Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám, péntek
ÚJ szú 5 % * 1986. X. 10. M ihail Gorbacsov és Ronald Reagan holnap Reykjavíkban kezdődó „előzetes“ csúcstalálkozójáról írta a moszkvai Pravda főszerkesztője, hogy az a politikai érettség főpróbája lesz. Igen, hiszen a különböző szintű konzultációk, az egyes pozitív jelek ellenére sem történt előrehaladás a legalapvetőbb kérdésben, az általános biztonság kérdésében. S ma a biztonság már senki számára nem garantálható pusztán katonai eszközökkel - főleg nem a fegyverzetek növelésével hanem mindinkább politikai üggyé válik. Olyan politikai akarattal érkezik-e az izlandi fővárosba az amerikai elnök, amely ezt a célt szolgálja? Konkrét megállapodást most nem várnak a szakértők. De azt igen, hogy a felek megegyezzenek Gorbacsov washingtoni útjának időpontjában, tisztázzák az álláspontokat, s legfelsőbb szinten adjanak ösztönzést a megállapodások előkészítésének. Általános megítélés szerint az európai rakéták ügyében a legközelibbek az álláspontok, az atomfegyver-kísérletek és az úrfegyverek kérdésében még tegnap is az ismert merev szólamokat hangoztatták a tengerentúlon. Eddig minden szovjet-amerikai megállapodás óriási erőfeszítésekbe került. A jövőben sem lesz könnyebb. De ma még sürgetőbb szükség van a megoldásra, mint tegnap. A hétvégi „munkacsúcsot“ úgy értékelte a világsajtó, mint a genfi folyamat folytatását. Húzzuk alá: csak és csakis akkor reménykedhetünk az előrelépésben, ha az amerikai kormány is tartja magát azon elvekhez és célokhoz, amelyeket a két vezető tavaly novemberben rögzített. Reagan közölte: nemcsak a fegyverzetkorlátozásról, hanem egyéb kérdésekről is tárgyalni kíván az SZKP KB főtitkárával. így például a regionális problémákról és az emberi jogokról. A szovjet vezetés sem tér ki e témák elől, de mindenki számára egyértelmű kell hogy legyen: az elsődleges feladat, ami döntően befolyásolja mind az általános helyzetet, mind a szovjet-amerikai kapcsolatokat, az mégiscsak a leszerelés, a biztonság ügye. Milyen a világ? Pontosabban: biztonságosabb-e ma, mint tegnap? A kérdést a SIPRI 1986-os évkönyve tette fel, s a válaszok rendkívül érdekesek. A SIPRI: Stockholmi Békekutató Intézet, s mint nevéből kitűnik, a béke, a biztonság, a fegyverkezés, a fegyverkereskedelem stb. egyes szakterületeit vizsgálja. Az évkönyveit, tanulmányait a szak- irodalom alapvető forrásmunkáknak tekinti, eltekintve attól, hogy egyes esetekben - a katonai ügyek természeténél fogva - csak becslésekre szorítkozhatnak. A SIPRI szerint 1985-ben a világ hozzávetőlegesen 850-870 milliárd dollárt költött fegyverkezésre, ez megfelel napi 2,36 milli- árdnak, egy percre számítva pedig több mint másfél millió dollárnak. Még néhány érdekes megállapítás: Az évkönyv támogatja az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú szovjet moratóriumot, s leszögezi: „Az ellenőrzés nehézségei nem jelentik az amerikai és brit visszautasítás valódi okait. Ha ez lenne a probléma, akkor az ésszerű lépés a tárgyalás lenne. “ Majd így ír: Az az amerikai állítás, miszerint „a szovjet moratóriumra csak egy rendkívül intenzív szovjet kísérletsorozat után került sor, nem egyezik a tényekkel. “ A SIPRI táblázata szerint az 1963. augusztus 6. és 1985. december 31. közötti időszakban végrehajtott robbantások 51,3 százaléka az USA-ra, 35,8 százaléka a Szovjetunióra, 2,5 százalékra Nagy-Bri- tanniára, 8,5 százaléka pedig Franciaországra jut. A stockholmi intézet tehát tényekkel érvelve veti el az amerikai állításokat az úgynevezett szovjet előnyről. Ugyancsak érdekes megjegyzések találhatók az amerikai úrfegyverkezési programmal (SDI) kapcsolatban: „Az Egyesült Államoknak »hivatalos érdeke« azt a benyomást kelteni, mintha a Szovjetunió megelőzte volna az ilyen irányú kutatások terén... Tény viszont, hogy a Szovjetunióban talán sokkal több megalapozottsággal az amerikai lépésekben az amerikai hadászati fölény megteremtésére irányuló kísérletet, illetve az offenzív és defenzív rakétarendszer kombinálása révén az elsőcsa- pásmérő képesség hosszú távú stratégiája létrehozására irányuló törekvést látnak." A fenti idézethez csak annyit: senki számára sem lehet közömbös, hogy egy nyugati országban működő intézet szakértői hogyan ítélik meg a katonai-stratégiai helyzet egyes kulcsfontosságú kérdéseit. Genfi alapelvek Az 1985. november 19-21-én megtartott szovjet-amerikai csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat olyan célokat fogalmazott meg, amelyek a biztonságosabb világot, egészségesebb nemzetközi légkör megteremtését szolgálják. Persze, csak ha a tettek összhangban vannak a szavakkal. Emlékeztetőül a nyilatkozat néhány gondolatára hívnánk fel a figyelmet. A felek annak tudatában, hogy a Szovjetunióra és az USA-ra különleges felelősség hárul a béke megóvásáért, kijelentették: az atomháborút sohasem szabad kirobbantani és abban nem lehet gyóztes. Megerősítették: nem fognak katonai fölény elérésére törekedni. Megállapodtak abban, hogy az atom- és ürfegyverekról folytatott genfi tárgyalásokon meggyorsítják a munkát. Ezen azoknak a feladatoknak a végrehajtása értendő, amelyeket az 1985. január 8-i szovjet-amerikai nyilatkozat tartalmaz: ki kell küszöbölni az úrfegyverkezési hajszát, meg kell szüntetni a földi fegyverkezést, korlátozni és csökkenteni kell a nukleáris fegyvereket és meg kell szilárdítani a hadászati stabilitást. Nem a hatásvadászat miatt, hanem sajnálatos tényként kell megállapítani: az azóta eltelt nem egész egy év alatt az USA katona- politikai lépései sok esetben a genfi alapelvekkel szöges ellentétben álló célokat követtek. A kulcsfontosságú kérdésekhez: A kormány ,és a Pentagon vezetői rendre hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok nem mond le az űrfegyverkezésről. Ez egyet jelent a SALT-I szerződésrendszer felrúgásával, ami viszont utat nyitna a korlátlan fegyverkezési verseny előtt. Az atomrobbantásokra elrendelt, s már négyszer meghosszabbított egyoldalú szovjet moratórium ellenére az USA folytatja a nevadai kísérleteket. Az sem titok, hogy éppen az SDI-program megvalósításához van ezekre szüksége. Pedig a kísérletek leállítása a genfi célokat szolgálná, hiszen egy ilyen szerződés elejét venné a már meglévő atomfegyverek tökéletesítésének és az új rendszerek kifejlesztésének. Műholdromboló rakétával is végez a Pentagon kísérleteket. A közelmúltban hajtották végre az ötödiket. Reagan május 27-én jelentette be, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem tartja magára nézve kötelezőnek a stratégiai atomfegyverek korlátozásáról szóló SALT-II szerződés rendelkezéseit. Ha ezeket a lépéseket összefüggéseikben vizsgáljuk, egyértelművé válik az amerikai stratégiai szándék: a hadászati stabilitás felborítása és a katonai fölény megszerzése. S akkor még nem is szóltunk a világ egyes válsággócaiban követett amerikai magatartásról, a fegyveres agressziókról, beavatkozásokról szuverén államok bel- ügyeibe, ami szintén mérgezi nemcsak a nemzetközi légkört, hanem a szovjet-amerikai kapcsolatokat is. Mindezzel nem tagadjuk, hogy a szovjet-amerikai viszony alakulásában voltak pozitív elemek is. Pl. a gazdasági párbeszéd, a kulturális kapcsolatok, a légi közlekedés felújítása stb. Azonban az alapvető kérdésekben is fordulatot kellene elérni. Békestratégia Szovjet vezetők nem egy alkalommal leszögezték, hogy a Szovjetunió a külpolitikai lépéseiben következesen tartja magát a Genfben kitűzött célokhoz. Ki tudja, lenne-e még egyáltalán párbeszéd a nagyhatalmak között, ha Szovjetunió nem tanúsítana ilyen kompromisszumkészséget, ha a sorozatos elutasítások ellenére nem terjesztenek elő mindig újabb javaslatokat, ha sértódékenyebb lenne. A legutóbb is mekkorát csalódtak azok a körök, amelyek azt remélték, hogy Sevardnadze külügyminiszter el sem megy New Yorkba az ENSZ-közgyúlésre, ami azt jelentette volna, hogy Shultzcal és Reagannel sem találkozik, s így a párbeszéd is megszakad. Genftől nem vezetett egyenes út Reykjavíkig. Elsősorban az azóta előterjesztett szovjet javaslatok és konkrét lépések teremtették meg a csúcshoz szükséges légkört (és a kényszerítő erővel ható nemzetközi óhajt, amit Washingtonban is figyelembe kellett venni). Most csak a legfontosabbakat említjük. Január hail Gorbacsov nyilatkozatát, ebben ismertette az atomfegyverek 2000-ig történő teljes felszámolásának konkrét programját, amely a pontos időrendet is tartalmazza. A három szakaszra osztott program az egyenlőség elvéből indul ki, s figyelembe veszi mindenki biztonsági érdekeit. Nyugati katonai szakértők is nagyra értékelték a program számos új elemét, például a francia és a brit atomerő kérdésében tanúsított engedékenységet. Vagyis: kezdeti lépésként elegendő lenne ezek befagyasztása ahhoz, hogy a két nagyhatalom megállapodjék saját európai atomfegyvereinek felszámolásáról. A többi atomhatalom csak a második szakaszban követné a Szovjetunió és az USA példáját. Tömören szólva: ez a program reális lehetőséget ad ahhoz, hogy az emberiség valóban atomfegyverek nélkül lépjen a harmadik évezredbe. Február A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán leszögezték, hogy a Szovjetunió nem kíván nagyobb biztonságot magának, mint a másik félnek, de kisebbel sem elégszik meg. A szocializmus és a kapitalizmus közötti küzdelem kizárólag a békés versengés formáját öltheti, minden más megengedhetetlen, mert nukleáris katasztrófához, az élet megsemmisítéséhez vezetne. Az atomkor sajátosságait, az emberiség létérdekeit figyelembe véve a tanácskozás leszögezte: „A népek összefogásával egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszert kell létrehozni.“ A KB politikai beszámolója ezért gyakorlati intézkedések egész komplexumát ajánlotta, amelyek felölelik a katonai, politikai, gazdasági és humanitárius területet egyaránt. Április Nyolcadikén tették közzé a Varsói Szerződés tagállamainak felhívását az európai országokhoz, az Egyesült Államokhoz és Kanadához az európai atomfegyvermentes övezetek létesítéséről. Az ilyen övezetek növelnék egyrészt a bennük részt vevő országok biztonságát, másrészt pedig az európai és az egyetemes biztonságot is, s nem utolsósorban a stabilitást és a kölcsönös bizalmat. Tizennyolcadikén Berlinben, a Német Szocialista Egységpárt XI. kongresszusán mondott beszédében Mihail Gorbacsov javasolta a NATO-országoknak a hagyományos fegyveres erók csökkentését Európában - az Atlantióceántól egészen az Urálig. Itt vetette fel a vegyi fegyverektől mentes európai övezet létrehozásának gondolatát is. Május Tizennegyedikén a csernobili baleset tanuláságairól tartott tévébeszédében az SZKP KB főtitkára bejelentette, hogy a Szovjetunió ismét meghosszabbítja (harmadszor) a moratóriumot. Négypontos javaslatot terjesztett elő az atom- energetika biztonságos fejlődését szolgáló nemzetközi rendszer létrehozására. Június Tizedikén és tizenegyedikén Budapesten ülésezett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. A résztvevők felhívást fogadtak el a NATO tagállamaihoz, valamennyi európai országhoz az európai fegyveres erók és hagyományos fegyverzet csökkentésének programjára. E dokumentum tovább konkretizálja a Berlinben elhangzott ajánlatot. Alá kell húzni: több olyan nyugat-európai ország vitorlájából kifogta a szelet, amelyek azért ágáltak az európai atomfegyverek csökkentése ellen, mert szerintük veszélyezteti őket a VSZ állítólagos fölénye a hagyományos erók terén. A tanácskozásról kiadott közlemény pedig megoldásokat ajánlott számos fontos kérdésben. Csak egyet emelnénk ki: ez a hatékony ellenőrzés a fegyverzetcsökkentés és leszerelés valamennyi területén, mind a nemzeti technikai eszközök, mind a nemzetközi eljárások alkalmazásával, beleértve a helyszíni ellenőrzést is. Tizenharmadikán tette közzé a sajtó Nyikolaj Rizskov kormányfő levelét az ENSZ-főtitkárhoz. Ebben a „csillagháború“ helyett a „csillagbéke“ programját ajánlja, javasolva az űrkutatási világ- szervezet létrehozását. Tizenhatodikén, az SZKP KB ülésén Gorbacsov előadói beszédében kompromisszumos javaslatokat tett: Legalább 15 évig megtartani a rakótaelhárító rendszerekről szóló szerződést, az SDI megvalósítását a laboratóriumi munkákra korlátozni, továbbá azonos szintre korlátozni (kb. egy- harmaddal) a hadászati támadófegyvereket, az európai eszközökről pedig külön is lehet tárgyalni. Július Huszonnyolcadikén Vlagyivosztokban mondott beszédet - a szovjet vezető, melyben előterjesztette az ázsiai és csendesóceáni térség békéjének és biztonságának erősítését célzó átfogó programot. Fontos megállapításokat tett a szovjet-kínai viszonnyal kapcsolatban, s bejelentette, hogy még az idén kivonnak hat ezredet Afganisztánból. Augusztus Tizennyolcadikén a szovjet televízióban tett nyilatkozatot Mihail Gorbacsov. Bejelentette, hogy a Szovjetunió ismét - immár negyedszer - meghosszabbítja a moratóriumot. Nem volt ez köny- nyü döntés, hiszen tekintetbe kellet venni mind a saját, mind a szövetségesek biztonsági érdekeit. A hosszabbítást a Szovjetuniótól számos kormány, párt, politikus, nemzetközi szervezet kérte. Ezzel a gesztussal a szovjet vezetés újabb lehetőséget, történelmi lehetőséget adott az USA-nak és a többi atomhatalomnak a csatlakozáshoz. Felelőtlenség lenne elszalasztani. „Nem létezik valódi biztonság, ha nem egyenlő mindenki számára és nem általános. Aki más nézetet vall, megmarad az illúziók, az önámítás világában... A szovjet külpolitika a világban bekövetkezett mélyreható változások megértéséből indul ki, beleértve a leszerelés kérdéseit is“ - mondotta. Tizenötödikén tették közzé MiA reykjavíki Hofdí palota, ahol holnap megkezdődnek a tárgyalások (Felvételek: ČSTK és archív) Ezek a szovjet javaslatok minden területre kiterjednek, kiegészítik egymást, egységes egészet alkotnak. Összhangban azzal a programmal, amelyet a XXVII. kongresszus dolgozott ki a szovjet külpolitika számára, s amit a szocialista közösség országai is a magukévá tettek. A béke stratégiája ez, amely minden nép biztonságát szolgálja. Mindennek a figyelembe vételével kell megítélni és helyükre tenni a nemzetközi élet történéseit, az olyan nagy jelentőségű találkozókat is, mint a holnap kezdődő legfelsőbb szintű párbeszéd. MALINÁK ISTVÁN Genftől Reykjavíkig Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tavaly Genfben
