Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám, hétfő

Meddig terjedhet egy vállalati igazgató hatásköre? ÚJ SZÚ 3 1986. X. 13. A durva hibák nem maradhatnak következmények nélkül „A mindenféle fogyatékosságok elleni harc megköveteli, hogy a párt szervei és szervezetei ne csak tárgyaljanak az állami és a pártfegyelem megsértésének az eseteiről, hanem határozottan és elvszerúen járjanak ezek végére, következetesek legyenek a felszá­molásukban, s vonják le a megfelelő következtetéseket. Az alapsza­bályok értelmében vonjanak felelősségre minden olyan kommunis­tát, aki viselkedésével és tetteivel csökkenti a párt tekintélyét. Különösen nagy igényeket kell támasztania a vezető dolgozókkal szemben az irányítás minden szintjén..." (A CSKP KB Elnökségének a szocialista törvényességre, az erkölcsre és a fegyelemre vonatkozó Leveléből) Ladislav Bambúch mérnök több mint egy éve vált a žilinai Acél- szerkezeti Művek vállalati igazga­tójává. Azelőtt nem sok tapaszta­latot szerzett az irányítási munká­ban, mégis nagy buzgalommal kezdte betölteni új munkakörét. Azonban az elsó lépésektől kezd­ve durva hibákat követett ei. Olyan hibákat, amelyeket a mi társadal­munkban senki sem nézhet el egy vezető dolgozónál. Ezek a hibák tevékenységének csaknem min­den területén felhalmozódtak. Az első hiba - nagyzási hóbort Amikor Ladislav Bambúch lett a vállalat igazgatója, az irodaépü­let - a belső berendezést is bele­értve - még csak négy éve léte­zett. Az új igeizgató számára azon­ban nem volt megfelelő, ezért az első döntései közé tartozott az igazgatói iroda, a titkárság és a ta­nácsterem berendezéseinek a ki­cserélése. Mindez a kimutatások szerint 257 329 koronába került. Arról nem is kell beszélni, hogy milyen hatást gyakorol a dolgo­zókra, amikor az igazgató saját munkahelyének a felújítását tekinti a legsürgősebb feladatok egyiké­nek. Különösen akkor, amikor a berendezés még teljesen új volt. A helyiségek falait mennyezetig érő, bordó színű plüsskárpit borít­ja, ami itt aránytalanul nagy luxus­ként hat. Az igazgató azonban szerénynek tartja a berendzést. A helyettesei állítólag félmillió ko­ronás költségre akarták rábeszél­ni, ő azonban negyedmillió koro­nával olcsóbb megoldás mellett foglalt állást. Amikor a tisztségét elfoglalta, a vállalat éppen évfor­dulós ünnepségekre készült. A helyiségek átrendezése tehát az évfordulóval függött össze, s mivel a falakon repedezett volt a vako­lat, ezért inkább plüsskárpittal ta­karták be. Ünnepségre azonban másod­szor is sor került. Az igazgató röviddel a kinevezése után ötve­nedik születésnapját ünnepelte. Hogy a gratulálókat ne olyan helyi­ségekben fogadja, amelyek falait csak csupasz faliszőnyegek borít­ják, ezért vállalati gépkocsival ere­deti festményeket hoztak Bratisla- vából, Zdeno Horecký festőmű­vész alkotásait, kizárólag azzal a céllal, hogy díszesebb környe­zetben kerüljön sor a születésnapi jókívánságok átadására. Ezután a képeket visszavitték a művész­nek, aki az előzetes megállapodás szerint arra számított, hogy a vál­lalat megvásárolja azokat. Bizo­nyára fontolóra vették, a vállalat nem fordíthat aránytalanul nagy összeget arra, hogy az igazgatói és a titkársági irodát képtárrá vál­toztassák át. A második hiba - a koncepció hiánya A žilinai Acélszerkezeti Művek nemzeti vállalat dolgozói már hosszú ideje rendszeresen teljesí­tették a tervezett feladatokat, a vállalat a járás legjobb üzemei közé tartozott. T ermészetesen problémák is előfordultak, az új igazgató azonban alapjában véve nyugodt, eredményesen működő vállalatba érkezett. Mint bárhol más helyen, itt is voltak még tarta­lékok, elhanyagolt területek. Az új igazgatót azonban személyi am­bíciói arra vezették, hogy semmit sem találjon jónak a vállalatnál, ezért mindent meg akart változ­tatni. Amikor a vállalatnál jártunk, az igazgató elvtárs számos vörös bo­rítású iratcsomót helyezett elénk, amelyek a robbottechnikát és az elektronizálást hasznosító terme­lési program új koncepcióját tartal­mazták. Elmondta, milyen nagy munkát jelentett a számára ennek a koncepciónak a kidolgozása. Néhány beszélgetés alapján azonban rá kellett jönnünk, hogy ez a koncepció szembetűnően ha­sonlít a kerület egy másik termelé­si-gazdasági egységéhez tartozó nagyvállalat koncepciójához, s rá­adásul a vállalati pártbizottágra vonatkozó feladatokat is rosszul másolták le. Az Acélszerkezeti Műveknél ugyanis nincs vállalati pártbizottság, hanem csak alap­szervezeti pártbizottság működik. A koncepcionális irányzatokat még jóvá sem hagyták a vállalat­nál, az igazgató azonban ennek ellenére úgy lépett fel a nyilvános­ság előtt, mintha kész dologról lenne szó, az elgondolásokat konkrét intézkedésekként tárta mindenki elé. Nekünk is úgy mu­tatta be ezeket a dokumentumo­kat, mint amelyek megfontolt, ha­táridőkhöz kötött feladatokat tar­talmaznak. Ezek a határidők azonban többségükben az elmúlt év végére, vagy legfeljebb az 1986-os év elejére vonatkoztak. Amikor teljesítésük értékelése iránt érdeklődtünk, az igazgató ez­zel nem tudott szolgálni... Az ilyen hozzáállás ellenére az új koncepció bizonyos feltételek mellett hasznos is lehetne, ha az igazgató nem játszaná a „megvál­tó“ szerepét, ha a vállalatnál ko­rábban elért pozitív eredményekre építene, ha nem úgy viselkedne, mintha minden az ó hivatalba lé­pésével kezdődött volna, s ha az elgondolásokat tények támaszta­nák alá. A harmadik hiba - a káderpolitikában Ladislav Bambúch egy év alatt kicserélte az üzemigazgatókat és saját helyetteseit, kivéve kettőt, a termelési, valamint a káder- és személyzeti ügyekkel foglalkozó helyettesét. Az előbbi azonban már három felmondást is kapott az idén, az utóbbi pedig két elma­rasztaló bírálatot, ami azt jelenti, hogy ők is soron vannak... Egyes személyi cserék szüksé­gesek és hasznosak voltak, hely­telen volt viszont az az eljárás, ahogy ezeket végrehajtották. Az emberek egymás között már nem személyi cserékről, hanem „népir­tásról“ kezdtek beszélni. A változ­tatásokra szidalmazások, fenye­getések, vulgáris kifejezések kö­zepette került sor. Az igazgató a „célba vett“ vezető dolgozóknak minden kicsiséget felrótt. A legki­sebb fogyatékosság is okot szol­gáltatott az elmarasztaló, büntető intézkedésekre. Igor Schmidt üzem­igazgató esetében, akinek szin­tén el kellett mennie, a vállalati igazgató nem tárgyalta meg az elbocsájtás ügyét a járási pártbi­zottsággal, habár ez a beosztás annak a hatáskörébe tartozik, s olyan értékeléssel vált meg tőle, hogy azzal semmiféle, a legkevés­bé fontos vezető beosztásba sem vehetnék fel. Az igazgató az érté­kelésen csak a járási pártbizottság közbenjárása után változtatott. Az új igazgató belépését követő kádermozgásra az volt a jellemző, hogy figyelmen kívül hagyták mind a vezérigazgatóság, mind pedig a vállalat káderügyi munkarendjét. František Janec termelési igaz­gatóhelyettest például az igazgató ez év áprilisában mentette fel a funkciójából. A felmentésre vo­natkozó javaslatot a vezérigazga­tóság írásos beleegyezése nélkül terjesztette a pártbizottság elé. A beleegyezést csak utólagosan kérte ki, amikor a helyettest már felmentették, s a vezérigazgató­ság csak júliusban adta a bele­egyezését. A bíróság azonban ér­vénytelennek minősítette a fel­mentést. Közvetlenül ezután má­sodszor is felmentési eljárást indí­tottak František Janec ellen, de nem egészen két hónap elteltével ezt maga az igazgató szüntette be. A harmadik felmentésre ez év október elsején került sor. A bíró­ság erről még nem tárgyalt. Ebben a szokatlan helyzetben jelenleg egy középiskolai végzettségű sze­mély tölti be a termelési igazgató- helyettes funcióját. Ebben az a furcsa, hogy az igazgató azzal az érveléssel indokolja a személy­zeti változtatásokat, hogy a régi vezetők már nem képesek az elektronizálással és a robotizálás- sal járó feladatokat ellátni. Az igazgató František Janec termelési igazgatóhelyettest azon­nal felmentette a pártbizottságon történt tárgyalás után, mielőtt még a taggyűlés elé terjesztették volna az ügyet, jóllehet ez a funkció a pártalapszervezet hatáskörébe tartozik. A szakszervezeti szervek sem fűztek hozzá véleményt. A vállalatnál a bizalmatlanság, a félelem légköre vált úrrá. A ká­derügyekben elkövetett hibákért azonban a pártbizottságot is fele­lősség terheli. A negyedik hiba - a párton belüli demokrácia korlátozása A pártalapszervezetek jegyzé­kébe tartozó funkcióknál a káder­ügyi intézkedések alapelvei világo­san kimondják, hogy az adott dol­gozót ebból a tisztségből csak a taggyűlés véleményezése után lehet felmenteni. Az Acélszerke­zeti Művek kommunistái azonban nem kaptak alkalmat arra, hogy az ilyen javaslattal kapcsolatban kife­jezzék a véleményüket. Az új igazgató belépése után a pártélet helytelen irányban kez­dett fejlődni. Az igazgató rendsze­resen részt vett a pártbizottság tárgyalásain, azok teljes terjedel­mében, tehát nemcsak olyan ese­tekben, amikor az ellenőrzési jog érvényesítésével összefüggésben szükség volt a meghívására. Funkciójából kiindulva mindenhez hozzászólt, ugyanezt tette a tag­gyűléseken is. Rendszerint ó ma­ga zárta be a vitát. A pártbizottság a fellépéseit nem kifogásolta. Ennek ellenére Zora Klima- šovskának, a tervezési osztály ve­zetőjének a felszólalása alkalmat adott arra, hogy a pártbizottság rendkívüli ülésen tárgyalja meg a felvetett problémát. A pártbizott­ság az igazgató részvételével, aki magnetofonra vette fel az egész tárgyalást, öt órán át próbálta meggyőzni Klimašovská elvtárs­nőt, hogy vonja vissza a felszóla­lását. A pártbizottság végül is tö­rölte ezt a felszólalást! A követke­ző taggyűlésen valóban ott szere­pelt a pártbizottság tájékoztatásá­ban, hogy Klimašovská elvtársnő felszólalását törölték. A párton be­lüli demokráciának ilyen jellegű korlátozásával eddig még nem ta­lálkoztunk! A pártalapszabályzat olyan mértékű megsértéséről van szó, amely ellentétben áll a párt­munka legfontosabb alapelveivel. Mindez azért történt, mert Zora Klimašovská elvtársnő bírálta az igazgatót, valamint annak jobbke­zét, Milan Kurnocik mérnököt, gazdasági igazgatóhelyettest. Mindezek után Klimašovská elv­társnő elment a vállalattól, s így a pártbizottságból is. A panasz alapján az SZLKP KB illetékes osztálya négytagú bizott­ságot hozott létre, amely felülvizs­gálta a Ladislav Bambúch igazga­tó eljárására vonatkozó észrevé­teleket. A bizottság többek között megállapította, hogy František Ja­nec azonnali felmentése össze­függésben volt a pártalapszerve­zet áprilisi ülésén elhangzott fel­szólalásával. Ez bírálóan irányult egyes szervezési kérdésekre a vállalatnál, s építő jellegű volt. Közvetlenül a gyűlés utáni napon az igazgató vulgárisán szidalmaz­ta a felszólalót, a tagsági igazol­vány megvonásával, s rendkívüli pártbizottság összehívásából fe­nyegette meg. A harmadik napon reggel fél nyolckor már elmarasz­taló intézkedéssel súlytotta, s negyed kilenckor felmentette a funkciójából. Az ötödik hiba - erkölcsi és pénzügyi Alig három hónap telt el Ladis­lav Bambúch igazgatóvá való ki­nevezése óta, amikor Prágában igazgatói értekezletet tartott az Építőipari Gépek és Könnyűszer­kezeti Elemek termelési-gazdasá­gi egység vezérigazgatósága. La­dislav Bambúch parancsot adott ki, hogy Žilinából személyautón egy Babeta mopedet vigyenek Prágába, amit névnapja előtt két nappal a vezérigazgatónak akart ajándékozni. A vezérigazgató ter­mészetesen visszautasította az ajándékot. A személyautóval lebo­nyolított szállítás csaknem kétezer koronába került. Arra viszont mindmáig nem derült fény, hogy a mopedet milyen pénzügyi for­rásból vásárolták. Az SZLKP KB bizottsága azt is felderítette, hogy a Tatra 613-as és a Dacia személygépkocsikat az igazgató jogtalanul vette igénybe a munkahelyre való utazásra és onnan vissza, amivel 45 000 koro­na értékű jogtalan anyagi előny­höz jutott. Nem vonatkozott rá ugyanis az SZSZK Pénzügymi­nisztériumának a kivétele, s lakó­helyéről, Považská Bystricáról na­ponta utazott Žilinába és vissza. Az igazgató nagyvonalúan, de jogtalanul járt el a rendkívüli jutal­mak elosztásánál. A bizottság jegyzőkönyvében számos ilyen eset szerepel. Ezek közül megem­líthetjük például azt, hogy a titkár­ság dolgozóinak hétezer korona értékben utaltak ki rendkívüli jutal­mat „az igazgatói iroda és a titkár­ság új berendezéssel való ellátá­sáért“. Emellett ezt a munkát egy ipari szövetkezet végezte el a vál­lalat termelési részlegének a dol­gozóival. A bizottság figyelmét azok a jogtalan előnyök sem kerülték el, amelyekben az igazgató legköze­lebbi munkatársa, Milan Kurnocik gazdasági igazgatóhelyettes ré­szesült. A vállalat október óta fe­dezte személyi telefonállomásá­nak a költségeit, a vezérigazgató jóváhagyása nélkül. Az igazgató- helyettes fizetése valóban figye­lemre méltó volt. Az 5100 koronás alapfizetéséhez még 2325 koro­nás rendkívüli személyi bérkiegé­szítést is kapott. Ilyen munkabért az előírások szerint csak sokéves, rendkívül áldozatos munkáért le­het kifizetni. Milan Kurnocik vi­szont a rendkívüli személyi bérkie­gészítés megadásakor mindössze tizennégy napja volt a vállalatnál! Ladislav Bambúch igazgató az előírásokkal ellentétben jóváhagy­ta, hogy helyettese rendkívüli áron vásárolhasson a vállalattól egy üvegházat a saját kertjébe. Az igazgatóhelyettes így az üvegház elszállítási költségeivel együtt több mint tizenkétezer korona ér­tékű jogtalan anyagi előnyhöz ju­tott. Ezt a lépést különböző hamis érvelésekkel próbálták megvéde­ni. Amikor az olcsóbb alapanyagra való hivatkozás, vagy az a hazug­ság, hogy az üvegház az Agro­komplex kiállításon is szerepelt, csődöt mondott, az igazgató ezek­kel a szavakkal védekezett: „Bű­nös vagyok én azért, hogy a he­lyettesnek van egy olcsó üveghá­za? Tehetek én róla?“ Milyen tanulságokat vonhatunk le az esetből? Hibából több is akadt. Nincs helyünk arra, hogy mindet felso­roljuk. Egyes fogyatékosságok csak most kerülnek a felszínre. Figyelmet érdemel például až is, hogy a vállalati kimutatások sze­rint minden tervmutatót sikeresen teljesítenek, ugyanakkor a vállalati szakszervezeti konferencia be­számolójában az szerepelt, hogy az idei év első nyolc hónapja alatt az egyik legfontosabb mutatót, a magas műszaki-gazdasági szín­vonalú termékek gyártásának a tervét csak 29,28 százalékra teljesítették. Felmerül a gyanú, hogy a terv teljesítésére vonatko­zó kimutatások nem felelnek meg a valóságnak. Ladislav Bambúch igazgató egy esztendei tevékenysége alatt te­hát elég sok visszásság halmozó­dott fel a vállalatnál. Deformáló­dott az irányítási munka, amit nem lehet észrevétlenül hagyni. Habár az igazgató bizonyos igyekezetet fejtett ki a vállalat szervezési vi­szonyainak megváltoztatására, ezt az igyekezetét olyan rossz irá­nyítási eljárásokkal ós túlkapások­kal tette érdemtelenné, amelyek kifejezően csökkentették irányítói munkájának a tekintélyét, s rom­bolóan hatottak a dolgozók szo­cialista tudatának a formálódá­sára. Az SZLKP KB bizottsága által végrehajtott vizsgálatnak kö­szönhetően aránylag idejében si­került a komoly hibákat feltárni a több mint háromezer embert foglalkoztató vállalat igazgatójá­nak a munkájában. A tények feltárása folyamatban van. Most arra van szükség, hogy az illetékes szervek (az adott eset­ben elsősorban az SZLKP Közép­szlovákiai Kerületi Bizottsága) le­vonják a szükséges következteté- seket- ĽUBOŠ KRÍŽ A vitkovicei Klement Gottwald Vasmű 3-as számú nehézmecha­nikai üzeme évente 900 millió korona ér­tékű árui termel, s a legnagyobb hajó­építő-berendezéseket gyártó üzemeink közé tartozik. E téren sike­resen együttműködik a Csehszlovák Hajó­nyilvántartó Szerve­zet ostravai részlegé­vel. A képen: Stanis­lav Marek (jobbról) a minőségellenőrzési osztály dolgozója és Václav Sukenik mér­nök, a román meg­rendelésre gyártott hajótengelyt vizs­gálja. (Petr Berger felvétele - ČTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom