a kedvező irányú változások eléréséért folytatott törekvések során mindenekelőtt az üzemek és vállalatok műszaki középkádereire kell támaszkodnunk, kezdve a művezetőktől, a gazdasági szervezetek vezető glolgozói- ig. Egyidejűleg azt is megállapították, hogy ezen a szinten még sok a probléma, s ezért intézkedéseket tettek. Az elmúlt öt évben 313 művezetővel és műhelyvezetővel erősítették a pártot (legtöbbet a Hradec Králové-i, a Pardubicei, a Náchodi járásban vettek fel), és 2088 műszaki szakemberrel, közülük 1200-an dolgoznak az iparban, az építőiparban és a közlekedésben. Csakhogy, nem a létszám a mérvadó, hanem az eredmények. Ha értékeljük a kommunisták tevékenységét, hogyan biztosítják a 8. ötéves terv feladatának teljesítését, azt a kérdést is fel kell tennünk, mint kommunisták hogyan teljesítik kötelességeiket, ha nem állnak ki teljes erejükkel a kongresszusi feladatok megvalósítása mellett, s ha nem állnak a dolgozókollektívák kezdeményezésének élén? Ennek alapján született a határozat: egyes pártalapszervezetek munkájának elbírálásakor az lesz a mérvadó, hogy valóban erősítik-e befolyásukat, és hatáskörükben a párt politikájának érvényt szereznek-e. A járási pártbizottságok és a pártalapszervezetek problémáinak megoldásához a kerületi párt- bizottság nyújt segítséget. A Se- milyi és a Rychnov nad Knéžnou-i járásban is szükség volt a segítségre, hogy a CSKP KB 3. ülése határozatainak megvalósításában kedvező irányú változások következzenek be, és így lesz a Trutno- vi járásban is, ahol még megoldatlanok a problémák. A tolerancia nem helyénvaló A kelet-csehországi kerületi pártbizottság tanácskozása arra is rámutatott, hogy a pártszervekben nem mindig idejében és következetesen vonják felelősségre a kommunistákat. „Egyelőre bizonytalanság tapasztalható, igyekeznek elkerülni a konfliktusokat, elnézőek a párttagok és tagjelöltek kötelességei értékelésekor. Eltusolják a hiányosságokat, a pártalapszabályzat, a párt- és az állami fegyelem megsértését.“ A tapasztalat azt mutatja, hogy a felelósségrevonás a tagdíj nem fizetése, a taggyűlésekről való hiányzás miatt történik, de a párthatározatok nem, vagy csak részbeni teljesítése, az irányítás és szervezés okozta károk, a gazdasági szabályozók, a pénzügyi előírások, a technológiai fegyelem megsértése miatt nem vonják le a megfelelő következtetéseket. Mi az oka, hogy húzódoznak a felelősségre- vonástól? Gyakran az is, hogy az intézkedéseket sokszor helytelenül, megtorló intézkedésként fogják fel, és nem értékelik kellőképpen a nevelő és megelőző szerepüket. Közvetlenebb kapcsolatot az emberekkel, kevesebb papírmunkát A kongresszus célul tűzte ki: közvetlenebb kapcsolatot az emberekkel, kevesebb papírmunkát. Ä tanácskozáson erről is szó esett. Jaroslav Ondráček a žačléŕi Šverma üzem dolgozója, a szocialista munka hőse, a pártcsoportok A korszerű Reprovet rendszert a Klíčanyi Állami Gazdaság tehénistállóiban is sikeresen alkalmazzák. Számítógéppel ellenőrzik az állatállományt, határozzák meg a megfelelő takarmányanyagot és annak összetételét. A képen Miroslav Kuthan és Marie Štépán- ková az állatállomány nyilvántartás szerinti ellenőrzése közben. (Michal Krump- hanzl felvétele - CTK) munkájáról beszélt a bányában. Többek között elmondta: ,,Ami nincs papíron, azt senki sem hiszi el.“ Példaként az üzemi ellenőrző és revíziós bizottságot említette, amelyet „nem érdekel, hogy milyen eredményeket értünk el, hanem elsősorban jelentéseket akarnak. Mi nem követelünk pártcsoportjainktól papírmunkát, hanem aktív részvételt.“ Bohuslav Janáček, a náchodi járási pártbizottság vezető titkára leszögezte, hogy a formalizmus megnyilvánulásaival nem lesz könnyű megbirkózni. „A pártmunka hatékonysága nem az akciók számától, s a gyűlések napirendi pontjainak számától függ. Ám az emberek szemléletén sem könnyű változtatni“. Jifina Maternová, a kerületi nemzeti bizottság népi ellenőrző bizottságának elnöke arról beszélt, milyen nehéz megkövetelni minden dolgozótól az igényességet. Elmondta, hogy a főosztály- vezetők munkájának értékelését milyen alaposan végezte a kerületi pártbizottság, tehát várható lett volna, hogy ezek a dolgozók ugyanilyen körültekintően járnak el annak a negyven vezetőnek az esetében, akik számos kollektívát irányítanak. Ehelyett azonban: „a döntő többség felületes értékelést dolgozott ki. Elnézőek, mintha azt várnák, hogy valaki más végezze el helyettük beosztottjaik értékelését.“ Gazdag és termékeny volt a kelet-csehországi kerületi pártbizottság tanácskozása. Bebizonyította, hogy a kerületi pártszervezet kommunistái nyíltan, kritikusan beszélnek a problémákról, és a saját hibáikról, s azon igyekeznek, hogy tökéletesítsék a pártmunkát, legyőzzék a nehézségeket. Mind a tizenegy járási pártbizottság konkrét feladatokat kapott, amelyet az elkövetkező időszakban teljesítenie kell. JARMILA HOUFOVÁ A bölcsőtől a sírig Örömünkben és bánatunkban is igényeljük, hogy embertársaink mellettünk álljanak, osztozzanak érzéseinkben. Már több mint három évtizede annak, hogy kezdett kibontakozni az az új hagyományrendszer, melyet a helyi nemzeti bizottságok által létesített polgári ügyek testületei voltak hivatottak életre kelteni. Céljuk az volt, hogy tudatosítsák az emberekkel: a társadalomra minden alkalomkor számíthatnak. A kezdet nem volt zökkenőmentes. Akik az úttörök szerepét vállalták el tudnák mondani, milyen váratlan és nem épp kellemes meglepetésekkel is szembe kellett nézniük. Ez viszont már a múlt. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, Szlo- vákia-szerte egyre jobban működnek a testületek. Munkájuk eredményességének fokmérője a fokozódó érdeklődés. Mondhatnánk azt is, hogy az emberek életében a bölcsőtől a sírig valamennyi jelentősebb határkőnél jelen vannak. Az újszülöttek köszöntése a legtöbb helyen már természetessé vált. Persze más kérdés, hogy a névadókat mennyire sikerült a jelenlevők számára emlékezetessé tenni. Néha apró figyelmességeken múlik a rendezvény sikere. Az esküvői szertartások is egyre nagyobb pompával zajlanak, s bizony sok helyen szűkre szabták a közelmúltban épített szertartástermeket a mai nagy lakodalmakhoz viszonyítva. Az ifjú párt - akik az izgalomtól talán nem is jegyeznek meg minden elhangzott szót - talán nem zavarja, de a komolyabban odafigyelőket igen, hogy még elhangzanak sablonos beszédek, olyan mondatok, melyek az ünnepeitekre nem is vonatkoznak. Ezen a téren nem ártana a gondosabb előkészítés. Érthető, hogy a városokban a tisztségviselők nem ismerik személyesen a jegyeseket, viszont ez még nem ok arra, hogy rutinszerűen végezzék a szertartásokat. Faluhelyen más a helyzet, hisz legalább az egyik házasfél ismerős, helybeli. S ez már lehetőség arra, hogy az egyéniségének megfelelően készítsék elő a beszédet. Persze a testületeknek a névadókon, az esküvőkön kívül számtalan más alkalmuk is van, hogy közös ünneplésre hívják meg a lakosokat. Akár a szikrák vagy a pionírok avatására, vagy a személyi igazolványok átadására. Említésre méltó figyelmesség a bevonuló sorkötelesek búcsúztatása és a két év elteltével ünnepélyes fogadásuk. Statisztikai adatok igazolják, évről évre növekszik a szertartások száma, de az is tény, hogy a színvonal nem felel meg mindig az elvárásoknak. Több figyelmet kellene erre fordítaniuk nemcsak a testületeknek, hanem a Nemzeti Front szervezeteinek, és nem utolsósorban a szakszervezeti mühelybizottságoknak. Szorosabb együttmúködéssel valóban szebbé tehetjük ünnepeinket. S bár nem szívesen beszélünk a halálról, a végső tisztelet- adást, a polgári temetési szertartásokat is meg kell említenünk. Ezek színvonala elmarad az említettek mögött. Pedig természetessé kellene válni, hogy a születés örömteli pillanatai, életünk emlékezetes napjai után a temetéskor is mellettünk álljanak embertársaink. Ilyenkor is fontos szerep hárul a polgári ügyek testületére a méltó megemlékezésben, a hozzátartozók bánatának enyhítésében. DEÁK TERÉZ Miénk a tizenharmadik hely A hazai szeszfogyasztás óva intő adatai A Szovjetunióban és más államokban az alkoholizmus elleni harc erélyes intézkedéseit követően időszerű feltenni a kérdést, hogy nálunk, a világhoz viszonyítva, milyen a szeszfogyasztás helyzete. Erre a kérdésre néhány statisztikai adat ad választ, fgy például a szeszes italok összfo- gyasztásában (100 százalékos alkoholtartalomra átszámítva) világ- viszonylatban már hosszú évek óta a tizenharmadik helyet foglaljuk el az egy főre jutó 9,5 literes fogyasztással (1984). Az első helyet, 18 literes fogyasztással Luxemburg foglalja el (erre a szintre hatással van az, hogy a külföldiek nagy mennyiségű tömény szeszes italt vásárolnak a vámmentes övezetben). Ezután 12-13 literes fogyasztással a legnagyobb bortermelő országok, Franciaország, Portugália és Olaszország következik. Az első tíz országot még kiegészíti Magyarország, Spanyolország és Svájc, továbbá a „sörivó országok“, vagyis Belgium és a két német állam. A sörfogyasztást illetően 1983-ban másodikak voltunk a világon, amikor is nálunk minden lakosra 148 liter jutott. Egy évvel később a sörárak emelésének hatására a világranglistán az NDK és az NSZK mögött a harmadik helyre kerültünk. A statisztikai adatok tükrében vegyük most tüzetesebben szemügyre a hazai szeszesital-fogyasztást. Míg 1950-ben tiszta alkoholra átszámítva nálunk minden lakos átlag 4 litert fogyasztott, a legutóbbi, 1984. évi adatok 9,5 literről szólnak. Országos viszonylatban a legnagyobb fogyasztás 1981-ben volt, amikor gyakorlatilag minden lakosra átlag 10 liter jutott. Érdekesebb azonban szemügyre venni az egyes szeszes italfajták fogyasztásának adatait, hogy rámutassunk a két köztársaság, és végül is az egyes kerületek közti különbségekre. Először is szóljunk arról, hogy nálunk mennyi fogy el a „folyékony kenyérből“, vagyis a sörből. Fogyasztása 1983-ban érte el a csúcsszintet, amely csaknem háromszorosa volt a háború előttinek. A CSSZK-ban a sör fogyasztása egy főre az 1936. évi 65 literről 1983-ban 162 literre növekedett. Szlovákiában, ahol korábban nem hódoltak annyira a sörnek, fogyasztása nagyjából megtízszereződött, mégpedig az 1936. évi 12 literről 1983-ban 119 literre. A legnagyobb volt a fogyasztás, több mint 200 liter fejenként, a Nyugat-csehországi kerületben, valamint a Dél- és a Közép-csehországi kerületben (192 liter). Persze hangsúlyoznunk kell, hogy egy főre számított átlagos fogyasztásról van szó, beleértve a csecsemőket, a gyerekeket és az idős embereket is. A valós helyzet jobb feltérképezése érdekében felmérés készült arról, hogy milyen a felnőtt, vagyis a 15 évnél idősebb emberek szeszesital-fo- gyasztása. Megállapítást nyert, hogy az említett kerületekben minden felnőtt átlag és évente mintegy 250 liter sört fogyasztott. S ha számba vesszük azt, hogy nem mindenki iszik sört, nyilvánvalóvá válik, hogy a tényleges sörivók milyen mennyiséget fogyasztanak. Kedvező körülmény viszont, hogy 1984 végén, a sörárak emelése következtében jelentősen csökkent a sör fogyasztása. Az egész országban két esztendő leforgása alatt 20 literrel. Ma a CSSZK-ban lakosonként évente átlag 147, Szlovákiában pedig 99 liter sört fogyasztanak. A sörnél lényegesen kevesebb bort fogyasztunk. Évente egy főre számítva nagyjából 15 litert, miközben a szlovákiai fogyasztás ennél mintegy két literrel több. Noha nem vagyunk bortermelő ország, a háború előtti szinthez képest nálunk is kb. megduplázódott a borivás. Hol isszák a legtöbb bort? A két fővárosban. Bratislavában egy főre az átlagfogyasztás eléri a 27, Prágában pedig a 16 litert. A statisztikai adatokban nem csapódik le az olyan bortermelő területek fogyasztása, amilyen például Dél-Morvaország. Itt a borfogyasztás nyilván jóval nagyobb a hivatalos adatoknál. A szeszes italok további csoportjához tartoznak a különféle égetett, tömény szeszek. Ezeket főleg Szlovákiában fogyasztják. Itt az egy lakosra jutó éves átlagos fogyasztás mintegy 12 liter, amely kétszerese a cseh országrészek szintjének. Szlovákiában, eltekintve a sör térhódításától, a tömény italoknál emelkedett a legnagyobb mértékben a fogyasztás. A cseh országrészekben 1948-tól ez a fogyasztás több mint megháromszorozódott, Szlovákiában négy és félszeresére növekedett. S még néhány szót arról, menynyit költünk a szeszes italokra. Természetesen milliárdos nagyságrendű értékeket. Tavaly például e tekintetben 1945 óta csúcsszintet ériünk el, szeszes italokra több mint 30 milliárd koronát fordítottunk. A legtöbbet - 13 milliárd koronát - a sörre. Persze erre hatást gyakorolt az áremelés is. A lakosság csak nem egészen 1 milliárd koronával kevesebbet adott ki a tömény szeszes italokra, a hátralevő részt pedig borra. A jelenlegi adatokat egybevetve a nagyjából 30 évvel ezelőttiekkel - az 1953-as esztendővel - megállapíthatjuk a szeszes italra fordított költségek óriási növekedését. Ez a növekedés csaknem hatszoros. Az említett költségeket ismét egy főre számítva elmondhatjuk, hogy hazánk minden állampolgára évente átlag több mint 1700 koronát ad ki szeszes italra, miközben Szlovákiában nagyjából 400 koronával többet, mint Csehországban. (I. p.) ÚJ SZÚ 4 1986.
